Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-17 / 63. (4506.) Második kiadás

Elkobzás után második Fisdás 1^7 j^JBT I XVII. évf. 63. (4506) szám • Csütörtök • 1938 március 17 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K6., külföldre: évente 45<L félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • FI képes melléklettel havonként 2.50 K6*val több. Egyes szám ára 1.20 Ki« vasárnap 2.- Ki. A szlovenszköi és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. ö • SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP, PRflHfl, A történelmi pillanat felelőssége (d) PRÁGA. — Akármilyen oldalról, akár­milyen szempontból nézzük is az osztrák csatlakozást, tagadhatatlan, hogy teljesen uj helyzetet teremtett Középeurópában. A vi­lágháború befejezése óta ez a legnagyobb világpolitikai esemény egész Európában, vi­lágesemény, amelynek következményei ma jnég úgyszólván beláthatatlanok. Tagadha­tatlan, hogy nemcsak Európa térképe válto­zott meg egy önálló országnak az eltűnésé­vel, de lényegesen megváltozott az eddigi erőegyensúly, a hatalmi helyzet is. Az erő­egyensúly változását szellemesen szemlélteti például Yester Szaniszló, a kiváló csehszlo­vák katonai szakiró, aki kimutatja, hogy Németország, amely a világháború végén területének 13 s lakosságának 10 százalékát vesztette el, most 15 százalékot kitevő terü­letet kapott s visszanyerte a 10 százaléknyi lakosságot s katonai ereje szóról-szóra ugyanannyi mint 1914-ben volt: hatvan hadosztály. Az erőegyensúlynak a Német­országgal szomszédos államok szempontjá­ból való 'módosulását Yester egy érdekes számmal fejezi ki; a.z úgynevezett nyomási koefficienssel, amelyet ügy kap meg, hogy a szóbanforgó állam lakosságának számát aiányba hozza az illető államot környező szomszédállamok összlakosságával, vagyis a határokra gyakorolt nyomást az a szám mutatja, hogy a szomszédok lakossága hány- szorta haladja meg az illető állam lélek szá­mát. Yester arra az eredményre jut, hogy az uj szomszédság következtében Olaszor­szág nyomási koefficiense az eddigi 2-ről 3.5-re, a Jugoszláviáé 6.5-ről 11.5-re, a Ma­gyarországé pedig 6-ról 14.5-re emelkedett, mig Csehszlovákiáé az 588 kilométeres uj csehszlovák—német határ ellenére nem vál­tozott. Ezek a számok persze csak egyoldalú és játékos érzékeltetései a beállt változás­nak, mert például Jugoszlávia, amely a kis- antant egyik leghatalmasabb tagja, nem­csak, hogy nem szomorkodik az uj szom­szédság . miatt, de félhivatalosa Örömét fe­jezi ki a rá nézve nyomasztó emléket jelen­tő Ausztria eltűnése alkalmából s Olaszor­szág után az első volt, amely sietett kinyi­latkoztatni, hogy a népszövetség egyik tagállamának eltűnése számára elintézett probléma. Olaszország és Magyarország szempontjából a Yester-féle megterhelési számot szintén korrigálja az, hogy egy szö­vetséges, illetve baráti nagyhatalom lett az uj szomszéd a maga 74 milliós lakosságával. De ne menjünk részletekbe: fő az, hogy Ausztria eltűnése úgy politikai, mint gazda­sági tekintetben történelmi fordulópontot jelent Középeurópában. Középeurópa törté­nelmében uj fejezet kezdődött s ezekben a történelmi órákban a középeurópai nemzetek vezetőinek minden szava és minden csele­kedete végzetesen fontos, mert történelmi jelentőségű. A kormánytényezők eme fokozottabb fe­lelőssége nemcsak külpolitikai viszonylatban áll fönn, hanem belpolitikai téren is. Nem­csak diplomáciai előrelátásra és megfontolt­ságra van most szükség, hanem tudniok kell azt is, hogy a belpolitikai tényeknek ma na­gyobb külpolitikai jelentőségük s visszhang­juk van, mint bármikor, s ezért a belpolitiká­ban is ugyanolyan előrelátás és megfontolt­ság kell, hogy vezesse őket. Mi a külpolitika pillanatnyi szövevényeibe nem látunk bele, mint ellenzékieknek nincs beletekintésünk a