Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-03 / 78. (4521.) szám
A KÖVETKEZŐ LÉPÉS Irta t S z v a t k ó Pál lett foglalnak állást s ugyanazt a politikát kívánnák követni, amit Chamberlain. Az első pillanatban különösnek hat, hogy éppen Poincaré franciái egyeznének meg Hitlerrel, de ha figyelembe vesszük, hogy e politikusok világéletükben realisták voltak és nem ideológusok, mint Páris mai urai, megértjük a változást. Lengyelországban is a legradikálisabb jobboldal békült ki Berlinnel, ami sohasem történik meg, ha Varsóban — tegyük föl — szocialisták uralkodnak. A francia reálpolitikusok kénytelenek figyelembe venni azokat a tényeket, amik az elmúlt négy-öt évben történtek Európában. E tények számukra legfájdalmasabb valósága pedig az, hogy a népfront uralma gazdaságilag, politikilag és tekintélyileg annyira legyengítette Franciaországot, hogy egyelőre évekig nem játszhatja azt a vezető szerepet, amit 1920-tól 1930-ig játszott és alkalmazkod- kell a helyzethez. Ha délen Franco, ma A spanyol háború Elkeseredett harc Leridánál Kormány-ellentámadások - - A nemzetiek megszállták Val des Roblest - Menekülő kormánykatonák Franciaországban Március izgalmai után ma mintha mégis megnyugvás terjedne el Európában s a kontinens embere nem érez többé oly közvetlen veszedelmeket, mint pánikhangulatában esetleg a múlt hetekben érzett. A nagy középeurópai átalakulás: Ausztria csatlakozása Németországhoz mind kivitelében, mind hatásában simábban múlt el, mint bárki gondolhatta volna s az a békés módszer, amivel a nagy esemény megtörtént, optimizmus-félét ad az embernek, mert bebizonyítja, hogy némi ügyességgel évtizedekig ,,casus bellinek" tartott kérdéseket is lehet vértelenül és békésen megoldani. Ez kedvező kilátás a jövőre. Alig csillapodott le a középeurópai hullámzás, az érdeklődés ismét olyan területekre kalandozott át, amelyek évekig izgatták. Várja a következő lépést: a spanyol kibontakozást. Ezen a téren Franco kellőképpen gondoskodott a szenzációkról. A nemzetiek aragóniai tavaszi offenzivájá- nak első etapja éppen e napokban fejeződött be s hösszabb-röyidebb.szünet titán va- Jószinülég tsak később fog folytatódni, amikor Franco megszervezi a másik eta- pot. 15.000 négyzetkilométert és 600.000 lakost hódított meg újra Franco, csaknem annyit, mint az egész baszk terület volt s hadserege kétszázkilométeres vonalon átlag 50—100 kilométerre áll a tengertől. Ha felkészül a második nagy lökésre, könnyen megtörténhetik, hogy még április-májusban lejut a Földközi-tengerig s esetleg elvágja Katalániát Franciaországtól. Ez olyan döntő győzelem volna, ami néhány hónap alatt a spanyol polgárháború likvidálásához vezetne, mert a barcelonai köztársaság heroikus erőfeszítései ellenére sem tudna ellenállni a tükrös nyomásnak. Ma még korai Franco végleges győzelméről írni, mert meglepetés bármikor történhet és a köztársaság még nem merült ki, de a papírforma kétségtelenül Franconak kedvez. Nem csoda tehát, ha Európában egyre többet foglalkoznak a kérdéssel: mi történik, ha Franco győz? Kétségtelen, hogy ez az esemény legalább ugyanakkora megrázkódtatást okoz a kontinensen, mint az osztrák-német csatlakozás, de a rengés főfészke ez egyszer nem Középeurópában volna, hanem Nyugaton és a Földközi-tenger partjain. Legelőször is valószínűnek látszik, hogy a nemzeti Spanyolország megszületése megtörné a franciaországi népfront uralmát. A francia nép nem viselné el, hogy mindkét „latin testvér", az olasz és a spanyol, ellenséges táborban legyen csak azért, mert egy párisi ideológiai klikk igy akarja. Az olasz és a spanyol csábítások amugyis egyre erősödnek a franciák között s mivel Róma és Franco békülni akar, sőt egyre határozottabban hivatkozik a latin testvériségre és a román népek test- vérháborujának rútságára, nem lehetetlen, hogy a 90 millió déleurópai román megnyeri a 40 millió francia-románt és békét köt vele. Az a választás, amelyet Franco győzelme után írnának ki Franciaországban, lényegesen meggyengítené a népfront pártjait s ismét a Poincaré-éra franciáit lendítené nyeregbe, Lavalékat, Flandinéket s a radikálisok nemzeti érzésű részeit. Ezek a franciák pedig ma csodálatosképpen a nyugati négyhatalmi blokk megkötése melFRANCIA—SPANYOL HATÁR. - A nemzetiek Leridát három oldalról bekerítették, de a köztársaságiak elkeseredett ellent- állást tanúsítanak és mindent elkövetnek, hogy a város ne kerüljön Franco kezébe. Heves ellentámadásokkal akarják a bekerítést megakadályozni. Különösen déli és délnyugati irányban erős a köztáusaságiak nyomása, mert ezen a szakaszon a katalánok komoly erődítéseket emeltek. Innen tankokkal délnyugati irányban Fraga felé akarnak előnyomulni és áttörni a nemzeti vonalakat. Kezdetben kedvező eredményeket értek el és széles fronton előnyomultak a Fraga felé vezető ut mindkét oldalán. Nemzeti forrásból származó jelentés szerint a Franco-csaPARIS. — Vincém