Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-27 / 72. (4515.) szám

f]Mí qpiuns r.sBtro,i 9“.^o?om s.m:zs-íoa Bfqoxo sypzyreq ipguisftyj sofpqng

•tqaqpA qqn-zeuq aSbu qamrau ‘qóupanqoq qope qimBq ~v\ ipvuxuqBof áfÍBn b qze raeqaqaA maii ja tiaum áuoziq ug jqnso pneq nofnySaj^ — :uifdu zv Bqqoqiipzstjzs'su jpxqozsnq b ep ‘BA§oqopA§ira qpjtq quera sa jaqma spSuQpxö zv }[npjojuoqjt?9 jazzq •qizoqjBA báuubjb qiBJBp!B[“9'í napúim uBqqu ‘■qojBXioj qoqBúUBq íjBufBq [SAazni oipqsoip -vjva v uaqqa ua BqÁ.o'oq ‘uioniqqEq soAnq uBííp uiaqau uba uazstjj (laxqsouiq sazsanad iq-i-qq-ie BAjnxozs ua qoShiA qx qpq ‘ruaiiSas úq umxBqB pBqfBxaq mán qqm ; 911.1 ouioáu -■gqns P[9 nQqoqqpis S1 ‘qxpza Squi zg^azíjSam ‘sonzs puojoq a} ‘qzo §qm poupqSapj — •odxgq siq v qqozsjyuopBq jazzqq qqoqixozs -aqtoqiQ ‘fin napúim BqjBJ qpipjoj ajajaq Bxqf -'qjqxq THBCÍB ZB g BfPj[ xqpuui pzopB^BJ inrej -ba qmra ‘azaq jaqma sofBqpq b q[OA umíp> uBAShqBsa jBAiBffn aqxoá ‘qraxöqnzssoH •qqa^yaq ozeq v pamyaq [a boioa Bqzoq jBqqy tBJBpBrajjiAo b Bqynira ‘uBáyo qq^quj — •qqí -aq b uiijde Sara BqfjjApso — mán 03 — •qrqtnfxoq mán ‘uiezaq b qqj 'qqqazoA'jrx ‘majeA pzapj Bq manBq ‘inqnfi^z •zoq qoiiq raau mBSBUiáíia ap ‘qqsouiq piasp zb iniBiBíSam qaqay yoq i“oq ‘uropnq ug ”uiBqao)jpp qpzs soqo zb Sara papig- —

'naqaSjam

öpjaq uofjoSn au iq á3oq ‘quqmpoq soxisz B uqjpra" BpSojazasQ |Bqqo.iBm 593 qnuaA qo.ie nfSBra qqazsqaáoi xaqma sbabC y . 'jsapq iporasn^j ‘rapáqnq sí sanijq —■ iBppzs pb sa nBq-tis B qoqyoj fn zb BUBSomisiq ra^dBsapg ,;«)nz8 uoqxBpí ‘zsjqzs qira zaqirp q?H ’í^ yoqnBjTOJBm 91 p'jíáqnq ozjp -zpq B Sopy ‘quQiirpgq ’b ipqAuosjpq ‘pqni B poyBq.uBA ipqjoqpq ^b^ubjb zb [BpppdBy ‘íoyspza zb payaqqgm [BApqgy zWVVl ^ UBqipouijp pjoqqamB ‘qayjaqa? fun BJoqqB pai?y na i5oq ‘jzb a? popnq pH 2s°nzs qoj B'jpBuapT ai ‘mayaAc^ ay |ozp.mőp ipn ‘apyaymaxay sáSaf ‘BpBSuoxoq sbabjj —

•qpj ngj

v ;xnm ‘ipySaifm b paj sojoa rpauisn^

•qun'lSBA UBq.oBSTJ “B.íyB ‘qaunaSapi i^ra pora qisa as zb qqBjB *Say 9Q •paqnoipzs soSbz9 ‘soxid b b[[bui -szapSara Sí pufin A'Soq,, ‘ipjJB qnso qqB|B“ai sí ?zb ‘lin^Sio ojpg Saxo zb ‘qaxamsi pxBq a’Sö qBSo nB/íSn ng — 'mpiiB aqqponzs S.Svn b ípni^o poznq — ‘[Bq as zb 03 —

moA

Bfpx^q S'pzsjo zb pqso aq B ‘noqxqj^ — •BypJ iqoqiJBqBqay qnapúira Siqziqu ps|oqn zb xoqqiB J-pra qxara ‘qqoqBq.poqd'Bso naXnnoq ezsxa<j ’BJjBqz9B zb qqodiBso qo.íSBu sg qaS *3Ans B trpqoyraoq Bpoq qqefjoj Tpomsu^

•Bf^A’nzgijBq oypsd^q

B qonraosp u? zb qpqeqay zqr 'tnoptii íi qzB xqrn qsora qqyjBSay Ppo qyqxaq ÁSoq ‘uiBqpnq asBqos ‘sí nBqraoxoqqamxaÁS ,119 zb Jfin qqoppiín^q qqo ‘BÁnzsuBq zssox iSá uaspiyxBd b joq|B|BA UBy qqaqaqai Bsnpyoq Sbzsjo iniByBA zb aQ — •ra^diBsap^ q^SBra ya aqqaAaa — ‘qoqBqypS[ozs uiau J^ra yBzzy

•qBnsoCpqqq B araazs

b Sanx qnByyiso — £b[<íb zb qBUUB Vbjj —

•nosqypBd b yöqiByBA UBASara st qsora Sara Bfqoq sgdaiBq b ‘qyoA zspqnt rafdBSajq zy -qyoA uioyBinypzs xoqqB Sara za ‘nBqzpq b uaqqa qyoA xquyorayazs mpdi? zy •iraqgS -asÁuaSazg bSbui b qyoA xaqma saqaynsoaq puípj "BuyoA uiBqqoyyBq euiSoq q^yj — (iBqByBA qgiiq a-pBqqoyyBq qaupyasp matt -bh — ■lílzíf(!'1 v sof^quq v ayajaq eqyozspra -qA'S — ‘úoiiBj^; ‘u? qayazsaq ypxxB raa^q —

•zaqisqp-azsaXiTnip b Bxqgy qqaiyaq miau qBUUB zig q-íugSazs BSSBqStiÁu uaqsj quuiBdB zb qBjATq qBUjpayoraygzs nzssoyj •uiquipnq anA'Soyy — ^XSba xaqma pjba ypqSasq-azraaa; XSbu aq XSoq ‘uoqxqyAy ‘izb aq a-popiqj, — ■mydv qqBAoq qqoqBSoxxBA — ^03 — •qqqrBqBzs siizyq -yj B Bqznq qqayazoq sa ipouisp^ qqoqfBqps — ‘sí qaS^sxaqsaui qqot yauua qpupnjy :—

•uíp Say^r —

z n 0 piByp

a-XSn ‘TtrypqzsnA'SB qza yyaq Sara siSayf —

raip raa^; — •qax-8§a iSa amxaq buSoj as BqsaBni zBzg —

•mq zy —

rqqaqaSyayaj uqqxnq ‘qyoA xaqraa tiABzeqnzs naqpqayqSqyiA uiqdB zy ^Bqins sy za Sajf — tqBXXO aduioy b qx Bqqoqiioquiqya sofqqnq y

•ínyoxoq-qop qqqsoqqus zsaox-zssix qqaqixaq aiapiaq b aqpzaqya axaqay sanza pzoqyoj sp qsasa -pra b ByqoqfniSSara ‘ajqgzsXyaqyira B qyyarai qnyqiB zb qyyq S| yoj xqm raqdB sapq zy *

•tppraeq^

BBrayBqBq v Bqpoqsofqqnqya qBqnqiosaBA iBUi B iSoq ‘quijupozo’lS qqayyaq ayag 'azoS b qiBsa ‘aypyaq qqoqnf uiau quuqajq -nBqaoqx -Soq b qqoqqy qiydum.iq qBSD Sím ‘qyyq raaa Say^ •inpu iqaa" yiaq Sara }zb ‘aqxpaq 03 ■uiaxaaq sy yBAiydramxq qqpj BqqfBq b qx^zB ap ‘sí qaxaqaxaq uaSnaq u? qaaqaqyj ‘ayoyaq uba iíSo qBSo XSoq ‘xqq ‘isa -qq rpQuistiyg b xaquia pp ’qisoqq iporasn^ jaqraa eiq b asjy9j a3 qBqqzsoq saxaqraa -Áu9Sazs uaiyi zb aq 1x9 raau isoqq ipoin -S113 ÁSoq ‘izsiq qzB qjara ‘aAy>afiSain uba qxazB OBpyBqzsBSiA auiazs-yBqqyns sofqqnq y •Saxp zb luzojyqqj -Bq qqapzaq yaA9Xuasoad®saqxaq b xqra Sara qsora qxara ‘raBqprcqBj baix qqqqny na ziqi ap ‘qBnpxqq raaSna Aiq qxpui ÁSoq ‘qsofqquij

■V'V%

‘•q -o *n -qer 'Syod 'qaqqszxg JBqyy

•inpeSoj aqqaiiAtzs ququqqsnzqp sjq jui w sg ‘inzoplq iui qun^Saj^j Syaquqd osya zb uof eqíSon •aqqxoq nq ‘qqopyy qqqsipxqSAizs B S3 ‘aq?A{zs aq uofpeSog tq8nz9r siq b raaxaqSa^ qnjqq qauijapaSas ypqsnzqp siq y ‘juuaqid qaxpqaq uq sg qq q*B»jqq líifux uaqinaAizs ‘jnjgq qunuioyduiai B qa^Saui b^

*5!MaW01dW3X IW V

•Xuqqxqg ‘aaAq yy ‘jaszpp qqquxag •ajaq pfpui qyzgqig^ S9sSaiara Bxfjq ■aqqaAizs ixaquia zy uqqn yqq so^Sbj b s •Sq SBaeSnsdBM qqq b Soj juq^Aau g ‘iqx b zsay Bqxex ‘gzaux b zsay bjjjbj, •3qxu dqzs qos y Soj uiyiAu quiSam s ‘SqsSopyoq sq uiojq ^say zsBAeq dqzs Bjfpy

'ZSVAVX V NQf

*p«BqjB3 ‘-q -0 *n ‘wjpra 9qBZS

TDOJqA uoXSbq ap ‘fBp ‘qzsBAeq b ‘uiauaqsy ‘u«Sq Oinpyoz y Saxasoisa xqpBui sí3 •BqBnj sapg iqyoqaq jopxa zy ‘BXyoqi qqq V Bfquoq qiBUijízs •jqqBq B sq opjg yuyapipz pfBin pzaqyg *uqqn jaq nzssoq y zsBABq b Sayazo}}

‘XZSVAVX V WOHYA •inoszog ‘saAq py ‘iAg zoqxSuog

’uoqyay £Sa Hbzsbaox aSqsuaj xqSnspyoq b s ‘uotya XSi ubssbt aqaAoq iBufuq y qBi9ZsSaui qi.íSapuiyv nBquio.íu uqqzB xoqqy ‘yoqqjoqnq SBqE3 UBqxofBiu ruiBlBA s •iiaSq zb jaj uof raajsi BSqjiA jrdjBufBq 3ij\i ‘naqqqqos b qnij9g BSq qqj sqjBtuznz

•uaqqax xypaui s,q í- j uo3q SBABq -Í3a qBSQ ‘uazzaj uiau Sara tunuag ‘uofpq b jouoq , puasg ’BJ9q b qiSpjiy jqSnspjoq sojsnza s ‘BJ9 zb qn qgqqa^ jyui upXuxoquiojduiaq y •qBqnzsBjpA qprpy ^Bipzs sj ^Squ axxg ‘qBSnjaj OasaSxqj^ joqBjBA Bijnq -<3g •qiAnq X3a qBqo^SBfq qjoqix ubS? bj XSg ‘qjAnqoja ubssbt pjoq *b jnSoiu oqjag •qxpqBq SBABq y

BfxpfjBqp jqzs y ‘qnyzsaj Sqj jpui fa zy ‘BJfqq B jjnxoq puas5

narr?

