Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-30 / 74. (4517.) szám

1938 március 30, szerda. Bartos Zoltán lett a pozsonyi MAKK uj elnöke POZSONY* — A pozsonyi Magyar Akadémikusok Köre vasárnap tartotta meg évi rendes tisztújító közgyűlését. Erő Má­tyás elnöki megnyitója után Szlávik Sándor titkár részletesen beszámolt a MAKK múlt " évi munkájáról. Az alapszabályok értelmé­ben <— mondotta többek között 1 bárom szempontot kell szem előtt tartanunk: a ke­resztény szellemet, a magyar kultúra ápo­lását és a tagok minden téren való támo­gatását. Célunk volt, hogy minden keresz­tény magyar főiskolást támogassunk fele­kezeti különbség nélkül mind szellemi, mind anyagi téren. Négy szemináriumunk mű­ködött: a falu-, a gazdasági-, az orvosi- és a történelmi szeminárium, amelyek dicsé- retreméltó munkát végeztek. Nagy gondot fordítottunk — folytatja a titkári jelentés « könyvtárunkra, szépirodalmi és tudo­mányos könyveket szereztünk be. Tag­jainknak vizsgadij- és rövidle járatú köl­csönöket nyújtottunk. — Beszámolt a titkár a Kör rendezésében megtartott nívós elő­adásokról. Végül utalt arra, hogy a Kör tagjai résztvettek a szlovákiai magyar kul- turegyesületek munkájában, különösen a SzMKE-ben. Moravitz Zoltán pénztári beszámolójá­ból kitűnt, hogy anyagi téren jól gazdál­kodott a Kör. Ezután a tisztikar megvá­lasztására került a sor. Elnök lett Bartos Zoltán, alelnök Szlávik Sándor, titkár Kürthy István, jegyző Friebeisz Flóra, pénztáros Endreffy ! Géza, Választmányi tagok lettek: Bartos György, f Bényi Károly, Blázsek József, Budai Dezső, j Csonka Ferenc, Czuczor Júlia, Élesztős Elemér, Hinora Sándor, Lelovics Ciprián és Szőke Béla. A közgyűlés végén a fellebbezések és Indítványok tárgyalására került a sor. Majd Bartos Zoltán, az tij elnök röviden lleszögezte azokat az Irányelveket, amelyek szerint az uj vezetőség haladni akar s mun­kájukra Isten áldását kérte. Mikor telepedett meg a magyarság Szlovákiában? Macourek szerint csak a Dunától északra a török korszakban jutott el a magyarság Kniezsa kimutatja az őstelepülést ■• • •■ — VÁG H. LAJOS ÜNNEPLÉSE, ötátra- íüredről írják: Január elsején volt huszonöt éve, hogy Szlovákia egyik legkiválóbb idegenforgal­mi szakértője, Vág H. Laijos, Ujtátrafüred érde­mes igazgatója megkezdte tátrai munkásságát. A tátrai fürdők és szanatóriumok szövetségiének évi közgyűlésén ünnepelte meg a Tátra Vág igazgató jubileumát. Meleg hangon emlékezett meg elnöki megnyitójában dr. Szontágh Miklós főorvos Vág igazgató érdemeiről. Neki köszön­hető elsősorban líjtátrafüred hatalmas fejlődése, a régi és az uij Palace létesülése és neki köszön­hető a Tátraszövetség létesülése is. Nagy szere­tettel, lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal szolgálta e 25 éven át Vág H. Lajos a Tátrát, amiért mindenki a legnagyobb hálával adózik neki Percekig tartó taps követte dr. Szontágh főorvos szavait Vág igazgató meghatottan mon­dott köszönetét az ünneplésért olyan beszéd ke­retében, amely ismét munkaprogrammot adott a Tátrának és a megnövekedett feladatkörű Tát- raszövétségnek. Pokűsch Artúr igazgató a közös vacsorán üdvözölte és méltatta meleg szavakkal Vág H. Lajost Nélküle — úgymond — nem lenne a Tátrának olyan eredményesen munkál­kodó szövetsége, neki sikerült a tátrai fürdőte- 3epek együttmunkálkodását és barátságát megte­remteni és fenntartani. Az állami fürdők köz­ponti igazgatósága megbízásából dr. Pullmann János főorvos. csatlakozott a jubilánsnak kifeje­zett jókívánságokhoz. — AZ AMATŐRFÉNYKÉPÉSZ-rovat mai számunkból anyagtorlódás miatt kimaradt. — SZTRÁJKOLNAK A KASSAI PÉKEK. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Kassán napok óta péksztrájk van. Az érdekeltek között a. jegyzői hivatal vezeti az egyeztető tárgyaláso­kat Valószínű, hogy egy-két nap múlva a sztrájk véget ér. 1 — ELÍTÉLT ZUGIRÁSZ. Kassai szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Az itteni ke­rületi bíróság ma ítélkezett Labanc Tóth Já­nos 42 éves széplaki ember fölött, aki —- a vádirat szerint — zugirászattal és kijárások­kal foglalkozott. Rávette a hiszékeny falu­siakat, hogy pénzt adjanak neki, amiért adó- kedvezményeket eszközöl ki részükre. Töb­bek között Bacsó Barbara gecsei asszonytól 1700 koronát csalt ki azzal a mesével, hogy rokkantsági segélyt jár ki részére. A vádlott a tárgyaláson nem jelent meg. Orvosi iga­zolványt küldött, hogy beteg és Pöstyénben gyógykezelteti magát. A bíróság azonban gyanút fogott és detektiveket küldött laká­sára, akik ott meg is találták Labanc Tóth Jánost. A bíróság egyévi börtönbüntetésre ítélte. Szilvay államügyész indítványára a szélhámost azonnal letartóztatták. IV. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztősé­günktől.) A régi Magyarország valamennyi te­rülete közül Macourek a legnagyobb figyelmet Szlovákia földjének szentéin Amíg a többi területre nézve megelégszik ál­talános megállapításokkal, addig itt sokszor na­gyon szubtilis részletkérdéseikre is kitér. Ha azonban valaki azt gondolná, hogy Macourek itt a forráskutatás és a legújabb irodalom is­meretének biztos talaján áll, az valóban na­gyon tévedne. Megállapításai itt is világosan elárulják, hogy ebben az egész kérdésben sem magukból a forrásokból, sem a legújabb iroda­lomból nem merít. A forrás: dilettánsok müvei Mi tehát Macourekinek, a történettudósnak és egyetemi tanárnak kellő kritikával felhasznált forrása? — kérdezhetjük csodálkozva. Dr. Kniezsa megfelel erre: a múlt század végén író dilettáns szlovák tör­ténészeknek, Sasineknek, Krizkonak, §kulté- tynak véleménye. így például Macourek egy­szerűen átveszi és megismétli azt a nézetet, hogy a magyarság a Dunától északra, Nyit- ra, Galgóc, Nagyszombat környékére csupán a török századokban, a török elől menekül­ve, mint valami Balkánról bujdosó rác nép, jutott el. Bár nem tagadható, hogy a török időkben ilyen menekülők, futott emberek, ahogy akkori­ban mondották, valóban nagy számmal települ­hettek meg a kérdéses területen, — ezt az ér­dekes történelmi kérdést tudományos appará­tussal még senki nem vizsgálta meg — bizo­nyos az is, hogy a magyarság az említett területen legkésőbb a X. század végéig feltétlenül megtelepedett, amint ezt a magyar törzsnevekből származó magyar helynevek nagy száma (Nyék, Me- gyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Ré­szi), valamint a megőrzött 6zláv nazális hangzók — mint a Dombó és Korompa ne­vekben — kétségtelenül bizonyítják. Ennek a magyar ősiakás tényének teljes törté­neti apparátussal való bebizonyítását éppen dr. Kniezsa egyik legújabb munkájában talál­juk meg, amely a közeli napokban jelenik meg a Szent István Emlékkönyvben. A tanulmányt néhány héttel ezelőtt a Prágai Magyar Hirlap nagy részletességgel ismertette és így megálla­pításainak újabb felsorolására nincs szükség. Kniezsa megállapítja, hogy ezen a területen a helynevek — egész csekély kivétellel — magyar eredetűek és ezeket a szlovákság is minden esetben a magyarból vette át Hogy pedig a magyar helynevek nem a 16. szá­zadbéli magyar menekülőktől származnak, mi­sem bizonyítja világosabban, mint hogy már a legrégibb oklevelekben, igy például az 1113. évi zoborhegyi oklevélben is előfordulnak. Ezt Macourek