Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-22 / 118. (4561.) szám

f •eqpq laquio síjiioqBq b qmoprSGiü rq ep qeoqojsn zb qní)p[ u-qqqu [auiuíazs pBq -Bzg -9A9n b uauui ‘sr qausoqoqsn qpfAiq }BqXBJ B ÍZ3 -q(BUip(B[BZS UBq9|'qB[B OZ0A§0I jCSba qxBj ‘BApso nyqn Sbui b 99 qaupofja) -Í9zs qo^Bjqso qqojd-B zb qeza ‘uopoqS-p zb pB[BZS UBSJOÁS U0§I qj0UI 9Q •JBqoS'BIlISO qqqjdB iqqqq b zoqpíhun bzuoa za s bCSbiu qqpAgeu Á2a ub.\ aA^azeso uba iqqiqoShpiso paclB qos sqqiojsn zy 'S^iu zb ‘pB[Bq uiaXjauiB ‘Bf^Xj^d b Sam !b{qiBjB zb qBSO ‘qoS'Bpisa iqqpq b jmui ‘qsajiífo ubXjo sí soqqqsn zy •soqoqsn zy -g •oq nB bbz-oq}BX3ojp]oq .ioquiaXfi ‘uba quudeu b qeso b?bssoűb;ia ‘aAuaj piaui ‘qupioq b ipajia BqaXnup p[Oj b xoqqiB ‘^zoq pjoq b 69 dBU b jiuaq p[oj b Sípod bjj •qnzzaAau qBusBzoq -pB.íSojdBii ízg '0jpi(Qj b 19A loqaXuaq pijoq B ZBZB qodBu b qun[o; ipojp PI°h b xoqqB ‘§zgq pijoj B S9 duu b pnxoq ppoqi b XSoq ‘qBnzoq’i'9pBí Aon uaqzoqqn isoui .ipm bjj •EÍjn bSbui b ubaSoui qBuoSA’pq napúig •qBtrqoSAioq jBpjoq B S9 q&pqop b qnjhuq qx9zy '-Snuaq qqnXSa pqcqi b sq ppoj B iq.ioq Íjam ‘qnfptioui ^buSbhiso qqp qodreu y •spzoqpeA'Sojpioq s« -dnu y *8 •BfpBqmu sí BAppioj^am i)9d9qi qBA'SjBi qfyq-xpap b uóqjBdi0“uep b qps ‘qBupn'Xn Bxnzssoq qiaza 9 Joqnq b quiui ‘bzssia izoaqnj XSn pSaA9{ osjaj b qeqBXS -jyp ’pA^i uopioj y -;B[ }0zia XSoq ‘izsiq I : ?zb jaqma zy MoSuaq b quiTO ‘qizinBpnq ASn ‘pzaq raJőozoui 59 tuppzs{9j púp uiau oSaA0[ os[B zb aSi s oSt9A9[ qiqajoopiqs oa9[ aqpapj b prím ‘zs9| sí qq.Bqp.1 P9ZB !qizs.o9[ -ampaj uoÁSbu oS9a9{ b uo{b{bí soqomoq y ■fnj más jqzs siq ÁSa ‘oSaAa] b sapoaso uas -afiai Bq s qqja} imma9 90uin U0S9 zb Bq uoqqB qiBSO sí po ap ‘qizoqiBpi'm uoS'psqis soqomoq í[bso sp uo-iBAii qBea qBqpap y •qpqn?p v ‘l •joqBZopoqS? zb qBuso.nd JoqB)SnAudBn 69 apaqdBti qn-C -ÍPI pazy 'uo.o!SAa[ b qp iqzsaaa quiizs sojoa b qBsa {oqiqiauizs OA91; nBqqpSnsdBu b S9 uqSaA -a{ SB.iqd b uaza aSouiib .ipSnsdBn pA^nAn -a[ b 99 opipaj y •uaqzoqdBu quimi ‘naqqS -0A8i b uba BjpdizrA qqqq aqso S9 laSSiaqj •ÁU9JSOJOA y -9 "bT-oba zoqpyoj b S9 BfdBqiQj SI pisqpra zb °9m ASop ‘sfa.ia .msoijoq^ b XSbu ubAjo Bq9i\r •pBj'pj tusa [9 SimB ‘pzeiA s 0[9a pzaaj xuqnj ‘BqsBSBin b BCqfBq{oj s qpi'Od pipqj b BfdBqiQj ar0.10oqBS.1oj oquAupji Piejioj jasa[oq -Sáp y •qiiz9qq0{0qi J0so|oq“9] ‘pzaq iuSojoj pSaA0| b uaApoq qnsazqqqriozssq JoqqB ‘jbs -spmÁSa qizoq[B|Bq 1929 nÁUBxi özaquaps Joq qsom bjj qO'ZS b sbjuibib zb zg qa B[pB[Soj afpSaAaj qqazaqau qj9zo S9 