Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-10 / 33. (4476.) szám

1938 február 10, csütörtök. WL­'T "AaO^AR HI MiAÍ> .mw-ww Másfélmllllós aktívum helyett két és egynegyed milliárdos hiány Esterházy uiból nyomatékosan kihangsúlyozta a magyarság követeléseit a zárszámadási vitában PRÁGA. —’ A képviselőház költségve­tési bizottságának keddi ülésén Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt ügyvezető elnöke — mint röviden je­lentettük — hosszabb beszédben mondott bírálatot a kormány pénzügyi gazdálkodása fölött. Szlovákul elmondott beszédének ele­jén hangsúlyozta, hogy a jubileumi esztendő parlamenti munkája nem a kormánykörök által várt harmónia és megbékélés jegyé­ben indul, hanem a politikai zűrzavar, kapkodás és fejet­lenség jegyében. A koaliciós pártok ta­lán még soha nem voltak annyi félté­kenységgel és bizalmatlansággal egymás iránt, mint éppen most. A kormánysajtó harci zajtól hangos, a pártlapok mind gyakrabban erősen pa­­namaszagu vádakat terjesztenek és lelep­lezésekkel fenyegetőznek. Miniszterek és törvényhozók A szónok szóváteszi azt a kínos jelenetet, amely a bizottság január 20-iki ülésén ját­szódott le, amikor Remes előadó a pénz­ügyminiszter távolmaradása miatt megta­gadta előadói jelentésének elmondását. — Ha a pénzügyminiszternek — mondja a szónok — nincs bátorsága arra, hogy tet­teiért néhány bizottsági tag előtt feleljen, hagyja el a miniszteri széket és adja át olyannak, aki respektálni fogja a parlament által megszavazott költségvetési kereteket. A Prágában lakó miniszter nem jön el a bizottsági ülésre, amikor a bizottsági tagok 18—20 órát zötyögtetik magukat a vona­ton, hogy törvényhozói kötelességüknek eleget tegyenek. — Vannak miniszterek, akik ilyen tet­tekkel sértik meg és mutatják ki nemtörő­dömségüket a képviselőkkel szemben. Ezek megértek arra, hogy távozzanak. De van­nak olyan miniszterek is, akik, miután lát­ják azt, hogy a koaliciós politika zsákuccá­­ba jutott, felelős helyről sértő kifejezéseket hasz­nálnak a törvényhozókkal és egész nem­zetet reprezentáló párt vezetőivel szem­ben. El tudom hinni, hogy Dérér miniszternek elég oka van az idegeskedésre, de hogy az igazsáügy legfőbb őre nyíltan taknyosok­­nak és tetveseknek nevezzen egyes tör­vényhozókat s e kijelentésének ne vonja le a konzekvenciáját, ez legjobb bizonyítéka annak, hogy ebben az országban nincs de­mokrácia, nincs védelem olyanok ellen, akik méltatlanul belerúgnak az ellenzékbe. Dé­­rer miniszter ur nagy legény volt, amikor e nyilatkozatát papírra vetette, legyen ben­ne annyi férfiasság, hogy a megsértettek­­től nyilvánosan bocsánatot kérjen. Ha ezt nem teszi, vonja le a konzekven­ciákat és mondjon le. Ha a szociáldemokrata párt minisztere igy akarta pártja részéről a jubileumi esztendőt bevezetni, akkor sajnálom Hodza minisz­terelnököt, hogy ennyire rossz emberis­merő és kabinetjébe ilyesvalakit bevett. A deficit — A költségvetések beterjesztésekor a kormány képviselői minden alkalommal szinte ünnepélyes Ígéreteket tesznek, hogy a költségvetés kiegyensúlyozott. Minden költségvetés bevételi többlettel, aktívummal zárul s a megfelelő zárszámadásnál kide­rül, hogy a sok ünnepélyes fogadkozás és ígéret ellenére sok száz millióval túllépték a kereteket és az államháztartás gazdálko­dása milliárdos passzívumot mutat. 