Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-23 / 93. (4536.) szám

tonái néni mutatnak már kellő lelkesedést és bátorságot, ezen is segit az uj barcelonai hadi taktika: az újoncokat a harctéren min­denütt a nemzetközi brigádok kísérik a jcét oldalon, s e külföldi zsoldosok, akiknek a száma százezerre becsülhető, szükség esetén belegépfegyvereznek a szegény fiatal spa­nyolokba (mint Leridánál történt), hogy spanyol véreik ellen hajtsák őket a nemzet­köziség nagyobb dicsőségére. A tengerek is szabadok még: most érzi pranco a „Balea- rcs” modern cirkáló elvesztésének követ­kezményeit, s e gyors hajó nélkül lehetetlen a kormánypártok blokádját eredményesen folytatni s küzdeni az ellenséges hidroplá- nok ellen. A helyzet óvatosságra és megfontoltságra int, s a nemzetiek tényleg a legnagyobb kö­rültekintéssel és a Jegszísztematikusabban járnak el, mint mostani megállásuk és szer­vezkedésük bizonyítja. Nem sietnek. Tud­ják. hogy á la longue ők az erősebbek. A kocka megfordult: a külföldi beavatkozás előbb a kormánynak ártott s a nemzetieknek segitett, most megfordítva volna: a kor­mányt egyedül egy erőteljes és komoly kül­földi beavatkozás menthetné meg, mert kü­lönben Franco győz. Megtörténik e beavat­kozás? Barcelona szemmelláthatóan bízik benne, mert Ígéretet kapott, de az európai politika kiszámíthatatlan. Őszig védekezhet a kormány a harctérre vetett munkásokkal és a szívósság utolsó föllobbanásával, az­után, ha nem jön segítség, a nemdolgozó gyárak, az üres magtárak következtében az elhanyagolt hinterland kimerül. Franco ab­ban a kényelmes helyzetben van, hogy egy­másután és fokozatosan elérheti céljait, mig az ellenfél nem elég erős már ahhoz,, hogy bárhol átvegye a döntő kezdeményezést. Fokozatosan leiöhet a tengerig a Pireneu­sokban, vagy föltolhatja lassú, szívós mun­kával nemzeti csapatait Táragonáig, Bar­celonáig, vagy, ha ez nem megy. próbát te­het dél felé, s előnyomulhat Valenciáig, esetleg délről támadva, Kartagénáig. Ha őszig elvágja Kataloniát Franciaországtól, s délen elfoglalja a tengerparton Valenciát és Kartagénát, úgyhogy Madrid utánpótlás és tengerpart nélkül marad, akkor nyert ügye van és bizalommal nézhet akár az ujább téli hadjárat elé. Hároméves fesz a katonai szolgálati idd? PRÁGA. — A cseh lapok ismertetik a L’Europe Nouvelle egyik cikkét, amely Csehszlovákia kato-al erejével foglalkozik s egyebek közt a következőket írja: — „Csehszlovákia, amelynek lakossága Német­ország lakosságának egynegyedét teszi ki, haderő dol­gában is a birodalmi véderő egynegyedével rendel­kezik- Az osztrák csatlakozás óta ez az arány meg­változott Hogy az eddigi arányt megtarthassák, a csehszlovák hadvezetőség állítólag kész a legnagyobb gyorsasággal bevezetni á hároméves katonai szolgálati időt, mert ezZel nyolc uj hadosztályt nyerne." A Venkov ezzel kapcsolatban a következőket jegyzi meg: —• „A francia ujságiró fölfogásából, amely szerint Csehszlovákia a hároméves szolgálati idő bevezetésé­re gondol, kitűnik, hogy hadvezetőségünk minden ren­delkezésre álló eszközt mérlegel, hogy erőnket és föl­készültségünket fokozza. Nincs kitérés ez elől, még ha az ilyen rendelkezések gyakran érzékenyen érintenek és fájdalmasak is. De tudjuk, hogy a kétéves szolgá­lati idő bevezetése mily nagy jótétemény volt.'