Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-06 / 80. (4523.) szám
2 <?Ra:GAI-MAG.^AR-H! RTiAR 1938 Április 6, szerda. \ A belga nacionalisták visszaadnák Németországnak Eupent és Malmedyt Degrelle szenzációs nyilatkozata ■ Belgiumban erősödik a rexista mozgalom LONDON. — León Degrelle belga rexista vezér Londonban tartózkodik és nyilatkozatot adott a Daily Telegraph munkatársának. Tiltakozott a vád ellen, hogy a belgiumi kommunista- ellenes szervezetek német pénzt kaptak. Nem igaz, hogy Göbbels 110.000 fontot folyósított egy londoni európai sajtóügynökségnek abból a célból, hogy Belgiumban kommunistaellenes lapot alapítson. Degrelle meggyőződéssel hiszi, hogy pártja előbb kerül uralomra, mint bárki gondolná. A rexista mozgalom napról-napra erősödik Belgiumban. Ha hatalomra kerül, megtartja a parlamentet, de hatáskörét pénzügyi és költségvetési kérdésekre korlátozza. Más problémákat más testületek intéznek majd el. Szenzációs volt, amit a belga nacionalista vezér Eupen és Mai- medy ügyében mondott. A rexisták szerinte hajlandók vita tárgyává tenni e két város sorsát. Németország Eupen és Malmedy miatt semmiesetre sem üzen háborút, de ha a rexisták meggyőződnek arról, hogy e két város német lakossága faji és nemzeti okokból tényleg Németországhoz akar csatlakozni, akkor a belga nemzeti párt nyugodtan és szenvedély nélkül felülvizsgálja a kérdést. A rexista párt kezdetben nem volt antiszemita és zsidó tagjai is voltak, de amióta egyre jobban látja, hogy a nemzetközi zsidóság irtó hadjáratot visel minden nemzeti gondolat és nemzeti párt ellen és konzerválni akarja a mai világbizonytalanságot, amikor a zavarosban halászhat, a rexista párt kénytelen a zsidóságot a nemzetközi marxizmussal azonosítani és hadat visel ellene. Az angol sajtóban nagy feltűnést keltett Deg- rellenek az a nyilatkozata, hogy a belga nacionalisták, ha hatalomra kerülnek, hajlandók Németországgal tárgyalni a békeszerződésben elszakított Eupen és Malmedy visszaadásának ügyében. a beavatott emberek jól tudták, hogy a bürokrácia nagy része ezt az egyezményt úgy* szólván teátrálisan fogta fel s legkisebb gyakorlati komolyságot sem tulajdonított neki. A németekkel való közelgő megegyezésről jobban fog kelleni 'kioktatni a magas bürokráciát. — Mi, úgynevezett germanofilok, azok, akik állandóan azt állítottuk, hogy a német kérdést komolyan meg kell oldani ebben az államban, most váratlan segítséget kaptunk, még hozzá olyan oldalról, ahonnan a logika legkevésbé várhatta volna: a mi úgynevezett nacionalistáink oldaláról. Nagy részüknek gondolkodásmódja xekordgyorsasággal megváltozott, mihelyt a szomszédban első ízben megzörrentek a fegyverek. Azt hiszem, hogy nem egy intranzigens nacionalistánk az utóbbi napokban világrekordot ért el a gyors fordulat művészetében. A németekkel való közelgő tárgyaláshoz több szilárd elvvel, semmint félelemmel kell lépnünk. Ki a szudétanémetség teljesjogu reprezentánsa? — A három aktivista párt közül kettő likvidált és csatlakozott a szudétanémet párthoz. Erre a tényre reálisan kell tekintenünk. Henlein iránti politikánk eddig arra támaszkodott, hogy ez a párt — bár a négy német párt között a legerősebb volt, — csak egy a négy közül. Azzal, hogy ellene voltunk neki és nem tárgyaltunk vele, könnyen támaszkodhattunk a három többire. Nem kellett őt okvetlenül a szudétanémetség főképviselőjének tekinteni. Ez a politika most teljesen elvesztette talaját. Jobb volna, ha másként lene, de sajnos, igy történt. Az az alap, amelyen akkor álltunk, amikor vonakodtunk Henlein pártjával tárgyalni, most a német agrárok és keresztényszocialisták csatlakozásával összeomlott Hogy rövidek legyünk: most már nem állíthatjuk azt, hogy valaki mást tartunk a szudétanémetség teljesjogu reprezentánsának. Az egyedüli német párt, amely a kormányban maradt, a német szociáldemokrata párt nem elegendő ahhoz, hogy ezt a fikciót alátámasszuk. Ha ez a párt a kormányban marad, csak úgy maradhat a kcr- mánybn, mint akármelyik más párt, de nem állíthatjuk róla azt, hogy benne látjuk a szudétanémetség képviselőjét. Ezzel a mi őszintédén ségünlckel nyilván a tények ellen beszélnénk. A német szociáldemokrácia tagja lehet a kormánynak, mint bármely más párt, amely az állam és az alkotmány talajára ál, de úgyszólván a valóságot és a világ közvéleményét provokálnánk, ha szudétanémetjeink képviselőiként a szociáldemokratákat tüntetnénk föl és amikor velük tárgyalnánk, azt állítanánk, hogy az egész szudétanémetséggel tárgyalunk. Ezt a valóságot oly nyíltan kell kijelenteni, mint minden olyan valóságot, amelynek elhanyagolása már veszedelmet jelent." Ezt a politikai realizmust minden szimpátia és antipátia fölé kell emelnünk, „A Henleinnel való tárgyalás elkerülhetetlen" —- A német aktivistáiknak Henleinhez való csatlakozását részben a cseh politikusok okozták, részben maguk a német aktivisták. De ez hál* Istennek már a múlthoz tartozik, amit nem lehet megmásítani és meg kell barátkoznunk az uj helyzettel. Ez nehéz — kétségkívül. A legnagyobb nehézség abban a dilemmában rejlik, hogy vájjon valóban demokratikus-e a szudétanémet pártot oly befolyáshoz juttatni, amennyi őt megilletné; nem lenne azonban demokratikus, ha ezt úgy adnánk meg neki, hogy kihasználhassa a demokrácia ellen. Államunk demokratikus elvei segítik Henleint. De elmulasztottuk azt az alkalmat, amikor az egyenjogúsítás másfajta németeknek hozott volna hasznot. Peroutka gondolatmenetét a következőkkel fejezi be: — Kormányunknak most tárgyalnia kell Ken- leinnel azért, mert ez a demokratikus elvei* szerint elkerülhetetlen. Olvasva Peroutka Ferdinánd objektív szavait, kíváncsian várjuk, hogy mikor jön el az a cseh publicista, aki hasonló tárgyilagossággal fog írni a csehszlovákiai magyarság kérdéséről. Kiinka nyilaik ezik PRÁGA. — A Slovensky Hlas beszélgetést közöl Hlinka Andrással. Hlinka a beszélgetés során egyebek közt ezeket mondotta: — Olyan híreket kapok, hogy a Slovákot és a Slovenská Pravdát készülnek beszüntetni. Telefonon beszéltem Cemy belügyminiszterrel, de ő állítólag semmiről sem tud. Most magam sem tudom, mi az igaz. Ha ezeket a lapokat betiltanák, akkor újakat fogunk alapítani, de nein szűnünk meg harcolni. Az újságíró ama kérdésére, hogy milyen stádiumban van a szlovák néppártnak a kormánynyal való tárgyalása, Hlinka azt válaszolta, hogy abban az esetben, ha az autonómiára való követeléseit teljesitik, bármikor kész belépni a kormányba. A cseh néppártról kijelentette, hogy Szlovákiában látni sem akarja, mert a katolikus érdekeket — úgymond — a szlovák néppárt maga is meg tudja védeni. Az újságíró megkérdezte, hogy a szlovák néppárt mikor fog szövetkezni a nemzeti kisebbségekkel. Hlinka igy válaszolt: — Nem mondom meg és nem. tudom. Azt hallom, hogy pártunkat hatóságilag be akarják tiltani és föl akarják oszlatni. Ebben az esetben azonnal megtörténne az egyesülés. m Döntő elhatározásokat vár mindenki a kisebbségi kérdésben A Venkov fölállítja a kisebbségi tárgyalások hat pontját ■■ Peroutka a kisebbségi politika korszakos fordulatáról PRÁGA. — A csehszlovák belpolitikai érdeklődés középpontjában a kisebbségi alaptörvény és a kisebbségekkel való tárgyalások terve áll. A cseh lapok igyekeznek megértetni a közvéleménnyel, hogy a kisebbségi kérdésben elhatározó lépésekre van szükség. Ma már a kommunisták kivételével egyetlenegy hangot sem hallani, amely a szudétanémet párttal való tárgyalást ellenezné. Sőt még a magyar aktivista sajtó sem emel szót a magyar ellenzékkel való tárgyalások ellen, hanem egyenesen sürgeti ezeket. A koalíciós köröket erősen érdekli az a kérdés, mi van Czech miniszter lemondásával. A cseh nemzeti egyesülés pártjának sajtója szerint Czech a lakásáról hivatalos- kodik, de most csak személyi ügyek érdeklik és számos kinevezést rendelt el. A mai nap egyik szenzációja volt, hogy a miniszterelnök fogadta a cseh nemzeti liga négy képviselőjét, sőt a kommunisták megbízottait is. Délután öt órakor a kormány politikai bizottsága ülésezett. A kisebbségi tárgyalások leendő hat pontja A Verukovban Kahánek a „Nemzetiségi békéhez vezető ut“ címmel foglalkozik a kisebbségi kérdéssel és összegezi azokat a pontokat, amelyek a készülő tárgyalások tárgyát fogják képviselni. A Venkov vezércikkírója szerint ezek a következők! 1. A községi választások megejtése. Valószínűleg részletekben kerül reájuk sor. Szükség szerint egyidejűleg ki kell küszöbölni a pártfeloszlatási törvény következményeit, mert ezáltal igen sok volt pártfunkcionáriust megfosztottak a működés lehetőségétől s éppen azt a politikai réteget, amely minden nemzetnél a legaktívabb. 2. Komoly kérdést jelent a könyvek és folyóiratok behozatala. Már most is érezhető a lapok behozatalánál némi enyhülés. Ez a kérdés azonban mindkét oldalról nézve komoly, mert érinti a csehszlovákiai német sajtót is, mivelhogy a cseh sajtó kis kivétellel alig jöhet Németországban számításba. 3. Ezekkel a dolgokkal függ össze a közkegyelem kérdése. A kormány hivatalos nyilatkozatot adott ki az amnesztia előkészítéséről. A közkegyelemben részesítendő személyek száma magáninfonmációk szerint körülbelül kilencszázra rúg. Igen fontos következményekkel jár az amnesztia azoknál a személyeknél, akik évek óta viselik az elitéltetés következményeit, vagy még jelenleg is vizsgálat folyik ellenük, sőt lehetetlenné teszik politikai működésüket. Magától értetődő, hogy a közkegyelem nem vonatkozhatik azokra, akik az állam biztonsága ellen elkövetett bűncselekmények, hazaárulásért vagy kémkedésért voltak elitélve. 4. Az iskolai önkormányzat, amelyről már 1926-ban a németeknek első ízbeni kor- mánybalépésénél is beszéltek, úgy szervezeti, mint dologi szempontból alig fog nehézséggel járni, mert az iskolai önkormányzat nagyrésze már megvalósult 5. Külön tanulmányt kíván a magasabb- rendü önkormányzat kérdése. Német oldalról felmerült az a javaslat, hogy újonnan szabják meg a német kerületek határait ami lehetővé ‘tegye á német területeknek magasabb egységbe való összevonását. Kimondottan szó volt arról, hogy ilyen járásokat nemcsak a határmenti területen alkotnának, hanem a köztársaság minden vidékén, amennyiben a határmegvonás lehetséges. Becslés szerint a történelmi országokban 122 olyan bírósági járás van, melyeknek több mint a fele német lakosságú és 205 olyan bírósági járás, amelyek tOdb- sége cseh. i Már ebből is látható, hogy mennyire nehéz a járások határainak megvonása s hogy ez a kérdés az önkormányzat szemszögéből nézve még a legtárgyilagosabb feltételek mellett is mily sok nehézségbe ütközik. Azokat a járásokat, amelyeknek több mint fele más nemzetiségű, aligha lehet nemzetiségileg egységes járásoknak minősíteni és még nehezebb ezek esetében a nemzetiségi határok megállapítása. A Sudeten- deutsche Tageszeitung jelentése szerint ezt a kérdést a kormány hivatalosan nem is vette tudomásul. 