Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-11 / 58. (4501.) szám

4

1938 március 11, péntek.

Ríbbentrop Halif ax-t zal tárgyal

Féloldali hüdésben szenvedő betegeknek

Mellébeszél,’>

megint mellébeszél a dolgoknak a magyar „aktiviz- mus“ zsolnai szócsöve. Vita helyett utszéli hang, érv helyett kültelki személyeskedés, ezt a tónust a magyar újságolvasó hallotta már jó sok esztendővel ezelőtt, akkor Bécsi Magyar Újság volt a neve. Most zsolnai Magyar Újságnak hívják. Csak a jelzőben van némi különbség, a hang ugyanaz. Valószínűleg a hatása is.

A mellébeszélés ott kezdődött, hogy a zsolnai „aktivista" szócső nagy magyar vívmánynak, sőt — a hasravágódás helyesírása szerint nagybetűkkel Írva — „Magyar Február 18“-nak deklarálta azt, hogy ezentúl az 50 százalékos magyar többségű bírósági járások magyar többségű helységeiben a vasút és a posta kétnyelvű föliratokat és bélyegzőket lesz köteles használni. Mi ezzel szemben rámutattunk arra, hogy hipokrizis ezt vívmánynak minősíteni, mert ez inkább jogszükités, hiszen a kisebbségi nyelv használatának kedvezményét a nyelvtörvény és nyelvrendeíet az állami hivataloknál elvben a 20 százalékos minimális számarányhoz kötötte, nem pedig 50 százalékhoz, ahogy ezt a magyar aktivisták prezentálják nekünk, továbbá a csehszlovák statisztikai hivatal számaival bebizonyítottuk, hogy ez nemcsak elvben van igy, hanem gyakorlatilag is igy nyert végrehajtást Cseh- és Morvaország német vidékein. Sőt kimutattuk, hogy a postaügyi minisztérium forgalmi helységnévtára már Szlovákiára és Kárpátaljára vonatkozóan is gyakorlatilag alkalmazta ezt a szabályt, amikor jóval éöbb helységnél mondja ki a kétnyelvűség bevezethetőségét, mint amennyire az aktivista paktum vonatkozik. Ezekből a tényigazságokból levontuk a tanulságot, hogy a „Magyar Február 18"-nak nevezett aktivista paktum a 20— 50 százalékos magyarságot számláló járásokban 120.123 magyart hagy ki a kétnyelvűség most bevezetendő kedvezményéből s ezért ez nem jogkiterjesztés, aki annak hirdeti, az vagy tájékozatlanságból, a dolgok nem ismeréséből teszi, vagy pedig, ha tudatosan vallja ezt, akkor nem azonosítja magát a magyar kisebbség érdekeivel.

Az aktivista szócsőnek velünk szemben egy föladata Jett volna: bebizonyítani, hogy megállapításaink tévesek. Bebizonyítani, hogy nem igaz az, hogy Cseh- Morvaországban már 20 százalékos német kisebbségek élvezik azt, amit nálunk csak 50 százalékos magyar többség kaphat, bebizonyítani, hogy nem 120 ezer magyar lakost zár ki a paktum a szóban forgó jog- kedvezményből, 8 bebizonyítani, hogy nem igaz az, miszerint a postaügyi helységnévtár eddig elvben már nálunk is végrehajtotta a 20 százalékhoz kötött nyelv- iogot és nem zárta ki a 120 ezer magyart. Az aktiviz- mus szócsöve azonban nem ezt tette, mert nem tehette. Mert a nyelvtörvény paragrafusait és a statisztikai hivatalt nem nyelhette le. Az aktívizmus számára nem maradt más hátra, mint vagy azt mondani, hogy bocsánat, tévedtem, vagy pedig — ha erre a férfias gesztusra nem képes — akkor legalább hallgatni. A magyar nyelvű Prager Presse azonban sem az egyiket, sem a másikat nem tette, hanem egy harmadik módszerhez folyamodott: a mellébeszéléshez. Mellébeszéléshez, amely hozzászólásnak látszik, de nem csinál egyebet, mint sok szóval próbálja elbüvészkedni a lényeget.

