Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-16 / 89. (4532.) szám

' 1958 április 16, szombat* 23 Magvar fiatalok szava Egységesen egymással egymásért Irta: Onody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Az egység gondolata A nagy egység mindig úgy jelentkezik, mintha amögött egy ember állana, annak gondolata, terve irányítaná az egészet. A létrejött és egyre erősödő szlovákiai ma­gyar egység eszménye a tudatosodott sors- közösség érzetéből fakadt. Tizezrek és tíz­ezrek szivének vágya és akarása ez; gon­dolata átihatóbb, mert azonos elmék irányít­ják minden megnyilatkozását. Egyenesen, biztosan halad célja felé. Nem azért, mert előre megbeszélték, mert valami rejtélyes irányítótól kaptak utasításokat, hanem mert az együvétartozás érzete és gondolata sok éves érés után eleven életre kapott s mint ilyen, elindult, hogy megvalósuljon. A csehszlovákiai magyarság nem birta tovább elviselni az egység hiányérzetét, amit a külső események csak növeltek és minden gondolkozót, jövőbenézőt meg­győztek arról, hogy a magyarnak magyar mellett a helye, nemcsak a vasárnapi is­tentiszteleteken, nyelvben, jóban, eltitkolt együttérzésben, de elsősorban munkában, az együvétartozás. a sorsközösség minden körülmények közötti nyílt, bátor vállalásá­ban* 1 A szlovákjai és kárpátaljai egységgon­dolat diadalmas előnyomulásának hulláma eljutott a főiskolásokig s annak örvendetes hatása többféle, biztató formában nyilvánul meg a diákközéletben is. Szinte egyidejű­leg jelentkeznek hangok a főiskolásság, a fiatal diplomások, de az idősebb nemze­dék részéről is, melyek a három egyetemi város ifjúsága közötti reális egység, békés in unikal ehetőség megteremtésének szüksé­gességét sürgetik. Komoly, azonos indíté­kokból adódó és eredményt ígérő hangok ezek* i M,i a főiskolás magyar egység? ' Elsősorban a személyi érdekek fölött lé­vő magas eszmében váló egyesülés. A szét­húzásnak, egyetemi városok szerinti, egy- egy személy körül gomolygó pártókra sza­kadásnak éppen az ellenkezője, nemcsak az idegen nyelvű egyetemen, a klubhelyisé­gekben való találkozás, de találkozás ezek keretén belül a gondolatban, elvekben és legelsősorban a magyar munkában. Mind­három egyetemi város ifjúságának közös és azonos fellépése minden kérdéssel és problémával szemben. Rengeteg olyan kér­dés és probléma van. hiszen mai éle­sünkben alig van más, mint kérdés és probléma — mind csaknem felelet és meg­oldás nélkül. Ez érthető és okai a főiskolá­sok szociális helyzetéből adódnak. A főis­kolás mozgalom és élet nem lehet öncél, a vezérek évenként váltják egymást. Ve­zetnek a pillanatnyi ambiciózusak, a tö­meghangulat ezeket is félreálltja, jönnek az újak, akik sohasem folytatnak, de elölről kezdenék „jobban, másképpen" indulással. Nincs idejük ezt bebizonyítani, megint újak jönnek. Innen van a sok kezdeményezés, kiábrándulás, félreállás. A középiskolás érettségije, a főiskolás diplomája átvétele után megszakít minden összeköttetést a gimnáziumban, illetőleg az egyetemen ma­radottakkal. Nincs folytonosság, nincs át­menet, egység. Szinte behozhatatlan mulasztás, hogy a főiskolásság mindezidáig csak szórványo­san, vagy egyáltalán nem tartott fenn ösz- szeköt'tetést a teológiák, tanitóképezdészek fiatalságával, azzal az emberanyaggal, amelyre a jövőkialakitás szempontjából a legnagyobb és legfelelősségteljesebb szerep vár. Tudni akarunk, éppen a kisebbségi nap­szám munkába való jelentkezéseken keresz­tül a legeldugottabb falucska magyar ta­nítójáról, papjáról, mert gyermeket nevel, közvetlen érintkezésben van a néppel, tud­ni akarunk a tanítókról, papókról, akik át­érzik a magyar egység nemzetmegtartó je­lentőségét, akiket nem köt le a félés, érdek és latolgatás tévútra vezető kicsinyessége. Az uj tanitónemzedék jelentkezik, egy ko­máromi tanitóképezdész és barátai levél­ben kérik ki „szives tanácsomat" abból a tájékoztat ást a .magyar kulturális élet hely­zetéről; 2. képességeink szerint milyen ak­tív munkával szolgálhatjuk a szlovákiai magyarság boldogulását} 3* hogyan. ismer­kedhetünk meg az egyetemi ifjúság eszméi­vel, eszközeivel és eredményeivel?" örvendetes jelenség a más és más pá­lyára készülő ifjúságnak fiatalnak, öreg­nek, katolikusnak, reformátusnak és min­den magyarnak ez az egymás felé való megindulása az egység jegyében. Mi, főiskolások, úgy az otthoni, mint a főiskolás közéletben mindannyian óhajtjuk a legnagyobb egységest, az egyöntetű fellé­pést, az azonos elveket, az azonos maga­tartást a népi problémákkal és adott ese­tekkel szemben* Egységesen egymással egymásért* A főiskolás sajtó A három egyetemi város főiskolás ifjú­sága között még nincs egység, a tagegye­sületek alig érintkeznek egymással, a ma­gyar társadalommal nincsenek szorosabb kapcsolatban, tehát nem szerves részei a magyar társadalom egységének. A mai helyzeten való változtatást a CsMASz tag­egyesületeinek megtörténendő egységesíté­se, a meglevő általános érdeklődés főisko­lás és társadalmi körökből és a problémák azonossága teszik szükségessé és egyben lehetővé, A főiskolás egység megteremté­sének szolgálatába elsősorban a főiskolás sajtót kell állítani, ennek központi irányí­tással való létezése a magyar főiskolás if­júság hatóerejét és súlyát újra visszaadná. A szerveződőt magyar társadalom egy­ségesítéséhez föltétlenül szükséges, hogy a főiskolások munkájukkal szervesen és ak­tívan tartozzanak bele a magyar népi és társadalmi munkába. A fő iskolás Ságnak szintén érdeke, hogy mai munkáját általá­nos érdekűvé tegye és a magyar munkába fokozatosan beledolgozza ,magát. Ehhez azonban feltétlenül szüksége van egy szel­lemi eszközre, sajtóra,? amelyben általános mnnkaeredmárnyéit értékesítheti, a thint le­vő végzett munkások munkairányítását át­vegye majd, ezzel az időszerű problémák feldolgozásához módszert és akaratot nyer­jen. kapcsolatot teremtsen a teológusok, ta­nítóképzősök és a középiskolások felé. A tervezett főiskolás sajtó a Csehszlová­kiai Magyar Akadémikusok Szövetségének 'hivatalos fórumja kell hogy legyen, tehát a csehszlovákiai főiskolás élet regisztrálója és irányítója. Irányelvei; Kritikai alapja a nemzeti szemlélet és krisztusi etika. Minden célja a főiskolásság felé irányul. A végzettek bevonásával meg­teremti a főiskolás élet kontinuitását a tár­sadalmi élet felé, a teológusok, tanítójelöl­tek bevonásával pedig az egész magyar fiatalságot egységesiti nemzeti alapon, szel­lemi irányításával, gyakorlati témaadásá­val a magyar társadalom intellektuális szervezettségét segíti elő. Magyar nemzeti szellemben növekedő „aj egri anyákon", kismagyarokon, közép- iskolásokon, főiskolásokon, papokon, taní­tókon és az olvasón keresztül 'vezet az ut az uj magyar embertípus és a magyar egy­ség százszázalékos megvalósulása felé* Kisebbségi napszám-munka Az írásnak ugyanaz a társadalmi szerepe van, mint a beszédnek, de egy mozdulatnyi tett többet ér, mint a sok szívhez szóló, ha­tását hamar vesztő szónoklat, mint nagy halom telei-rt papiros. Talán ennek a tény­nek a meglátása vezette Aba Sándort, ami­kor fölvetette a kisebbségi napszámmunka gondolatát és sajtó utján megküldte „min­denkinek, aki tenni akar és tenni tud" an­nak elképzelését, munkamódszerét, szerve­zeti irányítását. Munka eddig is folyt a különféle egyesü­letekben és folyik ma is. nagy erőfeszítés­sel dolgoznak papok, tanítók és a többi kulfcunmunkás. városban, falun, a nép kö­zött. A felvilágosítás, nevelés, vígasztalás, segítés munkája egy pillanatra sem áll meg, de a munka nem egységes és gyakor­lati eredményei nem kézzelfoghatóak, nin­csen egységes gazdasági megialapozottsá- j ga, ennek eredményeként szétforgácsolt,! szórványos és hatástalan és igy sohasem tűnik úgy fel, mintha itt valami közös gon­dolat vezérelne, valamilyen azonos eszme nyilatkoznék meg, hanem minden széteső és éppen ezért sokkalta eredménytelenebb, mint ahogy azt a beléje fektetett lelkes munka alapján várni lehetne. A kisebbségi na.pszámmunka célja a szórványosan jelentkező erők összefogása és a szétforgácsolt jelenségek egybekap­csolása. gazdasági, kulturális és szociális téren egyaránt, az egységes eszme jegyé­ben. Hogy ez az eszme micsoda, nem kell kitűzni. Ez megvan. Nem egyéb, mint min­den törekvés, akarás, terv, munka és a nemzeti* gondolat teljes azonossága. A kisebbségi napszámmuhkára való je­lentkezésnél a főiskolás ifjúság az elsők közit lesz. dolgozni akar, számára ez a leg­jobb közéleti munkavégzési lehetőségi a nápszámmunka központi irányitói' a' úmh- kakiosztásnál figyelembe veszik a jelent­kezők áltál meghatározott időpontot. Ilyen körülményeik 'közt mindenki vállalhat mun­kát. Minden hónapban van 2—3 napom, amelyiken kizárólagosan azt a munkát vég­zem a kisebbségi magyar népért, amit a munkairányító kerületem központja rám osztott. És Neked, olvasóm, szintén llesz ennyi időd. A körülmények, nemzeti öntudatunk, fe­lelősségérzetünk, lelkiismeretűnk, a tiéd, az enyém, mindannyiunké. az önkéntes, álta­lános munkavállalási kötelezettség beveze­téséről tárgyalnak. A kisebbségi napszám­munka megkezdte önkénteseinek sorozatát. Nincsen bé-listás. Mindenki alkalmas, aki jelentkezik. A kisebbség! napszámm.unka gondolatát belékiáltjuk a magyar köztudatba. Várjuk a visszhangot, aminek jelentkeznie kell, -még ha a h a n g fiaital is. Az egység jegyében Irta: Hajpál Gyula Husvét napjaiban. amikor a tavaszi nap­sugár simogató melegétől zöldbe öltöznek a búzamezők, egy eszme röppent fel kisebb­ségi nemzetünk egére, amely tavaszi re­ményekkel tölt el minden magyar lelket, örömtől dobban minden magyar szív, amikor a zászlókra irt jelszókat olvassa. Reménység kél minden jó magyar lelkében, amikor látja, hogy a magyarság nagy tö­megei meghallják a hivó szózatot és öntu­datosan gyülekeznek a kibontott zászlók a’á, A szebb jövő biztosítéka van abban, hogy a pártpolitikai módszerekkel és világ­nézeti jelszavakkal egymással szembeállí­tott kisebbségi magyarság meghallotta a közös sors parancsszavát és egy táborba tömörül, hogy egy akarattal harcoljon a közös népi érdekekért. A hivó szózat végigzugott a magyarlakta tájakon és meghallották azt falun, város­ban, öregek, fiatalok egyaránt. A fiatalok lelkében eleven visszhangra talált a felhívás. Ideáljaik és gyakorlati munkiatervük helyességének bizonyítékát látják benne. Hallatára mindnyájan ke­mény elhatározással lépnek be a sorba és vállalják a munkát a jövő építésénél. Az úgynevezett „haladó eszmék‘‘-bőT elege van a magyar fiatalságnak. A ravasz ügyességgel humanista, szociális vagy eset­leg nemzeti mezbe öltöztetett izmusok mö­gött látja a kajánul vigyorgó idegen arco­kat. Nem akar többé idegen eszmék út­vesztőjében bolyongani, mert tudja, hogy a nemzet csupán saját erejében bizhat. Vi’ógnczeti válaszfalakét nem von és mások által sem enged vonni soraiban, mert latja, hogy minden válaszfal gyen­gíti a nemzet erejét. Maradék nélkül elfo­gadja az osztálytalan. öntudatos nemzet ideálját, amely ma a legszélesebb nevező, mely világos célt, tehát ideált tud adni az embernek. Fiatalságunk túlnyomó nagyrésze egybe­köti sorsát a nemzet sorsával és vállalja a közös sors minden következményét. Egyéni utakon — kiszakadva a magyarság nemzeti testéből — kevesen keresik boldogulásukat és remélhetőleg rövidesen minden magyar minden körülmények között nyíltan és ön­tudatosan magyar lesz. Elfordul ez az if­júság mindenkitől, aki bármely helyzetben és bármily árért elhallgatja vagy pláne megtagadja nemzetiségét. A különut-kere- sők őszinteségében és jószándékában nem hisz. Nagyon Örvendetes fejlődés a fiatalok között az a józan belátás, hogy az életbe kilépő ifjúnak a létra alján kell kezdeni- Ma a fiatalok sok példából okulva elisme­rik. hogy az élet és társadalom természetes és megmásíthatatlan rendje szerint minden fiatalnak csupán egy munkalehetősége van: beállni a sorba. — mint seregbe a közlegény. —■ aztán dolgozni önzetlenül és kitartóan. Képességei és munkaképessége alapján igy mindenkinek nyitva áll az ut, a legmagasabb és annyiszor irigyelt vezér- ségig. Azt is kezdi belátni az ifjúság, hogy új­ságcikkekkel nemzeti népkulturánkat gazdasági erőnket növelni és gyarapítani nem lehet. Szlovákiában hétszáz községben, háromnegyedmillió magyar él. akik együt­tesen képezik a kisebbségi magyar nemze­tet. Ezek kulturális és gazdasági felvirá­goztatása egyedül csupán hosszú évek alatt apró türelmes részletmunkákkal történhet. Romantikus és gyakorlatiatlan minden olyan zöldasztal körüli tervezgetés. amely nagy célokat tűz ki. de közben nem számol a valóság ezernyi apró adottságával. Ezen a ponton szenvedett hajótörést annyi szé­pen indult és jobb sorsra érdemes ifjúsági megmozdulás. Mi, fiatalok tanultunk a mások példáján. Nem fogunk abban a hibába esni, mint az előző nemzedékek. Nem fogunk erőt paza­rolni légies és elérhetetlen célok kergeté- sére, mert mi az erőnket jobban is fel tud­juk használni. Tisztában vagyunk erőnkkel és céljaink olyan reálisak, hogy azokat el fogjuk érni. Meg akarjuk cáfolni azt az ál­lítást, hogy az ifjúság csupán szalmaláng. amely tervez, de a tervezésnél tovább soha ■nem jut. Amit elhatározunk, azt minden körülmények között meg is valósítjuk. Mi nem akarunk a szokásos recept sze­rint mindent megreformálni. Mi épiteni aka­runk/ azokra az alapokra, melyeket apáink rakták le.’ AHol áz alapok már öreqek, azo­kat kicseréljük, de mindig konstruktív kéz­zé! nyúlunk a dolgokhoz. Eszmei és világnézeti szempontból tisztá­ban vagyunk önmagunkkal. A „szellemi irányvonalak" és „eszmei síkok" fontossá­gát nem becsüljük túl. Többet törődünk a magyar falvak kérgeskezü parasztjaival, meg a magyar munkással, mint a szellemi tornává fajult világnézeti harcokkal. Tud­juk, hogy folyóiratok hasábjain és gyűlé­seken folytatott vitákkal a magyar falu égető kulturális és gazdasági kérdéseit megoldani nem lehet. Az ifjúság rendszerint a nagy elképzelé­sek és világrengető tervek bűvkörében él. Nekünk is nagy céljaink vannak, de erőn­ket ismerve, mindig olyan programot csiná­lunk, melyet végre is tudunk hajtani. Elsősorban diplomát, munkára való ké­pesítést akarunk szerezni, hogy minél élőbb munkát vállalhassunk és építő tagjai lehessünk a magyar társadalomnak. A főiskolás- és általában tamuíóéveket előkészületnek tartjuk és elsősorban tanu­lásra akarjuk felhasználni. Szakmabéli ta­nulmányaink mellett a magyarság kulturá­lis és gazdasági kérdéseit akarjuk megis­merni. Itt segítségül hívjuk közéletünk ve­zetőit, mert egyedül ők ismerik magyarsá­gunk helyzetét. Tudjuk, hogy szakhivatásunk mellett más munka ás vár ránk: vezetnünk, irányítanunk kell egy majdnem egymilliós nemzettest kulturális és gazdasági életet. Ehhez a mun­kához technikai ismeretekre van szüksé­günk. Értenünk kell szövetkezet vagy kub> turegyesüíet vezetéséhez. Ezt a tudást fs nagyrészt tapasztalt szakembereinktől tud­juk megkapni. Tiszta képünk van a közéletünkben sze« replŐ személyek és alakulatok céljairól* Tudjuk, hol védik és képviselik a magyar­ság érdekeit. Nem csinálunk titkot abbók hogy hová csatlakozunk és kiket tartunk a magyar érdekek ellenzőinek. A nyift ál­lásfoglalás és sorsvállalás hívei vagyunk és a zavaros taktikázást minden vonalon elitéljük. Most, amikor & zöld búzamezők felett vfc* dám paosirtadal zeng, üdvözöljük a magyar egység eszméjét. Fiatalos lelkesedéssel hí­veivé szegődünk és ígérjük, hogy dolgozni fogunk megvalósítása érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents