Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-20 / 116. (4559.) szám

1938 májas 20, péntek. Losoncon a 3-as listával szavazunkI SzmHiiKöiíWKafcTORA.. iii»ii|^iiiii|ipiwiii||iiii ........................ mf mi KÜ LÖNÖS EMBER Sándor Imre háromfelvonásos színmüvének bemutatója a kassai színházban ^BXGM-A\AG^Xn-HTRLXP UtiSuikidd A köztársaságban változékony az időjárás. Az Óriáshegységben esős és hűvös, egyebütt félig derűit és enyhébb. — Időjóslat: Változó feí- í hőzet, nappal mérsékelt meleg, Keleten a maxi- i műm 20 fok, később délnyugat felől a felhőzet | ^jBövekedése^sapadékra^xaJló^^^^^^^^^^ * — a pozsonyi tűzoltóság gya­korlata. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Mint minden évben, úgy az idén is május 22-én, í Vasárnap megtartják a pozsonyi tűzoltóság nagy ; gyakorlatát, amit a közönség mindig nagy érdek­lődéssel kisér, miután ez bizonyítéka a tűzoltóság kitartásának és nagyszerű képzettségének. Az idei gyakorlat a ligeti Leberflnger-vendéglőben hang­versennyel ér véget. A hangverseny alatt több tüzoltómutatvány, versenypályázat stb. lesz. w bridzsverseny zsolnán. .Tudósítónk jelenti: Zsolnán e napokban nagyszabású bridzsversenyt tartottak, ame­lyen nemcsak szlovákiai, de cseh- és mor­vaországi játékosok is résztvettek. Az első dijat a máhrisch-ostraui klub, a másodikat a zsolnai 1. csapat s végül a harmadik di­jat a szepességi Tátra-bridzsklub nyerte el, amelynek teamjét dr. Löffler lőcsei, dr. Árje késmárki ügyvéd, továbbá Lorber Bé­la és Neumann László iglói lakosok alkot­ták. A szepességi játékosok szereplését, il­letve harmadik helyezését nagyon szép si­ker gyanánt könyvelhetjük el. — TŰZVÉSZ KOROMPAN. Lőcséről jelen­tik: A korompai fogyasztási szövetkezet szemét­telepén az elmúlt éjszaka tűz ütött ki, amely át­terjedt a fatartóra és később az áruraktárra is. A kár több mint húszezer korona. A csendőrségi megállapítás szerint a tüzet az idézte elő, hogy az üzletvezető felesége még izzó szénüszköket dobatott ki a tanulófiuval a szemétdombra. XX HÍR SZLIÁCS GYÓGYFÜRDŐRŐL. A BRISTOL - TATRA - AMÁLIA szálló­dák és éttermei üzemeiben az idényi árakat nagyon jutányosán állapították meg: Szé­pen bútorozott egyágyas szoba, elsőrangú élelmezéssel május hónapban érkező vendé­gek részére naponként Ke 35.— folyó ,hideg és meleg vízzel ellátott szobával napi 39.— Ke. Olcsó PAUSÁLKURAK: szép lakás, kiváló élelmezéssel, borravalók, kurtaxa és gyógyfürdőkkel 21 napra május havi érke­zésnél 1.100.— Ke. Vasár és ünnepnapon­ként zene és tájne. — Saját autógarázs. Ét- éterem előtt saját autópark. Felviiá gositá- . sokkal és prospektusokkal készségesen szol­gál: a BRISTOL - TATRA - AMÁLIA * üzemvezetősége, vagy STRAUSS vendég­lős, SLIAC-KÚPELE. — LETARTÓZTATÁS A SÁRFÖI GYIL­KOSSÁG ÜGYÉBEN. Nyitráról jelentik: Teg­napi számunkban röviden hirt adtunk már arról hogy bestiális gyilkosság történt a közeli Sárfő községben, melynek áldozata Kudela. János 58 éves garda volt. A csendőri nyomozás során az esti órákban letartóztatták Kudela Rezső falu­beli legényt, az áldozat unckaöccsét. akit azzal gyanúsítanak, hogy ő volt a tettes. Megállapítást nyert, hogy Kudela János és unokaöccse között állandóan veszekedések és pereskedések folytak a vagyoni kérdések miatt. Közös fedél alatt él­tek, de már hosszabb idő óta nem voltak beszé­lő viszonyban. Az utóbbi időben egyre jobban elmérgesedett a helyzet közöttük. Kudela Rezső a kihallgatás során kereken tagadta a gyilkosság elkövetését és egyre ártatlanságát hangoztatta. Ennek ellenére beszállították a bíróság fogházá­ba és előreláthatólag az esküdtbiróság elé állít­ják. NyUttér* NYILATKOZAT. A közelgő községi választásokkal kapcsolatban testületünk és annak funkciomárusai: Solc, Vybí­rál, Zilavy, WirtJh és Krejéi urak