Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-21 / 91. (4534.) szám
1933 április 21, csütörtök* BMMBBHMnHBniMBaHni T>RA:GA!-7VSAGtARHl ULAP P A magyarság búcsúja Törköly Józseftől ^ RIMASZOMBAT. — (Kiküldött munkatársunktól.) Tegnapi telefontudósfltósunk- ban már részletesen beszámoltunk Törköly Józsefnek, a szlovákiai magyarság nagy halottjának temetéséről. Hogy beszámolónk teljes legyen, részletesen ismertetnünk kell az elhangzott gyászbeszédeket is, amelyek hü visszhangját adták annak a mélységes fájdalomnak, amely Törköly József ejhunyta fölött minden csehszlovákiai magyar szivét eltölti s amelyek tökéletes méltatását adják a nagy Halott életének s munkában gazdag közéleti pályájának. A világi szónokok sorát Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt elnöke nyitotta meg, aki a magyar nemzet, illetőleg a párt nevében a következő gyászbeszédet tartotta: Járass búcsúja „a nemzet hősi halottjáétól — Gyászoló Testvérek! Az élet, mindnyájunk és minden egyes élete tele van lesújtó és fölemelő események és benyomások hul- lámvonalszerü váltakozásával. A kicsi kis porszem és a gigantikus hegyláncok örök ura: a Mindenható méri egyedül, mikor jön a hullámvölgy mélysége s mikor süt a nap a hullámhegy tetején. Mindaz, ami emberi akarat, tetterő, munkakészség, áldozni tudás, lelkesedés bennünk buzog és hat, csak az isteni rendelés keretében és annak koordinátái között foglalhat helyet és képzelhető el. Más nincs és nem is lesz sohasem. — Ezek a gondolatok vesznek erőt rajtunk, mikor itt állunk egy koporsó előtt, mely a legjobb szivü, a leglelkesebb, a leg- igazságszeretőbb kisebbségi magyar: dr. Törköly József kifáradt és örök pihenőre térő testét zárja magában. — Dr. Törköly József, volt magyar pártelnök, volt magyar szenátor, volt magyar nemzetgyűlési képviselő, volt gömöri pártvezér és volt magyar harcos párttag és leghűségesebb nemzettestvér, búcsúzom Tőled a magyar nemzet s annak képviselője, az egyesült magyar párt nevében. — Búcsúm nem lehet más,, mint köszönet- mondás! A nemzet most lekorul koporsód előtt és köszönetét mond azért a szívért, mellyel közel húsz évvel ezelőtt segítettél megtartani a válságba jutott magyar lelket, köszönetét mond azért a hatalmas, sokszor emberfölötti munkáért, mellyel megalapoztad az itteni magyar szervezeti életet, köszönetét mond azért a mélységesen önbizó, szakavatott teljesítményért, melyet a parlament mindkét házában szinte pihenő nélkül érdekünkben végeztél és köszönetét mond azért a csodálatos magyar szívvel végzett jogvédő munkáért, melyet az elesettek, az önhibájukon kívül megbotlottak és a nemzet napszámosai érdekében úgyszólván utolsó lcheletedig folytattál. A nemzet mélységes gyászbaborult szívvel köszöni dr. Törköly Józsefnek azt a történelmi méretű szerepet, melyet a Mindenható akarata folytán igen súlyos időben vállalt és betöltött. — Mi, akik közvetlen munkatársai voltunk, tudjuk, hogy, ha ma a Tiszaháton ön- tudatosabban csendül a magyar szó, ha a Bodrogközben emeltebb fejjel jár a magyar, ha itt Gömörben ütemesebben dobog a magyar szó, ha a Garammentén bátrabb a jö- vőbenézés és a Csallóközben önbizóbban szól a sirvavigadó magyar nóta, ebben mélységesen, igen nagy része van dr. Törköly József elszállott lelkének és kifáradt testének. — Dr. Törköly József a nemzet halottja, a nemzet hősi halottja. Mi, akik közvetlen tanúi voltunk