qqasoAnq ^9P -ia pazqq b qaipq b s apapoj qpraB.iB ubs -jolS qS0A8[ q|nqqi.zSam y qnqqi.i§9m qqBiuia 99 qizeSapuipj S9q9jp,o-aA0| iqqqiqj ppoj b pqpspz.iBSnsiq dBU b noppoj qis ‘soijjoiuojj •pzs9Saoj y *S •qiBq9í9f 0 zb qazs^mjeq B Sara efjoqqB iíSoq ‘uBqpfjos qsoui qnssqq *A*U9J3J9piI B s? soqoqsn zb ‘s^nnqSBinso b ‘spzoqqBXSoj -ppq b s? -dBU b ‘qpqipp b ‘Xu^sojoa b ‘l^zspSjoj b ‘jbijia b ‘XupAjpAizs b ‘saSxop-Áunaui b ‘sB|Uipj[iA B BqaiBf jazsamxaq y qoquiqq jnSaA S9 zoqjoqis ‘loqiuoj ‘zúz uaq -zoq qeqpf s? qpSBiu nizaq9J Bfpnq luau ijjb ‘qaj0i?S zssoj b quiui ‘ubXio Saui xoqsBui ‘Bq9jpf b sapuaso ‘pqazs Bqepq •qaiuxa.íS 8 quriu ‘qizsqBf Agn uadd^ S| )azs?iuaaq y J IO>|©4p| I9ZS8UIJ94 V •(iiiitiiifmiiximiKiiiiiiMiiitiiiiiiiiiiiiifininiiiiiiMiiiiiiniimixiuiiiiniiiiiuiiiiii.iiiniii.iiuiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiii.iuiiiMiiiiiiiiiiiitixiiutitMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiffiuiinrnTiiMimiitiinnif . . •q0qz0qx9BzssiA qaq-9UT.10XS qqiq qanqqazsaApa zb joqira ‘uaqaS -ízsSopiog b qpoA mqjo ÁSbu uaApiui ‘qoqBf -qBqijop'UoS ‘qauqa^qxoq b sí 0S9A [azzpp 'Bzs -zsia Bqjosz^JBA 9A9qiASjpAg Sipkád pqsoaq -9111 b ‘aASSioAg qBjSDUBiBU b qqa.{[aq qBz -'PjbXSbui QAqaqi ‘qoqBzBXBiSBra b lupBSem 3fB9o Bqpuq iapntnq opdraij g qBJBq qaiap -uqq b BqAjqazeso ubsioXq 'I9q?% qioqap BjsanBJBU b qqoS.ioso .19A sa qqopBq qpzisCBr .loqiuiB ‘qpiafiSam ASoq ‘qoqBfppnoQ ^bSb siq Á3a B[o.r qjoqa| 9 qBupqsouBJBu d9>zs b qqnjoSaui ‘a.iqzaiu b lujpqa'S quara xapunq si3{ AÉq pqiopaa ipzoq b qBso .iozgASa ‘opi zb qinm^qpp ‘Bzzoq bujoa qpzseq qusa Bqqmm ‘aiSpmirauzpnjqq 0[aqso0q9iii seSaenq, ‘uBqpS -Bin.'vSa qqopoq;B[suq ‘qpp qqo Sipad bjsoubx -bu y -jBAipSuui aqqp\;a s Jbjb bj. b q[B[Bj ^ m — ♦pq^Sisz ‘S9A9 tT 'Blin S9°S •qau[9uaz qoqsanj y ‘qauzgjaSjaq ubSia aqdajspjoA ‘bjijbx •q»ai soSuBq ipqqau9J9pBiv ‘íqai soquioi Bjfn opxa j^doq V •jjeSia qaxaquia zy ‘qÉsoSpjiA qpj V ‘qES9qui;q sí qBSZ9J V ‘qBn[i\’u qoSBJiA B uaqqxaq V q0qau9 BqjisoBd uaqS9| sbSbiu b s ‘[aduiso aqsaaj b xoqíW ‘qijiXu SpjiApBA uaqopxa zb Joqijq •qizpkuBq aq9qzs9j quiB[BSpBA B xoqjiv ‘jjízSpJiA snfBXU V j'oqiui ‘nJoXuoXg •snryw v ^nzoyaiA •praizg (,q -o -ha ‘bijbri sam •qBqospjf sxaA y uad^zs qoq^ssBqXjoj ‘qBuqojB.