diplomácia készülő elhatározásaiba, s mivel nem ismerjük az összes külpolitikai ténye­Az első nagy külpolitikai megnyilatkozás Mussolini ünnepli az Anschlussí „Tévednek, akik Németország és Olaszország ellentétével számolnak” — Hitler visszaérkezett Serünké - Paris és London tanácskozik — PRÁGA. — A világpolitikai események olyan iramban torlódnak egymásra, hogy úgyszólván nem is lehet nyomon követni az egyes részleteket. Amikor Hitler diadalma­san visszatért Berlinbe, ugyanebben az órá­ban mondta el nagyjelentőségű beszédét Mussolini az olasz parlamentben. Párisban reggel óta együtt van a minisztertanács, hogy a csütörtökön fölolvasandó kormány- nyilatkozatot megfogalmazza. Permanenciá- ban van Londonban az angol miniszterta­nács is, amelynek döntése elé az egész világ élénk érdeklődéssel fordul. Spanyolország­ból ellentmondó jelentések érkeznek a vö­rös kormány helyzetéről, de mindenesetre J kétségtelen, hogy a nemzetiek nagy harctéri! sikerei olyan kritikus helyzetbe hozták aj kormányt, amelyből — úgy látszik — csak a tv? jy m hathatós külső segítség tudná meg­menteni. jelentőséget kell tulajdonítani an­nak a körülménynek is, hogy a holland mi­niszterelnök tegnap éjszaka rádióbeszédet mondott és kijelentette, hogy az európai fe- ! szükségre való tekintettel az újoncok lesze-f relését elhalasztják és egyelőre fegyverben a tartják őket. Világpolitikai eseményekkel függ össze Károly román király londoni ut­jának elhalasztása is, mint ahogy ezt hiva­talosan is megállapították. Mussolini a megingathatatlan német-olasz barátságról RÓMA. — Mussolini ma a fasiszta nagytanács­ban beszédet mondott és méltatta az osztrák ál- lamfordulat jelentőségét. Mussolini beszéde meg­dönt minden olyan föltevést, vagy kombinációt, amely Olaszország és Németország ellentéteivel számolt ebben a kérdésben. Mussolini beszédé­ben részletesen foglalkozott Ausztria önállóságá­nak problémájával a múltban és a jelenlegi fej­lődés előzményeivel. Rámutatott arra, hogy az üldöztetések ellenére is folytonosan terjedt a nemzeti szocialista mozgalom Ausztriában. Senki nem vonja kétségbe, hogy az osztrák népnek jo­ga volt küzdeni a függetlenségért, de csak az olyan függetlenségért, amelynek nincs szüksége minduntalan külföldi katonai segítségre. Musso­lini megállapította, hogy Schuschnigg népszava­zása sarkalatos tévedés volt. Megbizonyosodott ugyanis, hogy az osztrák nép a csatlakozás mel­lett van. Tévedés azt hinni, amit sokan emlegetnek ma Európában, hogy a német csapatok megjelenése a Brenneren megzavarja a barátságot Olaszország és ' Németország között. A rasisztáknak xninúcn határ Szent, ez természetesen vonatkozik a bren- neri határra is. Olaszország és Németország kö­zött semimfé’e ellentét nincs és mindenki súlyo­san téved, aki ezzel számol. A Berlin—római ten­gely nem diplomáciai mü csupán, amely békés körülmények között á’lja meg a helyét, hanem olyan alko ás, amely a legsúlyosabb megpróbál­tatásokat is kiállja és a legkritikusabb időben is nemcsak a két nép, hanem egész Európa békéjének érdekeit szolgálja. Hitler diadalmas bevonulása Seriinbe Hitler visszaérkezett Berlinbe. A hazatérő ve­zért és kancellárt diadalmámorban úszó, fellobo­gózott város fogadta, mint ahogy ezt Göbbels tegnapi rádió felhívásában jelezte. „Olyan fogad­tatást rendezünk Hitlernek, amilyet még nem lá­tott a birodalmi főváros" — adta ki a jelszót Göbbels és a berliniek valóban eleget tettek a felhívásnak. Az egész város talpon volt. A ha­talmas útvonalon, amely a tempelhofi repülőtér­től a Wilhelmstrasseig vezet, beláthatatlan ön­zőket, nem is szólunk bele, csupán annyit szögezünk le, hogy ilyen pillanatokban sem­mi sem homályosithatja el a politikusok tisz­tánlátását, mint a dogmák és ideológiai ten­denciák, s igy mint állampolgárok a legjó­zanabb realizmust követeljük meg a felelős tényezőktől. Ami a belpolitikai kérdéseket illeti, úgy látszik, a kormány maga is érzi, hogy az elintézetlen kérdéseket sürgősen meg, kell oldani. Ennek első jele az, hogy a szlovák kérdést szeretné elintézni a szlovák néppártnak a kormánytöbbségbe való bevo­násával, mert ez irányban újabb tárgyalá­sokat kezdett Hlinka pártvezérrel. Valóban, külpolitikai tekintetben is mennyire súlyo­sabb lehetne Hodza szava, ha a szlovák kér­dés régen el volna intézve és a kormány­többségben maga mögött tudhatná a szlo­vák autonómista pártok tömegeit is. De még súlyosabb érveket szögezhetne a külfölddel szemben, ha a köztársaság másik két alap­vető problémájának elintézett voltára mu­tathatna rá: ha Kárpátalja autonómiája és a nemzeti kisebbségek problémája is el lenne intézve. De sem Kárpátalja önkormányza­tának megtestesítője, a szojm nem működik még, sem Szlovákia autonómiája nincs tör­vénybe iktatva, amiért a szlovák néppárt és a szlovák nemzeti párt s vele együtt a szlo­vákiai magyarok, németek és ruszinok váll­vetve harcolnak, sem a kisebbségi kérdés­ben nem jutottunk el odáig, hogy a szudéta­német párt által benyújtott hat népvédő ja­vaslatot a parlament tárgyalás alá vette volna. Három alapkérdés, amely most húsz­éves jubileumot ér el. Látjuk, hogy most legalább az egyiket, a szlovák problémát vették ismét elő. De tévednek azok a kormánypártok, amelyek azt hiszik, hogy az egyik kérdés esetleges megoldásával a másik kettőt el lehet ha­nyagolni. Ez a három föladat szer/es ösz- szefüggésben áll egymással, egyik a másik nélkül meg nem oldható. Kárpátalja ön- kormányzatának megvalósulása bizonyos mértékben a ruszin és magyar kérdés ren­dezését is jelenti. Szlovákia területi önkor­mányzata nemcsak a szlovákság, hanem a magyarok, a szepesi németek és a sárosi- zempléni ruszinok ügye is, viszont a szu- détanémet kulturális autonómia jogilag tel­jesen összefügg a szlovákiai kulturális auto­nómia hasonló rendezésével. Összefüggő kérdéskomplekszum ez, amely együttes el­intézést kíván. Ezt az összefüggést eléggé kihangsúlyozták a szlovák néppárt, a né­metség, a magyarság, a ruszinok és a len­gyelek együttes hírlapi és parlamenti nyi­latkozatai is. Másszóval: az idő parancsa az, hogy a szlovákok, németek, magyarok, ruszinok és lengyelek kívánságait egyidejű­leg cs együttesen rendezzék. Ez nemcsak e népek érdeke, hanem az állam érdeke is. Különösen most. Eminens államérdek az, hogy a kormány a polgári szabadságjogok és a demokratikus egyenlőség tudatának annyira fontos lelki kötelékével a rendszer­hez fűzze a kisebbségeket, mert ezzel nem­csak belül szolgálja a lelki konszolidációt, hanem kifelé is elszedheti a köztársaság­ellenes külföldi propaganda kezéből a leg- hathatósabb argumentumokat. Most nincs idő taktikázásra és halogatásra, a történel­mi felelősség nem Ígéreteket, hanem tette­ket kíván. Belőlünk nem türelmetlen sietség, hanem a helyzet reális fölismerése beszél. A ma­gyar kisebbség megtanult higgadtan várni. Két évtizede várja türelemmel jogos kíván­ságainak beváltását. Most ezekben az órák­ban is nyugalommal, de annál több hittel és reménységgel várjuk helyzetünk jobbrafor- dulását. A perc felelősségtudata ránk is kö­telező. Kívánatos, hogy a magyar nemzeti kisebbség minden tagja őrizze meg nyugal­mát s ha lehet, még szorosabb egységbe zárkózva, még teljesebb egyakarattal sora­kozzék a magyar nép túlnyomó többségé­nek bizalmával alkotmányosan megválasz­tott vezéreink mögé. A magyar nép politi­kai vezetői a két évtized óta folyó nehéz politikai harcokban megedzett lélekkel és tudással állják a harcot és ez a népért foly­tatott lankadatlan küzdelem nem szűnik meg, amig végleg ki nem harcolják a ma­gyar kisebbséget megillető jogok teljességéti

Next

/
Thumbnails
Contents