* Akció a dán nemzeti szocialisták ellen LONDON. —- A Daily Telegrapb kopenhágai jelentése szerint Síeinecke igazságügyminiszter, aki ellen a közelmúltban egy fiatal dán nemzeti szocialista a parlamentben merényletet követett el* több rendőrbiztost megbízott a dán nemzeti szocialisták tevékenységének kivizsgálásával. A német-dán határon az dmult hetekben a nemzeti szocialisták tevékenysége igen megerősödött. Az általános vélemény szerint a vizsgálat után a kor­mány a nemzeti szocialistákat erélyes ellenőrzés alá veszi. Az egyenruha hordásának tilalma már életbelépett, de egyelőre nem tartják tisztelet­ben. Dániában két nemzeti szocialista párt van, a dán és a német, de a két pártnak egymáshoz nincs köze, Svájc nem rendelt hadi­repülőgépeket Amerikában BERN. — A svájci távirati iroda a leg­határozottabban megcáfolja azt a külföldi lapokban megjelent hirt, hogy Svájc az Egyesült Államokban száz nagy bombavetö repülőgépet rendel. % PRÁGA. — A Pritomnost legújabb szá­ma Amicus tollából rendkívül érdekes poli­tikai cikket közöl, A cikk szerzője a Poledni List közlése szerint nem más, mint maga Bechyné minisz terelnökhelyettes. A lap szerint ugyanis a cikkiró két helyen olyan utalást tesz, hogy másra nem lehet érteni. Nevezetesen a cikk elején a cikkiró idézi saját beszédét, amelyet 1921-ben a parlamentben tartott, máshelyiitt pedig megemlíti, hogy az államfordulat előtt egy prossnitzi hetilapba irt cikkeket. A forradalmi pángermanizmtis Az érdekes cikk. amely a német Jcérdés- röl szól. egyebek közt a következőket tar­talmazza: — Egy olyan hatalmas mozgalom, ami­lyen a nácizmus, ha egyszer megindul, ne­hezen állítható meg. Németország mai urai kezükben tartják a propaganda minden esz­közét, az iskolát, a rádiót, az újságokat, a szónoki emelvényt és minden mást és ennek tetejébe hatalmas segítőjük a mai ember ir­tózása a testi fájdalomtól is. Az állam egész berendezése, a közgazdaság és a magángaz­daság mind a háborús gépezet hatalmas.ki­építésére irányul. Ez a militarista erő, mely napról-napra növekszik, az expanzió szel­leme, amely éppúgy gyökerezik ebben az erőben, mint a nácizmus ismert tanaiban, ezek határozák meg.ma majdnem az egész németség jellemét. Alaposan tévednénk, ha azt hinnők, hogy a nácista forradalom csak azoknak a né­meteknek az ügye, akik a harmadik biro­dalom határain belül laknak. A forradal­mi pángermanizmus mindenütt átlépte a birodalom határait Németországon kivül mindenütt, ahol csak németek laknak, kétségtelenül hatást gya­korol a nácizmus a németek gondolkodására és cselekedeteire. A mi henleinizmusunk is a német birodal­mi kormány sikereivel vagy kudarcaival áll vagy bukik. A kellemetlen szeleket nem lehet megállíta­ni, de alkalmazkodni lehet hozzájuk. Mele­gebb ruhát ölt az ember, befűt a lakásába, aszerint rendezi be élelmezését és vár a jobb időkre. Föltétlenül elpusztulna, ha nem tudna alkalmazkodni. A politikai vihart sem lehet mesterségesen megállítani. Több, mint kétmillió németünk állította föl vitorláit és fogja beleink a berlini szeleket. Mit tegyünk most mi? Ez a napi politikánk mostani első kérdése. Egy történelmi visszapillantás —1 Jóval az 1918-iki államfordulat előtt, .még a régi monarchiában, a prestejovi Hlas Liduba két cikket írtam, amelyekben azt ajánlottam, hogy az uj államba mennél kevesebb németet vegyünk fel. MOSZKVA. — A „Bezbozsnik” nevű ateista lap mongoliai tudósítások alapján közli, hogy külső Mongoliában a szovjet- hatóságok nagyarányú államellenes össze­esküvés nyomára bukkantak. A hatóságok több fegyverraktárt és municióraktárt fog­laltak le. A lapok már januárban