Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-29 / 98. (4541.) szám
4 m^^AWvídARHlRLAK rmrrr rím ii' 11 —m ■ mm a rfBammmmmmmmmtmammmmmm A szlovákiai földmérők pozsonyi kiállításának tanulságai Rendkívül lassan folyik a tagosítás Szlovákiában a régi törvény szerint, amelyet 1918 óta Magyarországon háromszor novellizáltak A magyar vidéken eddig úgyszólván alig lagositottak ■ ■ Székszorulásoknál és az ezekkel járó felfúvódásnál, légzési zavarnal, szívdobogás* nál, szédülésnél és fülzugásnál a belek működését egy-két pohár természetes „Ferenc József" keserüviz csakhamar elrendezi, az emésztést előmozdítja, a vérkeringést felfrissíti s tiszta fejet és nyugodt alvást teremt. Kérdezze meg orvosát. « 1938 április 29, péntekHogyan Iái ja az európai munkás a szovjeéparadícsomoí? Svái ci munkások nyilatkoznak az orosz munkásviszony okról ■ Érdekes va.lomás egy megismerésről és kiábrándulásról ■ nökí munkák keresztülvitelét, ahogy az elő van írva a kataszteri utasításokban az építési területek, házak és belteükek felmérésénél. Ez a túlzott pontosság egyáltalában nem megokolt és csak azt eredményezi, hogy a tagosítás keresztülvitele két év helyett sokszor húsz évig is eltart, A nálunk érvényben lévő régi tagositási törvény novellizálására húsz év alatt nem került sor, holott ugyanezalatt az idő alatt Magyar- országon ezt a törvényt már háromszor novel(k. e.) POZSONY, — Vasárnap zárult le a 'Nagy hátrányt jelent a tagosításnál a kataszteri "alatt álló területeknél, tehát a legelőknél is, ame- lizálták. szlovákiai földmérők első kiállítása Pozsonyban, mérnöki hivatal tuiságba menő pontossága is, iyeknek forgami ám aig 1000 korona körül mo- Ez is zt mutatja, hogy e törvény sürgősen a mai A kiállítás egyik legfontosabb része a tagosítás- amely az értékteleinebb mezőgazdasági művelés .zog„ ugyanazzal a pontossággal kívánja a mér- időkhöz való hozziáidomi tásra szorul, ról közölt adatok, ismertetése volt. Szlovákia te- . ^ ^ xületén 2,436.903 hektár termőföld van, amelybe . beszámítjuk a szántóföldet, rétet, legelőt is. Eb- | bői a területből jj mm ** * # 9 ti 9 t égetően szükséges volna 1,162.926 hektáron _ a j}WlllllRűSflflZd mfÓI tagosítás, | « .....I 11,1 IIII.IHIM Sajno s az áHamfiorduliat óta ebben az irányban » varmi kevés történt. Mindössze 45 községben ve- s zették keresztül a tagosítást 24.403 hektáron, ; azaz l az egész tagosítást igénylő terület 2.7 százalékában, ami 20 év alatt nem nagy eredmény. Jelenleg munkában van 71 községben 95.016 hektáron a tagoekás, amelynek befejezése még körülbelül 3—5 évet vesz igénybe a leggyorsabb eljárás mellett is. Hogy a tagosításból mennyit vittek keresztül a magyarlakta vidéken, azt sajnos százalékokban nem tudjuk kifejezni, mert ez csak egész kicsiny törlszám lenne. Pedig, ha tekintetbe vesszük a tagosítás óriási gazdasági jelentőségét, minden magyar községnek kötelessége lenne, hogy az úgyis csökkenő nemzeti vagyont, amennyire csak lehet, megóvja és megtartsa a későbbi nemzedékek számára. Nagyon jellemző példa mutatta a kiállításon, hogy a tagosítás dőlt egy tulajdonosnak, akinek különféle helyen, egymástól órajárásnyira voltak a földjei és együttvéve tiz hektárnyi termőföldöt képviseltek-, a tagosítás után három helyen voltak a