1935 novemberében ugyancsak rózsás színben tüntették föl az államháztartás helyzetét, a benyújtott költségvetés 1,335.100 ko­ronás aktívumot mutatott, ezzel szemben az előttünk fekvő zárszámadás kimondot­tan költségvetési tételei 1.954,469.385 kö­rönig hiányt mutatnak föl, az elő nem irányzott kiadások mérlege viszont 361 millió 76.997 koronás hiányt tüntet föl, tehát az államháztartás felelős gazdái 2.315,546.382 koronás deficittel zárták a» 1936-os év mérlegét. Nyolc és fél milliárdos költségvetésnél harmadfél milliárdos, vagyis 25 százalékos hiány olyan bűnös könnyelműséget jelle­mez, hogy ez a legreálisabban indokolja a köztársaság népének bizalmatlanságai a kormány ellen. A pénzügyi kormányzat a legkönyörtelenebbül hajtja be a már szinte elviselhetetlen adóterheket, de ugyanakkor a legkönnyelmübben kezeli ezeket az adó­zók keserves verejtékével megszentelt köz­pénzeket. Ez 1926 óta állandó jelenség. Az­óta minden évben többszázmilliós deficit terheli a kormánytényezők lelkiismeretét. Csoda-e azután, ha az államadósságok 1936 végén 46 milliárdra növekedtek. A ma szü­letett csecsemőt is kerek 3000 korona köz­adósság terheli, úgy hogy még déduno­káink is sinyleni fogják a mai esztelen gaz­dálkodás súlyos következményeit. A miniszterek felelőssége — S az államgazdaság ily bűnös vezetői­nek felelősségre vonására nincs mód, mert a köztársaság huszadik évében sincs még törvény, amely a miniszterek felelősségre­­vonását szabályozná. Ha ez megvolna, nem fordulhatna elő, hogy hat miniszter átlépje a költségvetés által előirányzott hitelkere­teket s s ez a túllépés 836 millió koronát tegyen ki, mint 1936-ban történt. A legfurcsább azonban, hogy a legnagyobb hiteltullé­­pést — kerek félmilliárdot — a pénzügy­minisztérium követte el. Tehát az a minisztérium, amely az adóter­hek behajtásánál nincs nagy tekintettel az adózók súlyos gazdasági körülményeire és nagyon sok esetben nem valami erkölcsös­nek mondható módon nyúl be a magángaz­dálkodás eddig sérthetetlennek gondolt szentélyébe. Nem nagy értékű szépségta­pasz, hogy e félmilliárdos hiteltullépésből tízmillió koronát adtak a Legiobankának a Zsolnai Hitelbank szanálására és 60 milliót forditottak a turócszentmártoni Tatrabanka szanálására. Nem akarunk tendenciát látni, de a BELFAST. — Északirországban ma folytak le azok a választások, amelyeknek során hat grófság lakos­sága dönt, vájjon akarják-e Észak- és Délirország egyesítését a de Valera vezetése alatt álló független államban. A választásokat lord Craigavon irta ki ab­ból az alkalomból, hogy de Valera Észak- és Délir­ország egyesítését követeli az angol kormánytól. Lord Craigavon, aki tizenhat év óta mint miniszter­­elnök vezeti az ország ügyeit és vezére az angolbarát union-pártnak, ilyen módon igyekszik Chamberlaint és Edent ebben a súlyos kérdésben mentesíteni a de Valera akció kapcsán reájuk háruló felelősség alól. Lord Craigavon pártja, amely a parlament 53 man­dátuma közül 37 fölött rendelkezik, éles ellentétben áll de Valera egyesítési törekvéseivel. De Valera mellett indul harcba az ir munkáspárt, a Nagy-Irország gondolatának tulajdonképpeni élharcos HANKAU. — A központi kormány hivatalos lapjának jelentése szerint a kínai csapatok ked­den visszafoglalták Wuhut. Az United Press sanghaji jelentése szerint a Jangcse folyó partján több várost bombáztak a japán replők. Kedden harminc japán repülőgép támadta meg Hankaut és számos bombát dobtak le a repülőtérre. Hanjang elleni légi támadás két gyárépületet döntött romba. A két épület kínai repülőgépek előállítására szolgált. Súlyos pusz­títást végeztek a japán repülők az itsangi repülő­téren, ahol két bombavető repülőgépet és három vadászgépet tettek tönkre. Japán katonai jelentés szerint a kantoni légi körzetből egyre inkább eltűnnek a szovjetorosz repülőgépek. Nem Peking, hanem Sanghaj TOKIO. — A Nisi-Nisi jelentése szerint a puszta véletlen furcsa játékának sem tu­lajdoníthatjuk, hogy a kormány a köz­pénzekből következetesen egyoldalúan juttat nem csekély falatokat olyan intéz­ményeknek, amelyeknek vezetése vélet­lenül az egyik legnagyobb kormánypárt embereinek kezében van. Nem érdekes például az, hogy a földműves kölcsönös pénztárak szövetkezetei Szlová­— Az idei költségvetés tárgyalása során ismertettem azokat a kérdéseket, amelyek megoldására a magyarság immár két évti­zede vár s amelyek megoldása már további halasztást nem tűr. Hiába igyekeznek azzal elgáncsolni minket, hogy egyebet nem te­szünk, csak sérelmi politikát űzünk, állan­dóan csak panaszkodunk s a bajok igazi orvoslására nem gondolunk. Rosszakaratú és tudatosan ártó szándé­kú, vagy koncleső kormányzsoldos min­denki, aki ilyen vádat szegez mellünk­nek. Hát, ha mi nem emlegetnők folyto­nosan és nem kiáltanék a közvélemény­be állandóan tengernyi sérelmeinket, ba­jainkat, lassan elfelejtenék, hogy ebben az államban magyarok is vannak, mint ahogy a legutóbbi nagy kisebbségi vita zajában is teljesen megfeledkeztek ró­lunk. Csak a német kérdés megoldása le­hetőségéről vitáznak s a magyar kérdés megoldását csak ennek függelékeként emlegetik, ha ugyan egyáltalán említik. Amit február 18-ika sem hozott meg — Nem akarom ma újból felhozni, hogy a sokat emlegetett február 18-ika ellenére ma sincsen a prágai központi hivatáíok­­nak úgyszólván egyetlen magyar tisztvi­pártja, azonkívül pedig a nacionalisták. A döntést a nacionalisták választási sikere fogja meghozni. Ez a tulajdonképpeni Valera-párt, amely már évek óta Írország és Ulster közötti ellentétek elsimításán fára­dozik és egységes és teljesen független Írország fölépí­tése a célja. Valószínűnek tartják, hogy a hat grófság egész ka­tolikus lakossága a nacionalisták mellett sora­kozik föl. Most történik másodszor, hogy Északirország a déli szabad állammal való egyesítés kérdésében dönt. Az első döntés 1921-ben történt, amikor három grófság lakói az újonnan létesített északír szabadállam mellett döntöttek. A többi hat grófság lakói mintegy egy és egynegyed millió lélek bizonyos belpolitikai kérdések­ben fenntartott önállóság mellett a brit világbiroda­lommal való kapcsolat fenntartása mellett döntöttek. kormány Japán volt bécsi követét, Matsajuki Tanít nevezte ki kínai követté. Az uj kínai japán követ azonban nem Pekingben, mint eredetileg tervezték, hanem Sanghajban fog székelni. Az uj követ északkinai tanulmányútja során arra a meggyőződésre jutott, hogy japán szempontból nem előnyös a pekingi kormányt kínai központi kormánynak tekinteni. Amerika a távolkeleti háború hadseregszállitója WASHINGTON. — Január hó folyamán 6./ millió dollár értékű hadianyagot vittek ki az Egyesült Államokból. Ebből a legtöbbet Argen­tína vásárolta, Kína 380.000, Japán pedig 538.000 dollárért vásárolt hadianyagot Amerikától. kiában csak 1936-ban kerek 28 millió ko­rona állami betétet, illetve kölcsönt kaptak?. A magyarság részesedése . — Vájjon a magyar jellegű hasonló in­tézményeknek is ugyanilyen jóakarattal sietnek-e a támogatására? Ennek semmi nyomát nem találjuk sem az 1936-os zár­számadásban, sem az azt megelőző összes zárszámadásokban sem. A zárszámadás hosszú számoszlopaiban- és számrengete­geiben egyetlenegy tételt sem találunk, amely kimondottan magyar célokat szolgál­na. Mintha ennek a köztársaságnak magyar lakosai, magyar adófizetői s magyar kato­nái nem is volnának. Pedig bennünket a föld színéről letagadni nem lehet, szavunkat elhallgattatni nem lehet. selője, az öt év óta üresedésben levő po­zsonyi és prágai magyar egyetemi tan­széket máig sem töltötték be magyar ta­nárral, a tanfelügyelők közt egyetlenegy magyar sincsen, nincsen egyetlenegy ma­gyar járási főnökünk, pedig Szlovákiában és Kárpátalján 15 olyan járás van, ahol a magyar lakosság abszolút többséget alkot, 69 magyar faluban máig nincs ma­gyar iskola, a magyar falvak állomásain s postahivatalaiban máig nincsenek ma­gyar fölirások, nem sorolom föl részlefe­­sebben, hogy kellŐszámu magyar iskola hiánya miatt 13 ezer kismagyar járt ide­gen elemibe, 2940 magyar gyermek járt más tannyelvű polgáriba és 1348 magyar diák járt idegen tannyelvű középiskolába. A Slovenská Liga iskoláinak magyar tanulói —- Nem vonom kétségbe a Slovenská Liga létjogosultságát, de föl kell emelnem tiltakozó szavamat, amikor működését a magyaroklakta vidékekre terjeszti ki és tiszta magyar területen emelt iskolái révén a nemzetiségi statisztika gyors megváltoz­tatását erőszakolja ki. A liga 1930-as isko­lastatisztikája szerint 85 községben volt egytanerős ligaiskola, közülük 51 olyan helyen, ahol sem az iskola meg* alapítását megelőző 1921-es, sem az azt követő 1930-as népszámlálási statisztiká­ban nincs annyi szlovák lakos, hogy egy osztályra való tanköteles gyermeke le­hessen! A szónok bemutatja a ligaiskolák névsorát és statisztitkailag bizonyítja, hogy ezek az iskolák mintegy ezerötszáz kis­­magyart halásztak el. —• Történik pedig ez annak ellenére — folytatta ezután a szónok, — hogy az ál­lam felelős tényezői nem egyszer kijelen­tették, hogy egyetlen lelket sem akarnak elhalászni a magyar nemzetiségektől. E kijelentések és az azt követő cselekede­tek következetesen ellentmondanak egymás­nak. Amig ez a szellem meg nem változik, elégedetlenek vagyunk helyzetünkkel és ezt a világ közvéleménye előtt is hangoztatni fogjuk. A szerdai vita PRÁGA. — A költségvetési bizottság szerdai ülésén a zárszámadási vitát foly­tatta. Slánsky kommunista újabb gazdasági válsághullámot jósol, ami —- szerinte a ka­pitalista gazdálkodási rendszer hanyatlásá­ban leli magyarázatát. Visszautasítja Beran képviselő ismert megnyilatkozásait. Egy kényes kérdés Bergmann cseh nemzeti szocialista visz­­szautasitja dr. Rosche ama vádjait, mintha a németek elnyomatást szenvednének. Ro­sche abban is téved, mintha a Németor­szággal való megegyezés csak a szudétané­­met párton keresztül történhetnék meg, mert az a csehszlovák köztársaság belügyeibe való avatkozás volna. Ajánlja, hogy az egykor közpénzekből szanált pénziíi" fezetekkel szemben érvényesítsék a vissz­kereseti jogot. Végezetül kérdést intéz a pénzügyminisz­terhez, mi igaz egy közgazdasági lap ama híréből, hogy a pénzügyminisztérium helybenhagyta, hogy a Nemzeti Bank nyugdíjalapja 40 millió koronát kapjon a csehszlovák ko­rona második devalvációja segítségével elért nyereségből, amely nyereségnek az állampénztárba kellett volna befolynia. Richter szudétanémetpárti Bergmannak válaszolva azt fejtegeti, hogy Hcnlcin Asch­­ból azért volt kénytelen Londonon át keres­ni az utat, mert a Prágába vezető közvetlen Népszavazás dönt Észak- és Dél­irország egyesítéséről Ma van a népszavazás hat északi grófságban Sanghajt választotta székhelyéül Japán uj kínai nagykövete Heves légi harcok a Jangcse joiyó mentén A kínaiak állítólag visszafoglalták Wuhut „A magyar kérdés megoldása nem tűr halasztást"

Next

/
Thumbnails
Contents