jelentet­ték, hogy Mongoliában nagy hazaárulást pör fog lefolyni. A lámák állítólag összeköt­tetésben álltak a japán ügynökökkel és min­denáron forradalmat akartak szítani a la­kos,ság között. A hazaárulási ügybe az In- gozari kolostor vezetősége is be van ke­verve, A lámák nagyszerű propagandaesz­Annakidején óriási vihar kerekedett elle­nem, de ez nem zavart meg engem s rövid idővel az államfordulat után újra visszatér­tem ehhez a gondolathoz. Mielőtt a nagy küldöttség elutazott volna a párisi béke­konferenciára, Masaryk elnök államtaná­csot hivott egybe, amelyen maga elnökölt, Je tn volt az egész kormány, a forradalmi nemzetgyűlés elnöke, a képviselői klubok elnökei és a békekonferenciára kiküldendő delegátusok. Az összejövetelnek egyetlen tárgypontja volt, meg kellett állapítani az államhatárokat, amelyekét, a békedelegá­ciónak Parisban ki kellett - harcolni, Ezen az ülésen újból kifejtettem a szudétanéme­erősiti a testet tekről vallott nézeteimet. Olyan határokat javasoltam, amelyek nean respektálták a történelmet. Megjegyzem, hogy az én nézetem szerint is sok németnek kellett az uj államban ma­radnia, mert ez a javaslat nem áldozhatta föl a katonailag védhető határokat, nem áldozhatta föl továbbá összes erdőinket, szenünket, összes nyersanyagainkat, ame­lyek nélkül lehetetlen lett volna a gazda­sági élet; és nem áldozhatta föl az úgyne­vezett német vidékek cseh lakosságát sem. Teljesen tudatában voltam annak, hogy egyetlenegy állam határait sem lehet a tiszta etnográfiái elvek szerint megvonni, bár ez talán kívánatos lenne. Akkoriban — és ma is ez a meggyőződésem — a problémát meg lehetett volna oldani. De teljesen egyedül maradtam nézetemmel. Csak egyetlen politikus csatlakozott hoz­zám, Tömések Ferenc, a nemzetgyűlés el­nöke. A mai helyzet — Ma egészen más a helyzet. Nem fo­gom itt megmagyarázni, hogy milyen okok­nál fogva. Csak annyit kell mondanom, hogy államunk mai határai sérthetetlenek az összes csehszlovákok (és sok német) számára és hogy ezeket a határokat csak egy európai háború változtathatná meg. — És a háború nem gyerekjáték. Sem számunkra, sem a németjeink számára, sem a harmadik birodalom, Zcm a többiek szá­mára Tudjuk Spanyolországból, Abesszí­niából és Kínából, hogy mennyit haladt a hadtudomány a világháború befejezése óta. A politikai helyzet alakulása úgy hoz­ta magával, hogy 1914-ben a mi földünk közeikkel azt a hirt terjesztették a lakosság között, hogy a japán és a mandzsu csapa­tok megtámadják a szovjetkormányt. E je­lentésekkel kapcsolatban utalni kell arra, hogy külső Mongoliában a szovjethatösá- gok az elmúlt évben nagy „tisztító akciót” hajtottak végre és több, mint kétezer embert kivégeztek vagy letartóztattak. Sztálin a közel múltban kifejtette, hogy a szovjetha­talom szükség esetében fegyveresen is meg­védi külső Mongoliát, mert az ország pro- tektorának tekinti magát. Sztálin szavai két­ségtelenül összefüggésben állnak a mongo­liai nacionalista mozgalommal* meghint élődött a háború legbestiálisabb megnyilatkozásaitól és eredményeitől. Szen­vedtünk, igaz, de nem voltunk hadszíntér. Az uj háborúban azonban az lennénk. Nem. is tudom, hogy a fanatikus gyűlölet milyen tetteire ragadtatná magát a két törzs, ha egymással szembekerülnének s mindketten tudnák, hogy most minden kockára került. Talán a halál és iszonyú borzalom süvöl­tene végig a földön, még mielőtt a ren­des hadseregek megkezdhetnék tevé­kenységüket. Minden háború elpusztítja