földjei ugyancsak tiz hektár területen. Ha vesszük, hogy a húsz helyen lévő parcellák mesgyéje legalább 30 centiméter szélességű és összerakva körülbelül 26 kilométer hosszúságban jönne ki az a sáv, ez azt jelenti, hogy a tíz hektárból 78 ámyi területe a művelés részére veszendőbe megy. Tagosítás után a veszteség a mesgyén ennek a területnek alig egyszázad részét teszi ki. Mint már előbb említett ék, minden egyes gazda, akinek földjei húsz helyen feküsznek, munkájának és igájának erejét a sétálásban tölti el, amíg a határ egyik részéről eljut a határ másik részére, ahol a pár négyszögöl területű földjét — tegyük fel — fél nap alatt megműveli, másik félnapja pedig kárbavész. A szlovákiai magyarság nagy sérelme, hogy a köztársaság fennállása óta 45 községből, ahol a tagosítást eddig befejezték, úgyszólván nem volt egyetlen szinmagyar község sem. Egyedül a csallóközi Patony községben folyik a tagosítás a jelenleg folyamatban lévő 71 község között. Güia község a maga 24.000 katasztráhs hold területével már az államfordulat előtt szerette volna keresztül vinni a tagosítást, azonban még húsz évvel az áilamfordulat után sincs any- myira, hogy a tagosítást el lehessen kezdeni. Évente súlyos ezresekbe kerül Guta községnek a kataszteri mérnökök munkája, amellyel a minden évben újra és újra elaprózott, ke- resztben-hosszában osztott parcellákat igyekeznek a tényleges állapotoknak megfelelően feltüntetni, ez a munka azonban teljesen felesleges, mert mire elkészülnek e változások keresztülvitelével, az illető parcellák már újra is újra osztódnak. Ebben a községben volna a legnagyobb szükség a tagosításra, hogy a tulajdonosoknak ne kelljen az óriási határban tönkretenni állataikat az állandó sétáltatással. Sokkal többet tudna termeil- xú az a gazda, akinek az ötven helyen fekvő parcellái helyett csak három-négy helyre kellene mennie a munkálatok végzésére. A tagosítást jelenleg még a régi magyar törvény alapján viszik keresztül. Ez a törvény a ikerükti bíróságok ügykörébe utalja az eljárást, ami azt jelenti, hogy egy-egy község tagosításának keresztülvitele minimálisan öt-tiz évet igényel. Szükséges volna az egész tagositási eljárást rugalmasabbá tenni, kivenni a birósáqok hatásköréből és a közigazgatási hivatalokkal végeztetni; ebben az esetben a tagosítás keresztülvitele semmi esetre sem tartana tovább két évnél. ZÜRICH. — Több svájd munkás most tért vissza a szovjetunióból. A svájd munkásokat Penzába vitték, ahol a szovjet egy hatalmas óragyárat rendezett be. Amikor a gyár vezetői úgy érezték, hogy nincs többé szükségük a svájd munkásokra, egész egyszerűen szélnek eresztették őket. A svájd munkások rendkívül érdekes képet festenek a szovjetállapotokról, ami már csak azért is érdeklődésre tarthat számot, mert egy nyugateurópai demokratikus állam munkásai nyilatkoznak az úgynevezett „munkáshazá"- ról. „Életem legnagyobb csalódása“ Az egyik munkás például a következőket mondja: — Amikor aláírtam a szerződésemet, amely Szovjetoroszországba szólított, nem tartoztam ugyan a kommunista párthoz, de különböző lapoknak hatása alatt meg voltam győződve a Szovjetoroszországban folyó építő munkáról és rokonszenveztem ezzel az országgal. Ma tudom, hogy mi a tényleges helyzet Oroszországban és