Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-14 / 87. (4530.) szám
4 'prxcm-AWAar-htrlap 1938 április .14, csütörtök. ’ Frank levele a Daily Telegraphban a tervezett nemzetiségi törvényről A Lidové Noviny kommentárja a szudétanémetpárti klubelnök nyilatkozatához ■ PRÁGA, —- A Neue Morgenpost jelentése szerint Frank képviselő, a szudéiané- Imet párt parlamenti klubjának elnöke levelet intézett a londoni Daily Telegraphhoz. Hodza rádióbeszédében emlitést tett a tervbevett kisebbségi statútumról. A Daily Telegraph prágai tudósítója úgy értelmezte a kisebbségi törvényre való utalást, mintha az Henlein politikájával egybehangzó len.- ne. E fölfogás tisztázására irta Frank levelét s ezt a Neue Morgenpost a Lidové Noviny nyomán a következőkben idézi: — Ki kell jelentenem, — mondja Frank, — hogy a kisebbségi statútum semmi tekintetben nem jelentene haladást és semmiképpen nem vezetne a szudétanémet kérdés megnyugtató elintézéséhez. A tervezett statútum nem céloz (mást, mint a kisebbségekre vonatkozó összes eddigi töívénybeli és rendeletbeli csehszlovák rendelkezések egybefoglalását, más szóval: a statútum semmi újat nem fog tartalmazni. ' Azt az alapot, amelyen az államférfiak 1919-ben építették föl a kisebbségvédelem rendszerét, kevésnek találjuk. Mi nem tekintjük magunkat kisebbségnek, hanem olyan népnek, amely teljes részt kíván az ország történelmi, kulturális és gazdasági történéseiben. Nem védettek akarunk lenni, hanem a teljes és korlátozatlan részvételt kívánjuk az államban, ami az egyenlőség erkölcsi és szociális törvényei alapján megillet bennünket. A legutóbbi húsz esztendő megmutatta, hogy ezek a követelések nem elégíthetők ki az 1919-es törvényrendszer alapján. Problémáinkat nem lehet a ki nem elégíthető és be nem tartott előírások összefoglalásával megoldani. Követelnünk kell, hogy a kormány mindenekelőtt gyorsan keresztülvigye a törvények végrehajtását, úgyhogy újból helyreálljon a kölcsönös bizalom érzete és a különféle nemzetiségek egymáshoz való viszonyának egész rendszerét végre megreformálják. Valamennyi nép számára jes önkormányzatot kíván." a teljes önkormányzat bevezetése az egyetlen I lehető ut a pacifikáláshoz, amelyet a szudéta- németek nem kevésbé őszintén óhajtanak, mint a prágai kormány. A Lidové Noviny így folytatja: „Ez az ön kormányzat, ahogy Frank levele végén felhozza, ár. Benes 1908-ban megjelent s Ausztria- Magyarországról szóló könyvének irányvonalai szerint oldandó meg. Itt azonban Frankot arra kell emlékeztetni, hogy a nemzetiségi viszonyok Ausztria-Magyarországon úgy mennyiségi, mint minőségi tekintetben egészen mások voltak, mint most Csehszlovákiában/' A lap Frank levelének ismertetését a következő címmel látja el: „Hen- eLutasifcja a nemzetiségi statútumot — s telMegkezdte működését a pozsonyi Magyar Gazdasági Telep Támogassuk a magyar önsegélyt megvalósító vállalkozást! POZSONY. — Lapunk hasábjain a közelmúltban jelentettük, hogy Magyar Gazdasági Telep elnevezéssel Pozsonyban a magyar önsegély uj szerve létesült, amely a földnélküU és ínséges helyzetben lévő magyar munkásság felsegélyezését célozza, — altruisztikus alapon. A vállalkozásnak — amely már megkezdte gyakorlati tevékenységét — munkálati vezetését egy társaság vette a kezébe, amelynek tagjai a magyar ügyért dolgozó közismert személyiségek, akiknek neve a komoly és célravezető, eredményes munka biztosítását jelenti. A Magyar Gazdasági Telep, amely á pozsonyi Ma- lomliget-ut 94. szám alatt, a Roth-féle majorban helyezkedett el, gazdasági munkálatokkal, baromfi- és állattenyésztéssel foglalkozik és utóbbi tekintetben a szükséges állomány biztosítása mellett a felesleget kiosztja az állattartó családoknak. E téren sertés- és baromfihizMás, nyúl- és kecsketenyésztés, valamint tojástermelés jön tekintetbe. A legsürgősebb beruházásokra vonatkozó tőke biztosítása mellett a telep vezetősége a magyar önsegély gyakorlati keresztülvitelével kap"IM^8PII*^E;^,cg3gM™IMM,HiTrirTT!"