munkájának, lendületének és pihenést nem ismerő szellemének, éreztük, tudtuk, hogy ez a láng, melyet a magyarság érdekében önkezével gyújtott, világítani fog, gyógyítani fog, utakat fog fénybe borítani, de a lángot tartó kéz, a lángot élesztő szív nem fogja sokáig bírni ezt a hőt, idő előtt önmaga fog elhamvadni, mert emberek vagyunk és a fizika és fiziológia törvényei elől nem tudunk kitérni. — Olyan volt Törköly József élete a nagy magyar életfolytonosságban, mint a pásztor- tüz az éjszakában, eleinte csöndesen lobogott a lángja, azután magasra iveit a láng és sokáig adott fényt, majd gyöngülni kezdett a fényforrás s egyszerre elhamvadt, de értékét nem az a hamu adja meg, mely a pásztortüz nvomán hátramarad, hanem a bevilágított éjszakában utat talált százezrek ui'áeÜedő pásztortüzeL — Kedves Józsi Bátyám! Itt állunk koporsód körül gyászbaborult lélekkel, lehajtott fővel, csüggedten. Ha Te most meg tudnál újból földi szóval szólalni, akkor — úgy hiszem — igy szólna szavad: — Testvérek! Tudom, Ti gyászoltok! Ne sírjatok, ne gyászoljatok! Erre most nem érünk rá. Emeljétek föl fejeteket! Harcoljatok tovább buzgón és lankadatlanul a mi, a Ti, a magyarok igazságáért! Ne feledjétek, a jog és az akarat, előbb, vagy utóbb, de diadalt arat! — Kedves Józsi Bátyám! Érzem, hogy igy szólnál, hisz nem is tudnád másként. Mi is tudjuk kötelességünket, akik itt állunk s azok, akik most gondolatban velünk, lélekben, de itt vannak: Megfogadjak! A magyar kötelességtel'e- sités ut;át ismerjük, azon megyünk tovább, ebben bennünket senki meg nem állíthat, sem meg nem akadályozhat, az Úristen kegyelme legyen velünk! — Te pedig, Józsi Bátyám, immár követünk, ügyvédünk vagy egy nagy Bíró előtt, tudjuk, hogy ott is csak a mi igazságunkat fogod szolgálni. Fogadjon Téged ez a nagy Biró a legkegyelmesebben. A tönrényhozóiőrsak nevében Az egyesült párt képviselői és szenátori klubjának búcsúját a volt törvényhozó-társtól Füssy Kálmán szenátor tolmácsolta. — Nemcsak a rimaszombati evangélikus egyház és Rimaszombat magyarsága, — mondotta mély meghatottsággal a szenátor, — de mindnyájan, szlovákiai és kárpátaljai magyarok fájó szívvel gyászoljuk a nemes férfiút, aki a magyarságért mindenét, egészségét s anyagi javait lelkes hevülettel feláldozta. Közel két évtizeden keresztül az első sorban küzdött lankadatlan erővel s nemzettestvéreinek sohasem azt mondotta, hogy „előre", hanem mindig azt, hogy: „utánam"! — Törköly József, mi szenátor-társaid mindig a legteljesebb bizalommal követtünk a parlamenti munka terén. Jól tudtuk azt, hogy az egyedül helyes útra vezetsz, amelyen becsülettel szoglálhaíjuk magyar népünk és nemzetünk ügyét. Amit Tőled tanultunk, mindig aszerint fogunk a jövőben is cselekedni. Nemes példádat, iránymutató szellemedet követni fogjuk rendületlen hűséggel. — Törköly József, feledhetetlen, kedves mun- kat.árusnk, fájó szívvel mondunk búcsút Neked. Isten Veled! Legyen az anyaföld édes pihenésed! A Szepesség búcsúja A Szepesség nevében Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő megindult szavakkal búcsúzott az Elhunyttól. Gyászbeszédét egy gyönyörű idézettel kezdte. A Magas Tátra legszebb helyén — úgymond —, egekbe nyúló csúcsok alatt s övezve őserdőtől van egy kis hegyi temető. Itt alussza örök álmát egy tettekben gazdag, nemes életet élt főur. Az egyszerű sírkőre a következő népdalszöveg van rávésve: Er ziehet leise. nach seiner Weise dér liebe Herrgott durch den Wald, dér liebe Gott zieht durch den Wald. Ha az ember e sirfölirat elolvasása után belép a fenyőrengetegbe, úgy mindenütt érzi az isteni ihletet. Ezt érezte Törköly József is, amikor fölkereste tátrai fenyveseinket. A barát, őszinte fájdalma csendült ki Nitsch Andor szavaiból, amikor búcsúzott a Halottól az egész Szepesség, a német evangélikus esperességek, a német evangélikus szövetség és a saját maga s pártja nevében. Törköly József — úgymond — a legszebb bizonyítvánnyal jelenik meg az llr színe előtt. Ezt a bizonyítványt hálás nemzete állította ki arról a Férfiúról, Aki nemzetével és népével szemben a vállalt nagy föladatokat teljes mértékben, hiánytalanul teljesítette. Könnyeket fakasztó gyászbeszéde végén Nitsch Andor a legjobb baráttól és munkatárstól a következő versidézettel búcsúzott: „Ich hatt” einen Kamexaden Einen besseren find’st du nicht, Die Trommel schlug zum Streite, Er ging an meiner Seite lm gleichen Schritt und Tritt” A szülőváros hálája és kegyelete Dr, Eszenyi Gyula főorvos, Rimaszombat polgármestere a város közönsége nevében búcsúzott a város nagy halottjától. — Midőn megállunk e koporsó előtt — mondotta többek között, — hogy fájdalmas búcsút vegyünk a mi lángoló lelkületű, törhetetlen akaratú Vezérünktől, elvonul lelki szemeink előtt nagy halottunk egész nehéz harcokiban és küzdelmekben teljes élete. Mintegy magas mennybolfoÉ ostromló tüzoszlopot látjuk életének, munkásságát, azt a nagy akaraterőt, azt a törhetetlen emberfeletti munkát, melyet magyar fajtájáért, mindnyájunk magyar sorsáért vívott meg. Csodálva néztük, ámulva láttuk a gyönge testében rejlő lángoló lelkesedést, az akadályt nem ismerő erős akaratot. Sokszor kérdeztük önmagunktól: a gyönge testben mi ez a rendkívüli erő. mi ez a lobogó lelkesedés. amely a Megboldogultat egész élete pályáján előre vitte? így eszméltünk reá arra a rendkivüli fajszeretetre. a magyarság szeretetére, amely őt minden életküzdelmen keresztül segítette. — Erős, törhetetlen, örökké bizakodó akaratát figyeltük, csodáltuk s látjuk most a lezárt koporsónál nehéz küzdelmes életének nagy tanulságát, hogy egy pillanatra sem szabad elcsüggednünk, egy percre sem szabad meginognunk, egy pillanatig sem szabad tétováznunk akkor, ha magyar sorsunkról, ha magyar élniakarásunkról van szó. — Törköly József törékeny és sok betegségtől és munkától megtört teste itt pihen e koporsóban, de lángoló magyar lelke, lelkének olthatatlan tüze magasan fönn lobog a magyar élet horizontján, uj lángokat gyújtva föl a jövő magyar életre. Törékeny teste bár kihűlt, földi maradványai bár elporladhatnak, de lelki munkássága, lelkének ereje, olthatatlan fajszeretete nekünk, magyar fajunknak kiapadhatatlan buzgó forrása marad nemzedékről-nemze- dékre. — Szeretett Vezérünk, szeretett magyar Testvérünk! Midőn Rimaszombat város közönsége nevében búcsúzunk Tőled, hálás szívvel köszönjük Néked mind azt az áldozatos munkát, amit értünk mint vezetőnk, irányítónk tettél *— úgy, mint magyar testvér, úgy, mint városunk tanácstagja és városunk képviselőtestületének tagja. Köszönet és hála Néked a magyar lélekkel végzett nemes munkádért, a nemesen megharcolt harcért, búcsúzunk Tőled, szeretett drága Halottunk. Dr. Törköly József — Isten veled! A Prágai Kasyar Mlrla? búcsúja Ezután Forgách Géza, a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője lépett a koporsóhoz s a következőket mondotta: Vezérünk! Mesterünk! — A szlovákiai és kárpátaljai magyarság nemzetim sajtója nevében mélységes fájdalommal, egyben mélységes hálával búcsúzom Tőled. Mélységes, szivet szorongató fájdalommal, amit t ccaik a hűséges tanítvány érezhet, amikor a leg- fnemesebb, a legkiválóbb Mestertől búcsúzik, y S mélységes hálával, a tanítvány soha el nem [múló, soha nem gyengülő, őszinte hálájával. J — Szeretett Józsi Bátyánk! Egyik éktrehivó- ja vekéi a Prágai Magyar Hírlapinak. Szóval, cselekedettel, egész életeddel arra tani'ottad en- Inek az újságnak — a nemzet magmásait, uj útját törő — munkásait, hogy lemondási nem ismerő, rendíthető'lan hüséyrel ragaszkodni kell a nemzet jogaihoz. Deák Ferenc örekmagvar szellemében azt hirdetted nekünk, hogy a történelem legsúlyosabb megpróbáltatása sem jelenthet pusztulást, ha nem vesz erőt rajiunk a jogfdadás gyávasága. A jog tiszta fegyverével, a legideálirabb magyar jogász bölcsességével, lemondást nem tűrő határtalan bizalommal küz- döttél néped igazságáért Az elvesztésed fölött érzett lesújtó gyász első óráiban azzal az üzenettel küldöttek el Hozzád prágai tamitvánvaid, hogy tanításodhoz hűségesek leszünk mindhalálig!-— Husvétkor tért meg szakadatlan munkában elfáradt tested örök pihenőre. Lélekbemarkoló szimbóluma ez nemes magyar életednek! A magyarság húsvéti hÍrének hirdetője voltál. Tegve édessé örök álmodat az a tudat, hogy a kisebbrégi sorsba került magyarság egészében töretlen erővel tovább él a Te hited!-— Törköly József, a hála és a kegyelet legszentebb érzelmeivel búcsúzunk Tőled! Amíg magyar él ezen a földön, áldott leszel! ■— Vezérünk, Mesterünk! Isten Veled! A risnaszsmlsafl magyar társadalom siratja vezérét Perecz Sámuel nyugalmazott városi tanácsos Rimaszombat magyar lakossága nevében mondott gyászbeszédet. — A mi gyászunk —- mondotta többek között — nem e koporsónál kezdődött Óh, mát régebben elszoruló, fájó, aggódó szívvel szemléltük, hogy az alattomos kór miként végzi Törköly József testi szervezetében romboló munkáját, miként halkul el az ékesen szóló, beszédes ajkon a szó és erőtlenül hogyan hanyatlik alá a tolliforgató kéz. Ez a már csak elfojtott könnyeink forrását nyitotta meg, hogy azok hul- latásával elsirassunk Téged, a mi Törköly Józsinkat. — Ki sirathatna jobban, mint mi: e város őslakos magyar polgárai? Hiszen Te egészen a miénk voltál, itt születtél, itt növekedtél, itt kezdődtek közéleti és politikai szárnypróbálgatásaid a múlt időle messzeségében, hogy majd az államfordulat után mint választott törvényhozó erőteljesebb szárnycsapásckkal a magasba emelkedjél s onnan pazarul szórjad szellemi és lelki kincseidet, hogy azok tündöklésével fényt árasszál mireáak is. — Városunknak kiválasztottja és dicsekedése lettél. — Pályádon soha sem csüggedtél, nem állottál a félrehúzó dók közé, hanem — mert akaratod erős és változatlan volt — a küzdést választottad. És abban a küzdésben, amit itt magyar fajtád kisebbségi és általános emberi jogainak és javainak kiharcolásáért soha nem lankandó magyar nemzeti érzésed és magyar lelked lángoló hevületével, a jog és igazság legyőzhetetlen fegyverével bízva bizóan vívtál, mindig első voltál. — Mennyi hálát, mennyi elismerést és köszönetét érdemeltél nemzettestvéreid egyeteme réibvs fi nyílással !pp II! tartósabbak. élesebbek, ^ ^ismerősebb ek. ^ 3
