Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-13 / 86. (4529.) szám

évf. • Szerda • 1938 Előfizetést ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • f\ képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— K& A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská olice 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 11. • • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRflHA. Két hónappal Edén bukása után Szombatosa aláírlak az olasz-angol szerződést Szent a béke a két birodalom között -- Franciaország hasonló szerződést köt Olaszországgal A hétszázéves Nagyszombat (—yz.) Nagyszombat levéltárában egy érdekes és értékes okmányt őriznek: az ok­mányt hétszáz évvel ezelőtt állította ki IV. Béla királynak, a nagy városalapitónak kan­celláriája. Ebben a latin okiratban Eéla ki­rály Nagyszombat helységét, amelyet Zum- bathelynek nevez, városi privilégiumokkal ruházza föl, megadva neki azokat a kivált­ságokat, amiket Székesfehérvár élvez. A magyar történetírás szempontjából is nagy- fontosságú ez az okirat, mert az első ismert városalapitó okmány. Az árpádkori városo­kat ugyanis két nagy csoportba oszthatjuk: ez egyik csoportba azok a városok tartoz­nak, amelyeket még a rómaiak alapítottak és a népvándorlás zivatarainak ellenére is fönnmaradtak, a magyarok honfoglalása után pedig újból városi élettel teltek meg. Ilyenek voltak Székesfehérvár, Sopron, 2'ágráb, Pest, Győr, Pozsony, Óbuda és Nyitra, ahol már 836-ban állott keresztény templom. A városok másik nagy csoportja tudatos városalapitási tevékenységnek kö­szönhette létrejöttét. Az a politikai áramlat, amely Nyugateurópában egyre-másra rakta lerá városók alapjait, Magyarországra is el­jutott, — abban a korszakban a történelem- tudomány megállapítása szerint két évszázad alatt vándoroltak a nyugati eszmeáramlatok a Duna középső medencéjébe — és a tizen­harmadik század derekától Magyarországon is egyre-másra létesülnek a király parancs­szavára a városok. Az eddigi szabad közsé­gek, villa liberák a királyi privilégium ha­tására várossá, vagy régi magyar szóval várassá fejlődnek, lakóiból, a hospesekből, civesek lesznek. Ez a várossá alakulás ki- mutathatólag legrégebben Zumbathely villa liberában ment végbe. Nagyszombat tehát az első alapított város. Ennek a nagy törté­nelmi jelentőségű ténynek ebben az eszten­dőben van a hétszázadik évfordulója. .Illő, hogy kegyelettel emlékezzünk meg róla. Nem városkrónikát akarunk ehelyütt írni. Sajnos, Nagyszombat város történetének monografikus földolgozása hiányzik és igy n városra vonatkozó történeti adatokat sok helyről, levéltárakból s egyéb történeti föl­dolgozásokból kell meríteni. A hétszázéves forduló talán a legstílusosabb alkalom lenne arra, hogy avatott tollú historikus — ter­mészetesen a tudomány modern szellemének és tiszta eszközeinek igénybevételével -— megírja a „kis Rómának" történetét. De ilyen monográfia hiányában is eléggé isme­retes a város története és igy is ezernyi ta­nulságot nyújt. Célunk most az, hogy egy­néhány tanulságot megrögzitsünk. A szlovákiai városok kultúrtörténetének n vizsgálata elsősorban azért hálás és mű­velésre érdemes terrénum, mert Szlovákia őslakos népeinek: magyarnak, szlováknak, németnek békés szimbiózisát, évszázadokon ét végzett együttes kulturmunkáját,’ amely jelentős értékeket, a mára is kiható közkin­cseket termelt, leginkább a városok életé­ben tanulmányozhatjuk. Nem akarunk hosz- szasabban kitérni a városok nemzetiségi összetételének történeti vizsgálatára. Ezt a föladatot már nagyon sok városra vonatko­zólag elvégezte az objektív tudomány és igen érdekes eredményekre jutott. Állapodjunk meg annál a ténynél, hogy Szlovákia váro­sainak legtöbbjében — az egészen magyar vidéken fekvő városokat, minő például Ko­márom, nem