ellen egyes elbo­csátott, vagy a testületünkből kizárt alkalmazot­tak nyomdajelzés nélküli röpiratokon durva és alacsony támadást intéztek, amelyeken testületün­ket és annak funkeionárusait alaptalanul megrá­galmazták. Hogy a. tájékozatlan közönség fel ne üljön ezeknek a dolgoknak, megállapítjuk, hogy a röpiratokon olyan nevek is szerepelnek, amelyeknek viselőit nemrég tisztességtelen eljárás miatt meg­büntettek és olyan nevek is vaunak rajtuk, amelyek­nek viselői a répcédulákat nem is látták és igy nevükkel visszaélés történt. Végül kijelentjük, hogy a röpcédulák alantos kampány szolgálatában állanak, amelyet ellenünk felelőtlen személyek terjesztenek és pénzelnek azzal a céllal, hogy nekünk ártsanak és bosszút álljanak azokon, akik annakidején a testületből való kizáratásuk mel­lett döntöttek. Anélkül, hogy elébe akarnánk vág­ni a büntető eljárásnak, amelyet a röpcédulák aláirói, terjesztői és a nyomda ellen az állam­ügyészséggel bevezettettünk, kijelentjük, hogy a röpcédulák adatai teljesein légből kapottak, a meg­támadott funkcionárusok valamennyien helyükön vannak és helyükön is maradnak mindenféle név­telen és valótlan heocelődés dacára is. Bratislava-Pozsony, 1988 május 18. A Pozsonyi önkéntes Tűzoltó- és Mentőtes­tület nevében: Malarik Samu, főparancsnokhelyettes, Wlmmer Sándor, csapatparancsnokhe-lyettes. *) E rovatban közéltekért a szerkesztőség nem fállal felelősséget. KASSA. — Ünnepi estje volt a magyar színészetnek Kassán. „Eredeti bemutató, a legelőkelőbb társaság által színig megtöl­tött színházban", —- mondhatná a napi ese­mények krónikása, — nekünk nem ez a fontos, de maga a darab, a szerzője és az előadás. Mert a közönség máskor is meg­tölti a színházat, ha „helyi szerzőt" avat. a külső siker is megvan, udvariasságból vagy társadalmi kapcsolatok révén a szer­ző és a közönség között, még akkor is, ha a szinmüirás végső célja, az irodalom „nincs is jelen". Sőt a kritikusnak is meg­van a kelléktárában minden dicsérő jelző, mellyel kötelességszerüen hódol az írónak és a színészeknek, anélkül, hogy felelőssé­get kelljen vállalnia az irodalommal, mint értékmegállapitással szemben. A tegnapi est egészen más volt, mint „vidéki" bemutató. Mindenki érezhette, hogy ez a darab nem áll meg itt. — Sőt talán a da­rab irodalmi mélysége s az előadásnak eh­hez illő emelkedettsége volt az oka annak, hogy a külső siker nem volt olyan hangos, mint amilyent a darab megérdemelt volna s irodalmibb légkörben el is ért volna, föl­tétlenül. Sándor Imrét nem kell lapunk olvasókö­zönségének bemutatnom. írói egyéniségé­nek legjellegzetesebb megnyilatkozása — az újságírás terén a „Különvélemény". Ebben az időnként vissza-visszatérő rovat­ban a napi eseményeket mutatja meg, nem úgy, ahogy az átlag-ember látja őket, de ahogy egy, a jelenségek háta mögé látó, mélyen érző s az ember sorsáért aggódó, komolyan gondolkodó ember nézi. Ez a „Különvélemény" a most bemuta­tott darabjának is a forrása. A mai szociá­lis berendezkedést a köznapi ember abból a szemszögből nézi, ahová a sorsa, szeren­cséje vagy végzete állította. Sándor Imre a kétféle, ma egymással farkasszemet néző világnézet gyújtópontjába állít egy embert, akinek társadalmi adottsága „kapitalista", lelki beállítottsága „szociális". Pontosan abba a pontba, amit a • fizikában „interfe­renciának" mondanak, ahol a kétféle erő megsemmisiti egymást. A fizikai erők küz­delmét nem tudjuk megmérni, érzékelni, egyszerűen tudomásul kell, hogy vegyük a kiegyenlítődést, az emberi életben ez az összeütközés tragédiára vezet. A tragédia fokozata már most attól függ, milyen a „kü­lönös" helyzetbe állt ember egyénisége. Sándor Imre „Különös embere" nem emelkedik a tragikum magaslatára, mert gyönge, beteges egyéniség ahhoz, hogy tel­jes