^CTUT T?TiT*n Menetrendszerű légipostaszolgátat kezdődik Berlin és Newyork között BERLIN. — Hivatalosan bejelentették, hogy Berlin és Newyork között hamarosan megkezdődik a menet-' rendszerű légipostaszolgálat Az összeköttetés olyan gyors lesz, hogy Newyork mindössze 48 órányira kerül Berlintől. A német légiforgalom szédületes fejlődését mutatják azok az érdekes adatok is, amelyeket ezzel a nagyfontosságu bejelentéssel egyidőben tettek közzé. 1932 óta megötszöröződött a légiutasok száma s évi hetvenezerről 350.000-re emelkedett. A közlekedési repülőgépek átlagos sebessége, amely 1932-ben óránként 160 kilométer volt, 1937-ben már 250 kilométerre gyorsult. Az idén- már több olyan óriásrepülőgépet állítottak üzembe, amelynek óránkénti sebessége háromszáz kilométer. HUBERT 1, J. pezsgőgyár POZSONY-BRATISLAVA Irtat Papp Jenő Jó egy hónappal ezelőtt barátom, a neves ügyvéd, még a legápoltabb pocakok egyikét hordta. Magunk közt úgy 110—112 kilóra lehetett becsülni az egész embert Nyaralás előtt állt valutákért szaladgált, papírokat szedett össze s futtában odavetette, hogy két nap múlva utazik. Csak még az nincs eldöntve, hogy tenger mellé megy-e, vagy pedig magaslati helyre. Ma is világosan látom, ahogy nagy testét begyömöszöli a budapesti Apponyi-téren a taxiba. A kocsi kínjában féloldalra dőlt, mikor egyik lábát rátette a lépcsőre. Tegnap ugyanez a neves ügyvéd barátom ismét megjelent az Apponyi-téren, félannyi térfogattal, csendesen csoszogva. Óvatosan megy át a téren, a ruha lötyög rajta s majd eldől, olyan gyenge. — Beteg vagy, Randikéin? Vagy mi van veled? — Most vagyok csak egészséges, barátom!... Lefogyasztottak. Tizenöt kilő zsírt húztak le rólam. *— Nyaralás alatt? *■— Nyaralás!... és olyat sóhajt, hogy belekarolok, bevezetem a kávéházba, ahol nem isme-! tik meg és minden pincér önkéntelenül is a pocakját keresi tekintetével. Miután elvesztette egyik legjellegzetesebb ismertetőjét, egy fokkal emeltebb hangon érintkezik a személyzettel. Pótolja a pocakot. 1— Tudod, hol nyaraltam én az idién?... Se tenger, se magaslat nem volt, hanem volt szanatórium, ahová becsalogattak, hogy két hét az egész, kedves ügyvéd ur, észre se veszi és karcsú legényt csinálunk magából, mozgékony és lenge urat, aki szikár lesz és csontos, mint egy szívós agár, csak feküdjön be tizennégy napra s aztán mehet a Jungfrau tetejére. —Hát most itt vagyok, barátom, nem mondom, sokkal könnyebben, tizenöt kilót ott hagytam nekik, de hol van a Jungfrau és hol van a nyaralás. Egyelőre lábbadozom. Lábalok kifelé abból a kálváriából, amelyet a pocakom miatt jártam Végig. Barátom, mikor utoljára találkoztam itt veled, azt hittem, semmi bajom sincs, emlékszel: rohantam a valuták után s vesztemre az orvosihoz fordultam, hogy döntse el végre: hegyek közé menjek-e, vagy pedig a tengerhez. A doktor azt mondjar%%jnye, kérem, nagyon jtrősen dobog ez a szív! *; < Nézzük csak a pulzust. Lássuk csak a vérnyomást!... Félóra múlva már a szanatóriumban voltam, mérgesen és viccelve, hogy meddig tart még, mikor tudom meg végre, hogy hová utazom. A vicc akkor száradt rá számra, mikor, egyszer csak honnan — honnan nem: előttem állt egy komoly tanár. De, kérem, csattantam fel: engem várnak a Nemzeti Bankban!... Barátom, belépett két markos, de külsőre szelíd ápoló, a liftes és a betegszállító. Levittek a szuterénbe, hideg ólomlemezeket csavartak meztelen lábamra és karomra, elsötétítették a titokzatos kamrát s a fekete űrben mozogni kezdett a villanymotor. Cardiogrammot készítettek rólam. Kiderült, hogy ugrál a vonal. Akikor még én azt mondtam: hát hadd ugráljon! Mire három orvos felváltva igyekezett nagyon természetes hangon