Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-19 / 115. (4558.) szám
Olaszok és franciák A hét tátin testvér Növekvő feszültség Róma és Paris között Olaszország csak akkor bekül ki, ha Franciaország szakit a szovjet- szövetséggel - - Heves sajtópolémiák Spanyolország miatt - (sp) — Mussolini génuai beszéde ismét véget vetett egy illúziónak. Az osztrák-német csatlakozás és Hitler római utazása közben a baloldali világsajtó tetszelegve állapította meg, hogy Ausztria miatt s az angol-olasz kibékülés után a berlin-római ten- íhely összhangja elromlott s Itália csakhamar visszatér a stresai politikához, azaz közös frontba tömörül Angliával és Francia- országgal a „veszedelmesen megerősödött'* Németország ellen. Többizben rámutattunk arra, hogy ez a vélemény, sőt „biztos érte- sülés“ korántsem indokolt s nem szabad egy-két vélt előjelből rögtön rózsás következtetéseket levonni. Ha Olaszország közeledni fog az angol-francia blokkhoz, csak Ügy teheti, ha Németországot is magával viszi, ami viszont Páris moszkvai kötöttségeinek feladásáig nehezen képzelhető el, —- mondottuk. Az események igazoltak: az olasz sajtó ma ugyanezt a feltételt szabja. • A tervezett olasz-francia megegyezésnél Franciaország volt a közeledő fél. Mohón furakodott az angol csapásokon át Rómához, fölkinálkozott, mosolygott s mintha elfelejtette volna a haragot és fogvicsorga- tást, a.mivel alig két év előtt a népfront még Olaszországra mordult, valahányszor a [a- vali latin közeledési politika szóba került. A francia népfront számos politikai ügyetlensége között nem a legutolsó az, amely- lyel León Blum meghazudtolta Laval békü- lékeny gesztusát és ideológiai okok miatt sietett széttörni a stresai frontot, hogy igy Németország karjába kergesse Itáliát. Az Olaszország legválságosabb pillanatában elkövetett szószegés (Laval ígéretének megszegése) nem olyan dolog, amit az olasz nép könnyen elfelejthet, különösen, ha időközben a cserbenhagyás ellenére úgy megerősödött, hogy szinte erősebb már Franciaországnál. Némi udvarlással, hízelgéssel és „felejtsük a múltat*' felkiáltással nehéz jóvátenni a hibát, alaposabb reparaturára van szükség. Tévedtek, akik azt gondolták, hogy az angol-olasz ellentét ugyanolyan természetű, mint a francia-olasz s amint az egyik elmúlik, eltűnik a másik is. Szó sincs róla. Ciano gróf egyik erre vonatkozó híres mondására kell utalnunk, hogy a különbséget megértsük: „Könnyebb egy oroszlánt agyonütni, mint tízezer szúnyogot**, — mondotta egyszer a szellemes olasz. Az angol-olasz ellentét oroszlán volt: nagy, veszélyes, nyilt, fenyegető. De ha egyszer az ellentét egyetlen nagy oka elmúlt, könnyű volt agyonütni. Mintegy akut ellentét volt: Abesszinia s a Földközi-tengeri hegemónia kérdése, nyilt és bátor egyszeri kenyértörés két lovag között s a tusa után a lovagok kibékülnek, belátják tévedéseiket és igazukat s szent a béke közöttük. Lord Perth, akinek ősei merész felfedezők voltak s Ga- leazzo Ciano, akinek ősei kalózok és tengernagyok, a lovagiasság szabályai szerint kibékülhettek. Nincs közöttük tartós ellentét. Más a francia—olasz viszály. Nem általános és egyszeri nagy nézeteltérés alkotja, nem vetélykedés, egy valami, egy kézzelfoghatóan pozitív dolog körül, amit tisztázni lehet, hanem — tízezer szúnyog, kis tü- szurások, apró intrikák, évtizedek óta felhalmozódott alig látszó, s mégis ható viszálykodások. Lehetetlen e komplexumot, amelynek gyökerei észrevétlenül mélyen a két rendszer különbségében rejlenek, s szinte már tudatalattiak, egy; becsületes tárLONDON. — Jelentettük, hogy Mussolini génuai beszéde után az elmúlt hetekben megKezdődött francia-olasz tárgyalások meglassultak s az ólaszok csak szigorú feltételektől teszik függővé Párissal való végérvényes kibékülésüket, A