ÍSBius]q ipjpSisz y uiopinii luaqaizoApjj •uaq9Joq qoJB^SBiusiq y PbSbui pfBUi pazxf I9f ‘mopni ‘axouitzg ia axa^o axopiunzs pf8J\[ •J9l[OZSBI9A BjUIodBI ‘XuBjsiq 9f ‘saApaq a£ ‘pájpu uionpzsoqSaj^ •uiBqqBqniuSaui qauunainzg ‘uiBqSBAio lauiuiojo ájq ‘lUEjdBqSaui qBpodBi y iB3lI»qa saApa^ •zoHyMiaxa soaa •pa^Si9Z ‘Bqiaqa sSxjj •qBquisapq soupp Saiu Bfpqp uaqsi ,... _ ‘íjBU^pupfB dazs a qpiuxo uoXSb^ •tUBqdBq inq^pupry sqnf aqxuazsa Sipuijy[ ‘UíBqSBAJO S| 19 JBJV urozodBi öbu uapnu\[ ‘ 3?q?pu?fB d9zg B uiBidBqSaui qxa^ ‘qpgBsof uiouozso^ qB’Uisapq soupp •^VMisoya soNyr •pr^Spsz ‘S9A9 n ‘Bim 890S •Bfpj uaqsi 9f B qopuoS jasiA ‘baj^ iqB ‘uofxis aM iBfioiBp qzB jppBUi siq y ‘BfSoqqns qzB I9A3JBJ V ‘BfqBqSnXuSa'iu qaqaAjzs baj? zy •soSuBq i9qiBpjppBiu y ‘sojbih i9qS?J|ApBA bh ‘soquioj ®q ‘d^zs opja zy •0033 ZV •pouíSBX ‘‘J *o ‘IA ‘mo ®s?A°M •uiajfAqsaq siq fn-iQ ‘qnfqoqs9qSam Bq pÍB^j ‘uáj^Xnajj zsaj 9f ifnw ‘jBqos 5jBso qaqasqfn^o *qaz9iu fpjSpjqA qos qoqjfqiCq ‘qaj9i ‘qppxa qoqjpfazssQ ‘qoqXSBA qosoSqop XjiW ‘qaq^ui pid ‘itoih •H3H3W •^nrizg ‘1 -o -niA ‘iWW *!«H •qqoSoqoz uasapuaso s ‘uBqpSBin qpBJBiu qqo JqqodBq uras qiuuuag ‘qQ BqXupa[ Xu^Sazs b aQ •uiaSna Sara uofupzs ‘p pA9>[j?nH ‘aqj^q uád^zs uoXSbu g BÍyzzoq quam Bpo ‘pjpiaqd?! «p®nq qqQp ‘uaq^zaq b qpA qog ‘qjaqura XSa qqoqpiSa^ xoqiui upqzB JazsXSa •[BApqqBJBpj^Xuaq XSba ‘l9A9qJ9níi -1?*1 ^23 ‘BqupzssSam i^ejba bh ‘Xu^Sazs qqaAa JoqqB jjbsq •Bzzopuog ‘Bzzpqny qfqXu^Sazs iq qpA uiau g ‘bíXub ‘BfdB qiBqSaqv nasaura jpm Buoqqqo *Bfl? UBTUOIUOZg UBqpqsopqnx soÁSuoy y BqXupai aq^u^Sazs XS3 IfupqjBS Boán zy '5I3W33A0 AN303ZS ívsyai mouvadvn sím — 991 — . o <- 162 — A MícaM^a és a tnékecske­— 167 — „Boldogsziget” uralkodójának gyermekét, Györgyikét, a nagy vihar egyszer csónakjá­val a nyílt tengerre sodorta. Mire nagyne- hezen partot ért, vette csak észre, hogy az Emberevők országába került. A szegény elalélt kisleányt az ember­evők kiemelték a csónakból és minthogy igen jó falatnak látszott, sorsot húztak, ki vigye haza magával. Torzonborzra esett a választás, az boldogan vállára kapta és szaladt is vele haza gyorsan. Mikor felesé­ge, Boszorka meglátta a kisleányt, azt mondta Torzonborznak: — Drága, jó uram és parancsolom! Azt mondanám, ha kend is beleegyezik, ne együk meg ezt a kisleányt, hanem neveljük fel Gézengúz fiunknak, ilyen szép feleséget úgy sem talál .magának kerek egy világon! Torzonborz beleegyezett felesége kérésé­be és igy a kisleány náluk maradt. Egy tengerparti sétája alkalmával segéiykiáltá- sokat hallott. Szaladni kezdett a hang irá­nyában s egy fiatal férfit talált ott a föve­nyen teljesen átfázva,, amint a hullámok a partra vetették. Milyen nagy volt Györ­gyike öröme, amikor kiderült, hogy ez a férfi nem más, mint