Mi a jobbik esetet tételeztük föl az aktivistákról. Azt, hogy csak tapasztalatlanságból, a helyzet félreismerése következtében beszélnek „Magyar Február lS"-ról, ám ha megtudják, hogy tárgybeli és statisztikai tévedésnek estek áldozatul, rögtön elfordulnak a furcsa paktumtól s úgy ellenefordulnak, mint egyszer már az állampolgársági javaslat első szövegezésénél tették. Igaz, a tudatlanság csak a magánéletben enyhítő körülmény, mert ott csak önveszélyes dolog, a közéletben már megbocsáthatatlan bűn, mivel hatásában közveszélyes, — de bíztunk abban, hogy a kapott íölvilágositás után magyar emberek mégsem fognak magyar jogszükitést magyar vívmánynak hirdetni. Csalódtunk, a magyar aktivisták továbbra is kardoskodnak „vívmányuk" mellett s ezzel tanúsítják, hogy nem tévedésből, hanem tudatosan mentek föl 20 százalékról 50 százalékra. A mellébeszélés mestere, aki lapjában „Kisebbségi Szemtanuknak címezi magát, vállalja a magyarság előtt ezt a súlyosbított erkölcsi felelősséget,

A Mellébeszélés Mestere mindenről beszél, csak a nyelvtörvény elbüvészkedett százalékairól és a statisztikáról nem. Illetve az utóbbiról mindössze egy megjegyzése van, némi kéjes kajánkodással ezt kérdi: „De hol a tiszta látás hiánya mellett a tájékozottság is? Ha a PMH statisztikai ekvilibristája olyan pontosan megállapítja a magyar kisebbségi nyelvhasználat hátrányos helyzetét a németekével szemben, miért feledkezik meg róla, hogy Brno-nak és Olomouc-nak hivatalosan ma sincsen német neve?" Ezzel a magyar szájból cinikusan hangzó kérdéssel Kisebbségi Szemtanú őnagybetüsége bizonyára azt a gyanút akarná meggyökereztetni a magyarokban, hogy talán mégsem fgaz az, hogy a németek már 20 százaléktól fölfelé élvezik a kétnyelvűséget, mert hiszen itt a legjobb példa, Bmo és Olomouc. Ismételjük, hogy a tájékozatlanság csak a magánéletben enyhítő körülmény, de a közvéleményben közveszélyes és megbocsáthatatlan, őnagybetüsége azonban úgy látszik étaludía a nép- számlálást, hogy ilyesmit kérdez. Mert Kisebbségi Szemtanú, ha csak a saját szemét hívja tanúnak, s megnézi a statisztikai hivatal kiadványait, megtalálhatja benne, hogy Olmütz városa, amelyben a német- fcég 22.9 százíuékos aránnyal bír, olyan bírósági járásba tartozik, ahol a németség csak 18.8 százalék.

Rriirm esetében némileg más a helyzet. Eb? he* táreset. Itt az 1930-as népszámlálás szerint a város egyben bírósági járás is és a németség 20.2 százalékot tesz ki. A németség interpellációk és egyéb utak igénybevételével állandóan igényli a kétnyelvűséget, de a Kisebbségi Szemtanú, aki közeiáll a belügyminisztériumhoz, bizonyára nagyon jól tudja, hogy a belügyminisztériumrak mi az álláspontja ebben a kérdésben. A belLONDON, — Ríbbentrop német külügyminiszter csütörtökön délelőtt tizenegy órakor dr. Boehrmann ügyvivő kíséretében meglátogatta lord Halifax angol külügyminisztert és hosszantartóan tárgyalt vele*