'pxpSig'z ‘*q *o -HA ‘Bqisz9a iBiuBJBg

•aqqaAizs b ja psquiq qqi?U9j zsbabj 30JQ ‘axqoa’9 qqi fpBJBUi" ‘qunjoq zzoApq asqos •qajaj b ja paqzn jb^jtbabzs XSpj ‘saApayg ‘qajaquozsoq sí uq zsbabj dqzs nxo^ugXr) •BxfnJ

^CSba qqx iCSoqqBso *zsBABq dqzs njo^fugiCr) ‘BfSoqqns pjjazs á3ubj ‘jyapxiq qzB uapuij\i •uoSuBq 9Suosz uua'Sbj ‘jaqqauizs qSoÁSBg ‘uoiujEq qui BÍjoqi ‘jaSuijisa 3pjjA9jy •líjfn uba qqj ‘zsBABq B qqy ‘BfSnsSaui BÁjoqi siq y •B^joqi siq b iqapjJH ‘Bjfn qqofSaui zsBABq dqzs ”y

‘ZSVAVX d3ZS H9 •pasD^rasi^ ‘saAq oi ‘Bquojy BjjBg

•BxsBqBjquozsiA v ‘pajaA Bsppjp úaqsy ‘uq^upaj sofpq ax ‘paqau inopjnq uiaqajzoApyj •uioqpxBq fpBJBpí ‘nasaApaq qajxqq sí Stppy ‘iuozoq(;BjBq paja^ uaqqajq za iíSoq ‘uiajauiag •iSuy sopqBX saApa^ ‘paqauaq qza raouozso^ •iqjoqaq a!Si qauiaAizs ijjt ‘qaingxo zb iq uiazzafaj qutyv •aqraaiuazs B qqoqozs Xuuoq sg ‘aApuaAJo urBqquqiuu qBUuiiBqpxBg •uiBqpnq uias iujozs uaqiuouiojQ ‘uiBqsBAjo qapasxaA nopiy^ *urozsB|BA B uaA’Saj 9qjqra iC3oy| ‘uxoqBjopuoS jBA'uxpzs pqyag ba3oj aqzaq b qBuiBjjox ‘BqjSuy isapj saApaM

“SrVNVHIONV S3YMVX-66 —

— SOI —

t

— 98 —

Móra Ferenc: Kincskereső kis ködmön

Az fo&U kincse

Egv 'bét muKa kutyabajom s© volt, már, legfeljebb az adott gondot szüleimnek, hogy az étvágyammal nem lelhetett bírni. Mindig azo-n vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi lesz a vacsora.,

Erre a kérdésre minálunk rendesen ez Szokott lenni a felelet:

— Háromféle: kenyér, baja, bélé.

Most azonban a meggyógyulásom örömére nagy lakodalmat csaiptak a szüleim. Any- nyi volt ott a drága étel, hogy majd lehúzta a malomkőasztalt. Volt kertésapecse- nye — ezen a néven a sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt hajába főtt krumplit kell érteni és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki szereti.

Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel közül melyiket pártoljam, amikor édesanyám gyöngéden meg- eimogatott:

—- Megállj csak, lelkem gyermekem, mit hozok ám teneked mindjárt!

Hát egy kirántott galambfiókot hozott a jó lélek a kékvirágos tálban, ami csak sátoros ünnepkor szokott asztalunkra kerülni. Apám mindjárt odatette a tányéromra a melle busát, mikor egyszer csak begurul az ajtónkon a bűbájos Küsmödi, se szó, se beszéd, elkapja tőlem a melle-husával. veszi az ölébe, leül vele a ládára, csak ekkor szólal meg:

— No, engem is a legjobbkor vezérelt ide az Isten. Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket! Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott volna galambbá és hét esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen!

— Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi bácsi, — nevette el magát édesapám, de szülém ijedten húzott az ölébe és még a kötőjével is betakargatott, hogy valahogy me» ne verjen szemmel a bűbájos ember.

Kis gömbölyű öreg volt ez a bűbájos Küsmödi, hosszú fehér szakálla leért a derekáig, télen-nyáron ködm önben járt és báránybőr sapkában, ami alul azonban a fülei mindig kimaradtak. Szép nagy szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak, tömpe kis orra és olyan szemöldökei, mintha tévedésből a homlokán nőtt volna ki a bajusza. Aki ránézett, annak mindjárt az jutott az eszébe, hogy ilyenek lehetnek azok a törpék, akik sötét barlangok fenekén a Jíincset őrzik. , „ . ______—>

Le

het, hogy Kiismödinek is ez volt_ a foglalkozása, efelől senki se tudott biztosat. Emberemlékezet óta az ó-bánya egy gödrében lakott, ahova őrajta kívül senki emberfia be nem tette a lábát. Az a hire volt, hogy ott griff mad arak vigyáznak rá s akire azok rásüvöltenek, az ijedtében úgy eltátja a száját, hogy kiesik rajta a feje. Néha félfél esztendőkig nem lehetett látni ée ilyenkor azt mondják, oda van boszorkánymesterséget tanulni. Azt beszélték, ért a t madarak nyelvén, tudja, füben-fában micsoda gyógyító erő lakik, parancsol a szeleknek, el tudja fütyülni a háztól a patkányokat s akihez hozzávágja a sapkáját, annak a s-'ójában még a mákosrétes is meg- keseredik. Nem is mert véteni Küsmödi bácsinak senki, a szegény soron tyúkkal, kaláccsal fogadták mindenütt, ahová bekopogtatott.

No én mégis úgy néztem most a hatalmas emberre, mint a vasvilla. Különösen mikor behajitotta a porciómat a köd- mönnyak mögé. Magamagát nem féltette a vén szégyentelen, hogy most már ő is galambbá változik.

Nem ám, inkább odatelepedett az asztalhoz és maga elé húzta, az egész galambot.

— Isten neki! — azt mondja — inkább elteszem az útból az egészet, minthogy ezt a kedves fiúcskát szerencsétlenné tegyék vele.

— Isten áldásával! — kínálta félénken édesanyám a bűbájost, csakhogy meg ne nehezteljen ránk valahogy. Még a friss cipót is eléje tette, amit akkor szedett ki a kemencéből.

Az apám meg csak nevette az öreget, aki még a csontját is elropogtatta a galambnak, aztán utána küldte a, cipócskát is. Mikor ezzel is készen lett, akkor oda kacsintott rám:

— No Gergő báró, tátsd el a szád, hadd nézzek, benne van-e még a, gyik a torkodban? b

Oda fogott a két térde közé akár az igazi doktor szokta tenni és reszelés öreg kezével, végig simogatta a torkomat. Verset is mondott hozzá, mégpedig ezt:

— Nyulháj. daruháj, majd meggyógyul, ha nem fáj. Varjuháj, ebfül — elmaradsz már ettül.

— No — azt mondja, — kakas-szóidéra olyan egészséges lesz Gergő báró, mint a makk. Még a halót Í6 megélemedik, akira én ráolvasok!

Nagyon szerettem volna megkérdezni aj

103 MÓKA

VÁRJ, MÍG MEGESZEM!

Rettenetesen bömbölt a kis Juliska és mamája egy szép almát adott neki, hogy megnyugtassa. Juliska nyomban el is hallgatott és vígan ette az almát.

— Ügy-e, most nem sírsz! — incselkedik vele Lacika.

— Várj, mig megeszem, majd akkor újra fogok — feleli Juliska.

MIRE VALÓ A SÜRGÖNYDRÓT?

Lacika és Évike azon tanakodnak, hogy miért van a magas póznákon annyi drót ki- feszitve. Végre Évike a homlokára üt és igy szól:

— Tudom már! Azért, hogyha a fecskék elfáradnak, arra üljenek pihenni.

VIRÁGOK.

Két kislányával sétálni indult a mama az erdőbe. Pár perc múlva Ibolyka, az idősebbik kislány egy lila virágra mutatva megkérdezte:

— Hogy hívják ezt a virágot, anyuka,?

— Ibolya.

Nemsokára a kisebbik is örvendezve hozott egy virágot:

— Ez pedig, ugy-e, Irmuska-virág, anyukám?

ESKÜVŐ.

Peti csodálkozva bámult el nagynénje esküvőjén a sok nászajándékra,, majd mohón kérdezte:

— Mikor kerül kiosztásra ez a sok szép holmi?

ISTEN JELENLÉTE.

A jó Isten mindenütt jelen van, magyarázta a tanitó az iskolában. Varga Gyurka kételkedve feláll és azt kérdezi:

— A mi pincénkben is jelen vau az Isten?

— Persze, hogy ott is jelen van — szólt korholva a tanitó.

Varga Gyurka csodálkozva szól vissza:

— De mikor nekünk nincs is pincénk!

NAGY ELHATÁROZÁS.

Peti elkeseredve vette tudomásul, hogy bátyjá,t, Lacit beíratták az iskolába, és ezzel őt megfosztották legkedvesebb játszótársától. Elhatározta ezért, hogy ő sohasem fog iskolába járni.

— Ha nem jársz iskolába, akkor szamár leszel — mondta erre édesapja.

Réti sokad, töprengett, ezen, mig végül nagy elhatározással benyitott a,pja szobájába és röviden igy szólt:

!,w r— Apukám, én szamár leszek!

AZ ELSŐ EMBER.

A tanitó bácsi a biblia szerint elmagyarázta, hogy Isten az első embert agyagból formálta és halhatatlan lelket lehelt belé. Magyarázat után felszólította a kis Árpádot, hogy mondja el, amit tőle hallott. Árpád elkezdte:

— Isten az első embert agyagból _ formálta ... —r De itt megakadt és a tanitó bácsi tovább biztatja:-— No, mondd, aztán mit csinált vele?

— Aztán a falhoz tette száradni — feleli vigan a kis Árpád.

MUKI A FÜRDŐBEN.

Mikor Muki mamája a fürdővizet mérte a vízmérővel. Muki elbámészkodva kérdezte:

— A viznek is van láza, anyukám?

NAGY FORGALOM!

Két pöttöm gyerek benyit egy gyümölos- kereskedésbe. Kérdi az egyik:

— Bácsi, kérem, hogy a datolya?

— Tizenhat korona. Mennyit mérjek le?

— Semennyit — válaszol szepegve a gyerek, — mert még nincs pénzünk, de majd husvétkor veszünk két dekát . . .

MEGFEJTÉSEK

A 12. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Peremén, óra, kör, ara, tar, só, gg, zza, éle, takaros. - Paraszt, róka. mart, nyerges, Róza, aglo, ák, ér. — Ber- náth József rejtvénye: Kés. — Kovács Gizi rejtvénye: Európa, csónak — Vitkó Ferenc fésürejtvénye: Németország, nyár, mama,

tank, rajz, Zora, Géza. — Jellinek Harry rejtvénye: 8921, 92510, 53102, 4637. — ürge Etel rejtvénye: Kalapács. — Baranyai Rózsi rejtvénye: Rózsa, zerge, iszik, arany, Rózsi- ka. — Molnár Magduska rejtvénye: Papír, esik a, tapir, ötveu, fenyő, Isten, Sanyi, ágyon, nevet, dárda, Orion, rádió. — Ko- zsár Tibor rejtvénye: Párbeszéd.

A 12. sz. rejtvényeit helyesen fejtette meg:

Alagi József, :: Biró István, Bencze Károly, :: Darvas Szilárd, :: Forgách Ildikó, Forgádh Klárika. Fekete János, :: Gúnya Mihály, Gergely Ferenc, :: Iiorvát Ferenc, Halas Kázmér, :: Jelűnek Harry, Jelűnek Olika, :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kocsis Izabella, Kálmán Lástló, Kovács Gizi, :: László Dénes, :: Molnár Teréz, Martos Béla, :: Pető írónké, :: Rakiusz Márta, Rogen.fiseb László, Rozlosnik Bözsi, Révész Pina, Risz- ner Jenő, Riszner Karcsi, RóMi Bözsi, :: Sebők Éva, Sebők Juci, Sebők Pál, Sóa Sándor, :: Tlioma Oszkár, Tóth Jenő, Török István, •: Ürge Etelka, :: Virágli Vilma,