umokafivére, György herceg, aki az ő keresésére indult. Györ­gyike elrejtette a fiút egy barlangban s rögtön meg is beszélte vele, hogy meg fog­nak szökni együtt, addig is Györgyike na­ponta élelmet visz neki rejtekhelyére. Ahogy hazafelé tartott a kisleány, örömé­ben ugrálni kezdett s be le lépett egy ki­álló tüskébe, sántitva, nagynehezen tudott csak szegényke hazamenni. Három napig ki sem tudott mozdulni az emberevők bar­langjából. György már nagyon türelmet­lenül várta, nem tudta, mi lehet a kis­leánnyal s egyik este, mikor besötétedett, megkereste lakását és bekopogott hozzá. Ez volt a veszte. Torzomiborz nyitott ajtót s mikor meglátta, rögtön nekiugrott s csak Györgyike ravaszsága tudta eltéríteni szán­dékától, hogy rögtön fel ne falja. Györgyike ugyanis azt ajánlotta, hogy tegyék el ün­nepi falatnak az ő esküvőjére, amit három nap múlva készülnek megtartani! Torzon­borz ebbe beleegyezett. Györgyike és György pedig titokban elhatározták, hogy az esküvő előtti éjszakán együtt meg fog­nak szökni. Mégpedig egy kis varázserejü elefántcsont pálca segítségével, amellyel Boszorka (nem hiába volt ez a neve) éjnek ideién, mikor senki sem látta, varázsolni szokott. De Györgyike többszín is kile de titkát u jól betanulta a bűvös s/.ava' at. Mi kor elérkezett a várvavárt éjszaka, szép fej- bér kezeivel egy marék lisztből tésztát gyúrt, a tészta közepébe egy. babszemet du­gott és az elefántpálcával megsuhintva, ezeket a szavakat mondta: — Babszem, kis babszem, Pimipaló tün­dér parancsára beszélj, ha kérdeznek! Ezzel tevére ültek és sietve elindultak a holdvilágos éjszakában. Köziben Boszorka nyugtalanul hánykoló­dott ágyában s minduntalan Györgyike ágya felé nyúlt s tapogatta, kereste, alszik-e a kisleány. — Hol van a leányom? — Itt a tűzhelynél — válaszolt a bab­szem. Boszorka később többször is szólitgatta, A babszem mindig ügyesen válaszolt, mert egy nagyon okos babszem volt. De amikor hajnalodmi kezdett, ne*m tudott beszélni többé, mert már egészen megfőtt a tűz mel­lett. Boszorka körülnézett: se Györgyike, se Gyöngy, sem a varázsvessző nem volt sehol. Tyüh, a kutyafáját, most kezdett csak kiabálni, nem bánta, ha Torzonborz fel is ébred. Az pedig kiugrott az ágyból 8 amikor meghallotta, hogy finom ünnepi ebédje kereket oldott, szörnyű dühbe gu­rult s ordítani kezdett: — Ide a mérföldes csizmám, szaladok utánuk, hét mérföldet akarok ugrani egy­szerre! — Hé, vén banya — ordított Torzonborz, aki már egy perc alatt ott is termett —, nem láttál egy tevét, egy