6. A németek bizonyos nyelvi intézkedéseket követelnek, ezek azonban inkább a gyakorlatból és a? élettapasztalatból következnek. „A kérdés megoldását nem lehet elütni holmi látszatmegoldással" Hl Peroutka Ferdinánd a Prítomnostban a következőket Írja: <— Legfőbb ideje, hogy illúziók nélkül gondolkozzunk a német kérdésről. E kérdés felől illúziókban ringatta magát úgy a jobboldal, mint a baloldal. A jobboldal sokáig azt hitte, hogy sohasem lesz szükség arra, hogy valami komolyat tegyenek az állam nemzetiségi kérdésének rendezése érdekében. A baloldal viszont azt hitte, hogy örök időkre semmibe lehet venni Henlein pártját. Beszéljünk először a jobboldal illúzióiról, mert ezek a régibbek és a belőlük fakadó hibák is nagyobbak. A legkisebb politikai tehetség is, az események terhe alatt ma feltétlenül elhiszi a régi politikai igazságot, hogy idejében kell engedményeket tenni. A német kérdés megoldására tizennyolc év előtt voft a legkedvezőbb idő, amikor a csehszlovák alkotmányt megalakították. Azután tizenkét év előtt, amikor a németek először léptek be a kormányba. Ilyen hosszú idő alatt aztán elég alkalom lett volna arra, hogy az értelmes rendezés gyökeret verjen s hogy ne kerüljünk a mai válságba s oly kevéssé megnyugtató helyzetbe, amit előre lehetett látni. Akadtak emberek, akik jó tanácsokkal szolgáltak, de ezért a legdurvább gyanúsítás és terror ostromolta őket, habár, amint most kitűnik, ők voltak a legjobb és legelőrelátóbb hazafiak. Miután németjeinkkel nem tudtunk kellő időben megegyezni, amikor Németország még le volt szerelve és a német dinamizmus bénult volt, — most alkalmatlan időben kerül sor a megegyezésre, akkor, midőn Németország állig fel van fegyverkezve s amikor egy pángeri mán párttal ülünk le a tárgyalóasztalhoz. „Bátorság kell a megoldáshoz" — Most senki sem gondolja titokban, hogy az eddigi hibákat tovább lehet folytatni s hogy a német kérdés megoldását el lehet ütni valami látszatmegoldással, — A mai Európában ez a legégetőbb kérdés és ennek komoly megoldásával kell nekünk is hozzájárulni Európa békéjéhez. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezt várják tőlünk barátaink is, akik hajlandók ugyan védelemben. részesíteni becsületünket és biztonságunkat, nyakasságunkat azonban nem. Az általános idegességtől eltérően mindig azt bizonyítottuk, hogy a háború nincs oly közel, mint ahogy a szorongó és az eseményektől megzavart laikus gondolná. De nagyon kevéssé lennénk megelégedve közreműködésünk eredményével, ha túlságosan sikerült volna megnyugtatni az embereket olyannyira, hogy az a meggyőződés gyökerezne bennük, hogy tehát most nyugodtan lehet folytatni, ami mostanáig folyt és hogy tehát nincs szükség semmi újabb és alaposabb megoldásra. A békét meg lehet menteni, hogyha minden oldalon — és így a mi oldalunkon is — a békés megoldásokat szorgalmazzuk. Eddig olyan optimizmusért harcoltunk, amely könnyen vezet a könnyelműséghez. A béke majdnem annyi munkát és önfeláldozást követel, mint a háború. Ritkán van alkalmunk'arra, hogy egyetértsünk a szudétanémet képviselők szavaival. De teljes egyetértést éreztem, amikor Kundfc Képviselő nemzetgyűlés előtt azt mondta, hogy a német kérdés megoldásához bátorságra van szükség. Ezalatt állaimférfiaink belső bátorságát értem. Illúziók nélkül — Különösen óvakodnunk kell attól az illúziótól, mintha a felültetés módszerével meg nyugváshoz és megoldáshoz juthatnánk. Félek ugyanis, hogy egyes tényezőink, akik csodálatosképpen oly gyorsan megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy Henlein pártját felvegyék a kormányba, — áppen ezekre a módsze rekre gondoltak és arra, hogy Henleint ugyan fel lehet venni a kormányba, de anélkül, hogy valami lényegeset adnánk neki. Mindnyájunk- tudomásu'l kell venni, hogy a helyzetet nem lehet holmi trükkökkel megmenteni. A német kérdés megoldásához mély komolysággal kell hozzálátni. — A német kérdéssel eddig úgyszólván csak játszadoztunk! Például: a mi politikánk öt év alatt sem tudott megegyezni oly kis dologban, mint a német rádió kérdésében. Vagy gondoljunk arra a köny nyelőim módra, amellyel a magas bürokrácia a múlt évi február 18-i egyezményt kezelte: ,í