megmagyarázni, hogy le kell venni rólam a pocakot. Ez a szív nem bírja ilyen nagy test ellátását. A rekeszizom nyomja a szivet. Le kell fogyni. De ezt nem bizhatják reám, ez kényes művelet. Majd ők vigyáznak rám. Tegyem csak be a hőmérőt a hónom alá És tetszik-e nekem ez a szép szoba itt?... Akarok erkélyeset? Mindenesetre beküldik a diplomás diétás nővért s fogadjam majd megértéssel az ő előterjesztéseit. — A bájos hölgy fehér köpenyben, kezében másolópapiros blankettatömbbel minden reggel olyan édesen irta elő a zsirtalan, cukormentes rebarbaraleveleket és spenótrémségeket, hogy udvariasságból is elfogadtam. Züllött zellereket tálaltak fel nekem, sómentesen. A folyadékot korlátozták napi egy literre. Kikérdeztek, hogy mit szoktam reggelizni. Gyanútlanul elsoroltam a kávét, vajat, dzsemmet, két ikiflit. Ebből meghagyták az üres teát, egy kétszersül- tet és semmi mást. Délre rostonsült és angol vizbefőtt zöldség, friss gyümölcs semmi, kenyér semmi, uzsonnára egy tojás. S mivel hi- vatokztak intelligenciámra, kénytelen voltam mosolyogva és könnyedén vállalni ezt a rab- kosztot. Pontosan keltettek reggel, első nap után vittek le a mérlegre és majdnem hangos rivalgásban törtem ki, mert egy kiló 30 dekát fogytam egy nap alatt. Ha ez ilyen tempóban megy, én innen hamar szabadulok. Lelki szemeim elől elhesegettem a púpozott paprikás- csirke-ebédet nokkedlivel és nekiestem az angol zöldségnek. Mondhatom neked: hévvel vetettem rá magam a diétára, hogy lelapdtsam a hasamat; Akkor még álmaimban is megjelent előttem a tenger s a havas svájci hegyek. De én beleástam magam a szanatóriumba, megtudakoltam a szomszédszobák betegeit s fogadtam a házi borbélyt, aki, barátom, elmondta az ős borbélyviccet, hogy most borotvált meg a harmadik szobában epemütét alá egy pácienst, a basán. S mikor készen Volt, Így szólt hozzá: — Na, Bumbák ur, Ön már túl van a nagyobbik részén! Most jön a kisebb: a műtét! ... Ne haragudj, ezt a viccet ki ne hagyd a kálváriámból, ez szanatóriumi specialitás. Szóval: másnap is siettem a mérlegre. A fogyás 20 deka. Nem újabb 1 kiló 30, hanem csak 20 deka. Nagyon lehervasztott az eredmény, kezdtem titokban kiönteni a mosdóba a megengedett egy liter folyadékot is. Harmadnap elsikkasztottam a kompótot, a. levest. Önsanyargató lettem. Negyednap már csak tiz deka fogyást tudtam felmutatni. És felléptek a zavarok. Egész éjjel nem aludtam. Jöttek a csillapítók. Luminál is. Ezek nyomán a bőrön kiütések, mire következett a kvarcolás. Nyomatékosabban léptek fel a kényszerképzetek, mindig almáslepény és paprikáscsirke formájában, nokkedlivel. Már nem voltam udvarias, szégyellem, de goromba voltam. A tanár meghökkent és uj manőverhez folyamodót, mert már fellázadtam a vizbefőtt angol zöldség ellen. Beküldte hozzám a diétás nővért, aki azt kérdezte: mit szeretnék enni? Nem bírtam kiugrani az ágyból, gyenge voltam, de fekve is eldadögtam a paprikáscsirkét. — Azt nem kaphat, hanem kap Ujházi-tyuk- Ievest. Tyuk!... És 15 deka húst... Eddig csak 10 dekát kaptam. Felemeli, drága, az adagot? ... kérdeztem és a keze után kapkodtam. Dehogy emelem, csak belemérem a csontot is!... így ment le rólam egy hét alatt három kiló. Akkor nagy tanácskozások voltak. Eltiltottak attól, hogy naponta mérjem magam. A műsor változott. Egyik nap főzeléknap volt, a a másik tejnap, a harmadik kukoricanap. Rohamosan gyengültem, mire az orvos lefújta ezeket a szörnyű napokat. Képzeld el: só nélkül egész nap kukoricát ettem, kimérve. Torzsát belemerve! Túlságosan hanyatlott az erőm, mire injekciókat nyomtak belém. Mi ez?... Megnézem a keveréket, valami digitális, dextróse, theophilin. Összeöntve. Mi lehet ez?.. ,f Telefon állt mellettem, felhívtam kint a városban egyik orvosbarátomat. Te, mi ez? ... Azt mondja: cukor. Cukrot fecskendeznek blém? mondom én. Hát honnan beszélsz?... Szanatóriumból. És te vagy a páciens? ... Persze!... Szegény orvos- barátom nagyon restelte, hogy elárulta a kollégáit, akiknek nekimentem, hogy mi ez: rendes cukrot nem adnak nekem a számon át, hanem tűvel szurkálnak és a vérbe spriccelik be?.. Nagy jelenet volt* mig tisztázták és elhitették velem, hogy igy van rendjén. Ma ís kutatják, hogy ki árulta el a betegnek a dolgot. Nyakra- főre adagolták az idegcsillapitót s közben nagylelkű ajánlatot kaptam: lepedőkbe és gyapjú- pokrócokba bepakolnak és megmassziroznak. Erre még idegesebb lettem. A személyzet meg- ^ szánt, a szobaleányok velem éreztek és egy sr napon letakarva, lopva becsempésztek valamit, hogy erről senki nem tud, egyem meg hamar. Egy darab sült máj volt Sült máj!... Barátom, a mennyei illat megrészegített Tenyérnyi se volt az adag, csak öt pengő nagyságú, de valódi volt. Mit törődtem én azzal, hogy a csempészáru a tanár ur mesteri fogása volt, hogy felvillanyozza a beteget. Vérszemet kaptam és az ágyban fekve óvatosan megvesztegetési akciót indítottam abban az irányban, hogy sült krumplit kapjak. Szédítő rábeszélés után a nővér ráállt a dologra. Az éj leple alatt hozott két darab sült burgonyát. Mohón felcsillant a szemem, a krumplikat egyszerűen felfaltam. A huszadik nap táján megdöbbentő dolog történt: megállt a fogyás. A mérlegnél 'kitörtem a főportásra, hogy rossz a mérleg! Rozsdás, pucolják meg. Rémületemben magam kezdtem ellenőrizni, hogy ezt a pépet nem édes almából csinálták?... Mert betörtem, barátom s ha al- mapüré volt a tálcán, nem spenót, akkor már előre csámcsogtam a gyönyörűségtől, Ha elszunnyadtam, főzelékfeltétről álmodtam. Nappal pótoltam összes mulasztásomat az irodalom terén, olvastam s aztán beléptem a Keresztrejtvény Barátok Egyesületébe és naponta 50 rejtvényt fejtettem meg. Tudod te, ki volt Peru első uralkodója?... f^ert én már azt is tudom és még sok mindent. — Végre a tanár kitűzte a fogyás! zárórát Ha 90 kiló alá esem csak 1 dekával is: mehetek. Ezt a finist nem felejtem el. Megvontam a számtól a legfinomabb parajlevese'ket S mikor megtörtént a csoda, hogy a mérleg 89 kiló és 40 dekát mutatott, sírva borultam rá és megöleltem. Hat hét után először kacagtam. Eltűnt rólam a pocak, szivem rendes, vérnyomás rendes. Átlag minden elvesztett kilóm 150 pengőmben van s tudom, hogy ld volt Peru első uralkodója. Most abban sántikálok, hogy megbeszéljem a szabómmal s a féhémemüssel, hogy alakítsák át a ruházatomat. Ezt a számlát is kibírom még. Ha kibírtam a fogyókúrát... De végtelenül tisztelek minden hölgyet, aki le tudja fogyasztani magát és nem tanulja meg Peru első uralkodója nevét. ... — Ezt szenvedtem végig a pocakért, barátom. Ne hízz, mert egyszer te Is a hegyekbe készülsz majd és bevisznek, hogy megtudd: ml az, mikor egy férfi elveszti szépen ápolt pocakját* ° ^ csolaíban azzal a kéréssel fordul a magyar társadalomhoz. — beleértve a magyar gazdákat az étkező üzemeket, a családokat, az ipari üzemeket, stb. — hogy a fölösleges és ily célra megfelelő buladékanyagot bocsássák renddekézés- re. így elfogadnak gazdasági szerszámokai (áső, kapa, eke, henger, fogas, stb,), vetőmagot faanyagot, szalmát, szénát, takarmányt, kerítés- anyagot, dróthálót, pelyvát, továbbá moslékot kenyeret, kenyérhéjat és egyéb, a háztartásba! is étkező üzemekben visszamaradt élelemanyagot, valamint tejes- és vizesvödröket, fa- és bádogedényeket, stb. Mindennemű megkeresés, értesítés és természetbeni adomány az Egyesüli Párt utján intézendő (Veníur-u. 15. szám, I ím.), mindenkor azonban „Magyar Gazdaság: relép" megjelöléssel. Az adományoknak és hulladékoknak a helyszínről való elszállítására a bejelentések alapján a telep vezetősége intézkedik. j : Magyarok, testvérek! Támogassátok ezt « magyar felsegélyezést, magyar önsegélyt megvalósító, fontos vállalkozást!
