Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-20 / 90. (4533.) szám

áfj&iL , Km I XVII. évf. 90. (4533) szám • Szerda • 1938 április 20 Kifizetési árt évente 300, félévre t50, negyed­évre 76, havonta 26 Ke, külföldre: évente 45a A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 KC. • # # , # 6,7 ö H képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja ■gyos szám ára 1.20 KI( vasárnap 2.— K<. Szerkesztőség: Prága II., Panská n I i c a 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfi. A MA6YARSA6 KÉT NAGY HALOTTJA (d) Mérhetetlen nagy veszteség és gyász érte a-húsvéti-ünnepek-alatt a csehszlová­kiai magyarságot. A halál elszólitotta so­raink éléről dr. Balogh Elemért, a reformá­tus egyház egyetemes püspökét és dr. Tör­köly József volt szenátort, á magyar nem­zeti párt volt elnökét. Két vezérlő szellemet siratunk, két nagy nemzetnevelőt, akik a népért való élet nemes szépségét a saját életükön példázták meg. Nemzetnevelők voltak a szó legszélesebb és legmagaszto- cabb értelmében, s a nemzet nagy tömegei­nek hálája kiséri őket sírjukba. A kiválasztott egyéniségek varázsának titka abban van, hogy életüknek van egy sorsszabta célgondolata: a küldetésük. Bol­dogok azok, akiknek sikerül életükkel elérni és még életükben megérni annak a célnak a diadalát, amelynek kiteljesítéséért küldet­tek. A nemzetnevelők küldetése az, hogy a nemzetnek mennél több tagjában keltsék tudatra az emberi és nemzeti értékekért, a Jobb emberségért és jobb magyarságért va­ló küzdési készséget, de az, eredményt rend­szerint nem érhetik meg, mert munkájuk Csak a következő nemzedékben hozza meg gyümölcsét. Ebben a jellempróbákkal teli korban kétszeresen szükségünk van a nagy példákra, az olyan erkölcsi tisztasággal, széles tudással és munkaszeretettel fölvérte­zett nagy européerekre, amilyen Balogh Elemér volt és olyan gerinces, harcos, ra­jongó magyarokra, amilyen Törköly József, a nemzetét féltő politikus volt. A halál kaszája nem válogat. Talán csak vak véletlen, hogy egyszerre ragadta el köz­életünk eme két vezéralakját. De a kettős veszteség véletlenjében is van valami jel- képies. Balogh és Törköly a magyar fajta két pólusának, a nyugati és a keleti magyar­nak legjellegzetesebb megtestesítője volt. A nyugati magyar a Dunántúlról, Tolná­ból került a legnyugatibb szlovákiai város­ba: kékszemü, szőke, csupasziv ember. Meg­él tő és megértést kereső tudós pap, aki a szó legszorosabb értelmében holtáig tanul. Mert reális életlátása mellett csupán egy szenvedélye volt: a tudás vágya, a világot- létás hajszoló ösztöne, a művészi alkotások élvezése és értékelése, a könyvek iránti sze­relme. Egész sor nyelvet tanul meg, s a tu­dományok egész sorában otthonos szaktu­dós. Ez a tudásban oly gazdag, előkelő, ki­művelt* polihisztor! lélek t legszerényebb, sőt szinte- nyárspolgáriasan egyszerű külső A gyászhirt elsőnek Szent-Ivány József képviselővel közölték* aki az Egyesült Párt törvényhozóival és funkcionáriusaival hala­déktalanul érintkezésbe lépett. Dr. Törköly Józsefet a párt, illetve a szlovákiai magyar­ság halottjaként temetik. A halálhír percek alatt futotta be a vá­rost, a járást s estére már Prágába is elér­kezett. A Rimaszombati Polgári Körre, mely csaknem második otthona volt az elhunyt­nak, gyászlobogót tűztek s az evangélikus templomra, a Rimaszombati Bank, az Ipar­társulat házára is gyászlobogó került. A ravatalnál Dr. Törköly József holttestét még vasárnap este a Vasut-uccai gyászházban ravatalozták mögé rejtőzködik. Sohasem kérkedik belső gazdagságával, de nem is rejti el négy fal közötti tudós módjára, hanem amolyan mo­dernebb Szokrateszként mindenkor bárki­nek kész a segítségére lenni tudásával, út­baigazításaival. És mindig népét szolgálja. Zsebe tele van falusi csipkékkel, apró nép- művészeti alkotásokkal, ezeket ajándékoz- gatja, népszerűsíti. Nem a zajt keresi, ha­nem a csöndet, nem a csillogást, hanem a munkát. Nem idegenkedik semmi okos és józan újtól, de minden idegszálával ragasz­kodik a múlt minden tanulságához és arra épít. Nem emel délibábos légvárakat, ha­nem a meglévő realitásokat védi és karban­tartja. A tézis és az antitézis harcaiban a szintézist keresi. Ő a megtartó, az egyház­mentő és továbbépítő. Ez volt Balogh Ele­mér, a szellem embere, a 72 évével is gyer­mek-kék szemű, nyugati magyar. Törköly a másik pólus volt, a keleti ma­gyar típusa. Aki egyszer látta, sohasem fogja elfelejteni mélytüzü fekete szemét, sasorrának nemes hajlását, szén/fekete ha­ját és magyar bajuszát egész arcának ku- rucos, ősmagyar varázsát. A meggyőződés fanatikusa, amit nemzete számára fontos­nak tart, azért harcba száll. Szenvedélyes, magával ragadó szónok, a harc az elérne. De nem a harcért magáért küzd. mint so­kan, a könnyen belefáradok gondolják, ha­nem az igazságért* a nemzet igazának ér­vényesítés éért. A harc csak eszköz. A cél fel. A posta már vasárnap este kézbesítette az elhunyt özvegyének az első részvéttáviratokat s azóta is hétfőn egész napon át. Hétfőn délelőtt Szent-Ivány József családjával érkezett Bejéből Rimaszombatra s tisztelgett az elhunyt jóbarát, fegyvertárs ravatalánál és részvétét tolmácsolta az özvegynek. Hétfőn délután a Rimaszombat-Tamásfalvai Evangélikus Egyház Baráth Károly lelkész és Fényes Sándor nyugalmazott bankigazgató, má- sodfelügyelő vezetésével küldöttségileg jelent meg elhunyt főfelügyelője ravatalánál. A gyász­vendégek és a testületek küldöttségei állandóan megtöltik a hatalmas termet, melyben az el­hunyt teteme nyugszik. Pe ma délelőtt sem csökkent a részvétlátogatók száma. Valamennyi a Jogrend, amelynek érvényében vakon hisz. A magyar jogász klasszikus jogra­jongásával hisz a jog és igazság diadalá­ban. Egy aránylag kisebb példán mutatta be ország-világnak, hogy ez a jogászi igaz- ság'fanatizmusa mennyire helyénvaló volt és mennyire szüksége volt a magyarságnak az ilyen kitartó, szívós és makacs élhar­cosok példaadására: a szülővárosa önkor­mányzatáért lefolytatott sokesztendős küz­delmeiben. Kétségbevonta a kormánybiztos ama jogát, hogy a város villanytelepét el­adhassa és a városi tisztviselőket elbocsát­va uj tisztviselőket rendszeresítsen. A fel­lebbezést a járási hivatal elutasította, az országos hivatal és a belügyminisztérium szintén. Az ügy elveszettnek látszott, a po­litikai ellenfelek meddő kverulan.ciával vá­dolták lapjaikban Törkölyt, barátai bele­fásultak a sokesztendős paragrafusharoba, egyedül Törköly állt rendíthetetlenül jo­gászi őráLlöhelyén és a legfelső közigazga­tási bíróság végül is mégis százszázaléko­san az ő érvei szerint ítélkezett. Ez volt Törköly legnagyobb jogászi diadala: mert igazságfanatizmusának elvi igazolása volt. De ilyen szenvedélyesen vállalta a poli­tikus szerepét is. Egész szívvel, egész lé­lekkel. És az egész egészségével is. A po­litika küzdelmeiben nem volt ideje észre­venni, hogy egészsége kíméletre szorul, amikor pedig észrevette, akkor már kissé késő volt. A harc egész embert kiván meg, helyi, társadalmi egyesület, kulturális és gazda­sági szervezet, az ipartársulat küldöttségileg jött elbúcsúzni a város nagy halottjától. Dr. Brsfan felsőbirósági tanácsos, a rimaszombati kerületi bíróság elnöke magyar nyelven terjedelmes rész- vétlevelet intézett az özvegyhez. Hanes Emil já­rási főnök küldöttség élén jeleni meg a ravatal­nál A részvéttáviratok és levelek között van Egyed Aladár volt sajógfömöri, jelenleg sze­gedi evangélikus főesperes levele is. Egyed Aladár kimenti magát, hogy rajta kívül álló okoból nem tehet eleget elhunyt barátja amaz utolsó kívánságának, hogy ő temesse el. A törvényhozók kedden délben érkeztek a temetésre. Füssy Kálmán szenátor, dr. Holota János, Jaross An­dor, Nitsch Andor, Szent-Ivány József képvi­selők, Tost Barna pápai prelátus, országos al- elnök, Tost László Kassa város helyettes pol­gármestere, továbbá Fábry Viktor eperjesi evangélikus lelkész, a Magyar Evangélikus Szövetség egyházi elnöke; Lükő Géza, a PMH vezérigazgatója, Forgách Géza, a PMH felelős szerkesztője és Kátra Kálmán országos főtitkár még a nyitott koporsónál jelentek meg s vettek búcsút nagy halottunktól Az evangélikus templomban A kora délutáni órákban harangzúgás köze­pette az evangélikus templomba szállították át a FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN I &r, Törköly Jéiseff § RIMASZOMBAT. — (Saját kiküldött munkatársunktól. ) Hús vét vasárnap­ján súlyos gyász érte az egész csehszlovákiai magyarságot. Rimaszombatban meghalt dr. Törköly József ügyvéd, volt nemzetgyűlési képviselő és szenátor, a Magyar Nemzeti Párt egykori országos elnöke. A hatvanéves politikust mintegy öt héttel ezelőtt agyszélhüdés érte s tartósan ágynak döntötte. Törköly Józsefet már évek óta lappangó kór gyötörte, súlyos cukorbetegség, majd később vesebaj s utoljára szivgyöngeség is. Az utolsó hetekben dr. Fuchs Izsó kórházi főorvos, belgyógyász kezelte, tudva, hogy a nagybeteg napjai meg vannak számlálva. A múlt héten mintha némi javulás állott volna be. Több jó ismerősét és barátját is fogadta, de e látogatások nagyon kimerítették. Nagypénteken ismét hirtelen rosszabbodás volt tapasztal­ható. Vasárnap délben végtelen kimerültségről, fáradtságról panaszkodik. Kezelő­orvosa látja az elháríthatatlan vég bekövetkezését s minden látogatást megtilt. Ez már nem is szükséges. A nagybeteg a délutáni órákban mély álomba merült, amelyből nem volt többé fölébredés..* A magyarság halottja

Next

/
Thumbnails
Contents