különben is könnyűszerrel megálla­píthatta volná Smilauernek említett müvéből. Az északkeleti Kárpátok földjéről is hasonló tájékozatlanságot árult el Macourek. Kijeleneti ugyanis, hogy a 13. század elejéig a magyarság Sátoraljaújhelyen túl nem terjedt. Sárosra és Betegre vonatkozólag pedig a 13. század elejéig egyetlen oklevéllel sem rendel­kezünk, — mondja Macourek, — amely a magyarokat mint letelepült lakosságot emlí­tené. Nos, ami Sátoraljaújhelyt illeti, kétségtelen, hogy a magyarság a Gálszécs—Nagymihály vonalat, amely Sátoraljaújhelytől 50—60 kilométernyire van északra, a 12. század végéig feltétlenül meg­szállotta, mert a szláv helynevekben a magyar­ság az eredeti g-t megőrizte, holott a g-nek h-vá való alakulása a szlovákban a 12. században fe­jeződött be. Egészen különös Macourek megjegyzése Sá­ros- és Bereg-megye területére vonatkozólag. Macourek úgy beszél, mintha erre a területre Isten tudja mennyi oklevelünk volna a 13. szá­zad előtti időből. Tudni illik, egyetlen egy sincs, tehát érthető, hogy letelepült magyarságról miért nincs említés olyan oklevelekben, amelyek nin­csenek, holott Macourek szerint — vannak, De még ha volnának is! Akkor sem nagyon hiányolhatjuk, hogy nem említenek megtelepedett magyarokat, mert okleveleink bizony ilyeneket sehol sem említenek, mint ahogy természetesen nem említenek szlávokat sem. Szent István orszá­gában az oklevelek nem úgy sorolták fel az em­bereket, hogy szlávok, magyarok, németek, ha­nem hogy yárjobbágyok, uavamokok, vagy ne­mesek. Macoureknek ez az egyetlen egy tudomány­talan megjegyzése elárulja, hogy bizony a professzor ur egyáltalán nem ismeri belülről a magyar oklevélanyagot, különben ilyen „lapsus calami“ nem eshetett volna meg vele. Egyébként, ami Sáros-megyct illeti, a 16, és 17. században Macourek által is elis­mert magyar paraszt és nemesi elem szintén nem a 16. században menekülő alföldi magyar­ság ivadéka, hanem már a 11. században is kétségtelenül ott volt. A szlovákok Sáros-me­gye középső részén minden helynevet a ma­gyarból vettek át, ami világosan bizonyítja, hogy ezen a helyen nem a szlovákok, hanem a magyarok voltak az első települők. Éppen Sáros-megye az a föld, amelyen a ma­gyarok legelőbb érték el összefüggő telepekkel a Kárpátok vonalát. Magyarból átvett szlovák helynevek Kniezsa felsorolása szerint a következők: Só- vár-Somvar, Eperjes-Presov, Salgó-Salgovik, Kellemes-Kelemes, Alsósebes-Nizny Sebes, Se- beskellemes-Sebes-Kelemes, Kisséros-Maly Saris, Nagysáros - Velky Saris, Nyársardó - Narsany, Salgó-Salgov, Gergelylak-Gergelak, Szedikert- Sedikert, Tölgyszék-Tulcik, Nádfő-Nadvej, Kapi-Kapusany, Kökény-Kokina, Körösfő-Ke- restvej, Nagysebes-Velky Sebes stb. Ettől a területtől északra és délre magyar és szlovák egyidejű helynévadáson alapuló helyne­veket találunk, amelyek a magyar g, a szlovák h megfelelés tanúsága szerint nem lehetnek ké­sőbbiek a 12. század végénél. Várgony-Varha- novee, Bogdány-Bahdanovce. Az a kép tehát, amelyet Macourek Magyaror­szág 11—13. századbeli nemzetiségi viszonyairól fest, a legnagyobb mértékben téves. Nem ke­vésbé más azonban az a kép is, amelyet a 13—14, századról nyújt. tttifyeu idd vátUoiá Keddre virradóan számos helyen erősebb éjjeli fagy lépett feL Ma a Tátrában kissé havazik. A hőmérséklet minimuma —10 fok, a maximum Prágában reggel 2 fok volt. — Idöjóslat: Vál­tozékony, a felhőzet csökkenésével kevesebb csapadék, nyugati széllel melegebb. SzroHÁz-Kör^KuLTUPA Negyven esztendő a pozsonyi műkedvelő színpad deszkáin Beszélgetés a jubiláló K, Niobus Harryval, az „Abbé" címszereplőjével