Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-01 / 76. (4519.) szám

IP Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-vai több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská a 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, (II. emelet. • • TELEFON: 303-11. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRRHR. „A megegyezés őszinte müve" (d) Bemutatkozott az autonómista front, — ezt mondták a törvényhozótestületek hét­fői üléséről a prágai lapok, amely ülésen a magyar, szlovák, német és lengyel szónokok ünnepélyes deklarációkban követelték az önkormányzatot. A pillanat fontosságát nem csökkentette az izzó hangulat, amely a dek­larációkat kisérte, legföljebb az volt furcsa, hogy a centralizmus leghangosabb védői éppen a kommunisták voltak, akik néhány évvel ezelőtt még a leghangosabb és legtul- zóbb autonómisták voltak, mert akkor az autonómista jelszavakat nemcsak, hogy sző- röstül-bőröstül elkommunizálták az autonó­mista ellenzéktől, hanem még rájuk is dup­láztak s már nem önkormányzatot, hanem — amint erre ma a Právo Lidu is rámutat — annál is többet: ,.elszakadásig menő Önren­delkezési jogot” kívántak a nemzeti kisebb­ségeknek. Amilyen nevetségesen nem őszin­te autonómisták voltak akkor, épp oly ne­vetségesek és nem őszinték most a túlzó centralisták szerepében, sőt ágálásukkal egyenesen rossz szolgálatot tesznek annak az ügynek, amely mellett annyira hangos­kodnak. A kommunisták heves ellenzése ép­pen erkölcsi erősítést jelentett az általuk tá­madott álláspontnak. A józan, demokratikus, konzervatív távoli szemlélőknél az az ügy csak nyerhet, amelyet a kommunisták tá­madnak. S a többség nem is köszönte meg a kommunistáknak a fogadatlan prókátoros- kodást. A koalíció előbb aludt egyet s huszon­négy órával később válaszolt a négy dekla­rációra. Azaz csak háromra. Mert a lengyel­ről tapintatosan hallgatott. A három dekla­rációra adott válasz kitérő volt. Első tétele az, hogy a nyilatkozó autonómisták legföljebb pártjuk nevében beszélhettek, de nem nem­zetük nevében, második az a pausál állítás, hogy a köztársaság soha senkit nem nem- zetlenitett el és senkitől sem tagadta meg a minden polgárt megillető jogokat, s jóakara­tának megbizonyitására a kormány eddigi tevékenységének folytatásaként „megkezdi a megegyezés őszinte müvét” és végül har­madik tétele az, hogy az autonómista pártok által előadott panaszok nem a köztársaság belső viszonyaiban, hanem a nemzetközi konjunktúrában gyökerező, de ugyanakkor az autonómisták reményeiket „a minden autonómiával merőben ellenkező mozgalom­ból merítik s amely összes sikerét az állami hatalom abszolút centralizálásával érte el”. A Stefánek által fölolvasott ellennyilatkozat hozzáteszi a szentenciát, hogy a külföldi! centralista mozgalom nem vehető példának a saját állam atomizálása elérésére. Azt tudtuk, hogy Stefánekben sok Rip van Winkle-vonás van, de itt Stefánek nem a maga nevében, hanem az egész kormány- többség nevében beszélt. Ezért kissé csodál­kozunk. ha azt állítja, hogy az autonómisták panaszait csak a pillanatnyi nemzetközi konjunktúra alkalmi szülötteinek nyilvánítja. Egy szlovák szenátornak tudnia kellene, hogy a szlovák autonómista mozgalmat 1922-ben a pittsburghi szerződés nyilvános- ságrahozatala indította meg. Azt is tudhat­ná, hogy a magyarság nyomban utána csat­lakozott ehhez a mozgalomhoz és azóta iga­zán minden nemzetközi konjunktúrától füg­getlenül állandóan és következetesen kitar­tott mellette. S azt illenék a kormánytöbb­ségnek tudnia, hogy a szudétanémet autonó- mista törekvéseket nem a szudétanémet párt találta ki, hanem azokat a három legradilcá­Lassú, de rendszeres előnyomulás A nemzetiek Tarragona tartományban