franciák, akik az elmúlt hetekben már biztosra vették & könnyű olasz-francia kiegyezést, a német hatás háttérbeszorulását Rómában és ajánlatot tettek a stresai front felújítására, most csalódottan veszik tudomásul a változást s a párisi lapokban hevesen megtámadják Mussolinit és Olaszországot. A franciaolasz tárgyalásoknak elhúzódása az angol sajtót is élénken foglalkoztatja. A Daüy Telegraph szerint Blondel francia ügyvivő és Ciano olasz külügyminiszter legközelebbi találkozását nyugtalanul kell várni. Mussolini génuai beszéde uj elemeket vetett a tanácskozásokba. Mig eredetileg úgy tervezték, hogy Hitler elutazása után azonnal újra kezdődnek a francia-olasz tárgyalások, addig a génuai beszéd óta semmi nem történt az álláspontok összeegyeztetése érdekében. Illetékes francia körök kijelentik, hogy Blondel kifejezte csodálkozását Mussolini beszédével kapcsolatban, máskülöngyalással elintézni. Olaszország nem bocsátja meg az 1935-ös cserbenhagyást. Nem bocsátja meg, hogy a Párisban és Barcelonában székelő világapparátus az olaszokat állandóan a spanyol nemzetiek megsegítésével vádolja, ugyanakkor, amikor a Negrinnek adott francia és orosz segítség kétszer akkora, mint amit Franco a dúcétól kap. A népfront sajtója könnyen vádolhat, mert Itália nyíltan és férfiasán elismeri, hogy megengedi az olasz népnek a nemzetiek megsegítését, ha néhány lelkes fasiszta szív igy kívánja és beáll légionáriusnak Franco mellé. Ezzel szemben a másik oldalon tombol a hipokrizis, s a világ felül a hipokrizisnek. E másik oldal nem beszél a hatvanezer „nemzetközi katonáról", aki Barcelona egyetlen megbízható harcosa volt az aragóniai harcoknál, nem beszél arról, hogy ez a hatvanezer külföldi tereli akár gépfegyverrel az ütközetbe a szerencsétlen spanyolokat, ha a spanyol fiatalok szive már másfelé húz, nem beszél az ezer és ezer külföldi tankról, repülőgépről, amely ott henceg nyíltan Barcelona uccáin és uccái fölött, hogy lelket öltsön a csüggedőkbe, nem beszél arról, hogy Katalónia ma már nyíltan is csak egyben bízik: a külföldi megsegítésben, nem beszél a teljes spanyol kérdés komplexumáról, amely mély szakadékot von Róma és Páris közé. Amig a spanyol harctereken francia tankok, ágyuk és repülőgépek harcolnak ben azonban a tárgyalások nem folytatódtak, Szemmelláthatóan uj nehézségek merültek fel. Blondel nem kért uj kihallgatást Ciano külügyminisztértől. A Daily Mail szerint az uj olasz-francia feszültség Hitler római utazása után keletkezett. A spanyol- országi politika, amelyet Mussolini mint akadályt fölhozott, tulajdonképpen a szovjetszövetség kérdése s szemmelláthatóan Mussolini és Hitler megegyezett abban, hogy Olaszország addig nem közeledhet Párishoz, amig a francia-orosz szövetség kérdése nincs tisztázva, „Franciaország a civilizáció és a barbárság közön" MILANO. — Az olasz lapok rendkívül éles hangon nyilatkoznak Franciaország ellen. A Córriere della Sera megállapítja, hogy Mussolini Génuában őszintén beszélt és nem a diplomáciai játék közismert kendőzéseinek módszerével. A franciák ne csodálkozzanak, ha az olaszok az olasz-francia kibékülés előföltételének azt tekintik, hogy Franciaország ne szállítson többé lőszert a barcelonai kormánynak. Olaszország legalább némi lojalitást vár Franciaolasz tankokkal, ágyukkal és repülőgépekkel, lehetetlen békéről beszélni a két nemzet között. A múltat a duce talán elfelejtette volna. De közben olyasvalami történt, ami a német-olasz szövetség nélkül is megállította volna a francia-olasz tárgyalásokat. Az angol-olasz megegyezés a spanyol háború gyors befejezésére volt alapozva. Olaszország ígéretet tehetett önkénteseinek visszavonására, mert biztos volt Franco győzelmében. A nemzetiek döntően győztek is Aragóniában, de minél közelebb kerültek Barcelonához, annál inkább észre kellett venniök, hogy egy uj idegen armada gyűl össze előttük és megnehezeti előnyomulásu- lásukat. Mig az olaszok az angoloknak ígéretet tettek, hogy nem küldenek több katonát és hadianyagot a spanyol frontra, az ellenfél soha nem ismert arányokban kapott segítséget a külföldről. Most már nemcsak Oroszországból érkeztek százával a gépek, hanem a pireneusi határokon át is s az angol szakértők szerint a barcelóniaiak ma legalább négyszer annyi tankkal, gépfegyverrel, ágyúval, repülőgéppel, légelháritó- val és egyéb hadianyaggal rendelkeznek, mint Francoék. S csupa vadonatúj, legmodernebb hadigéppel? Mi történt közben, hogy a helyzet igy fejlődött? Az olasz és az angol sajtó elmondotta. Amióta Negrin Franciaországban járt, a franciák teljes erővel hozzáláttak Bareeloországtól a megbékülés érdekében. Az eddigi korlátolt konzervatív francia politika folytatása semmiesetre sem alkalmas a problémák megoldására. Mussolini a nagy demokráciák kormányainak figyelmét felhívta, hogy tekintsék a nemzetközi politikát magasabb történelmi szemszögből. Mussolini beszéde lezárt egy olyan politikai fázist, amely ugyan érdekes volt, de amely egyre veszélyesebb bonyodalmakhoz vezetett. A Gazetta dél Popolo szerint Franciaország évek óta lebeg a rend és a rendetlenség között s nem tud dönteni a civilizáció vagy a barbárság mellett. Hivatalosan a civilizációt védi, de gyakorlatilag a barbárság mellett kötötte le magát. Itt az ideje, hogy Farnciaország Európa békéjének érdekében szakítson eddigi felemás politikájával és végre lojálisán elfoglalja az öt megillető felelős helyet. Olaszország csak olyan Franciaországgal köthet megállapodást, amely hajlandó Spanyolországban és Európa más részein is a civilizáció és a rend mellett síkra szállni. Olyan Franciaországgal azonban, amely a Róma és az Európa ellen irányuló barbárság szövetségese, Róma nem állhat szóba. na ellátásához. Miért tették ezt? Mert tudták, ha Negrin megsegítésével elhúzzák a spanyol háborút, az angol-olasz megállapodás nem léphet életbe, egyáltalán problematikussá válik és az olaszok ismét gyenge helyzetbe kerülnek. Amig tehát egyrészt igyekeztek Rómát magukhoz édesgetni, másrészt Negrim segítették, hogy igy Franco erejének megtörésével aláássák Itália Földközi-tengeri tekintélyét és a Németországtól elidegenedett Olaszország ne mint egyenrangú, erős társ térhessen vissza a stresai frontba, hanem ismét csak mint másodrendű hatalmasság, amely kénytelen elhagyni Németországot, de közben a Földközi-tengeren is meggyengült. A számítás nem vált be. Mussolini Génuában leleplezte a kétlaki francia tervet s kijelentette, hogy mindaddig nem egyezik meg, amig a franciák az olasz érdekek ellen dolgoznak Spanyolországban. A spanyolországi olasz—francia ellentét beletartozik az agyonütendő sok szúnyog közé, amely zavarja az olasz—francia harmóniát. Nem állítjuk, hogy a két latin testvér nem egyezhet ki, de a feltételeket Mussolini diktálja. Az ellentét sokezer szúnyogja pedig csak úgy üthető agyon egy csapásra, ha a franciák kifüstölik a szúnyog- fészket és szakítanak Oroszországgal. Amig ez nem történik meg, minden olasz * francia kibékülés csak látszat-béke lesz. Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* .. ... ..... ...... . S,Ierk*f '‘8s4S; f '**■ »'• ^.« »* ívre 76, havonta 26 Ke., külföldre: év.nt. 450. J\ szlovákiai es kárpát aljai maguarsag ö 1" n2' emt, rn" í.! félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • M * Prége II„ Pnnské ulice 12. ül. emelet. H képe. melléklettel hevenként 2.50 Kí-vel t«bb. politikai napilapja • * J = L E F ° " ! 3 0 3 ‘1 Í R * * egyes Uám éra 1.20 Ki, vasárnap 2.-KI. SÜRGONYCIM. HÍRLAP, PRflHfl. 1 XVII. évf. 115. (4558) szám ■ Csütörtök ■ 1938 május 19