PRÁGA. — A képviselőházi külügyi vita iránt a harmadik napon erősen megcsappant az érdeklődés. Ezt főleg az osztrák népszavazásról, nemkülönben a francia kormány bukásáról szóló hir idézte elő. A folyosókon élénk élet uralkodott. A teremben az érdeklődés oly lanyha, hogy a viharcsengőket ismételten működésbe kellett hozni, hogy a Ház tanácskozóképes legyen. Ebédtájt szólalt fel Esterházy János képviselő. Felszólalása parázs szócsatát váltott ki. Ez alkalommal különösen az agrárpárti képviselők avatkoztak be, a szóviadalban Jaross Andor képviselő is kivette részét. A következő szónok beszéde alatt azonban ismét minimumra csökkent a jelenlevők száma, A koalíciós képviselők is csak aláírták a bejáratnál levő jelenléti lapot, tudomásulvették, hogy „három óra tájban szavazás** és a dolgukra mentek.

Ma délután összeültek a politikai miniszterek a kormányválság tengeri kígyóvá növekvő problémája befejezésére. Az a hír járja, hogy a cseh nemzeti egységpárt mégis bevonul a többségbe Jezek tárcádon minisztersége ellenében és hogy minden egyéb marad a régiben. Még a földművelésügyi miniszter is.

A vita

Elsőnek Gajda fasiszta szólalt fel s az üres padok előtt bejelentette, hogy a fasiszta párt az expozét tudomásul veszi.

Dr. Luschka (német kér. szoc.)' hangoztatja, hogy a szudétanéimet kérdés megoldása elsősorban csehszlovák belpolitikai kérdés.

Zierhut német agrárpárti jó szomszédi viszonyt sürget a környező államokkal.

Micura teljesen egyetért Hitler kancellár beszédének ama kitételével, hogy Középeurópában a politikai államhatárok nem szabhatók meg úgy, hogy az etnikai határokkal összeessenek.

Ivák fasiszta reagált az olasz miniszterelnöknek a megcsonkított Magyarországról tett nyilatkozatára s kijelentette, hogy az ölasz miniszterelnök e dologban tévedésben van, mert ha

ügyminisztérium épp most szegezte le egy interpellációra adott válaszában, hogy a briinni német arányszámot azért nem ismeri el a kétnyelvűség elismeréséhez alkalmas jogalapnak, mert szerinte a népszámlálási biztosok cgyrésze túlságos benevolendávai járt el a népszámlálásnál és százával fordultak elő esetek, hogy németek csehszlovák alkalmazottait németeknek ismerték el. E rendellenességek miatt uj népszámlálásra volna szükség, de ettől a minisztérium eltekintett, ám nem ismerheti el, hogy a német kvalifikált többség valóban megvolna, annál is inkább, mert közben a népesedés statisztikája úgy igazolja, hogy a németség már a 19 százalék alá került. Ennyit a Brünnre és Ohnützre vonatkozó kérdésről, amelynek fölvetésével az aktivista szócső azt szerette volna bebizonyítva látni, hogy a 20 százalékos kisebbségnek nem jár a nyelvjog. Hiába szeretné leplezni az aktivisták biamázsát: igenis jár.

Ez a kis kérdés volt különben az egyetlen tárgyhoz szóló megjegyzése Kisebbségi Szemtanúnak. A többi mellébeszélés és szóvirág- Az ő virágnyelve szerint a szóbamforgó paktum „egészséges szinhus-falat", amit „a nemzetmentő frázisok babtomyaitól és egyéb cukrászati csodáitól elrontott gyomrunk nem tud megemészte- ni“. Mesél arról, hogy az elmaradott öreg ember a „delizsánc‘*-ot megbizhatóbbnak tartja a vasútnál és repülőgépnél s a politikában szerinte mi is a delizsáncnál tartunk. Aztán kétszer is hosz- szu szakaszokban túlzott karikatúrát fest az — aktivista magyarról, végül még egy raccsoló báró szájába adott adomával is kedveskedik. Mindenről van szó itt, csak a lényegről nem. Az irásmü legnagyobb része azonban dühös nyelv- öltögetés. Vasárnapi dkkünkről ilyen hangon szól: „lekicsinylő vigyor", „hamis könyvelés**, „visszaélés a magyarság józanságával és türelmével**, „szellemszegény kísérlet**, amely „politikai dedó-nívót tükröz"* sőt* amely „már nem

Amikor Ríbbentrop Halifaxhoz ment, öt- ven antifasiszta tüntetést rendezett ellene. A rendőrség azonnal közbelépett és szétzavarta a tüntetőket. Ríbbentrop nem vett tudomást a tüntetésről és mosolyogva lépett be az angol külügyminisztérium kapuján.

valakit csonkítottak, úgy az a szlovák nép volt és nem a magyar.

