Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-17 / 63. (4506.) Második kiadás
\ 1938 március 17, csflt&rtffk. Hírek Piavei emlék r Mindenki úgy él meg, ahogy tud 8 abból, temit szerez. Bankigazgatónak, tnagasállásu urnák könnyebben megy a dolga, szegény embernek sorsát hiába ecsetelnénk, — aki maga szegény, annak hiábavaló minden magyarázat, aki pedig gazdag, úgyse értené meg, ha ötven óráig magyarázná is az ember nekj a szegény ember szomorú sorsátIlyen szegény ember volt Karikás János a Collóközben. Nyáron még csak megvolt a keresete, ahogy azonban belcöszöntölt az ősz, egyre kevesebb pénz hullott a zsebébe, pedig igen szorgalmas munkás volt egyébként és sokfélét megpróbált egy nyár alatt. Volt boltiszolga, felügyelő a cukorrépahordásnál, mázsáié a gazdaságban, indító az autóbusznál, csapos s vénségé- rc egyszer sekrestyést is helyettesített három hónapig. Nyáron igy-ugy ellézengett, félidőben azonban mindig nyugalomba vonult s ezt nagyszerűen csinálta. Pompásan föl volt szerelve a téli nyugalomhoz, a pihenő időkhöz, A felszerelés egyetlen, kis, vékony, acélgolyóból állott, csakhogy ezt az acélgolyót a derék Karikás János a testében hordta s olykor vándorútra indult az acélgolyó Karikás Jánosban, Volt úgy, hogy a lábában keringett a kis golyó, volt aztán úgy is, hogy átmászott a combja tájékáról a derekába s tavalyelőtt télen a vállperce táján találta meg a kórházi orvos Röntgerunasínája. Vándorgolyó volt, nem csinált semmi bajt, de felszerelésnek elsőrangú s ha még elmondjuk, hogy tizennyolcban szerezte magának Karikás János ezt az acélgolyót a Piavénái, akkor mindent tudunk a derék hadastyánróL Erről a golyóról bizonyítványa is van Karikás Jánosnak, Bozenben feküdt vele egy hónapig, de bizonyítvány nélkül is bátran el lehet hinni mindent, ha az átvilágító gép elé állítják Karikás János volt őrvezetőt. Karikás János ebből a hitvány, de nagyon értékes kis golyócskából élt. Úgy november táján bekopogtatott a kórházba, panaszkodott, fájtatta a golyó helyét s tavaszig szépen kjhuzta ezzel a kis golyóval, rendesen. Március elején, amikor már hóvirág nyiladozik s kankalin is felüti a fejét a melegebb vizek partján, Karikás Jánosból kiszáll a fájdalom s megindul vándorújára. Egy telet megint elintézett sikeresen. Nem szűnik meg azonban panaszkodni fájdalmaira ezután sem, mert az őszi érkezést már tavasszal kell előkészíteni becsületes módon. Történt e télen, hogy hangosabb panasszal érkezett, mint egyébként. Hogy a panasz azért volt-e hangosabb, mert a golyó helye erősebben fájt a szokottnál, vagy azért, mert félt mór Karikás János, hogy kitessékelik a kórházból: ezt biztosan senki sem tudhatja, annyi azonban bizonyos, hogy Karikás alig tudta megmutatni a golyó helyét, a combja tóján kereste s a lapockájában találták meg végük De azért jajgatott kegyetlenül. Uj orvos, uj sebészorvos érkezett a kórházba abban az időben. — Fáj-e nagyon? — kérdezte aggódóan. — Nagyon bizony, — felelte sziszegve János- Aznap is, másnap is és ezekben a hetekben általában igen sokat sziszegett. Az uj orvos nem szólt semmit, de egy pihenőnapon jól megmosdatta Jánost, aztán berendelte a műtőterembe- Egy szót sem szólt addig, akkor is csak annyit mondott: — Feküdjön fők öreg, megvizsgálom. Mire János elterült a fehér lepedőkön, már fölötte is állott egy orvos a kábítószeres üveggel, a másik vékony pólyákkal kötözte az operáló asztalhoz, a sebésznrvos pedig kérte a kést. — Mit akarnak csinálni? — kérdezte nagy izgalommal János, — ezt nem lehet, kérem . ♦ . —- Segíteni akármik magán, öreg, hadd örüljön, mig él ♦ • . János már aludt is, bódultán, zihálva s mire felébredt, kinn volt fáradt testéből a golyó. A jövedelmet hozó, áldott, téli pihenőt juttató, kedves kis acélgolyó- Az is megfáradt a húszéves