mondhatom, hogy életem legnagyobb csalódását éltem ét. Amerre csak néz az ember, leírhatatlan nyomort lát. De természetesen vannak olyanok is, akik ügyesen ki tudják használni mások nyomorát és akiknek jól megy a dolguk, dehát természetesen ezek nem a legjobbfajta emberek közé tartoznak. Amikor szerződésemet aláírtam, azt hittem, hogy sikerült néhány évre biztosítani egzisztendá- rnat. Társaimmal együtt a legnagyobb reményekkel indultunk el az úgynevezett munkásparadicsomba. Megdöbbentő gyermeknyomor Az első nagy csalódást Moszkvában éltük át, tömegesen találkoztunk hajléktalan gyermekekkel, akiknek sorsa iránt senki nem érdeklődött, akik éjszaka az ucca kövezetén háltak. Első pillanatra feltűnt nekünk, hogy milyen nyomorúságosán van öltözködve a lakosság átlaga és ami nekünk svájdaknak a legfeltűnőbb volt, nem láttunk senkit, még a gyermekek között sem, aki kacagott volna. Minthogy a nyelvet egyáltalában nem, vagy csak nagyon gyengén bírtuk, tehát minden tekintetben orosz vezetőinkre voltunk utalva, igy hát Moszkvát alaposan nem ismerhettük meg és különben is néhány nap múlva munkahelyünkre, Penzára vittek bennünket. Itt első pillanatban kellemesen voltunk meglepődve, amennyiben valamennyiünk kényelmes lakást kapott központi fűtéssel és fürdővel. Ezenkívül pedig 800—1000 rubel havi fizetést Ígértek nekünk. A gyár, amelynek az óragyártást meg kellett volna kezdeni, egészen újonnan épült és meglehetősen barátságos benyomást keltett. Sajnos, csakhamar kénytelenek voltunk meggyőződni arról, hogy Potemkin-falu előtt állunk. Orosz munkástársainkat piszkos barakokba vitték, ilyen munkáslakásokat Európában sehol nem lehet látni. Az orosz munkások kivétel nélkül analfabéták voltak, egyik sem tudott közülük Írni és olvasni. Bérük 150—200 rubel havonta. Hogy hogyan tudtak ebből az összegből megélni, örök rejtély. Hogyan él az orosz munkás ? Abból az ezer rubelből, amit mi kerestünk, egy rézkopek sem maradt a zsebünkben. 600— 700 rubelért alig tudtunk jóllakni. Emellett legfőbb táplálékunk burgonya, uborka és néhanapján valamilyen vadhús volt Ezek a dolgok is az oroszok számára csemegeszámba mentek. Lakást és fűtést ingyen kaptunk, tehát a megmaradt pénzért ruházkodhattunk volna, már amennyire Oroszországban ruházkodni lehet. Egy pár dpő 200 rubelbe kerül. A szappan emellett a legnagyobb fényűzés! dkknek számit. Hogy hogyan élnek itt orosz munkástár- \ saink, azt még ma sem tudjuk megérteni. Erre vonatkozóan egyszer kérdést intéztünk a gyár igazgatójához, aki tudott németül. Komoly arccal és nagyon óvatosan azt válaszolta, hogy az orosz egy nagyon igénytelen ember és direkt fél a jó koszttól, mert úgy tudja, hogy a jó étkezéstől könnyen megbetegedik az ember. így az oroszok legszívesebben fekete kenyeret esznek és vacsorára husnélküli káposztalevest. Nem tudtuk, hogy gunyolódik-e a gyárigazgató, vagy bennünket tart-e olyan ostobának, hogy ezt az indokolást elhisszük. Géphutiusz és „munkástermelés“ a futószalagon Külön fejezetbe tartozik az a második nagy élmény, amivel Oroszországban gazdagodtunk s ami európai munkásember számára egyenesen megfoghatatlan, az a gépkultusz és nagyzási hóbort, mivel az oroszok a legprimitívebb technikai vívmányokat üdvözlik. Uj gyárak alapítását