Beuer német kommunista beszédének első részében a szudétanémet párttal, a második részben a német aktivistákkal vitázott.

Majd Esterházy János mondott hatalmas beszédet s felsorolta a magyarság legfőbb követeléseit.

Esterházy beszédét technikai okokból lapunk legközelebbi számában ismertetjük.

Lizhner cseh agrárpárti felolvassa a pitfs- burg'hi egyezmény teljes szövegét és pontról- pentra bizonygatja, hogy azt már teljesítették. A szlovákiai országos elnök és az országos képviselőtestület hatáskörének kibővítéséről szerinte lehet tárgyalni.

Lichner képviselő — aki különben a. Slovenská Liga egyik vezéralakja, — beszéde végén bejelentette, hogy a nemzeti kisebbségekkel „együtt akar dolgozni”. Megadjiuk nekik — úgymond — ami megilleti őket, de nem szabad többet követelniük, mint amennyit mi magunk kapunk. Ha Esterházy azt követeli Csömör képviselőtől, hogy a parlamenti szószékről jelentse ki, hogy ő is követeli a csehszlovák elemnek a határövből való kiköltöztetését oda, ahonnan jöttek, úgy ilyen föltételek mellett nehéz együttműködésről beszélni.

A kommunista „szóvirágok"

Neuwlrth szudétanémet párti és Pekárek cseh iparos másfél órás beszéde után Zápotocky kommunista bejelentette, hogy pártja a köztárságot és a demokráciát ugyan fegyverrel is kész megvédeni, de mert a mai rezsimmel szemben bizalmatlan, ezért az expozét nem s-zavazza meg.

Beszéde közben a különben gyéren látogatott terembe bejött Stivin szociáldemokrata képviselő, a Právo Lidu főszerkesztője, aki a legutóbbi napokban lapjában élesen támadta a kommunistákat a vasárnapi ünnepségeken — csehszlovák külföldi napon — hordott jelszavas táblák miatt.

Amikor Stivin a terembe lépett, Zápotock^ reprodukálhatatlan kifejezéssel „mindenrekész uc- calány’,-naik nevezte. A kommunista képviselők hevesen szekundáltak az antiparlamentáris kifejezéssel élő szónoknak s ők „Srobár vérebé”- nek mondták a szociáldemokrata képviselőt.

Az elnöki rendreutasítások után Zápotocky sietve befejezte beszédét.

Lukác cseh nemzeti szocialista üdvözölte a csehszlovák—magyar határforgalomról szóló egyezményt és a középeurópai államok együttmiiködéis macchiavellizmus, hanem egyszerűen hátulgom- bolós rabulisz-tika", „beszéd- és értdemgyakor- lat**, „amelynek legelsősorban is a dadogás zavarait kellene leküzdeni s kificamodott szellemi tagjait helyreigazítania**. Erre az ékes „akíivis- ta‘‘ virágbeszédre csak egy mondani valónk van. Nem az a fontos, hogy miképpen írunk, hanem az, hogy amit mondunk, igaz-e vagy nem igaz.

Ha igazunk van, nincs szükség arra, hogy a delizsánc korabeli vidéki újságírás divatból kiment ékes barokk nyelvezetének ódonzamatu ci- kornyáival cicomázzuk ki mondanivalóinkat, elég maga a puszta tárgyi és erkölcsi igazság. A meztelen igazságot akár dadogva is el lehet mondani, nem kell számára poétikai ostya és rétori ravaszkodás. Elég a legpuritánabb stílus. Viszont az irás erkölcsi tartalmának hiányát nem tudja pótolni a legragyogóbb szójáték és irásmüvészet sem, ellenkezőleg, mennél cifrább és patetikusabb a szó, annál gyanutkeltőbb, annál kirívóbban kiérezni belőle a hipokrizis belső krízisét.

