Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-25 / 70. (4513.) szám
1938 március 25, péntek. 1 t>ragai-A\agS!arhirla^ 3 A csehszlovákiai magyar kisebbség problémái Magyarország külpolitikai érdeklődésének előterében Ugyanazokat a jogokat a csehszlovákiai magyar kisebbségnek, mint a németeknek! - Bethlen és Kenéz érdekes felszólalása a külügyi vitában - Kánya az Anschlussról és az uj európai helyzetről MEGHÍVÓ Díjtalan tanácsokat ad a szépségápolás minden terén Szlovenszkői előadókörútján a következő városokban tartózkodik: SPlSSKÁ NOVÁ VÉS: HUDEC ALOIS DROGÉRIÁJÁBAN március 25-én és 26-án, péntek és szombat EPERJESEN: PÁLESCH ÁRPÁD DROGÉRIÁJÁBAN március 28-án és 29-én, hétfő és kedd vzokUé[vzelt a&wivzleH&iifo Szlov&t&zUói* ! BUDAPEST* — (Szerkesztőségünk tele- fonjelentése.) A képviselőház külügyi bizottsága szerdán ülést tartott. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter nagy beszédet mondott az ülésen. Beszédében mindenekelőtt az osztrák—'német egyesülés kérdésével foglalkozott. Kimutatta, hogy a világháború befejezése után az európai közvéleménynek az volt az egyre erősbödő fölfogása, hogy a német és az osztrák nép egyesülésének előbb vagy utóbb be kell következnie. A megvalósulásnak oka abban a változásban kereshető, amely az európai politikai helyzet eltolódása következtében az osztrák—olasz viszonyban bekövetkezett, — A két állam egyesült — mondotta a magyar külügyminiszter — és rövidesen; utána a világ elfogadta a tényt. Anglia kül-j ügyminisztere kijelentette, hogy ezért nem hajlandók háborút kezdeni, igy az angol kormány kénytelen volt elismerni, hogy Ausztria, mint önálló állam, megszűnt létezni és folyamatban van Németországba való teljes bekebelezése. Franciaország viszont csak akkor sietett volna Ausztria segítségére, ha más államok támogatására is számíthatott volna. Hull amerikai államtitkár közelmúltban elhangzott beszéde sem látszott arra mutatni, hogy be akarnának avatkozni Európa dolgaiba. Magyarország álláspontja Ezután Kánya külügyminiszter a németosztrák eseményekkel kapcsolatban Magyarország álláspontját ismertette. — Magyarországnak mindig az volt az álláspontja, hogy nem tartozik föladata közé a beavatkozás Németország és Ausztria viszályába, mert olyan ügyről volt szó, amely országunk hatalmi körén kívül esik és mert meg voltunk győződve, hogy egyik fél sem látta volna szívesen a beavatkozást. — A közel múlt eseményei beigazolták — mondotta a külügyminiszter —, hogy helyes utón jártunk, amikor a németbarátság ápolását tüztük ki célunknak és ebben a politikai célkitűzésben a jövőben sem áll be váltogyott fönn kétséget az irányban, hogy Magyarország jelenlegi ausztriai határvonalát Ugyanúgy sérthetetlennek tartja, mint Olaszország, Jugoszlávia és Svájc határvonalát. A továbbiak során a külügyminiszter Magyarországnak más hatalmakhoz való viszonyáról szólott. Olaszországgal — úgymond — változatlanul fonnál a jóviszony. Lengyelország érdeklődik a Dunamedence iránt, amit magyar szempontból a legnagyobb megelégedéssel abban a reményben üdvözölhetünk, hogy a magyar—lengyel békés együttműködés a jövőben további kedvező fejlődést fog fölmutatni. is, haladunk a javulás felé. Magyarország továbbra is igyekszik a valódi béke előfeltételeit saját erejéből és barátai segítségével megteremteni. Mások jogosult érdekeit szem előtt tartva, hűséget megbízhatósággal viszonozva, minden kalandtól tartózkodva, honvédelmünket a lehetőségek határain belül a legmagasabb teljesítőképességig fejlesztve, igyekszünk Magyarország hitelét és súlyát öregbíteni, hogy mindig a legbéké- sebb eszközökkel élve, kiépíthessük a magyar nemzet életszintjét, — fejezte be nagy beszédét a külügyminiszter. gyalások újból megindultak, örömmel veszi tudomásul. A Völkischer Beobachter ünnepli a magyar-német barátságot BERLIN. — A Völkischer Beobachter legutóbbi számában „Magyarország barátsága" címen nagy cikk jelent meg a magyar-német viszonyról. A lap ezeket Írja: — örülünk magyar barátaink nyílt beszédének, akikkel bennünket nemcsak a közös háborús élmények, hanem a néprajzi és nemzeti becsületről vallott egyforma felfogásunk is összeköt, A lap ezután párhuzamot von a magyar és a külföldi sajtó legutóbbi magatartása között. Erélyesen megcáfolja a párisi sajtónak azt az állítását, hogy Hitler ötmillió pengőt adott a magyarországi nemzeti szocialista propaganda számára és visszautasítja az Oeuvre-nek azt a megjegyzését, hogy a francia külügyi hivatalban Magyarország helyzetét veszélyeztetve látják. A Völkischer Beobachter szerint ezek a kutmérgező és áskálódó újságírók példát vehetnének Magyarországtól. A cikk végül rátér Hó- man magyar kultuszminiszternek legutóbbi parlamenti nyilatkozatára, amelyben a magyarországi német kisebbségek iskoláztatásáról szólott. Az ilyen intézkedések — írja a lap — minden szép szónál alkalmasabbak azoknak a súrlódásoknak egyengetésére, amelyek kénysze- rüleg előállanak a különféle népiségek földrajzi keveredése folytán, részről ismerjék be az elkövetett hibákat s mulasztásokat és kezdjék meg hivatalos helyen is a megértés politikáját. A lap felszólít mindenkit, hogy borítson fátyolt a múltra, minden torzsalkodást el kell temetni és meg kell kezdeni mindkét fél részéről az annyira óhajtott kapcsolatok megszilárdítását. Romániának — úgymond — meg kell vizsgálnia Magyarországhoz való viszonyát és mindkét népnek áldozatot kell hoznia. Sőt számol már azzal is, hogy a románságnak nagyobb áldozatokat kell hoznia, ez azonban — mint írja — most nem fontos, mert hiszen ezeréves perpatvar likvidálását csak áldozatokkal lehet elintézni. A kolozsvári Keleti Újság, a romániai országos magyar pórt hivatalos lapja mindezeket heLEÓ • LABDA CSŐK lyeslőleg veszi tudomásul, de leszögezi, hogy a béke megkötéséhez tárgyalások szükségesek. A romániai magyarság örömmel látja a két ország viszonyának barátságosabbá való alakulását. Az ittélő magyarság — írja a lap — itt keresi létfeltételeit, amiket az utóbbi időben a románok nagyon megnehezítettek, Jugoszlávia is támogatja Magyarország és a kis- anfant kiegyezését BELGRÁD. —- A szenátus mai ülésért. Sztojadinovics miniszterelnök és külügyminiszter nagyobb külügyi expozét tartott. Sztojadinovics mai szenátusi beszédében, kisebb stiláris módosításoktól eltekintve, megismételte a szkupstinában március 4-én elmondott expozéját. Jugoszlávia külpolitikájának három törekvése van, — mondotta Sztojadinovics. — Az első az európai béke fenntartásában való közreműködés, a második a határok megőrzése s végül a harmadik a régi barátok megtartása mellett újaknak a szerzése. Jugoszlávia külpolitikáját mindig a realitások vezették. Ebből a szempontból alakult a német—jugoszláv és az olasz—jugoszláv kapcsolatok kimélyitése is. Jugoszláviát minden szomszédjához korrekt lojális viszony fűzi. Az elmúlt évben tárgj^a- lások kezdődtek a kisantantállamok és Magyarország között. Ezeket a tárgyalásokat Jugoszlávia a maga részéről teljes mértékben támogatja. A jugoszláv kormány minden ereiével arra törekszik, hogy fiatal uralkodójának épségben és békében adja át az országot, ha majd uralkodói jogait átveszi. „Fel kell készülnie a magyar nemzetnek!“ BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele* fonjelentése.) A képviselőház csütörtökön folytatta a választójogi javaslat vitáját. Antal István volt államtitkár beszédében kijelentette, hogy az Anschlusst elégtétellel kell tudomásul venni, mert ebben a nemzetek természetes önrendelkezési jogának teljesedését látja. Másrészt azonban fokozatosan kell törekedni arra — mondotta — * hogy Magyarország nemzeti céljainak érdekében erkölcsi és anyagi birtokállományát csorbítatlanul fönntartsa. Magyarországon minden politikai akciónak áthághatatlan határa van s ez az, hogy a nemzet törhetetle- nül ragaszkodik mai birtokállományához, annak minden atomjához akár területi, akár népi, akár faji, akár függetlenségi, akár alkotmányos vonatkozásban. Szükségesnek tartja, hogy a javaslat minél előbb törvényerőre emelkedjen, mert adódhatnak fontos és súlyos problémák, amelyeknek megoldása már fölkészülten kell, hogy találja a nemzetet. Bethlen: Alkotmányos jogfolytonosság utján kell haladni Nagy érdeklődés kisérte gróf Bethlen István volt miniszterelnök fölszólalását, aki kijelentette, hogy a választójogi javaslat döntő lépést jelent a nyugati parlamentáris demokrácia felé. Három irányban lehet haladni — mondotta —: demokratikus, tekintélyuralmi irányban és megmaradni a magyar alkotmány utján. Megállapítja, hogy a nyugati demokrácia dekadenciája erősödik, mert a francia demokrácia nem sietett például segítségére a nyugati demokráciák által létesített Ausztriának. Ez nem helyes ut, A tekintélyuralmi rendszernek sok jóhiszemű hive van. Ez nagy és hatalmas országokban be is válhatik, kis nemzeteknél azonban ez a rendszer operett és paródia. A nagy nemzeteket is csak a szükség vitte erre az útra. Magyarországon megvan a mód arra, hogy céljait normális eszközökkel valósítsa meg. A tekintélyuralmi kormányzat nem oldhatja meg a szociális problémákat egyi tollvonással. Egy ilyen uralom egyik napról a másikra talánj eltörölheti a zsidókat, de kérdés, fönn tudja-e tartani a magyar hiteléletet, a kereskedelmet és a gyáripart, ami nélkül élni nem lehet. A társadalmi rendet és a nyugalmat, de még a függetlenséget sem tudná egy ilyen rendszer biztosítani, mert az eltörölt osztályok helyett más államokhoz kell fordulni s ebben a percben már elveszett a függetlenség. — Az alkotmányos jogfolytonosság eddigi utján kell haladni — mondja a továbbiakban — Barátságos kapcsolatok keresése a kisantanttal Legvégül szólt a külügyminiszter a kis- antantról is. Hangsúlyozta, hogy Magyar- országnak továbbra is fönnáll az a törekvése, hogy a kisantant államaival való viszonyát enyhítse, illetve normalizálja. Ebben a tekintetben újabb tárgyalások indultak meg. Kánya külügyminiszter annak a reményének adott kifejezést, hogy az évek óta tartó nyilt vagy lappangó veszélyek nemzetközi viszonylatban az elmúlt évben kulminációs pontjukat érték el és ma már lassan, ha itt- ott visszaesésekkel és megrázkódtatásokkal A csehszlovákiai magyar kisebbségek sorsa A miniszteri expozét vita követte. Ennek első szónoka Kenéz Béla volt miniszter volt, aki az utódállamok magyarságának helyzetét tette szóvá s ezt példákkal is illusztrálta. Megemlítette, hogy Csehszlovákia a német kisebbség számára biztosítani kívánja a közalkalmazotti állásokban a német lakosság számarányának megfelelő részesedést, ezért elérkezettnek látszik az idő arra, hogy ugyanezt a jogot a legnagyobb nyomatékkai követeljék a magyar kisebbség részére is. Eckhardt Tibor, a független kisgazda- párt vezére azt mondotta, hogy Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozását mindig elkerülhetetlennek tartotta. Most, hogy ez bekövetkezett, kívánatosnak tartaná, ha a magyar—olasz barátságos kapcsolatok fönntartására a jövőben is fokozottabb súlyt helyeznének. Végül kisebbségi vonatkozásban ő is csatlakozott Kenéz Béla előbbi szavaihoz és ő is sürgősen szükségesnek tartja a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének megfelelő javítását. Gróf Bethlen István volt miniszterelnök arra kéri a kormányt, hogy a Csehszlovákiában levő magyarság szempontjából a legnagyobb figyelA románok sürgetik a Magyarországgal való megegyezést KOLOZSVÁR. — A román lapok tovább folytatják cikkeiket a most már mindinkább szükségessé váló magyar-román kibékülés kérdéséről. A román sajtó nem szűnik meg továbbra is közölni, hogy gróf Bethlen István ott járt Bukarestben, sőt most már Darányi Kálmán miniszterelnök látogatásáról is beszélnek. Ezek a hírek természetesen bebizonyitottan képtelenségek, mert hiszen mind a két magyar áUamférfiu a legutóbbi időben nem hagyta el Magyarország területét. Fontos azonban az, hogy e mögött a beállítás mögött román részről bizonyos lelki készség és vágy mutatkozik aziránt, hogy szeretnék, ha ilyesmi megtörténne. A Naüunea Romána dmü román lap, a liberális párt hivatalos lapja annak a szükségét hangoztatja, hogy mindkét I met szentelje a szudétanémetség autonómia iránt való követelésének. Egyébként azt a tényt, hogy Bukarestben a kisantant'államaival való viszony normalizálása tekintetében a tártás, ha tőlünk függ. A magyar politika megszabott és iránymódositást nem kap, bármii Is mondanak a rémhírek kitalálói és terjesztői. Egyébként a német kormány nem ha