Auriol a kormány nevében kijelentette, hogy pénteken sikerült a szak- szervezetek képviselőivel megegyezni, úgyhogy a fémiparban kiütött sztrájk hamarosan megszűnik. A hangulat rendkivül kedvező a megegyezésre és ha a jóakarat tovább tart, akkor nem lesz nehéz a konfliktust likvidálni. A munkaadók és a szakszervezetek elfogadták a kormány javaslatait és megegyeztek abban, hogy negyven- nyolc órán belül elhangzik az a döntés, amely a gyárak azonnali kiürítését és a munka megkezdését határozza el. Hétfőn a munkások valószínűleg újból munkába állnak. A sztrájkolok ma szavaznak a munka folytatásáról s valószínű, hogy a szavazás eredménye kedvező lesz. A szocialista párt végrehajtó bizottsága elhapatok fölkészültek erre a támadásra és azonnal heves zárótüzet zúdítottak az ellenfél hátsó vonalaira. A tankelháritó ütegek és a gépfegyverek arra kényszeritették a barcelonaiakat, hogy fedezéket keressenek és beássák magukat. A leridai fronton a helyzet bárom nap óta változatlan. fitszervezik a köztársasági hadsereget BARCELONA. — A nemzetvédelmi minisztérium jelentése szerint a nemzetiek a keleti fronton hevesen bombázták Leridát és több támadást kíséreltek meg. A köztársaságiak ellentámadásaikkal visszahódították tározta, hogy Marceau Pivert-t, a szocialista párt balszárnyának, az úgynevezett „forradalmi baloldalnak" vezetőjét a párt elnöksége elé citálja. A legutolsó szocialista pártnapon elhatározták a forradalmi baloldal fölo&zlatását és Pivert alkalmazkodott is a döntéshez, de titokban csoportja tovább folytatta az agitádót és a szervező munkát. Elsősorban e forradalmi csoport tevékenysége okozta a nagy fémipari sztrájkot s ez akarja megakadályozni a kibékülést is. Pivert állandóan spanyolországi intervendót követel és a sztrájkot nemzetközi problémák fe- szegetésére használja föl. Pivert minduntalan nagy nehézségeket okoz a különben is nehéz helyzetben lévő kormánynak, délkeletén Mussolini, északkeleten Hitlef és északon az elhidegült Belgium néz farkasszemet Parissal, akkor a köztársaság kormánya kénytelen azt te.nni, amit az egyetlen megmaradt hatalmas barát, Anglia kíván, — ez pedig a kibékülést és a négyhatalmi paktum megkötését óhajtja. A francia reálpolitika első lépése tehát az ideológiai frontok leépítése és a megbékü- lés volna, amit annál szívesebben tenne meg, mert évekre van szüksége, amig a belföldön kireparál'ja a népfront gazdálkodásának kedvezőtlen eredményeit és ' ismét erős és egészséges országgá változtatja az azokat az állásaikat, amelyeket csütörtökön elvesztettek. A nemzetiek komoly veszteségeket szenvedtek. Leridától délre a köztársaságiak kiürítették Monroyot. A köztársaságiak átszervezték a keleti hadsereg vezetőségét. Persa tábornok helyébe Pozase tábornok került s ezentúl ő parancsnokol az arragoniai front középső részén. Castilía hadügyi biztost Mantescon biztossal váltották föl. A menekültek Luchonhan LUCHON. — A polgári és katonai menekültek áradata tovább tart a francia pireneusi határon. Péntek estig több, mint háromezer menekült érkezett Luchon városba, A spanyolok Franco előnyomuló csapatai elől menekülnek. Pénteken Gallot tábornok, a barcelonai hadsereg 10. hadtestének parancsnoka vezérkarával és a 31. és 43. hadosztály parancsnokságával, valamint a polgári hatóságok képviselőivel ugyancsak francia területre érkezett. A 10. hadsereg, mint ismeretes, Huescánál állt. Gallot a következő kijelentést tette: „A harc kilátástalanná vált. Csak aközött választhattunk, hogy minden értelem nélkül meghalunk vagy elmenekülünk. Nyugati visszavonulási vonalainkat elvágták és igy nem maradt más választásunk, mint hogy francia területre meneküljünk." Pozícióharcok Leridánál SARAGOSSA. —- A nemzeti csapatok pénteken egész nap támadták Leridát, de a kormánycsapatok heves ellentáilást tanúsítottak, úgyhogy a nemzetiek nem juthattak előre. A küzdelem itt újra pozicióháboruvá változott. Pénteken este Jague tábornok osztagai föladták azt a kísérletet, hogy a városba benyomuljanak és erősítéseket várnak. A kormánycsapatok a Segre folyó mentén néhány kilométerre Leridától délre állanak. A középső szakaszon Franco osztagai folytatták előnyomulásukat Alcanisból kelet felé és a Tarragona tartományban megszállották Val des Roblest. Héttőn megszűnik a francia sztrájk Felelősségre vonják Pivert-t, a munkások forradalmi baloldalának vezetőjét Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2‘- Ki Ma; Kis Magyarok Lapja ^ (4521) szám . Vasárnap • 1933 április 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága ll„ Panská évre 76, havonta 26 Kt„ külföldre: évente 450, SzloVenSzkÓÍ és rUSZUlSzkÓi magyarság u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • ■ Prága II., Panská ulice 12, III. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja u • TELEFON:' 303-11. & * Kávés szám ára 1.20* KI. vasárnap 2.— KE. SŰRGÖNYCIM HÍRLÁP, PRflHft.