véve figyelembe — a 17. szá­zadban már kialakul az a kép, hogy a há­rom nemzet együtt él és egyformán veszi ki LONDON. — A Daily Telegraph érte­sülése szerint az angol—olasz szerződést már a husvét előtti szombaton aláírják Ró­mában. Aláíróként Lord Perth angol nagy­követ és Ciano külügyminiszter szerepel. Á szerződés több okiratból és számos levélből áll, amely utóbbiak a részletkérdéseket tag­lalják. A római megállapodás azt is ki fogja mondja mondani, hogy mikor lép életbe a szerződés. A közeli keletre vonatkozó részt Anglián kívül Egyiptom is aláírja. A lap hozzáfűzi, hogy az Abesszíniára vonatkozó angol —olasz megegyezés középpontjában áll, teljesen megfelel a francia kormány ál­láspontjának is. Öröm Itáliában MILÁNÓ. — A Corriere della Sera ki­emeli az angol lépés jelentőségét, mert ezzel Olaszország abessziniai uralmának jogi el­ismerése is megtörténik. A brit kormány az olaszoknak kedvező szellemben cselekedett A Popolo d’Italia szerint a brit külügyi hir részét a város fölvirágoztatását célzó mun­kából. És ha Szlovákia városainak történetét vizsgáljuk egészen a tizenkilencedik század beköszöntéig, amikor a nemzeti eszme uj formájának föllépésével a nemzetiségek vi­szonyában is változás következik be — de nem olyan mértékben és nem olyan értelem­ben, mint ahogy azt mostanában divatos föl­tüntetni —, megállapíthatjuk, hogy a váro­sok életében soha nemzetiségi harc nem mu­tatkozik, a hegemóniáért folyó harc nem je­lentkezik. A város vezetésében a rátermett­ség, a polgári erények az egyedüli irányitó szempontok, a város polgárságának gazda­sági szervezkedésében, céhekbe tömörülésé­ben is csak éppen a nyelvhasználat miatt mutatkozik egy-egy városban külön alaku­lás, magyar- vagy németnyelvű céhekbe tö­mörülés, a legtöbb helyütt magyar, német és szlovák mesterek egy céh kebelében ma­radnak. Nagyszombat történetének vizsgálata kü­lönösképen alkalmas ennek a békés együtt­élésnek megmutatására. De éppen ennek a városnak a története eleven tiltakozás az ellen a tudománytalan álláspont ellen, amely megtagadja a magyar polgárság őslakosi mivoltát és a városok magyar elemét késői korban, a tizenhatodik században bekövet­kezett bevándorlásra vezeti vissza. Igaz, hogy a török veszedelem idején nagyszámú volt a lakosságnak a hódoltsági területről Szlovákiába való behuzódása. így éppen Nagyszombat példáján látjuk, hogy amikor Komárom török kézre került, lakosainak jó­része Nagyszombatba költözik, ám a már ottlevő magyar elem között vegyül el. És az előzetes korszakok vizsgálata megmutatja, vatal levele a genfi ligához annak bizonyí­téka, hogy a tárgyalások szerencsésen befe­jeződtek és most már csak a szöveg meg­szerkesztése esedékes. A Stampa üdvözli a londoni lépést és az európai feszültség enyhüléséről beszél. Az olasz—angol szerződés oly gyorsan valósult meg, hogy mindazokat kihozza sodrából, akiknek politikája az angol—olasz ellenté­ten alapult. Két hónappal Edén lemondása után már sikerült a veszélyektől terhes lég­kört megtisztítani. Különösen jelentős a szerződés párisi hangsúlya, ahol az a kíván­ság kristályosodott ki, hogy Franciaország is kössön az angolokhoz hasonlóan szerző­dést Olaszországgal. Róma figyelmesen te­kint arra a mély krízisre, amelyen Francia- ország jelenleg átgázol. Es Haile Szelasszié? LONDON. — A Times népszövetségi munkatársa azon a véleményen van, hogy a népszövetség valamennyi tagja csatla­kozni fog Abesszínia elismeréséhez. Egye­lőre tisztázatlan Haile Szelasszié helyzete. hogy IV. Béla alapítási levelével egyidejű­leg már őslakos a magyarság Nagyszombat városában, hiszen 1258. évben oklevélben találunk „Ungarus concivis noster‘‘-eket név szerint fölsorolva. A kora középkorban, a 14., 15. és 16. században a város egészen magyar jellegű, amit a városi levéltár