fiatal embert és egy szép leányt erre haladni? — Az öreg asszony a mezőre mutatott, hogy abban az irányiban mentek. Torzon­borz tovább rohant, de hiába. Eredményte­len keresés után hazament s dülhösen me­sélte ottJhon, hogy árkon-bokron, hegyen- völgyön átszaladt, de biz ő nem találta meg a szökevényeket. — Ó, te szerencsétlen — kiáltott Boszor­ka —, (ha sejtelmem nem csal, épp ővelük beszéltél s ők maguk vezettek tévútra té­ged. El is határozta, hogy ő maga keresi meg a fiatalokat, őt bizony nem fogják ilyeú könnyen becsapni. Mire azonban a mezőre ért, már csak egy narancsfát talált ott s amikor a kereséstől kifáradva leült hüsölni alája, egy méh szállt az arcára s úgy ösz- szecsipte, hogy ijedten menekült el onua-m A1 imiuogy tovább ment, egy vándor muzsi­kus haladt, arra, egy elefántosont - pálcái TANULSÁGOS történetek MELYIKNEK VOLT IGAZA? Irta: Vályi Sarolta. Szárnyverdesve csipkedték egymást a ga­lambok, csúnyán veszekedtek, amikor egyetlen csóka repült feléjük. A csóka lát­tán ijedten hagyták abba a csetepatét. Fej­veszetten menekültek, aztán messziről nézték, mint rabolja ki fészküket. — Gyáva népség, — szólt a csóka fity­málva feléjük, — valahányszor betört egy- egy galambtojást, majd csőrére húzva, jó­ízűen kiitta, aztán odébbrepült. A galambok ekkor végre hazamerészked­tek s tehetetlenül nézték kifosztott fészkü­ket. — Te vagy az oka. Miért engedted, — búgta mindegyik duzzogva párjának. Már- már újra összevesztek volna, mikor arra jött egy ember s kövér buzaszemeket szórt a földre. Erre a galambok mindent feledve, ezárnyrakeltek, lerepültek s amint elége­detten eszegettek, hallhatták, — ha éppen akarták — az ember szavát: — óh, be kedves kis madarak vagytok, turbékoló, szelíd, jó galambok. Nem hiába Szeretnek az emberek titeket. Adja Isten, hogy példát is mindig csak rólatok vegye­nek. — Képmutató, gyáva népség, — rikkan­tott a beszédébe közelből a csóka s nem értette miért, de biz’ úgy történt, hogy az ember botjával fenyegetve, dühösen elker­gette őkéimét. A LÉGYÖLÖ PARASZT. Egyszer egy parasztember megkérte a szomszédját, őrizzen meg számára egy köcsög tejet. Mikor visszakérte a tejet, a szomszéd azt mondta, hogy a legyek mind felfalták, megitták, nem maradt a tejből egy csepp sem. A parasztember nem hagyta annyiban a dolgot, hanem törvényszék elé vitte s a tárgyaláson elitélték a szomsziédot, hogy a tejet vissza kell térítenie. A vádlott igyekezett a büntetés alól ki­bújni s váltig erősitgette, húszszor is el­mondta, hogy a legyek itták meg a tejet, ő nem tehet róla. — Miért nem ütötted agyon őket? — kér­dezte a biró. — Hát szabad legyeket ölni? — válaszol­ta ravaszul a paraszt. — Hát persze. — Bárhol is éri az ember őket? — Ahol éred, mindenütt! A paraszt éppen a biró arcán látott meg fctri 'egyet, felemelte karját s nagyot csa­pott arra a helyre , úgyhogy a bíró majd lefordult székéről ijedtében és fájdalmában. — Micsoda óriási légy volt ez — kiál­tott örömmel a paraszt, — épp úgy nézett ki, mint azok a csúf legyek, melyek a szom­széd tejét kiitták! A bírónak pedig szótlanul és türelmesen le kellett nyelnie a pofont, mert ő maga adott engedélyt rá. HAMIS BARÁTSÁG. Két kutya örök barátságot fogadott egymásnak. Mind a ketten fehérek voltak, csak hangban különböztek. Azt mondta egyszer a nagyhangú: — Utolsó falatomat is megosztanám ve­led... A kishangu hálásan nézett társára. Mint­ha mondta volna: igaz barátok közt nem is lehet másképp. Egy napon a nagyhangú kutya pompás koncra akadt. Társa odasiet, hogy megkapja a maga részét, de a nagy­hangú rúgott, harapott. — Ejnye, — mondta a kishangu kutya —, ez a barátság? így teljesíted ígéretedet? — Teljesíteném, — szólt a nagyhangú —, de nem tudtam, hogy oly jóizü a konc..« MEGFEJTÉSEK A 20. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Hivatás, az, si, kór, utó, igá, dac, kit, ir, do, kitakar. — Hazudik, iz, adó, ás, sikátor, kóc, rim, tari, gida, ha. — Pénzes Johákim rejtvénye: Karikatúra. — Szilvás Ella rejtvénye: Lajos, sodor. — Pénzes Johákim rejtvénye: Páros. — Kol- lárik Ágoston rejtvénye: Tolltartó. — Klu- cslk Tildus rejtvénye: Villa, rózsa, szerb, Árpád, angol, városháza. — Schvarcz Magda rejtvénye: Hatalmas. — Bacsák Magda rejt­vénye: "Sas, súg, gáz, zug, gól, láp, pap. — Bernáth József rejtvénye: Háló. — Bernáth József számrejtvénye: 2864, 4682, 6428, 8246. — Bacsák Magda rejtvénye: Rejtvény. A rejtvényeket helyesen fejtette meg: Alagi József, Áldor István, :: Biró István, Bencze Károly, :: Darvas Szilárd, Dobos László, :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János, :: Gaál Kató, Gúnya Mihály, Gergely Ferenc, :: Halász István, :: Jelűnek Olika, :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kere­kes Péter, Kollárik Ágoston, :: László Dé­nes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Risz- ner Jenő, Riszner Karcsi, :: Stefanovits Zsófia, Sós Sándor, Szelei Miklós, Szilvás Ella, :: Török István, Tóth Jenő, :: Vi» rá&h Vilma. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents