Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-26 / 71. (4514.) szám

-KY>. Ma: Magy rádlő melléklet iTllil II .II HlnWTTT lIMillTOIIiillllllHIMIi—lililllif I llilnl' 'Ilii IHIIIIill IHII El őfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, £ SzloVeUSzkÓÍ 6S rUSZÍnSzkÓÍ magyarság “lice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ÖC7 ö Prága II., Panská ulice 12, Ili. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. polÍtÍk(lÍ napilapja •• TELEFON: 3 0 3 -1 1. » © Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r SÜRGŐNYCIM: HIRLRP, PRRHR. Német miniszterek nélkül maradt a kormány Czedi egészségügyi miniszter lemondott - I német szotiáldemokratapárt tsváll támo­gatja a kormányt, de tárcát nem igényel - Tervek tömege a kormány átszervezéséről Néniéin általános választásokat követel Hiányról esik sző. A prágai politikai körökben nagy feltűnést keltett a szlovák néppárt bejeden-* Hivatalnokkormány terve \ Angol óvatosság (sp) —• Aki csak némileg ismeri Angliát és népét, nem csodálkozhat, hog^ Chamber­lain beszéde olyan, amilyen. Lélektanilag le­hetetlen az angolokat olyan politikára rá­bírni, amelynek közvetlen szükségszerűségét nehezen látják be, s ahol nem szimatolják meg azonnal, hogy Anglia érdekei forognak kockán. Franciaországot és Belgiumot pél­dául London gyámolitani fogja, mert érzi, hogy „az angol határok a Rajnánál vannak”, £ ha valaki a leigáztott Franciaország és Bel­gium helyén megvetné a lábát, annyira köz­vetlen közelből fenyegetné Angliát, hogy a brit biztonság tényleg problematikussá vál­na. Flandria helyzete éppen ezért évszáza­dok óta az angol biztonság kulcsa, s Anglia mindenkinek ellensége volt, aki túlzott ha­talommal telepedett a La Manche csatorna másik oldalára és farkasszemet mert nézni Dowerrel. Sorra egymásután ellensége lett Franciaországnak, ha Páris hatalmát kiter­J “esztette észak felé, a Németalföldön ural­kodó Spanyolországnak, majd Németország­nak is, amikor 1914-ben rá merte tenni kezét Belgiumra. A háború után Franciaország és Belgium flandriai uralmába csak azért egye­zett be, mert végkép meggyőződött arról, hogy e két ország Anglia érdekeit védi a tsatorna másik oldalán, nem tör a britek el­len, sőt ellenkezőleg: csak brit védelem alatt tarthatja meg helyét és erejével a brit hatá­rokat segíti megvédeni a Rajnánál. De ha Valaki más kivárnia Calaisba vagy Antwer­penbe beülni, szembe találná magát a brit hatalmassággal. így történt, hogy Anglia ma a saját biztonságát védve, védi Franciaor­szágot, s az angol—francia katonai sorskö­zösség a mai európai helyzet egyik legszi­lárdabb és legtermészetesebb történelmi adottsága. Az angol logika azonban más garanciákat nem ismer el. Elviselhetetlen számára a gon­dolat, hogy lekösse magát egy háború mel­lett, amelynek közvetlen szükségszerűségét angol szempontból nem látja be. S ha még Anglia hajlandó is volna Franciaország miatt ily más garanciákat adni, a domíniumok nem engedik, mert a brit impérium Európán kí­vül eső részei semmiesetre sem akarják -né­pük bőrét a vásárra vinni olyan dolgokért, amelyek tőlük végkép távolesnek. Lélektani­lag tehát elképzelhetetlen, hogy Anglia Franciaország biztonságának garantálásán kívül más garanciákat is vállaljon, — de nemcsak lélektanilag lehetetlen ez. Sokkal pozitivabb és gyakorlatibb okai is vannak az angol vonakodásnak. Közismert, hogy a jóléttel telített Anglia, mint valamennyi elé­gedett teremtmény, mindenáron a számára boldog időt jelentő béke megőrzésén fárado­zik s hajlandó „áldozatokat is hozni” a bé­kéért. Egyik főtörekvése tehát, hogy hatal­mával és befolyásával minden kontinentális ellentétet kiegyensúlyozzon, igazságot te­gyen, az ellenfeleket kölcsönös engedé­kenységre bírja és rászóljon arra, aki indokolatlanul zavart kelt, sőt esetleg a kardjára csapjon (különösen, ha a közeljövőben borotvaélesre lesz fenve ha„ talmas kardja), ha egyszer valaki igazság­talan magatartásával el akarja vetni a kon­fliktusok csiráját Európában. Ez a ki­egyensúlyozás a mai Anglia nagy és ne­mes történelmi missziója s minden angol büszke rá, mert tudja, hogy az óhajtott Pax Britannica szorosan összefügg e törté­nelmi misszióval. Már most hogyan marad­jon igazságos és kiegyenlítő Anglia, ha eleve lekötötte magát az egyik félhez? Ha ígéretet tesz, hogy ezt az egyiket minden PRÁGA. — A belpolitikai élet néhánynapoe zűrzavarai után a pénteki napon megindult a helyzet lassú tisztulása. Mindenekelőtt tisztá­zódott a harmadik német aktivista párt maga­tartása. A német szociáldemokrata párt elnök­ségi ülése elhatározta, hogy a kormányból visz- szarenddi képviselőjét. A párt nem vonul ellen­zékbe, hanem tovább is kormánytámogiató poli­tikát fog folytatni, de tekintettel arra, hogy nem­zetközi-marxista jellege miatt a németséget jog­gal nem képviselheti a kormányban, nem tart igényt miniszteri tárcára. Ez a nap szenzációja, ilyenre még nem volt példa a köztársaság két- évtizedes politikai gyakorlatában. A kormány tehát 11 év után újra németek nélkül marad. Czech, az utolsó német miniszter a délután fo­lyamán benyújtotta lemondását és a miniszter­tanácson már nem is vett részt. A német szociál­demokrata párt végrehajtóhizottsága különben holnap tartja ülését s azon hozza meg végleges határozatait. Czech a pártelnökségről is lemond s utóda valószínűleg De Witte képviselő lesz. A mai napon a kormány bizottságai és a mi­nisztertanács is ülést tartottak. A miniszterta­nács napirendjén a huszti állami kórház építésé­nek ügye is szerepelt. A tervek szerint Huszton húszmillió koronás költséggel négyszáz ágyas kórházat építenek. A parlament épületében lázas tárgyalások folynak a kulisszák mögött. Részben a kormány átépítéséről, részben a koalíciós pártok tömöri- téséről tárgyalnak. A legkomolyabb terv az úgy­nevezett konzervatív klub megalakítása, amely az agrárokat, a cseh iparospártot és a cseh nem­zeti egyesülés pártját ölelné fel magában, A kor- mánytervek közt Beran uj kormányáról, nem­különben egy átmeneti jellegű hivatalnokkor­körűlmények között meg fogja segíteni? Megtörténhet, hogy ez az egyik fél, aki biztos Anglia segítség ében, olyan helyzetet erőszakol ki, hogy Anglia kénytelen az oldalán háborúba avatkozni, anélkül, hogy e háború szükségességét belátná. Amíg Anglia szabad és keze nincs megkötve, módjában, áll, hogy a két ellenfél között közvetítsen. Befolyásával esetleg véget vessen egy olyan áldatlan helyzetnek, ami­be a vitatkozók egyike belecsökönyösödött s amiből nem hajlandó engedni annak el­lenére, hogy Anglia szerint a jobb be­látás igy követelné? Mit tehet Anglia, eb­ben az esetben? Kénytelen partnere segít­ségére sietni, aki valószínűleg éppen azért nem fog engedni s nem fogja akarni béké­sen megváltoztatni az adott, esetleg tartha­tatlan helyzetet, mert bizos a 'hatalmas An­glia garanciáiban és támogatásában és nem fogja könnyen rendezni azt az állapo­tot, amelyért Anglia fegyveresen a segítsé­gére siet, ha az ellenfél esetleg elkeseredé­sében az ágyuk ultima ratio-jához nyúl. Politikai körökben lehetségesnek tartják, hogy a helyzet tisztázására átmenetileg egy hivatal- nokkormány veszi át az ügyeik vezetését Ehhez hasonló precedens nem egyizben volt már. így 1926-ban a cseh nemzeti koalíció bukása után 6 a vámkoeJicAó idején szántén hivatalnokkor- mány működött s voltaképpen a hivatalnokkor- mány segítette be akkor a német aktivistákat a kormánytöbbségbe. Most is hasonló hivatása lenne a kombinációba vett hivatalnokkormány­PRAGA. — Henlein Konrád vezetése alatt a szudétanémet párt politikai vezető­sége ülést tartott, amelyen Henlein beszé­det mondott. Henlein beszéde elején mél­tatva emlékezett meg arról, hogy a szu- détanémetség hosszas testvérharcok után végre egy vezérlet alá került. A február 18-i politika — úgymond, — amelynek az volt a célja, hogy a németsé­get nemnémet politikai koncepciók számára kihasználja, egyszersmindenkorra- csődöt mondott. A megrmaradt két német töredékpártot — a német szociáldemokratákat és a né­met demokrata szabadságpártot — ezen­túl nem számítjuk a szudétanémet nép­hez. London bízik abban, hogy közvetítésével sikerülni fog a német-csehszlovák ellenté­tet békésen, igazságosan s mindkét félnek megfelelően megoldani. De igyekezete meddő maradna, ha eleve lekötné magát s fegyveres támogatásának megigérésével arra ösztönözné az egyik vitázó felet, hogy hajtíhatatlanul kitartson eredeti álláspontja mellett, mert hiszen biztos abban, hogy baj eseten megsegítik. így néhéz volna a bizo­nyos középutat megtalálni, pedig Cham­berlain ezt akarja. Beszédének talán leg- örvendetesebb része az, ahol bejelenti, hogy biztos tudomása szerint a csehszlovák kormány a közeljövőben mindent megtesz a német kisebbség kielégítésére, amit az alkotmány keretén belül megtehet. Az ed­digi német aktivizmusnak és február 18-á- nak módszereit Chamberlain nehezen ért­heti e „minden” alatt, mert e régi és a né­metek összességétől elutasított kísérlet ép­pen e napokban mondott végérvényesen csődöt s ha az angol miniszterelnök a cseh­szlovák többség és a német kisebbség ká­nak. Ez alkalommal az lenne a feladata, hogy a megerősödött szudétanémet párttal létrehozza a megegyezést s az autonómia kérdésében a szlovákokkal, helyesebben a szlovákiai autonó­mista blokkal is megkísérelje a tárgyalásokat. A hivatalnokkormámy a mai kormánypártok szá­mára is elég előnyös megoldási mód lenne, mert a nemzetiségi kiegyezés felelősségét a hivatal­nokkormány viselné s a pártpk felelősségmente­sen vehetnék újból át egy parlamenti kormány­nyal az állam vezetését. — A szudétanémet politikának az én ve­zetésem alatt megvalósult egyesítése— foly­tatta Henlein — éppúgy a cseh nép ügye, mint azon államok és európai hatalmak ügye is, amelyek érdeklődésük vagy szerződéseik folytán az államban lefolyt események iránt érdeklődést tanúsítanak. A cseh néptől függ, hegy ezen tények szerint cselekedjék. Az állam vezetőinek föladata, hogy az uj helyzet szerint alakítsák át politikájukat. Ezért követelem mindenekelőtt a politikai választások -kiírását az állam összes tör­vényhozói és önkormányzati testületéiben. A jog és törvény szerint minden állampolgár­nak, de különösen a szudétanémetségnek alkal­mat kell adni arra, hogy a legutóbbi események­kel kapcsolatban kinyilváníthassa véleményét. Követelem ezt azért, hogy az egész világ előtt akkor csak egészen uj módszereket és egé­szen uj alapon álló kezdeményezéseket ért­het, nem pedig a régieket. Kíváncsian vár­juk, hogy Chamberlain bejelentése miként fog megvalósulni a köztársaság politikai gyakorlatában. Mindenesetre nagyobbará- nyu kezdeményezésekről lesz szó. mert másképp a mai helyzetben lehetetlen a ki­egyezés. Anglia rezervált magaviseleté két­ségtelenül csak az esetleges tárgyalások előnyére szolgálhat, mert London nem kö­tötte le magát, független marad s a tár­gyalások folyamán amellé állhat, akinek az ügyeit és kívánságait igazságosabbaknak látja s befolyását annak a javára érvénye- sitheti, aki szerinte inkább szolgál rá a tá­mogatásra. Nem tehetett volna igy, ha ele­ve leköti magát az egyik fél mellé. Cham­berlain óvatos és körültekintő magaviseleté igy bizonyára hozzájárulhat a kibontako­zást jelentő ut megtalálásához és a közép­európai „igazságos béke” —■ igy nevezte Chamberlain kiépítéséhez. szöbönálló kiegyezési lehetőségeiről beszél, Henlein a töredékpártokat nem tekinti szydétanimiteknik I tése a szlovák-magyar-német-ruszin őslakos autó-, [nómista blokk tervéről.

Next

/
Thumbnails
Contents