POZSONY. — (Pozsonyi szerkesztőségünk­től.) A Toldy Kör műkedvelő gárdája április 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a városi szín­házban előadja az „Abbé“ cimü színmüvet, mely­ből Budapesten az eucharisztikus év Elmje ké­szült. A címszerepet K. Niobus Hairry, a po­zsonyi műkedvelő -sztár alakítja, akinek ez a szereplése egyúttal színjátszásának: negyvene­dik évfordulójával egybeesik. A jubiláns mun­katársunk kérdéseire a következőket mondotta: — Első szereplésem tízéves koromban volt Pozsonyban. Imtrikus szerepet (játszottam, az elő­adást Alapy Gáspár, Magyar-Komárom jelenle­gi polgármestere rendezte. Sokat játszottam Ko­máromban és Temesvárott. Aztán jött a hábo­rú, de a mükedvelést a fronton is folytattam, mert ott is voltak színházaink, — Az államfordulat után Pozsonyban tele­pedtem le. ahol az első éveikben a volt Katoli­kus Szövetség színpadán játszottam sokat. Leg­kedvesebb szerepem Lőréntey főhadnagy volt a Tatárjárásban. Ezt tizenhétszer játszottam eh Két évvel ezelőtt a Kiskorpátok Cserkészcso­port újította fel ezt a kedves operettet, de ekkor már egy tábornokot alakítottam és ebből tud­tam meg, hogy bizony nemsokára már negyven év óta vagyok otthon a magyar műkedvelői színpadon. — Résztvettem a Toldy Kör műkedvelői gár­dájának első rendezéséiben, amikor Drégely Gá­bor egyik darabját adtuk nagy sikerrel. Később a gárda kiváló hírnévre tett szert és öt vidéki városban is játszottunk. Évekkel ezelőtt részt­vettem a pozsonyi Műkedvelő Színpad megala­pításában is, amely a magyar műkedvelő szini- előadások fejlesztését tűzte ki céljául, Negyven év alatt négyszáz darabban — Működésem negyven éve alatt mintegy négyszáz darabban szerepeltem, a kisebb sze­repeket nem is számítva. Sokszor játszottam együtt hivatásos színészekkel is. Genfben is fel­léptem az ottani városi színház színpadán, — igaz hogy nem magyarul szerepeltem, hanem eszperantó nyelven . — Negyven éves tapasztalataim alapján ma az az óhajom, hogy nemcsak a .hivatásos színé­szeknél, de a műkedvelő színpadon is olyan lel­kes utánpótlás legyen, mint amilyennel mi állí­tottuk tehetségünket a kultúra szolgálatába. Egyébként ezért az a célom, hogy a fiatalok között a tehetségeseket állandóan nyilvántart­suk és őket szóhoz juttassuk, — Az Abbét azért választottuk jubileumi da­rabnak, mert drámai erőkben gazdag embert áb­rázol a darab. Ilyenben még nem volt alkalmam a közönség elé lépni. Remélem, hogy a közön­ség szívesen veszi alakításomat, amelybe egész énemet és tehetségemet belefektetem. Ezeket mondta az ezüstös hajú, de ifjú K. Niobus Harry, akinek jubileumára a pozsonyi magyar közönség bensőséges lélekkel készük .(<•♦ J) Csízfürdőn, Csehszlovákia legkiválóbb jód-brómos gyógyvizű fürdőhelyén emeletes penzió 12 szobával — gondozott parkban — teljesen beren­dezve családi okok miatt GlddÓ vagy bérbeadó Érdeklődni lehet: Pa zár Marienne, Cízkúpele címen (*) A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület ta­vaszi hangversenye, Pozsonyból jelentik: Ápri­lis 5-én este nyolc órai kezdettel tartja meg a Bartók Béla Dalegyesület ezidei tavaszi hang­versenyét. Közreműködik Gasparik Tibor hege­dűművész. akit Platt Márv kísér zonqorán, va­lamint a Dalegyesület női, vegyes- és férfikara. A műsor az idei komáromi országos daloson nc- pély dalaiból All, Kodály két szerzeménye is műsoron van. Gasparik hegedűművész Nardini-, Bach-, Hubay-, Csajkovszki-, Zsolt- és Suk- szerzeményeket ad elő. Jegyek elővételben a Le- vius-cukrászdában kaphatók (Mihály-u.) 3—20 koronás árban 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents