Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-03 / 51. (4494.) szám
m m I XVil. évf. 51. (4494) szám • Csütörtök * 1938 március 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3-1 1. • • SÜRGÖMYC1M: HÍRLAP, PRAHA. Megkezdődön a nagy moszkvai pör A nyugateurópai nagyhatalmak anépbiztoiok ö$$zee$kiivé$ének hátterében Az első szenzáció: Kresztinszki tagad • Felolvasták a vádiratot ■ A külügyi népbiztosság évekig a szovjet szétdarabolásárál tárgyalt a külfölddel Anglia is támogatta Sztálin ellenségeit? Szabotázs, összeesküvés kapott. Rakövszki az előzetes vizsgálat alatt töredelmes vallomást tett: — A japán titkos szolgálat egyik ágensé- nek közreműködésével japán kém lettem, —. mondja szóról-szóra Rakövszki vallomásában. Grinko bevallotta, hogy a lengyel kormány- nyál megegyezett a lengyel fegyveres támogatás. róL Ikranov, a tatár köztársaság volt elnöke a következőket vallotta az előzetes vizsgálat folyamán: — Kénytelenek voltunk az erős európai hatalmak támogatását igénybe venni és Anglia dint előttünk a legmegbízhatóbbnak, mert Anglia erős volt. Rikov vallomásában a következő mondat áH: — Tudtam arról, hogy társaim fasiszta kémekkel állnak összeköttetésben és elhatározták, hogy Fehéroroszországot leszakítják a Szovjetunióról és átadják Lengyelországnak. t tönkre, míg Hodzajev megszervezte „a háború esetén megvalósítandó zendülés kádereit". Troc- kijról megállapították, hogy 1921 óta a német kémszervezet és 1926 óta az angol Intelligence Service szolgálatában áll. A vádirat egyébként sok vádat tartalmaz Anglia ellen. A tárgyalás megkezdődik MOSZKVA. — A legfelső bíróság katonai tanácsa előtt Ulrich elnöklése alatt szerdán délelőtt kezdődött meg a huszonegy volt orosz népbiztos hazaárulási pőre. A vádat Visinszki főállamügyész képviseli. A vádlottakat a védő tanács tagjai védik, Braude vezetése alatt. A vádlottak legnagyobb része lemondott a védelemről. A pör tárgyalásainál megjelentek a külföldi újságírók és a diplomáciai testület tagjai is, A vádirat felolvasása délelőtt kezdődött. D'Anit uitzió, a politikus (*> Érdekes iró volt, érdekes ember, mozgalmas kordrámának mindvégág egyik legérdekesebb szereplője, politikai hatása azonban sokkal nagyobb volt, mint általában hiszik. Noha nem volt politikus s a Goga-kormány bukásakor futott át rajtunk a gondolat, hogy körülbelül ilyen sorsra jutott volna a fasizmus is, hogyha Mussolini helyett például d’Annunzio kerül az élére. De azért, ha egyszer megírják napjaink történetét, d’Anmunzioról majdnem annyi szó fpg esni a politika, mint az irodalom lapjain. Mert ő volt a fasizmus tulajdonképpeni megteremtője. Nemcsak a fasiszta rendszert kitöltő ultranacionalista életszemléletnek, hanem politikai metodikájának is. Az olasz események egyik nagyon alapos ismerője írja, hogy a fiumei vállalkozásban megtalálható a fasiszta rendszer magva s ha utá- jialápozunk az eseményeknek, el kell ismernünk a megállapítás helyességét. D’An- Siunzio Fiuméja előfutára volt vagy — ha úgy tetszik — főpróbája Mussolini olasz impériumának. Még abban is, ahogyan tömeg és vezér misztikus kapcsolata volt az egyetlen politikai erőforrás, akárcsak Mussolini Olaszországában. A tömör párbeszéd vezér és népe között, amit annyi alkalommal s annyi változatban hallottunk azóta a Palazzo Venezia előtt egetverő mámorban elviharzani, először d’Annunzio és a fiumei nép között zajlott le. „Kié a jövő? Kié Olaszország? Kié Fiume? —- hangzott a kérdés s a tömeg extázisbán dörögte rá: „Miénk!" Ez d’Annunzio rendezése volt, 1 ö volt az első olasz imperialista, olyan időben, amikor Olaszország — noha király ült a trónján — lélekben és közszellemben közelebb állott a köztársasághoz, mint a monarchiához. Az egyetlen ország volt a háború előtt, amely nem ismerte a halálbüntetést, irredentizmusa is, amelynek éle természetesen Ausztria ellen irányult, inkább volt humanisztikus, mint harcias. D’Annunzio a militarista Olaszországért lelkesedett, a bismarcki Németországot állította példaképnek az ifjúság elé s ő adta ki elsőnek a jelszót: „Morire, o giorire. Gioire, o morire." Halál vagy dicsőség. Ebben a gondolatvilágban élt maga is, elveihez méltóan, hősiesen, vakmerőén és extatükusan. Semmi polgárias nem volt benne, egész életmódja, színes és kalandos, de mindvégig magas szellemi régiókban szárnyaló egyénisége élő illusztráció tanaihoz. Lenézte a parlamentarizmust, mert hiányzott belőle politikai felfogásának legfontosabb alkotóeleme: a hősiesség. A világháború kirobbanása után élénk agitációt fejtett ki Olaszország hadbalépése mellett s maga is résztvett néhány merész vállalkozással a háborúban. Politikai jelentősége azonban a háború befejezésekor kap történelmi távlatot. Ekkor kezdi meg döntő rohamát a demokratikus Olaszország ellen s a konferenciázás politikájával szemben sikeresen helyezi szembe a fait accompli módszerét. A fiumei kérdést ő vitte dűlőre, s nem lehet vitás, hogy Olaszország esetleg nélküle is hozzájutott volna Fiúméhoz, amely elyégre szinolasz város volt s Olaszország nem azért áldozott félmillió hősi halottat a világháborúban, hogy most a végcél előtt meghátráljon B Fiúmét átengedje a délszlávoknak, akár olyan formában, ahogyan Danzig jutott a lengyeleknek. D’Annunzio fiumei vállalkozáMOSZKVA. —' A szovjet fővárosában szerdán megkezdődött az óriási pör a huszonegy volt magasrangu szovjetvezér ellen és a mai tárgyalás máris meghozta az első szenzációt. Mig húsz vádlott szokásos szovjetmódszer szerint töredelmes vallomást tett, Kresztinszki, Litvinov helyettese nem volt hajlandó beismerő vallomást tenni. A vádirat A hatalmas per vádirata csak most került a nyilvánosság elé. Mint ismeretes, a vádlottakat azzal is vádolják, hogy Maxim Gorkijt meggyilkolták, mert az Írónak nagy tekintélye volt a Szovjetunióban és Sztálin előtt. A vád többi pontja a kémkedéstől eltekintve összeesküvéseket s a szovjet feldarabolására irányuló törekvéseket vet a vádlottak szemére. A vádakat a vádirat szerint nemcsak az előzetes vizsgálat erősítette meg, hanem a régebbi pörök vallomásai is, igy elsősorban a Tuchaosevszki- pör és Mdivani georgiai herceg ellen lefolytatott pör vallomásai. Az „összeesküvők blokkja" híveit valamennyi ellenzéki irányzatból toborozta és mindnyájan a külföld fegyveres támogatásával remélték felforgató terveik sikerét. Az összeesküvők hajlandók lettek volna az ellenszolgáltatásra és Ukrajnát, Fehéroroszországot, Georgiát, sőt Középázsiát is kiszolgáltatták volna a segítségükre siető nagyhatalmaknak. Trockijt, Kresztinszkit és Rozengolcot a vádirat teljes határozottsággal kémkedéssel vádolja. Rakövszki volt londoni szovjetnagykövetről a vádirat megállapítja, hogy 1921 óta az angol kémszolgálat és 1934 óta a japán titkos kémszolgálat ágense volt. Grinko, az egykor teljhatalmú pénzügyi népbiztos, akinek az első ötéves terv eredsának nem is az a jelentősége, hogy olasz kézre juttatta Fiúmét, hanem az, hogy bebizonyította Bisolatti és Sforza politikájának tehetetlenségét. A francia stílus nem egyedül itt bukott meg, hiszen a törökök is fegyveres fait accomplival törtek ki a reájuk nézve tarthatatlannak látszó helyzetből s csak azután ültek tárgyalóasztalhoz, amikor már birtokon belül érezték magukat, — de itt, d'Annunzio Fiuméjában támadt a nagy nyugati, úgynevezett demokratikus fronton az a hasadás, amely végül is a front beomlásához és a há- boruutáni francia politika teljes csődjéhez vezetett. Mussolini Marcia su Romája tulajdonképen csak második állomása a fasiszta forradalomnak. Az első döntő esemény d’Annunzio fiumei vállalkozása volt. Végzetes lett volna a fasizmusra nézve, hogyha d’Annunzio marad az élén vagy ő menyei köszönhetők, 1933 óta állítólag német és lengyel kém volt. Bucharin, a komin- tern volt elnöke és Rikov, a népszövetségi tanács volt elnöke tudtak Rakövszki kémkedéseiről és helyeselték azt. Hubare*-, Szelen- szki és Ivanov a bolsevista forradalom előtt a cári Oroszország titkos ügynökei voltak. Kresztinszki, a külügyi népbiztos helyettese 1932-ben Trockij parancsára fölvette az ösz- szeköttétést a japán kémszölgálattal és a kapott instrukciókat továbbította Pjatakov felé. Pjatakov 1934-ben Japánban időzött és a moszkvai népbiztosság küldte neki a titkos utasításokat és á jelentéseket, amelyeket továbbított japán illetékes körökhöz. Kresztinszki parancsára tárgyalt arról a japán segítségről is, amely megérkezett volna, ha Szov- jetoroszországban kitör a belső forradalom. Németországtól Kresztinszki 250.000 márkát Rikov szerint Trockij 1933-ban közölte vele, hogy a szabotázs megszervezésében a németekkel együttmöködött. Az egyik ilyen szabotázs okozta a volocsajevszki (szibériai) nagy vasúti szerencsétlenséget, amelynél huszonegy ember életét vesztette. Bucharint főleg Hodzajev vallomása terheli meg. Az utóbbi kijelentette, hogy Bucharin ismerte a szovjetunió földarabolásának terveit és azt a tanácsot adta, hogy a terv keresztülvitele érdekében lépjenek összeköttetésbe Angliával. Rozengolc volt külkereskedelmi népbiztos Németország szolgálatában állott és együttműködött a német nagykövettel. Csemov földművelésügyi népbiztos kijelentette, hogy a német titkos szolgálat utasítására szabotázsakciókat szervezett meg az orosz mezőgazdaságban. Paul Scháffer, a Berliner Tageblatt főszerkesztője utasította erre. Grinko a szovjet pénzügyeit tette próbálta volna megvalósítani. Sokkal több volt benne a fanatizmus, sokkal elhatározóbb a világnézeti beállítottság, sokkal mélyebb a rajongás a mozgalom színes és lenyűgöző külsőségei iránt, — semhogy a párt értékes s minden irányban hatásos instrumentummá válhatott volna kezei között. Mussolini kétségtelenül csak fölhasználta d’Annunzio gondolatait és szcenikai rögtönzéseit, de soha nem engedte öncéllá válni sem az elvet, sem á rendszert, remek politikai tapintattal alkalmazta a fasizmus tömegerejét, de mindig egyetemes és praktikus olasz érdekek szolgálatában. A fasizmus mutatós külsőségei, sőt világszemléleti iránya, legalább is legnagyobbrészt. d’Annunziótól valók. — Mussolinitól való politikai tartalma. Mussolini nagyszerűen meglátta, hogy d’Annunzio föllépésében, módszereiben, világnézetében —amely természetesen nemcsak közel állott az övéhez, hanem nagyjában azonos volt vele —milyen óriási a vonzóerő. A fiumei vállalkozás óriási tömeghatása adta meg a döntő lökést Mussolini mozgalmához, ez volt a nagy olasz élmény, aminek erejével a „Marcia su Roma’’-t meg lehetett valósítani, sokkal kisebb tömegekkel, mint amilyenek fölött az ellentábor rendelkezett. Nem szabad elfelejteni, hogy a világháború után az olasz irredenta, amely az ultranacionalista politikai mozgalmaknak, tehát a fasizmusnak is tömeghangulati bázist adott, kimerült. Olaszország elérte célját, az ősellenség, Ausztria meg volt semmisítve, sőt az igazság az, hogy ebben a pillanatban Olaszország sokkal tökéletesebben érte el célját, mint akár Franciaország, akár Anglia. Ausztria nem volt többé, de például Franciaországgal szemben