valóságos nemzeti ünnepnek tekintik és ha külföldről gépek érkeznek, akkor erről az újságok és a rádió úgy emlékezik meg, mint valamilyen óriási eseményről. Arról persze nem imák, hogy ezek a gépek rendszerint nagyon rosszul funkdonálnak, mert nincs, aki komolyan kezelje őket és aki bánni tudna velük. Számtalanszor voltunk tanúi annak, hogyan csinálnak a tanulatlan és majdnem gyermekes muzsikból máról-holnapra gyári munkást. Beparancsolják őket a gyárba, le- nyirják a hajukat és a szakállukat, leveszik róluk a muzsikkucsmát s egy munkássapkát nyomnak a fejükbe s kész az ipari proletár. Már második nap ettől a szerencsétlen embertől úgynevezett százszázalékos, termelő értékű munkát követeltek, jóllehet traktoron kivül soha életében még gépet nem látott. Európai munkásnak égnek áll a hajaszála, amikor látja, hogy ilyen módon milyen tömegű és értékű anyag megy veszendőbe. Ott, ahol nálunk egy gép mellett egy ember áll és kényelmesen dolgozik. Oroszországban három, sokszor négy tehetetlen ember vért izzad és nem boldogul a géppel. A vezetőiket azután, akik persze maguk sem sokat értenek a dologhoz, hamarosan a szovjetrendszer ellenségeinek nyilvánítják és, legjobb esetben Szibériába internálják őket. Közvetlen közelről láttuk, hogy mi az, amit Oroszországban szabotázsnak neveznek. ^Nincs idő óragyártásra .. A legsúlyosabb azonban az, hogy a GPU keze mindenhová elér és minden üzemet politikai besúgók tartanak megszállva. A munkásnak kötelességévé teszik, hogy kémkedjen munkástársai után és megfigyeléseit közölje a GPU embereivel. Ennek természetesen az a következménye, hogy a munkásszolidaritás, ami Európa minden gyárában megvan, a „munkáshazá“-ban az ismeretlen fogalmak közé tartozik. Mindenki bizalmatlan mindenki iránt. Nincsenek munkásegyesületek mint például minálunk, amelyekben a politikai ellentétek ellenére is ápolják a munkásszolidaritást. Tőlünk svájdaktól is követelték, hogy tegyünk jelentéseket a GPU-nak és rossz néven is vették tőlünk, hogy ezt az európai munkáshoz méltatlan kívánságot kereken visszautasítottuk, de természetesen tudatában voltunk annak e pillanattól fogva, hogy bennünket is erősen figyelnek. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között szerencsétlennek éreztük magunkat és alig vártuk, hogy szerződésünk lejárjon és visszatérhessünk Európába. Ez a legnagyobb örömünkre be is következett, még pedig rövid idő alatt. A gyár igazgatója politikai beszédet intézett hozzánk, amelynek lényege az volt, hogy most nincs idő óracsinálásra, amikor Hitler meghódította Ausztriát. Szovjetoroszországban most minden erőt fegyver- és municiógyártásra kell összpontosítani. A magunk részéről mindenesetre örömmel fogadtuk e fordulatot, ami számunkra annyit jelentett, hogy visszatérhetünk Európába. Mi valamennyien, akik Penzában voltunk, számos illúzióval szegényebben tértünk haza. Éppen eleget láttunk ahhoz, hogy a bolsevista illúziókból örökre kigyógyuljunk. A vasgárdistáh a hadbíróság élőit BUKAREST. — Az egész országban megkezdődtek a hadbirósági tárgyalások a feloszlatott vasgárda tagjai ellen. Több ezer vasgárdista kerül bíróság elé, elsősorban azok, akiknél a házkutatás alkalmával rejtett fegyvereket találtak. MAGYAROK! Lépjetek be az Egyesült Pártba! %
