Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-26 / 71. (4514.) szám

1938 március 26, szombat. A nagy beszéd után Megoszlanak a vélemények Chamberlain nyilatkozatáról Megindult az európai vita - Vegyes fogadtatás az angol sajtóban - - A limes: „Anglia nem adhatott garanciát" Csalódás Páfisban LONDON. ■<— Tegnapi számunkban kö­zöltük Chamberlain beszédének egyes ré­szeit. Az angol miniszterelnök — mint jelen­tettük — részletesen foglalkozott Csehszlo­vákia és a csehszlovákiai német kisebbség viszonyával, továbbá elmondotta azokat az eseteket, amelyek bekövetkeztekor Anglia fegyvert ragad. Anglia saját érdekében vál­^ *§* * . js. A Darmol hashajtót utánozzák. 1 Ügyeljen, mert minden tablettán V a „DARMOL" szónak és T alakú 7ffi7iV.Iá£l!SV bevágásnak kell lenni. Kimondot* tan eredeti csomagolásban kérje. •'p§JPf Jalta azt a kötelezettséget, hogy megsegiti Franciaországot, ha Franciaország indoko­latlan támadás áldozata lesz. Természetesen nem ez az egyetlen eset, amikor a békeszerető angol nép hajlandó hadba szállni, de minden más helyzet a pillanatnyi helyzettől függ s előre nem határozható meg. A legújabb európai helyzetben fölmerült az a kérdés, vájjon Anglia kitart-e eddigi álláspontja mellett, vagy pedig Franciaországnak azon­nal olyan nyilatkozatot ad, amely kifejezi, hogy Anglia Franciaország segítségére siet, ha a francia—csehszlovák szerződés értel­mében Franciaország kénytelen volna hábo­rúba bocsátkozni. Ez az egyik kérdés-fölve­tés. A másik azt kívánja tudni, vájjon Ang­lia hajlandó-e azonnal katonai lépéseket ten­ni, ha Csehszlovákia függetlensége és integ­ritása ellen erőszakos támadást követnek el és megvédeni Csehszlovákiát. Chamberlain ezután igy folytatta: — E két eshetőséggel szemben világos, hogy a döntést afölött, vájjon Anglia beavat­kozik-e egy háborúba vagy sem, csak az az angol kormány hozhatja meg, amely a há­ború kitörésekor uralmon van. A jelen pil­lanatban Anglia nem fogadhatja el a garan­ciák kiterjesztésének javaslatát és nem ga­rantálhat közvetlenül olyan területeket, ame­lyek épsége nem érdekli oly közvetlenül az angol érdekeket, mint például Franciaor­szág vagy Belgium épsége. A népszövetségi paktum sem írja elő számunkra, hogy e ga­ranciát megtegyük. Éppen ezért a brit kor­mány egy ilyen előzetes garanciát semmi­esetre sem adhat meg. — Mindazonáltal hozzá akarom fűzni, hogy abban az esetben, ha a háború egy­szer már kitört, aligha kerülhető el, hogy arra a területre lokalizálódjék, ahol kiütött. Azt sem lehet megmondani, hogy egy ilyen háború milyen méreteket öltene. A tények ellenállhatatlan nyomása valószínűleg ha­talmasabb lesz, mint azt előre megállapít­hatjuk. így tehát az is valószínűvé válik, hogy azok az államok, amelyek eredetileg nem akartak beavatkozni a konfliktusba, szintén kénytelenek lesznek beavatkozni. Ez az eset különösen Anglia és Franciaor­szág között állhat elő, mert a két hatalmat évtizedes barátság fűzi egymáshoz és egy­formán követik a demokrácia ideáljait, azaz, ha az egyik háborús állapotba bo­nyolódik, a másik aligha maradhat semle­ges. A spanyol és ai olasz kérdés Chamberlain a Csehszlovákiáról szóló megállapítása után, mint már tegnapi szá­munkban is említettük, részletesen foglal­kozott a népszövetséggel és szükségesnek tartotta annak újból való hathatóssá tételét. Elvetette a szovjet tervét is, amely egy né­metellenes konferencia összehívására vo­natkozott. Hitvallást tett továbbá az emberi szabadságjogok mellett és vázolta ezen a téren az angol demokrácia alapelveit. Rendkívül részletesen nyilatkozott Cham­berlain Spanyolországról és Olaszország­ról. A spanyol kérdéssel kapcsolatban ki­jelentette, hogy az angol kormány tovább­ira is a benemavatkozáa alapján áll1, mert ezt tartja a legkitűnőbb eszköznek a spa­nyol polgárháború kiterjedése nxeggátlásá- ra. Feltűnést keltett, hogy Olaszországról rendkívül meleg szavakkal emlékezett meg az angol miniszterelnök. Megállapította, hogy az angol-olasz tárgyalások rendkívül előrehaladtak és az eddigi eredmény ked­vezőnek nevezhető. Az angol-olasz meg­egyezés jelentős lépés lesz az európai béke biztosításának utján. Anglia bízik Olaszor­szágban és az olasz kormány legújabban be is bizonyította, hogy a legnagyobb lojali­tásban hajlandó együttműködni a földközi­tengeri angol terv megvalósításánál. Olasz­országnak semmiféle territoriális követelé­sei nincsenek Spanyolországban s igy nem kell tartani a déleurópai bonyodalmaktól. Az angol külpolitika Chamberlain sze­rint mindenekelőtt az igazságos békét akar­ja megőrizni. Az erőszak nem az első, ha­nem a legutolsó eszköz az ellentétek elsi­mításánál. Az a politika, amit a kormány követ, nemcsak a legjobb, hanem egyálta­lán az egyetlen politika, amit Anglia követ­het. Kb Élvezz© a tavaszi de előzőleg Churchill: „Nincs veszély A kormánypárt nagy tetszéssel fogadta Chamberlain beszédét. A megindult külügyi vita folyamán Archibald Sinclair liberális képviselő megállapította, hogy Angliának minden esetben Franciaország pártján kell' harcolnia, mert igy követeli az európai de­mokrácia. Ezután Churchill mondotta el nagy kül­politikai beszédét, örömmel állapította meg, hogy a miniszterelnök megerősítette a teljes francia-angol együttműködés alap- elveit. A két ország kölcsönösen védi egy­mást és kölcsönösen biztosítja a békét. Né­metország jelenlegi urai semmiesetre sem támadhatják meg a brit világbirodalmat és a francia köztársaságot, ha ez a két or­szág szorosan összefog. Csehszlovákiáról Churchill a következőket mondotta: — Az angol alsóházban rengeteget be­széltek arról, vájjon garanciákat kell-e ad­ni Csehszlovákiának vagy sem. Európa ne­héz problémái között a politika nem kristá­lyosodhat kizárólag e kérdés körül. Sokkal nagyobb érdekek forognak kockán. Véle­ményem szerint a miniszterelnök beszéde távolabbi értelemben mégis bizonyos köte­lezettségeket vállalt s ezt csak helyeselhe­tem. A miniszterelnök tovább ment, mint a népszövetségi kötelezettségek előírják és értésünkre adta, hogy Angliát ma reális érdekek fűzik a Duna medencéjéhez. Nem vagyok azon a véleményen, hogy Cseh­szlovákia és Németország között közvetlen katonai konfliktus fenyeget. Mindazonáltal szükségesnek tartottam volna, hogy a kor­mány pozitiven foglaljon állást a közép­európai államok érdekében, mert ezzel fel­bátorította volna a dunai államokat. Ott ugyanis nemcsak Csehszlovákiáról van szó. A jugoszláv politika is megváltozott s Ju­goszlávia Németországhoz közeledik, mert nem bízik Nyugatban. Ha Anglia pozitív ígéreteket tenne és Jugoszlávia megbízhat­na, ez az állam is más magatartást foglalna el Németországgal szemben. Ugyanez a helyzet Bulgáriával, Romániával vagy Gö­rögországgal is, ahol a német befolyás nap- ról-napra erősödik csak azért, mert ezek az államok nem kapnak garanciát és védelmet Nyugatról. Churchill ezután az angol fegyverkezés szükségességéről beszélt és megállapította, hogy Angliának teljes erejét és hatalmát össze kell fognia, hogy megfékezhesse a vi­lág nyugtalan elemeit. A Times a garanciamegtagadás okairól LONDON. — Chamberlain külpolitikai nyilatkozata a reggeli sajtóban vegyes fo­gadtatásra talált. A konzervatív lapok fölté­! tel nélkül helyeslik, mig az ellenzéki lapok határozottan elutasítják szavait és helytele­lj nitik azokat a bizonytalan és lavírozó meg- formulázásokat, amelyekkel Chamberlain az európai kérdéseket érintette. A Times szerint Csehszlovákiának nin­csen oka, hogy elégedetlen legyen a beszéd­del, mert Anglia ugyan nem vállalt újabb kötelezettségeket, de a beszédből kitűnik, hogy veszély esetén a középeurópai köztár­saság valószínűleg mégis megkapná azt a segítséget, amire szüksége van. Azt követel­ték Angliától, hogy kötelezze magát Fran­ciaország azonnali katonai megsegítésére, ha Franciaországot a Csehszlovákiával való szerződése háborús bonyodalmakba sodorja. A másik kívánság még közvetlenebb volt s arról szólt, hogy Anglia garantálja nyíltan Csehszlovákia integritását és függetlenségét és segítse meg az országot, ha erőszakos tá­madás éri. A legtöbb ember valószínűleg megérti és méltányolja azokat az okokat, amelyek miatt a kabinett sem az egyik, sem a másik kötelezettséget nem vállalhatta ma­gára. Ha magára vállalta volna, akkor nem az angol kormány döntött volna többé azon a téren, vájjon Anglia résztvesz-e egy há­borúban vagy sem. Az angol diplomácia nem rendelkezne többé szabad kézzel és nem köz­vetíthetne szabadon a háború elkerülése ér­dekében a népek között. Elvesztené az el­lenőrzést az események fölött és a dolgok in­tézése kicsúszna kezéből s ezzel együtt az a jog is, hogy szabadon választhasson és dönt­sön a saját háborújáról. Az a katonai össze­fogás, amit az ellenzék kért, a legjobb eset­ben tulkorai követelés. Nem lehetetlen, hogy a helyzet idővel olyanná válik, hogj7 egy ka­tonai aliánsz megkötésére kényszerit, de ma az ellenzéki javaslatot, mint a kétségbeesés egyik tanácsát, vissza kell utasítani. A Daily Telegraph szerint Chamberlain nyilatkozatát Csehszlovákiáról általában he­lyeselni fogják, mert határozottságot óvatos tartózkodással egyesit. Ha a kormány meg­adta volna a követelt garanciát, megszűnt volna Anglia sorsát a saját elhatározásából intézni. Tovább fegyverkezni! A lapok természetesen szükségesnek tart­ják, hogy Anglia a saját érdekében minél hathatósabban folytathassa fegyverkezését. A Daily Mail nyíltan kijelenti, hogy Anglia kötelessége ma csak egy lehet: fegyverkezni, fegyverkezni! Fölfegyverkezni és távol ma­radni a kontinenstől, ez az a két alapelv, mely Anglia politikáját irányítja. Nagybritánniát nem befolyásolhatja a népszövetség veszé­lyes intézménye sem. Angliának nincsenek életbevágó fontosságú érdekei Csehszlová­kiában s ámbár szívesen látná, hogy Német­ország és Csehszlovákia között megoldódná­nak a bonyodalmak, mégis le kell szögeznie, hogy a problémák e két állam ügyeit jelen­tik és senki másét. A Daily Express Chamberlain beszédét díjkiosztáshoz hasonlítja és megállapítja, hogy Csehszlovákia kapta a legkisebb dijat. „Az osztályban az utolsó padban ülnek. Né­hány bizonytalan szóval jelezték nekik, hogy bizonyos körülmények között esetleg segíte­ni fognak nekik. Ezzel Chamberlain ismét fölébresztette azokat a reményeket, amely e­I ket február 22-én már elutasított, amikor azt mondta, hogy a kisállamok ne bízzanak túl­zottan a népszövetségben.” A News Chronicle ezzel ellentétben meg- j állapítja, hogy Chamberlain nyilatkozata Csehszlovákia szempontjából jobban ütött ki, mint bizonyos körök gondolták. A mi­niszterelnök határozottan hátat fordított az elszigetelődés politikájának. Nagybritánnia nem maradhat passzív a középeurópai ese­ményekkel kapcsolatban. A beszéd figyel­meztetés volt Németország felé és ilyennek is volt szánva. Anglia nem tett ugyan kö­telező ígéretet, hogy Csehszlovákiáért küz­deni fog, de ha Franciaország Csehszlo­vákia miatt háborús konfliktusba kevere­dik Németországgal, akkor a beszéd sze­rint csaknem biztos, hogy Anglia Francia- ország oldalán fog küzdeni. Berlin bizo­nyára megérti e nyilatkozatot. A Daily Héráid ugyanilyen optimizmus­sal magyarázza Chamberlain beszédét s határozottan azt állítja, hogyha Francior­szág Csehszlovákia miatt háborúba kevere­dik, Anglia automatikusan Franciaország segítségére siet, Páris „tisztább maghatározást'1 vár PARIS. — Chamberlain beszédének szö­vege a késő esti órákban érkezett a fran- j cia fővárosba, úgy hogy a lapok általában már nem kommentálhatták. Illetékes körök azon a véleményen vannak, hogy a nyilat- | kozat annak maximumát jelenti, amit a je­li lenlegi körülmények között remélni lehe- I tett, A francia-brit szolidaritás uj hangsu­I lyozását Párisban természetesen örömmel üdvözölték és természetesnek vették. Cseh­szlovákiára vonatkozóan a nyilatkozat francia felfogás szerint nem tartalmazza ugyan azt a világos definíciót, amit a fran­cia nép többsége szívesen látott volna, de | Párisban mégis az az érzés uralkodik, hogy a beszéd alkalmas volt arra, hogy a diktá­torokat különösen az 1914-es tapasztalatok alapján visszariassza egy kisország megtá­madásától. Chamberlain szavaiban szinte ünnepélyes óvást és figyelmeztetést látnak arra vonatkozóan, hogy Németország ne ringatózzék ismét abban a téves remény­ben, mint 1914-ben, amikor azt hitte, hogy Belgium megtámadása miatt Anglia nem siet Franciaország segítségére. A prágai visszhang PRÁGA. — A Chambenlain-beszédnek igen nagy visszhangja van a prágai sajtóban. A sajtó­kommentárok az egyes lapok pártállása szerint nagyon különbözőek. Ez legjobban kitűnik már a beszámolók címeiből is. A Lidové Noviny sze­rint: A megsegítésről nemcsak a kötelezettségek döntenek. Poledni List: Anglia kilátásba helyezi Csehszlovákia megsegítését, de nem vállal kö­telezettséget. A-Zet: Anglia óva inti Csehszlo­vákia támadóját. Národni Noviny: Anglia a meg­támadott segítségére siet. Národni Listy: Anglia nem moccan. Národni Politika: Anglia Csehszlo­vákiával szemben nem vállalhat azonnal kötele­zettségeket. Právo Lidu: Anglia lemond az automatikus megsegítésről, de senkiinek sem élhet vissza semlegiesíségével. Ceské Slovo: Chamberlain azt tanácsolja, hogy az alkotmány keretében meg­egyezés jöjjön létre a német kisebbséggel. Ven- ikov: A német kisebbséggel való megegyezés lé­nyegesen elősegitené a tisztulásit. A Národni Po­litika déli kiadása: Anglia beváltotta azt, amit Olaszország várt tőle. Prager Presse: Erős sikraszálilós Genif mellett. A tszudéitanémet párti Die Zeit és a kommunista Rudié Právo címét elkobozták, 3

Next

/
Thumbnails
Contents