lelkiségével akár az egyik, akár a má­sik, egymással küzködő erő mellé álljon, vagy, hogy a kettő. kiegyenlitésében ered­ményes lehessen az akarata. De ez nem is volt célja az írónak. Ő igazi, köztünk járó, eleven, hus-vér embert akart elibénk állíta­ni, amilyen valóban él, vergődik, — nem is kicsi számban, —- a mai összevissza ku­száit életben s akiben többé-kevésbé min­denki magára is ismer, aki a mával megelé­gedve nincs, de sorsa, egyénisége, helyze­te. tehetetlensége nem engedi, hogy az elé­gedetlenségnek csak hangot is adjon. Az, hogy ebből a „helyzetből" milyen írásművet, drámát, vagy regényt formál az iró, az teljesen az ő irói egyéniségétől, te­hetségétől és mesterségbeli tudásától és ru­tinjától függ. Sándor Imre ebből a szem­pontból is megállja a helyét a legnagyobb biztonsággal. Már maga az, hogy el tudja hitetni velünk Böhler Ottó alakját, — akit az életben talán nem is „különös" ember­nek neveznének, talán semminek sem ne­veznének. csak elintéznék homlok előtt va­ló legyezéssel, — bizonyitja, hogy egy éles szemmel meglátott alak művészi megmintá­zásával találkoztunk. — Az alak élességét I csak kiemeli a két pólusból reááradó sugár. mely a kapitalista család s a proletár-gon- dolkodásu diáktársaság szavaiban, viselke­désében ütközik össze rajta. És, — talán — itt van a darabnak, mint színműnek egyetlen gyöngesége. A kétféle eszmevilág nem testesül úgy meg szemé­lyekben, mint ahogy a fókuszban álló esz­me tökéletes emberi alakot nyer Bőhlerben. Tudom, hogy ez az irói eljárásmód a „sze­A komáromi országos magyár dalosün­nepély iránt, — mely junius 5. és 6.-án, pünkösdkor fog lefolyni, egyre élénkebb érdeklődés mutatkozik országszerte. A résztvevő 44 énekkar képviselni fogja a szlovákiai magyar kisebbség egész etnog­ráfiai területét, s a magyar társadalom minden rétegét. Pozsonytól Kassáig úgy­szólván minden nagyobb város és község, de minden magyarlakta járás elküldi egy- egy dalosegyletét, hogy Komáromban, a magyar kultúra egyik végvárában a magyar dal összetartó erejével hirdesse élniakará- sunkat. A Dalosszövetség vezetősége állandó összeköttetésben van a dalosünnep komáro­mi rendezőségével, amelynek bizottságai mindent megtesznek, hogy a közeli és tá­voli vidékekről Komáromba érkező magyar dalosok lelkében a IV. országos magyar dalosünnep emlékezetes legyen. BUDAPEST. — A pesti színházak az Eucharisztikus Kongresszusra műsorukat igyekeznek úgy alakítani, hogy alkalmaz­kodjanak az ünnepi hét magasztos hangu­latához. Ennek a szellemnek a jegyében vette elő a Vigszinház kamara-színpada a strindbergi drámát, amely egy polgári csa­lád szenvedéseiben, lelki gyötrelmeiben mutatja be, hogy van megváltás és felsza­badulás. A gyámpénztáros elsikkasztotta az árvák pénzét, börtönbe kerül és az ő bű­ne miatt szenved a család, — az anya, aki még most is azt hangoztatja, hogy férjének ártatlansága ki fog derülni, mert csak az emberek voltak rosszak, akik kihasználták jóságát és a börtönbe juttatták, — a tanár­jelölt fiú és az eszelős, megszállott leány. Életüket beárnyékolja a nélkülözés, az emberek lenézése, főleg azonban a főhite­lezővel szemben érzett örökös aggodal­muk és rémületük. Két komor, igazán strindbergi hangulatú felvonás telik el nagycsütörtök és nagypén­tek hangulatában. Szinte mozdulatlanság uralkodik a színpadon s bár a hegyek friss tavasz-illatát lehelik, fojtott a levegő, amelyben minden szónak, minden gesztus­nak különös jelentősége van. Az utolsó fel­vonásban a színpadra hozza az iró a hegyek óriását, a rettegett embert és egyszerre be­következik a felszabadulás, az emberi jóság árasztja szét mindent megértő és mindent megbocsátó sugarait. Áz igen nehéz darab rendkívüli feladat , elé állítja a színészeket. A Pesti Színház, mélyre szabott szerep" mai