Heves ellenállás Lerida előtt - llt a tenger felé FRAGA. —' Az előnyocmuló Franco-csa- patok szerdán este Lerida kapuja előtt vá­ratlan és elkeseredett ellentállásba ütköz­tek. Jague tábornok csapatai kedd óta nem találkoztak ellenséggel' és szerdán reggel úgy látszott, hogy a további előnyomulás útjában nem áll akadály. A kormánycsapa­tok felnyitották az egyik völgy zsilipjeit, úgy hogy a Cinca folyó kiáradt, aminek következtében a hidak használhatatlanokká váltak és az előnyomulás meglassult. Az igy nyert idő alatt a kormánycsapatok Le­tíciában ismét gyülekezhettek. A nemzetied szerdán délben három kilométerre megköze- litették Leridát, de délután nem hatolhat­tak be a városba, mert a kormánycsapatok uj állásokban heves puska- és gépfegyver- tüzzel fogadták őket. Lerida kiürítése to­vább folyik. A Barcelonába vezető ut tele van menekültekkel. A Havas-ügynökség saragossai jelentése szerint a nemzeti hadsereg északarragoniá- ban közvetlenül Lerida előtt áll, mig Cas- petől délre a nemzetiek újból támadásba mentek át. Délben elfoglalták Fabara és Maella községeket és átkeltek a Matarra- na folyón. Benyomultak Tarragona tarto­mányba és húsz kilométerre állnak Gan- dezától. A nemzetiek jelentése szerint az Ebrotól délre Franco csapatai meggyorsít­hatták előnyomulásukat, mert a kormány­csapatok, amelyek eddig heves ellentállást tanúsítottak, szerda este óta nem védekez­nek. A nemzeti hadsereg zöme valószínűleg még csütörtökön átlépi Tarragona tarto­mány határát. Részletes jelentés Franco előnyomulásáról SALAMANCA. — Franco főhadiszállá­sának jelentése szerint az arragoni fronton a nemzeti hadsereg diadalmas előnyomulása tovább tart. A hadsereg balszárnya átlépte a Ginca folyót és a folyótól keletre több községet megszállt. A délkeleti magaslato­kon itt a nemzetiek előnyös pozíciókat épí­tettek ki. A hadsereg egy másik oszlopa dél felé nyomul és elérte a Leridába vezető vas­útvonalat, miközben megszállta Nonespét. Méginkább délre Franco csapatai átlépték a Matarrana és az Algaz folyót, miközben szintén több falut megszálltak. A kormány- csapatok itt sok halottat és foglyot vesz­tettek. A déli fronton a nemzetiek Pennaroyanál visszaverték a kormánycsapatok támadását a Manó de Huerro-i állásokra. A Sierra Du- cadoban is visszaverték az ellenséget. A Havas-ügynökség szerint a nemzetiek a Pireneusoktól Katalonia déli részéig min­denütt előnyomultak. Huescától északkeletre Solehado tábornok elérte az Ezera folyót és megszállta Binefart, a Leridából Barbastoba vezető vasútvonal és a huescai ut kereszte- zési pontját. Jague tábornok szerdán délután Lerida alá érkezett, ahol egyesült Valino tá­bornok osztagaival, amelyek Tarragona tar­tomány területén állnak Caspetól keletre. A légionáriusok az Alcanizból Valenciába ve­zető utón elérkeztek a 27. kilométerkőig. Arranda tábornok legdélibb osztaga a Sierra de San Marcosban meghódította az ellen­séges állásokat és Morella városát fenye­geti. Az utolsó védekezési kísérlet BARCELONA. — Companis, a katalán köztársaság elnöke csütörtökön rádióbeszé­det mondott, amelyben a katalán nép háza­sságához folyamodik és fölszólította a né- pet, hogy védekezzék, mert Franco győzel­me Katalánia függetlenségének és nyelvé­nek végét jelentené. A nemzetvédelmi minisztérium jelentése szerint a keleti fronton tovább tartanak a heves küzdelmek. A barbastrói szakaszon a nemzeti hádsereg előnyomult Mondon és Dinacedo felé és a fragai szakaszon meg­szállotta Alcarrast. A Franco-osztagok az Ebro folyótól délre is dianyomultak. Az ejuvói szakaszon a köztársaságiak több köz­séget elfoglaltak. Ili diplomáciai incidens Lengyelország és Litvánia között VARSÓ. — Litvánia és Lengyelország dip­lomáciai viszonya