iratai, az egykorú céhládák föliratai, a nevek tö­mege: száz és száz történeti emlék mutat. Az első hitvitázó irat, amely a Telegdi Mik­iás vásárolta nagyszombati nyomdában, a későbbi egyetemi nyomda elődjében látott napvilágot, magyarnyelvű volt. A nyitrai püspökség könyvtárában találhatjuk meg Telegdi István magyar evangéliumi magya­rázatait. Már pedig az egyház — legalább akkortájban — a hitbéli igazságok terjesz­tésének szolgálatában nem nemzetiségi te­kinteteket, hanem gyakorlati szempontokat tartott szem előtt. Amikor Nagyszombat városának hétszáz­éves alapítását ünnepeljük, hangsúlyoznunk kell, hogy elsősorban a magyar kultúra tar­tozik hálával megemlékezni arról a város­ról, amely két évszázadon keresztül, Oláh Miklós érsek napjaitól az egyetemnek Bu­dára való áthelyezéséig, fellegvára volt. Nagyszombatban nevelkedett a magyar nemzet politikai és szellemi vezérkara hogy csak a tizenhetedik század kimagasló egyéniségeire mutassunk rá: Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér és Koháry István, a nggy államférfi, költő és hős katona. Nagy­szombatban teremtette meg a legnagyobb és legmagyarabb főpap, Pázmány Péter a ma­gyar katolicizmus évszázadokra kiható nagys intézményeit és a nagyszombati nyomda ki-1 adványainak özönével innen táplálta a ma-j gyár lelkiséget és szellemiséget, a magyart pen őt is értesíteni kellett volna a helyzet­ről, de ez az értesítés elmaradt. A londoni abesszin követség kommünikét adott ki, amelyben a leghatározottabban tiltakozik Olasz-Abesszínia elismerése ellen és kije­lenti, hogy minden rendelkezésére álló esz­közt igénybe vesz az elismerés meggátlá- sára. Az angol hadügyminiszter Rómában LONDON. — A Reuter-lroda jelentése szerint valószínű, hogy Hőre Belisha angol hadügyminiszter máltai ellenőrző körútja befejezése után Rómába utazik, ahol talál­kozni fog Mussolini miniszterelnökkel is. Illetékes angol körök kijelentik, hogy az angol hadügyminiszter római tartózkodá:át az angol-olasz viszony megjavulása első pozitív jelének kell tekinteni, de ezen túl semmi sem történik és Hőre Bdisha nem folytat érdemleges tárgyalásokat a ducé­iparmüvészet pedig Nagyszombatnak kö­szönheti a legszebb és legmüvészibb könyv­kötőiskolát. Ám ugyanekkor hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar kultúrának ez az erősítése, fejlesztése sohasem volt egyoldalú és szűk­keblű. Ugyanaz a Pázmány Péter, akinél magyarabb magyar nem volt korában, gon­doskodott arról, hogy szlováknyelvü hit­testvéreinek szükségletét szlovák papok, hit­hirdetők és könyvek lássák el. Szlovák em­ber volt az ő idejében a pozsonyi jezsuita kollégium rektora, mint ahogy a nagyszom­batié magyar és a szlovák meg magyar kul­túra értékes együttmunkálkodása a legszeb­ben, igazán fölemelő módon a nagyszom­bati nyomda híres kiadványaiban mutatko­zik meg. Lapozzuk végig Nagyszombat tu­dós főpap-plébánosának, Zelliger Alajosnak öt évvel ezelőtt megjelent gyönyörű munká­ját: a Pantheon Tyrnaviense-t, annak a lap­jai meggyőznek erről az igazságról. A nagy- szombati nyomda 1577—1777 között 1457 latinnyeívü kiadványt bocsátott ki — ezek minden nemzetiséghez szólották, 291 ma­gyar, 97 szlovák és 67 német könyvet talá­lunk ez időben kiadványai között. El kellett mondanunk ezeket egy hétszáz­éves város jubileuma alkalmából mert a szlovákiai magyarságnak nem szabad meg­feledkeznie a IV. Bélák, Nagy Lajosok. Má­tyások, Oláh Miklósok, Telegdiek, Veran- csis Antalok, Forgách Ferencek, Esterházy Miklósok. Pázmány Péterek. Lippayak, Szé­chenyi Györgyök, Szelepcsényi Pálok hal­hatatlan érdemeiről, akik ezt a várost olyan kujturempóriuramá fejlesztették, hogy Pan- theon Tyrnavjense emelkedhetik örökkön örökké a szellemi égboltozaton. A népszövetség titkárságának tulajdonkép­val.

Next

/
Thumbnails
Contents