b^torkálásban. — örül neki? — kérdezte boldogan az orvos. János nagyot sóhajtott. — Az örömről ne beszéljünk. Oda van a téli gondatlanságom, elvették a pihenőmet. A golyót azonban elviszem. — Mit csinál vele? — Keresek egy jó vadászt, patront csináltatok a r? oly óból s visszalövetem magamba a po- ly*t. Mert mit csinálok én cnélkyl a kis golyó nélkül most már . . . Talán akad egy ügyes vf'-'áss, aki megteszi. Busán ül János a kórházi ágyon s a kis acélgolyót nézi. Azon töri a hűét, hogvan dughatná megint a lapockája alá. Nem tud véletlenül valaki egv ű.gves vadászemberí, aki nagy szakértelemmel bclebocsátaná Tárosba a golyót, ele úgy, h-gy vagy hu‘z esztendeig becsülettel kitartson? (thyvi). — A SZÓDÉTANFMET PART ELHALASZTOTTA KONGRESSZUSÁT. A szudé- tanémet párt március 26—27-re egybehívott pártnapját április 23—24-re halasztotta eh Porubszky beszéde a képviselőházban: A szlovákiai és kárpátaljai birtokok 88*5 százaléka el van adósodva! A Morván túl az eladósodottság 79 százalékos - A mezőgazdák kónyszeregyes- ségérOI szóló rendeletből csak néhány egészen eladósodott telepes látott hasznot PRÁGA. — Jelentettük, hogy dr. Porubszky Géza egyesültpárti képviselő a képviselőház keddi vitájában hosszabb beszédben bírálta a többség gazdapolitikáját. A képviselő beszédében egyebek közt a következőket mondotta: — A gazdatársadalom alig várt valamit nagyobb reménységgel, mint a gazdák adósságának a rendezéséről szóló kormányrendeletet, amely 1936 április elsejével lépett életbe. Érdekelte ez az egész köztársaság mezőgazdáit és termelőit, de talán 'legjobban Szlovákia és Kárpátalja gazda- társadalmát. Amikor itt a kérdéshez hozzászólok, a magyar társadalom revében beszélek, akiknek a 'bizalmából nyertem a képviselői mandátumot és amely magyar gazdatársa- dalomnak én is tagja vagyok. Elsősorban is tisztában kell lenni azzal, hogy amíg Morva- és Csehország elsősorban ipari állam, addig Szlovákia és Kárpátalja agrikul- tur állam és amig Morva- és Csehországban az őstermeléssel foglalkozók az összlakosságnak 20 százalékát teszik csak ki, a köztársaság német lakói az őstermelők tekintetében 23 százalékot alkotnak, addig Szlovákiában a szlovák őstermelők 57 százalékát, a magyar őstermelőik 64 százalékát, a ruszinok pedig 82 százalékát jelentik az őslakosságnak. — Én, aki a magyar nép között élek, igen jól ismerem a magyar gazdatársadalomnak eladósodott voltát. A helyzet az, hogy a magyar gazdák 70 százalékának adóssága van, 15 százalék akad olyan, amelyik adósság- mentes, de betéttel nem rendelkezik és talán csak ismét egy másik 15 százalék akad olyan, aki kevés megtakarított pénzét betét formájában elhelyezheti. A hivatalos statisztika is élismeri, hogy megvan a különbség a földbirtok eladósodottságára nézve a történelmi országok és Szlovákia és Kárpátalja őstermelői között. Cseh- és Morvaországban a földbirtok 79 százalékban van éladósodva, Szlovákiában és Kárpátalján már 88.5 százalékban. A magyar gazda eladósodottságának okai — Néhány szóval kitérek arra is, miért eladósodottabb a magyar gazda, mint a történelmi országokban élő morva vagy cseh gazdaember. A magyar gazda a kukoricatermelés kivételével csaknem kizárólag szemes termés termelésével, állattenyésztéssel és egyes vidékek szerint szőlő- termeléssel foglalkozik. A dohány-, a cukorrépa- éa a paprika- termelés szigorúan kontingentálva van » magyarlakta vidékeken éa nem egyszer pártpolitikai szolgálatban i» áll. A magyar gazda a terményeknek gyáripari feldolgozását, a kormány kellő anyagi alátámasztásának hiánya folytán alig ismeri. A szőlőművelés pedig —- amint közismert dolog — a magyarlakta vidékeken éppen a boradó magassága miatt nem rentábilis, úgy hogy amikor a magyar nép között sokszor felvetődik az a kérdés, hogyha valamit