színpadi techni­kájának rovására irható. A darabot és elő­adást Bőhler megszemélyesítője „viszi < minden erre az egy „kártyára" van föltéve. A kassai bemutató különös szerencséje, hogy ezt a főszerepet Gellért Lajos alakí­totta s szinmüvészetének ezernyi árnyala­tával érzékeltette az önmagával és helyze­tével harcban álló „különös embert". —”, Talán egy kissé túlságosan érzékeltette a beteges lelkiséget s bár igy igazán emberi figurát alakított, kockára tette az egyéni­ségben megtestesülő eszme hitelét a közön­ség szemében. Ebből a főalak kiemeléséből s a mellék- szereplők elnagyolásából folyik a darab szerkezeti hibája. Az előadás vontatottá válik, ha nem Bőhler „él" a színpadon. Az írónak túlsók szóra van szüksége a helyzet- alakító mellékalakok száján keresztül, hogy a dráma menetét, fordulatait megindokolja s ezáltal a darab lendülete szenved. A vendégművész Gellért Lajos alakítá­sához igyekezett hozzáhangolódni a kassai drámai együttes is. Különösen ki kell emel­nünk S. Jánossy Terka (Sári) természetes, megértő és megértető játékát. Szirmay Vil­mos (Fenyő Sándor) élethü figuráját s Kozma Andor diákalakját. — De a többi szereplő. Turóczy, T. Némethy Rózsi, Ross József, Gaál Sándor stb. is szervesen beleilleszkedtek a mesterien beállított és avatott kézzel megrendezett előadásba. A dalosünnep védnökeinek diszes névso­rában ott találjuk Szlovákia magyar társa­dalmának elitjét. A védnökök száma az ez-* rét is meghaladja, Komárom városa 1500 koronát, a kornál romi járás 2000 koronát adományozott a. dalosünnep céljaira. A vasutigazgatóság 33. százalékos kedvezményt biztosit a dalosün­nepen résztvevő dalegyesületek tagjainak, A dalosünnepre jelentkezett énekkarok: mindenütt szorgalmasan készülnek a nagy­szabású dalos eseményre, s azt megelőző-* lég otthonukban rendeznek hangversenye­ket, hogy az utazási költségekre fedezetet nyerjenek. A Dalosszövetség elnöki tanácsa e hó 20-án Losoncon értekezletet tart, amelyen megbeszélés tárgyává teszik az országos dalos-megmozdulás fontos zenei és admi­nisztrációs ügyeit. gárdája becsülettel igyekszik ennek a fel­adatnak megfelelni. Döbbenetes erejű ala­kításával Somlay Artúr emelkedik ki ebből az együttesből. Mint valami északi Rübe- zahl, a hegyek mesebeli óriása, már külső megjelenésével elénk állítja a darab egész szimbolisztikáját, a figura meseszerüségét, szavai pedig az élet igazságát harsogják és a jóság megejtő melegét árasztják. Ele­onóra híres szerepében a komáromi szár­mazású Nagy Alisz aratott sikert. Nagyon nehéz feladatot bíztak rá. Nem akarunk tú­lozni és nem állítjuk, hogy tökéletesen si­került volna ezt a feladatot megoldani, mert hiszen tehetsége nem lehet még elég­gé érett ahhoz, hogy a megszállott léleknek minden rezdülését át is tudta volna élni. De megjelenésének bája, mosolygó és könnyeket síró kék szeme már színpadra lépésének pillanatában meghóditja a kö­zönséget, nagyon szépen beszél is és van­nak sikerült, őszinte hangjai. Ha majd az átélés ereje is lüktetni fog játékában, beér­kezett. nagy színésznő lesz. Már most is elmondhatjuk róla, hogy nemcsak ígéret. — Orsolya Erzsi az édesanya szerepében igazolta be, hogy a magyar drámai szí­nésznők egyik legnagyobb értéke. — Tol- nay Klára nemes egyszerűsége, Perényi László nemes drámai heve teljes elismerést érdemel. — Külön dicséret illeti Possonyi Lászlót, a modern magyar katolikus iroda­lomnak ezt a jeles fiatal képviselőjét, a ne- mesveretü, finoman ötvözött fordításért. Szlovákia minden részében lázasan készülődnek a magyar énekkarok a komáromi országos datosünnepre * ■ A magyar társadalom szine-java a védnökök sorában ■ ■ Budapesti színházak Hasvét Strindberg káromí elvon ásó s színmüvének bemutatója a Pesti Színházban T mmmmwtm

Next

/
Thumbnails
Contents