Kisebbségi Szemtanú túlzott önkarikaturájában úgy akarja föltüntetni a dolgot, hogy a mi szemünkben az aktivisták már nem is magyarok. Téved. Ellenkezőleg, éppen sokaljuk, hogy tul- kihangsulyozottan magyarok, mondhatnék, kirakati magyarok, ők azok a magyarok, akiket a kormánytöbbségi politika mindig a kirakatban tart és mutogat, mert velük bizonyíthatja kifelé, hogy itt nemcsak ellenzéki magyarok vannak, hanem olyanok is, akik meg vannak elégedve azzal, amit a magyarság „Magyar Február 18** címen kap. ők a kormánytöbbség politikája számára az alibi-mapvarok. És emiatt az alibiszerep miatt Kisebbségi Szemtanú is jogtalanul mondja azt magáról, hogy „kisebbségi szemtanú'*. Nem az, mert többségi alibitanu*

*) E cikkünk a tegnap! számból anyag-torlódás

miatt maradt ki:

gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez reggelenként egy kis pohár természetes „Ferenc József** keserüviz azért, mert anélkül, hogy a betegnek a legcsekélyebb mértékben is erőlködnie kellene, a beleket alaposan 'kitisztítja és az egész anyagcserét! előmozdítja. Kérdezze meg orvosát. so

sének megteremtését sürgeti. Majd a szlovák néppárttal vitázott a pittsburgihi egyezményről.

A szavazás

Lukác beszéde alatt a vilharc&engők beszól! int- ták szavazáshoz a képviselőket s közben a miniszterelnökkel az élén bevonult a kormány is. Háromnegyed öt órakor azután a Ház többsége a miniszterelnöki nyilatkozatot a koalíciós többség szavazataival tudomásul vette. A koalícióval szavazott a cseh nemzeti egységpárt is, mig a kommunisták nem emelték fel karjaikat. A szlovák néppárt képviselői a szavazáskor nem tartózkodtak a teremben.

A képviselőház legközelebb március 15-én, kedden 15 órakor tart ülést, amikor a zárszámadási vitát folytatja.

Helyei Gyulát ünnepelte az egyesült párt kassai iparc3- és kereskedőszakosztálya

Az egyesült párt kebelében működő kassai iparos és kereskedő szakosztály hétfőn este tartotta meg havi ismeretterjesztő előadását a tagok nagyszámú részvétele mellett. Helyei Gyula ügyv. elnök elöljáró szavaiban kegyeletes szavakkal emlékezett meg a szakosztály két halottjáról: Kemény Györgyről s Kundek Andrásról. Majd Grusetzkv Ferenc főtitkár tájékozást nyújtott a szakosztály elmúlt havi működéséről. A szakosztály uj tagok belépésével állandóan erősödik. Egyes ipari és kereskedői gócpontokban megalakulóban van a párt vidéki helyi szakcsoportja. A kassai kiállítással kapcsolatban megemlítette azt, hogy február 7-én a szakosztály nyílt levelet intézett Maxon Milán polgármesterhez, mint a kiállítást előkészítő bizottság elnökéhez, kérve a magyar nyelvi sérelmek orvoslását. Ez a felhívás ha nem. is teljes mértékben, de

eredménnyel járt, mert a kiállítási bizottság elrendelte, hogy a kiállítási irodában a magyar nyelv érvényre jusson, amellett az eddig csak egynyelven kiadott tájékoztató újságot ezután havonta egyszer magyar nyelven is ki fogják adni.

A szakosztály ezután is figyelemmel fogja kísérni,, hogy az őslakosság jogos és igazságos kívánságait minden téren teljesítsék. A szakosztály felhívta a tagok figyelmét arra is, hogy ez évben igen sok állampolgárnak lejár az állampolgársági okmányának (osvedőenie) érvényessége. Ez ügyben a szükséges felvilágosításokkal, ixtbaigazitással és segítséggel a kassai kerületi főtitkárság irodája szolgál a párt tagjainak. A beszámolót Sándor András és Éliás Nándor hozzászólása után he- '- i lyesléssel elfogadták.

Majd a szakosztály szervezeti szabályzatát | pontról-pontra letárgyalták és elfogadták, úgy, hogy ez alakon a vidéki szakcsoportoknak is pontos iránymutatás szabályzat áll rendelkezésre és segítségre. A szabályzzat megszerkesztéséért Grusetzky Ferenc főtitkárnak jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak.

Ezután Takáts Béla nyug. pénzügyi tanácsos, pártvezetőségi tag tartotta meg nagy érdeklődéssel várt adóügyi ismeretterjesztő előadását. A szakszerű és hasznos előadást mindvégig feszült figyelemmel hallgatták s utána a kiváló előadót lelkesen megtapsolták.

Az indítványok letárgya-lása során elhatározták, hogy Sándor Andrásnak az önsegélyre vonatkozó javaslatát a szakosztály elnöksége ki fogja dolgozni. Tudomásul vették és elfogadták Hehe! ama indítványát, hogy a szakosztály minden hétfőn félnyolc órakor a pártirodában az iparosok és kereskedők részére tanácsadási hivatalos órát tart. Gseley Albert rámutatott az iparosok és kereskedők bizonytalan jövőjére s ezzel kapcsolatban javasolta, hogy lépéseket kell tenni a nyugdíjalap megaí apitására vonatkozólag, amelynek életbeléptetéséről már oly régóta sokat beszélnek. Ez ügyben megkereséssel fordulnak a párt parlamenti klubjához.

A tagértekezletet egy spontán rendezett, szép jubileumi ünnepség zárta be. Éliás Nándor szakosztályi alelnök meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy

most huszonöt éve annak, hogy Helyei Gyula, a szakosztály ügyvezető elnöke mesteri oklevelet nyert.

Helyei Gyula © hosszú idő alatt mindig harcos katonája volt minden igaz magyar ügynek s az iparos- és kereskedő-érdekeknek. Ahová csak a sors állította, pártvezetőségben, városi képviselő- testületben, országos ipartan ácsban , mindenütt gerincesen dolgozott. Helyeit ott láttuk és látjuk a kisebbségi magyar táborban az igaz magyar eszmékért " önzetlenül lelkesen harcolni s ezért minden magyaT ember csak a legnagyobb dicséret hangján emlékezhet meg róla e jelentős jubileuma alkalmából. Éliás Nándor megkapó szavai után lelkes ünneplésben részesítették Helyei Gyulát, aki meghatva köszönte meg a jókívánságokat.

A tagórtokezlet utolsó pontja a szervező bizottság megalakítása volt, amelybe egyhangúlag a következőket választották meg: elnök Ignáth József, tagok Vajányi Ferenc, Kardos Imre, Pécs Ferenc, Gajdár József, Gujdán István, Berkovita Ernő, Csizmár Ferenc, Pomutló János, Lipták Sándor, Iliblyár Mátyás, Doros János, Fricsovs ’ky József, Binder Sándor, Laszkovszky Sándor, Kovács István cs Sándor András.- A BUDAPESTI ÁRVÍZ CENTEN - NARIUMA. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Vasárnap száz éve unnak, hogy az árvíz szinte egész Pestet elpusztította. Ez alkalommal báró Wesselény i Miklós-emlékiinnepélyt rendeznek és a h > > életmentő emléktábláját megkoszorúzzák*

Ejssresffaw HMIMUIIJ

A képviselőiül többsége tudomásul vette a mtöiszterebtöki expozét

Hallatlan botrányt rögtönöztek a kommunisták ■ ■ Esterházy volt az utolsö magyar szónok ■ ■