azt a vidéket, amelyen végigdühöng. De mégis nagyok a különbségek a következményekben. A földművelő vidék tér leghamarább ma­gához; akármilyen rossz is volt a helyzet a háború után, mégis csak lehetett vala­hogy szántani és vetni s nyáron újra meg lett a termés, ha soványabb is. — De hogy festene az ipari vidék? Kép­zeletünk fölrajzolhatja a lerombolt városo­kat s kipusztitott lakosságukat, a leszakadt hidakat, az elpusztított vasúti állomásokat és szétrombolt gyárakat. És a gyárak ' — ezek nemcsak téglából épített kéményeket és vasból készült gépeket jelentenek, a gyár nem más, mint egyben a bedolgozott munkások és az évtizedek munkájával ki­épített kereskedelmi kapcsolatok. A hábo­rú hosszú időre mindent elpusztítana, talárt mindörökre. Ezek s hasonló képzetek két­ségtelenül szerepet játszanak a németjeink gondolkodásában is. Megengedem, hogy a Henlein-mozgalomnak megvan a szélsőség ges pángermán szárnya is. amelynek min­den közömbös Ezek a tőrőlpattamt irreden- tisták, akikre semmi sem hat. De biztosan tudom, hogy ezek a csoportok nincsenek többségben. Abban a mozgalomban is, amely Berlinből látja ej magát villany­árammal, s amelyet a pángermán fasizmus teljesen áthatott, még mindig többségben vannak azok, akik nem akarják kockáztatni az erősza­kos, a katasztrofális megoldást. Eltekintve attól, hogy a nemfasiszta néme­tek nagy száma elvben ellene van. hogy a határmenti járásokat Németországhoz csa­tolják, olyan okokból, amelyekről később még szó lesz, ezek a németek előnyben részesítik a német kérdés bel­politikai megoldását a kardvágással tör­ténő erőszakos kockázattal szemben. Ilyen megoldást részesít előnyben as egész csehszlovák nemzet is. Hajlandók vagyunk leülni a zöld asztal mellé az el­lenzéki németekkel is. Valószínűleg azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a nacionalista németeket nem­fogjuk úgy kielégíteni, hogy teljesen elege-., dettek legyenek. Erről nincs is szó. De ar­ról van szó, hogy a mi részünkről megtörténjen minden, ami hozzájárulhat a két nép közt fönn­álló feszültség levezetéséhez, amely két nép arra van utalva, hogy ezen a földön közös politikai és gazdasági életet éljen. A Národnl Noviny kommentárja A Národni Noviny az érdekes cikkről á következőket mondja: «— Mindenki tudja, hogy az Amicus álnév mögött a kormányelnök helyettese, Bechy­né Rudolf vasutügyi miniszter rejtőzik. S Bechyné cikkében igy szól: „Hajlandók va­gyunk zöldasztalhoz ülni a németekkel, az ellenzéki németekkel is.” Az ellenzéki néme­tek ma Henleinék. Bechyné miniszter tehát nyilvánosan hangoztatja, hogy hajlandó tárgyalni Henleinékkel. Hasonlítsuk össze a szociáldemokrata miniszter szavát a bal­oldalnak Beran képviselő ellen folytatott kampányával, akiikor Beran annak a néze­tének adott kifejezést, hogy a henleinisták- kal számolni lehet, ha megszűnnek a hatá­rokon túlra kacsintani. Két hónappal ezelőtt Berant bazaárulónak kiáltották ki s nép-’ gyűléseket rendeztek és határozatokat flot­tak ellene. Ma Bechyné már nem beszél semmiféle föltételről. így változnak az idők, Szovjeleilenes összeesküvés Mongoliában ■ ■ ■ Erősödik a mongol nacionalista mozgalom ■ ■ ■ A szovjethatóságok kíméletlenül leverik a zendülést 193^priH^3jSzombat. ' 2 Bechyné tárgyaló asztalhoz hívja Henleln pártját A baloldal uj hangja a Píítomnostban ■ Érdekes visszaemlákezás a határok kérdésében döntő államtanács ülésére ■ A német kérdés békés megoldása

Next

/
Thumbnails
Contents