Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-23 / 68. (4511.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K6„ külföldre: évente 450, ^ SzlovertSzkÓi ÁS rUSZlUSzkÓi mdgUarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • _ ® I\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Bgyes iilm ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská nlice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II,, Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFOli: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Anyanyelv és nemzetiség A német agrárpárt beolvadt a szudétanémet pártba A belpolitika nagy eseménye - Kilépés a kormányból - A német kereszténysiociaiisták követik a példát? - Csak a német marxisták támogatják a kormányt? - (d) Az egyik legutóbbi törvény rendelkezése alapján a községi jegyzői hivatalok kérdőíveket kézbesítettek ki a családfőkhöz kitöltés végett. A kérdőivek azt az érdekes ujitást hozzák be, hogy a nemzetiségi rovat mellett még az anyanyelvre vonatkozólag is tartalmaznak kérdést. A törvény szerint a polgárok vallására és nemzetiségére vonatkozólag adatokat csakis a statisztikai hivatal statisztikai célra gyűjthet, ezért világos, hogy itt is a statisztikai hivatal kezdeményezéséről van szó. Mivel ezt az ujitást nagyon fontosnak tartjuk, továbbá mert az anyanyelv és nemzetiség egymás mellé állítása a megkérdezett egyszerű falusi embereket mint egyes esetekről máris értesülünk — sok ízben ok nélkül dilemma elé állítja, szükségesnek tartjuk, hogy a kérdőív helyes kitöltése végett a fogalmakat kissé tisztázzuk. A statisztikai célt szolgáló kérdőlapoknál nézetünk szerint igen fontos ujitás az, hogy a lapokat maguk a családfők kötelesek aláírni, a családfő felel az iv kitöltéséért és a kitöltött iv adatainak helyességéért. Ezt az Intézkedést, minden ellenzékiségünk ellenére a legteljesebb mértékben helyeselnünk kell. A hatóságok az'ivek kitöltését nem bízták közvetítő személyekre, hanem azokra, akikre a dolog vonatkozik. Szóval nem közvetítő személyek bírálják fölül a nyilvántartott személy nacionáléját, hanem az illető érdekelt családfő maga. Ez a helyes, ez a dolgok rendje. Ez óriási haladás az 1930-as nép- számláláshoz képest, amikor a köztársaság keleti felében az összeirási ivek kitöltése kizárólag a közvetítő személyeknek, a népszámláló biztosoknak volt a dolga, nem pedig a megszámlált családfőké. Emiatt a köztársaság keleti felében nem a megszámláltak állapították meg nemzetiségüket, hanem első fokon a népszámláló biztos, végső fokon a járási főnök. S ez a felsőbb megállapítás, tudjuk, sok-sok esetben nem egyezett a megszámlált családfő nézetével, tanúság rá a százával hozott járásfőnökségi írásbeli végzés, amely határozatilag mondotta ki, hogy a népszámlálási alany tévesen vélelmezi a maga nemzetiségét s az igazi nemzetisége más, mint amit maga vall. Üdvözölnünk kell az első fecskét, amely az ilyen népszámlálási kuriozitások után végre meg- felebbezhetetlenül a polgárra bízza a nemzetiségi rovat kitöltését. Ez az intézkedés remélhetőleg precedensül fog szolgálni a jövőre nézve s az illetékesek be fogják látni, hogy a múltban is fölösleges volt a népszámlálási módszerben dualizmust teremteni az ország nyugati és keleti fele közt s a jövőben egyenesen erkölcsi lehetetlenség ilyen dualizmust fönntartani, mert a kárpáti tartományokban is tudnak irni az emberek és meg tudnak felelni a hozzájuk intézett kérdésekre, csak éppen anyanyelvükön kell megkérdezni őket. S most e tekintetben is azt látjuk, hogy a magyarokat magyar nyomtatványokon kérdik. Reméljük, hogy 1940-ben ugyanezt a demokratikus módszert fogják alkalmazni a népszámlálásnál. De meg kell dicsérnünk azt az ujitást is, hogy most nemcsak a nemzetiségi hovátar- tozást kérdik, hanem a rovatok közt ott találjuk az anyanyelvre vonatkozó kérdést is. Ez nagyon helyes és szükséges. Nemcsak itt, hanem a legközelebbi népszámlálásnál is föl kell venni a rovatok közé ezt a két kérdést. Mert az alkotmány és a nyelvtörvény PRÁGA, Lapzártakor jelenti a szudétanémet párt sajtóirodája: Hacker Gusztáv, a Bund dér Landwirte elnöke értesítette a szudétanémet pártot, hogy pártja a mai nappal kilépett a kormányból és hajlandó egészében a szudétanémet egységmozgalomhoz csatlakozni Henlein Konrád vezetése alatt. A szudétanémet párt örömmel és elégtétellel veszi tudomásul, hogy a szudétanémet életjogokért és életcélért, folytatott küzdelemben uj erőkkel gyarapszik. A szudétanémet párt vezetősége azonnal megteszi az ezzel kapcsolatos szükséges intézkedéseket. Hacker Gusztáv a következő nyilatkozatot adta ki: —- A Bund dér Landwirte pártvezetősége március 16-i ülésén meghatalmazott arra vonatkozólag, hogy pártom további sorsa fö— mint ismeretes — nemcsak a nemzeti kisebbségeket védi, hanem a nyelvi kisebbségeket is. A húszszázalékos számarányhoz kötött nyelvjog a törvény betűje szerint vol- taképen valamely ,.nemcsehszlovák nyelv hozzátartozóinak” a joga, a mi esetünkben mindazoké, akik magyar nyelvüeknek, a magyar nyelvközösséghez tartozóknak vallják magukat. Tehát nemcsak a statisztikában magyar nemzetiségüeknek elismert magyaroké, hanem a statisztika szerint más nemzetiségű rovatban kezelt, de valójában magyar nyelvű és kultúrájú zsidóké is. Ha tehát a legközelebbi népszámláláson az anyanyelv rovatát is bevezetik, akkor a magyar vidékeken talált zsidó polgártársaink bizonyára túlnyomórészt a magyar anyanyelvűek rovatában lesznek akkor is, ha egyébként a nemzetiségi rovatban zsidó nemzetiségüeknek írják be magukat. A zsidó nemzetiséget valló zsidók nem lesznek tehát tagjai a magyar nemzeti kisebbségnek — mint ahogy most van —, de tagjai lesznek a magyar nyelvi kisebbségnek. Kétségtelen, hogy a magyar nyelvi kisebbség hozzátartozóinak számaránya magasabb lesz, mint amilyen a magyar nemzeti kisebbség mostani arányszáma s az alkotmány és a nyelvtörvény betűje alapján éppen a nyelvi kisebbség számaránya kell, hogy legyen a nyelvhasználati jogra kvalifikáló törvényes alap. Más szóval joggal remélhetjük és kívánhatjuk azt, hogy a zsidó nemzetiség címén tőlünk statisztikailag elkülönített ma- gyarajku polgártársaink a magyar nyelvi kisebbséghez való jelentkezésével a nyelv- jogokra kvalifikáló arányszámuk úgy fog megnövekedni, hogy például Pozsonyban, Kassán és Ungvárott a magyarajkunk száfött rendelkezzem. Ennek alapján ma a következő intézkedést tettem: amelyet az 1937 február 18-i politika nyitott meg. 1. A Bund dér Landwirte a mai napon kilépett a kormányból. Meghiúsult az az 1926-ban kezdett kísérlet, hogy a kormánynyal való együttműködés révén nyerjenek megvalósítást a szudétanémet nép jogai. Ugyancsak csődöt mondott az a politika, 2. A Bund dér Landwirte a Henlein Konrád vezetése alatt álló szudétanémet párthoz csatlakozik. Az utóbbi idők fejlődése követeli, hogy az összes népi erők egyesüljenek. A mai nap nagy eseményeiről az alábbiakban számolunk be: Az előzmények PRÁGA. — A német kisebbség táborában lefolyó események a végkifejlődés felé haladnak. Napokkal ezelőtt jelentettük, hogy a német aktivista kormánypártok zsákuccába jutottak s azzal lehet számolni) hogy a német agrárpárt — amely tüntetőén kilépett az aktivista pártok közösségéből és a három aktivista párt közös szerveiből visszarendelte képviselőit s teljhatalommal ruházta fel elnökét, Hackert a kormánynyal és a szudétanémet párttal való tárgyalásokra, — valószínűleg kilép a kormányból és a szudétanémet párttal egyesül. Jelentettük továbbá, hogy a német keresztényszocialista pártot is magával sodorja az uj helyzet s ugyanarra az útra lépett, mint a német agrárpárt, amikor egy négytagú bizottságra bizta a kormánnyal és a ném t pártokkal való tárgyalásokat s két hét múlva fog dönteni a párt további politikai irányáról. A német aktivista pártok belső válságát betetőzte az a személyi harc, amely ma megint fölébe emelkedik a húsz százaléknak s e három városban a magyar nyelv megint visszanyerheti jogait. Tudjuk, hogy az anyanyelv és nemzetiség rovatának egymás mellé állítását kizárólag a honvédelmi nevelés célszerűségi és gyakorlati szempontjai diktálták, nem pedig politikai szempontok. Hogy nem politikai szempontok Voltak az irányadók ebben, kitetszik abból is, hogy a magyar aktivisták nem tudnak róla, mert ha tudnának, akkor már tele kürtőitek volna a világot, hogy egy újabb vívmányt ^harcoltak ki” a magyarságnak. Ezt a vívmányt azonban a gyakorlati szükségesség vívta ki. Üdvözöljük, hogy a hatóságok — nem fontos, milyen kezdeményezésre —• de facto bevezetik a közigazgatási nyilvántartásba a nemzeti kisebbség fogalma mellé a nyelvi kisebbség fogalmát is. Nem kis jelentőségű ujitás ez. mert — ismételjük — a nyeilvtör- vémy betűje szerint éppen a nyelvi kisebbség az alanya, igénylője és élvezője a kisebbségi nyelvjogoknak. Ezzel kapcsolatban csak egyre kell még rámutatnunk. Arra, hogy az anyanyelv és a nemzetiség fogalmát a magyar nép legszélesebb rétegei is tisztán lássák maguk előtt, nehogy a ,.nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok” ismert formulája szerint azt higyjék egyesek, hogy a magyar anyanyelv bevallásával eleget tettek magyar mivoltuk- nak, a nemzetiséget azonban már összetévesszék az állampolgársággal. Állampolgárság szempontjából minden idevaló magyar csehszlovák állampolgár, de a nemzetiségre néíve: magyar és anyanyelvére nézve is: magyar. E fogalmak tisztázása minden öntudatos magyar embernek nemzeti kötelessége. És pedig nemcsak a maga számára kell ezt a fogalomtisztázást elvégeznie, hanem a környezetében másokat is föl kell világosítania. Természetesen nem mondjuk ezzel azt, hogy az anyanyelv és a nemzetiség mindenkor azonos. Szó sincs róla. Vannak magyar anyanyelvvel született és magyar művelődésben felnőtt magyarok, akik kiszakadtak a magyar környezetből és a nép körében élve más nyelvet szoktak meg s érzelmileg hozzánőttek ahhoz a néphez és már az illető nemzetiséghez tartozónak érzik magukat. Az ilyen polgártársaink csak magyar anyanyelvűek, de már nem magyar nemzetiségűek. De ugyanígy lehetnek más anyanyelvű polgártársaink, akik az egész életen való együttélés következtében nyelvünket teljesen anyanyelvűknek érzik, lelkileg a magyar néphez tartozóknak érzik magukat, teljes érzelem- és eszmeközösségben vannak a magyarsággal és öntudatosan magyaroknak vallják magukat, ezek viszont a mi édes magyar testvéreink. Nézetünk szerint a nemzetiség bevallása éppen annyira lelkiismereti szabadság kér-* dése kell hogy legyen, mint amilyen a hitvallás szabadsága. A nemzetiség bevallásának szabadsága demokratikus jog az egész világon s a nemzetiség szabad bevallásának jogát természetszerűen akkor is tiszteletben kell tartania mindenkinek, ha magyarokról van szó. Az ember csak a saját lelkiismeretére kell hogy hallgasson, amikor nemzetiségét bevallja s a magyar anyanyelvű és magyar öntudatu ember nemzetisége sem lehet más, mint magyar.