el akarunk érni, mit vessünk, nem egy tréfásan azt szokta mondani, hogy bukfencet vessünk, <— A magyar gazda eladósodottságának másik oka az, hogy a magyar gazda földje az állandó elemi károkkal szemben támogatásban nem részesül a kormány részéről. Magyarlakta területen alig folyik valami meliorációs munka, talajvizelvezetés, aiagcsövezéa, csatornázás stb. A brit birodalom gondol gyarmataira, megnézi, mit tesznek ott az ő alattvalói, hogyan gazdálkodnak gazdái, <— sajnos, nálunk a hivatalos magas körök nem nézik meg, hogy hogyan gazdálkodik a magyar gazda és hogy minő elemi károknak van kitéve a magyar gazda gazdálkodása, hogyan ’k&ll az elemi károk ellen küzdenie, hogy a mindennapi kenyerét megszerezze. «— A magyarlakta vidékeken a gazdatársadalom eladósodottságának okai visszanyúlnak a gazdasági krízis kezdetére, amikor még jobb volt a konjunktúra és magasabbak voltak az árak. Az iparkodó magyar gazda akkór házépítésbe fogott, földet vett, cséplőgépgarnituráikkal látta el magát és amikor 1930-ban a gazdasági krízissel beálltak az áreséseik a gabonaterménynél, az állatáraknál', előállott az a helyzet, hogy kisgazda az előbbi években szerzett adósságait nemcsak hogy nem bírta törleszteni, hanem még a kamatra és az adókra sem termett neki elegendő. A gazdasági krízis következtében leértékelődött úgy az ingónak, mint az ingatlannak az értéke egynegyed, sok helyen egyharmadra. Aki még tiz évvel ezelőtt egy banknak — mondjuk — 200.000 koronára jó pénz volt, az a kisgazda most legfeljebb 50.000 koronára jó a 'banknak. (nógatunk, ha azt megfelelőképpen módosítják, Éppen ezért előterjesztem módosító javaslataimat. A képviselő itt felolvasta módosító javaslatait, ^mélyeiket .már tegnapi számunkban közöltünk. Biztosítsák a gazdatársadalom boldogulását! — Antikor a magyar gazdatársadalom nevében — folytatta ezután beszédét Porubszky képviselő — ezen kormányrendelethez, amely törvényerőre fog emdjkcdm és amelynek hivatása volna az eladósodott gazdatársadálmát talpra állítani, módosításaimat előterjesztem, az a megjegyzésem van m ég, hogy akkor, amikor ilyen nehéz külpolitikai viszonyok közöt kell élnünk, gondoljanak az állam felelős tényezői arra, hogy a köztársaság igazi védelméről csak akkor fog tudni hathatósan gondoskodni, ha elsősorban az állam zömét alkotó gazda társadalom lesz anyagilag talpra állítva, ha adósságaitól a gazdaeanber mentesülni fog. hogy jólétét és boldogulását megtalálja ebben az államban. Amig ez a kormányrendelet ;->gy törvény ezt nem biztosit ja, addig az ilyen intézkedést — legyen az törvény vagy kormányrendelet ■— mint a ikiisgazdatársadalom taőpraáuliitá- sára irányuló egyszerű porhintést, nem fogadom eh- NYILATKOZAT A POZSONYI EVANGÉLIKUS LELKÉSZVÁLASZTÁS ÜGYÉBEN. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Munker Henrik, a pozsonyi német—magyar egyházközség presbitere a pozsonyi magyar evangélikus lelkészválasztással kapcsolatban elterjedt különböző hírekre vonatkozóan fölkérte lapunkat a következő nyilatkozat közlésére: „Tudomásomra jutott, hogy bizonyos körök a pozsonyi magyar evangélikus lelkészválasztással kapcsolatban olyan híreket terjesztenek, mintha én azt a kijelentést tettem volna, hogy amennyiben Endrefív Jánost választják meg lelkésznek, az első teendő az lesz, hogy a mostani német—magyar egyházközséget külön német és külön magyar egyház- községgé választjuk szét. Ezennel kijelentem, hogy ez a Hír nem egyéb légből kapott valótlanságnál. Ezzel szemben igaz az, hogy a pozsonyi magyar evangélikusok őszintén és teljes szeretettel ragaszkodnak a német — magyar közös egyházközséghez, annak fönntartását kívánják és minden szétválasztásra irágyuló törekvést a legélesebben elitéinek. Ezt az álláspontot igazolja a kon- vent februári ülésén elhangzott felszólalásom is, amikor kijelentettem, hogy nekünk, német és magyar evangélikusoknak létérdekünk az együvétartozás s ez az egész közgyűlés egyhangú tetszésével találkozott."- ELŐADÁS A POZSONYI MAKKMiért mm vezetett eredményre ez 1933. évi 7®. számú kormányrendelet? — Ilyen körülményeik között született meg 1936 április elsején, a 76. számú kormányrendelet, amelynek az lett volna a célja, hogy a mezőgazdákat, mint a társadalom fundamentumát, az adósságok lavinájából .kiemelje, talpra állítsa és igy az állam megfelelő biztosítékot nyerjen az adósságmentes kisgazda-társadalomban. Erről a 76. számú kormányrendeletről, amely a mezőgazdasági kényszeregyességről szól és amely most törvényerőre fog emelkedni és amit oly nagy reménységgel vártunk, a kétévi tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlatban eredménye egyenlő volt a semmivel. Mi volt az oka, hogy a g.azdaadósságok rendezésénél ez a kormányrendelet nem vezetett eredményre? Az első ok az volt, hogy kimondta a (kormányrendelet, hogy csak olyan kisgazdabirtok eshetik kény&zeregyesség alá, amelynek négyötöde meg van terhelve adósságokkal, tehát az ingatlannak 80 százaléka. Ehhez egy másik kikötés is volt, hogy szükséges, hogy a hitelezők nagyobb része hozzájáruljon a kiegyezéshez. A legtöbb esetben a hitelezők megtagadták a hozzájárulást, úgyhogy a megindított kénv- szeregyességi eljárás holtpontra jutott. A kellő eredményt megnehezítette az eljárásnak a lassúsága is. Nem volt és nincs elegendő szakbíró, szakreferens, aki járásonként a gazdaadósságok rendezésénél a kényszeregyességeket levezette volna. A bírák túl vannak terhelve és a gazdaadóssá- gok rendezésével csak egyéb teendőik mellett, ha idejük maradt, tudtak foglalkozni. Ennek az volt az eredménye, hogy mivel a legtöbb hitelező nem járult hozzá-a kiegyezéshez, a két év letelt,,:-az illető gazda törlesztésre kapott moratóriumot és amikor a bíróság elutasította az adósságrendezést, egyszerre a hitelezők raja lepte meg őt. — Ha szorosan vesszük, a mezőgazdák kénysz eregycsségéből csak né- ftány abszolút eladósodott telepesnek volt haszna és egypár olyan szemfüles, nem-keresztény gazdálkodónak, aki n-emlétező adósságokkal és nem- létező hitelezőkkel a semmitérő kormányrendeletből is tudott valamit csinálni. Az igazi gazda- közönségnek ez o kormányrendelet — nyugodtan mondhatom — semmit sem használ. — Mi, ellenzéki magyar párt, nem vagyunk a gazdáknak, különöse, pedig a magyar gardáknak ellenségei. Mi minden kormányjavaslatot, amely a magyar gazdaíársadalcmnak javát szolgálja, támogatunk, de ilyen kormányrendeletet, illetve törvényjavaslatot csak abban az esetben táBÁN. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Pénteken, március 18-án este nyolc órakor a pozsonyi MAKK főiskolás otthonban dr. Aixinger László tart jogtörténeti előadást az 1867. évi kiegyezésről a főiskolások részére.- UJ ORVOSDOKTOR. Korenkó Miklóst, Korenkó György restéri (Gömör) evangélikus lelkész fiát március 18-á-n a prágai Károly-egyetemen az összes orvostudományok doktorává avatják,- LAPKOBZASOK SZLOVÁKIÁBAN. A Zsolnán megjelenő lapok közül elkobozták a Slovensky Hlas és a Magyar Uiság keddi számát. A pozsonyi ügyészség elko- boztatta a Slovenská Pravda keddi és szerdai számát. — HALÁLOZÁS. Budapesten bosszú betegréz után meghalt Szépé s (Sbhiütz) Bóíláné. Március ll-én temették el nagy részvét mellett. Férje, Szepes Béla állatorvos, két leánya, két nővére és kiterjedt rokonság gyászolja. — HÁRMAS IKREK OALÁNTAN. Tudósítónk jelenti: Spacsek János galámtai cipész felesége a napokban három egészséges gyermeknek adott életet, akik közül kettő fhi, egy leány. Érdekes, hogy Spac-aeknénak tavaly ikrei születtek. A hármas ikrek inre az egész környéken nagy feltűnőét keltett,. 5