helyreállt, de a rendes vi­szonynak már első napján újabb diplomáciai in­cidens történt Varsóban. Skirpa Kázmér, az uj varsói litván kövei az eddigi diplomáciai szo­kástól eltérően megbízó iratának átadása után a lengyel államfőtől nem ment az Ismeretlen ka­tona sírjához és nem helyezett ott el koszorút, hanem azonnal visszatért szállodájába. A diplo­máciai tradíciónak e megsértése nagy lehangolt- ságot keltett a lengyel közvéleményben, A litván követ nem volt hajlandó nyilatkozni magatartá­sának okairól. A megbízólevél átadásánál meg­jelent Beck külügyminiszter és számos magas- rangú hivatalnok is. Most történt először, hogy Varsóban a litván himnuszt játszották. Az üd­vözlőbeszédek rendkívül hidegek voltak és mindkét beszédben utalás történt az államok szuverénitására. Ugyanakkor Kovnoban Charvat lengyel kö­vet is átadta megbízóiratát Smetona államfőnek. lisabb párt: a német nemzeti, a német nem­zeti szocialista és a német szociáldemokrata párt hirdette közel húsz esztendő óta, ami­kor külföldi konjunktúráról igazán nem le­hetett szó, hiszen akkor például még a wei- mari demokrácia, sőt a weimari szociálde­mokrácia uralkodott Németországban. És azt is tudhatná Stefánek, hogy éppen két nap­pal ezelőtt reklamálta a kormánytámogató német szociáldemokrata párt a maga számá­ra annak elismerését, hogy ő volt az első, amely a németség számára a második állam­nemzet jogi helyzetét követelte. Sőt mint jogtörténész azt is tudhatná Stefánek, hogy a szudétanémet párt autonómista javaslatai­nak legtöbb alaptételét a mai csehszlovák szociáldemokrata párt ausztriai vezérei fo­galmazták meg, a szudétanémet párt csak fölujitotta és a németségre alkalmazta a régi pontokat. Történelmi nonsens tehát azt állí­tani, hogy az autonómista pártok mostani tanait és panaszait a mai „nemzetközi kon­junktúra” szülte volna. De még tévesebb do­log azt hinni, hogy ezzel a téves állítással Stefánek sakk-mattot mondott volna az autonómista érveknek. A tévedés a legrosz- szabb érv. Stefánek azzal akarja gyöngíteni az auto­nómista mozgalmak szónokainak érveit, hogy szerinte legföljebb a pártjuk, de nem a nemzetük nevében beszélhettek. Nem tolhat­juk föl magunkat a szlovák néppárt szószó­lójának, ezért a válaszadást ebben a kérdés­ben a szlovákságra bízzuk, ámde a kisebb­ségekre vonatkozólag szembe kell szögez­nünk egy kérdést Stefánek érvével: tud-e mutatni a nemzetgyűlésben az ellenzéki szu­détanémet párton és az ellenzéki szepesi né­met párton kívül egy másik német nemzeti jellegű pártot? Ilyen nincsen, mert a német szociáldemokrata párt nemzetközi jellegű marxista osztálypártnak nevezi magát. Mu­tasson az egyesült párton kívül a parlament­ben egy másik magyar jellegű pártot és Wolf lengyel katolikus néppártján kívül még egy másik lengyel töredéket. Ilyenek nincsenek. Ki beszélhet tehát a kisebbségi nemzetek nevében, ha nem az illető nemze­tiségi nép többségét jelentő egyedüli nemze­tiségi reprezentánsok? Hiszen a kommunis­ták, akik nemzeti tekintetben teljes közöm­bösséget, sőt legtöbbször antinacionalizmust hirdetnek, eleve kihagyandók a számításból, ha pedig a többi összes mandátum elosztását tekintjük, akkor azt látjuk, hogy az ellenzéki németség, vagyis a szudétanémet párt a 67 német mandátumból 56-ot reprezentál, vagyis 86.5 százalékot, a magyarság egye­sült pártja a csehszlovák agrárpárt és a csehszlovák szociáldemokrata párt két ma­gyar mandátumával szemben a magyar mandátumok 80 százalékát. A lengyel szó­nok pedig egyedüli képviselője a lengyel polgári elemeknek. A demokrácia világában 80 és 86.5 százalék olyan többség, amely minden körülmények között joggal beszél­^ évf. 76. (4519) szám • Péntek • 1938 április 1

Next

/
Thumbnails
Contents