Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-06 / 30. (4473.) szám
A BERLINI ESEMÉNYEK Iría t S zv atkó Pál Az angol lapok a „harmadik forradalomnak" jievezik azt, ami Németországban az elmúlt napokban történt s a hadsereg és a külpolitika teljés átszervezéséhez vezetett. Többnapos bizonytalanság és találgatás után ma körülbelül látni már, hogy miről volt szó. A nemzeti szocialista párt letörte a hadsereg és a diplomácia különállását s elfoglalta azt a két legutolsó pozíciót is, amely eddig ugy-ahogy független maradt a nemzeti szocialisták befolyásától. Egy év óta a német nemzeti szocialisták minden vonalon döntő rohamokkal igyekeznek hatalmukba keríteni a régi német élet maradványait, s az egyházakon kívül (különösen a katolikus egyházon Idvül) a legtöbb helyen diadalmaskodtak. Egy kis rekapitulációval szemünk elé tárulhat előnyomulásuk teljes panorámája. Elsőnek a jobboldali .pártokat és a közép£>ártokat olvasztották magukba a nemzeti szocialisták 1932-ben, azután 1933-ban a német nemzeti párt következett. A. hatalom első évében kétirányú volt Hitlerek magukbá .olvasztó törekvése: befele a politikai csoportok éínyelését. jelentetté, kifelé az egyes német tartományok és országok önállóságának megszüntetését 1934-ben a munkásság következett: a párt mindent elkövetett, hogy a munkásosztályt a nemzeti szocialista eszme hü követőjévé tegye. 1935-ben megindult a küzdelem az egyházak autonómiája ellen, de ezen a téren Hitler nem tudott oly simán eredményt elérni, mint más területeken, s a küzdelem még ma is folyik. 1936-ban a közgazdasági életre tette rá kezét a párt, s egyéves harccal, Sdhacht lemondásakor, a német nagyipar is Goring engedelmes eszközévé vált. 1937-ben megkezdődött a külpolitika átértékelése: a régi szakdiplomaták mindinkább háttérbe szorultak, s a külpolitikai irányzat egyre merészebb és a régi, Neurath-féle elképzeléstől mindinkább elütő lett, amit az angoloktól való fokozatos elorientálódás és a japán-olasz szövetség jelez. Utolsónak, s mintegy a beolvasztó törekvések betetőzéseként, sor került a hadseregre is. Ezt senki sem várta, Európa úgy tudta, hogy a birodalom hadserege külön és önálló test a német „totális" államiban, s inkább Hitler áll a hadsereg befolyása alatt, mint megfordítva. Nem látszott valószínűnek, hogy a párt meg meri ingatni a hatalmas szervezet autonómiáját, — de a merész lépés most mégis megtörtént. Követvetkezményei egyelőre beláthatatlanok. Akármilyen furcsán hangzik, mégis való, hogy Angliában és Franciaországban a hadsereget tartották a legmérséklőbb német tényezőnek, amelynek befolyása garantálja a berlini kormány higgadt politikáját. A potsdami konzervatív urak, a feudális világból jövő junker tábornokok csititgatták a párt forrófejű vezetőit, s világismereteikkel, valószínűleg keserű háborús tapasztalataikkal is, igyekeztek lebeszélni a mámorosokat a tulmerész tervekről, ök fedezték Neurath külpolitikáját, aki csak azért nem bukott meg, mert a tábornokok tartották, a külügyminiszter régi párthívei a hajdani nemzeti pártból, ök tartották, amíg lehetett, Schac'htot is és védték a nagyipar érdekeit, ök állottak az egyházak mögé és nem kívántak Niemöller lelkész ellen tanúskodni. ök — régi antiszemiták — keltek ki felháborodva Streicher „Stürmerének" túlzásai ellen, amikor a „frankvezér" nyíltan megvádolta a katonai és a konzervatív köröket, hogy a zsidókat támogatják, s átmenetileg sikerült is elérniök a nürnbergi antiszemita lap betiltását. De éppen ez a lépés okozta vesztüket. Az cl-1 lenálilás a tábornokok befolyása ellen szervezkedni kezdett. A párt radikális elemei módfelett felháborodtak a hadsereg örökös vétója ellen, s leszámolást követeltek. Hitler bizonyára nem tehetett volna eleget kívánságuknak, ha a hadsereg tisztikara egységes, de éppen ekkor, egy aránylag jelentéktelen incidens miatt, súlyos belháboru dúlt a tábornoki karban, s a kancellár kihasználhatta a kedvező alkalmat, hogy eleget tegyen pártja egyre erősödő kívánságának és rátegye kezét a hadseregre. Blomberg és Frdtsch, a hadsereg két vezetője között hosszú idő óta féltékenység uralkodott. Blomberg Hitlerhez húzott, a tehetséges Fritsch az ellenkező nézethez pártolt és a hadsereg önállóságát védte. Blomberg házassága után Fritsch megszervezte a fel-■illllllllBHIIini—T-------——— —— háborodást a tisztikarban vetélytársa ellen, s a tisztek egyrészének ellenszenve oly nyílt formákat öltött, hogy Blomberg, a fiatal férj, kedvét vesztette és lemondott. Maró gúnnyal szegezte Blomberg mellének Fritsch a vádat: „hogyan bizhatjuk a német hadsereg és a német haza sorsát egy olyan férfira, aki hatvanéves korában elköveti azt az őrültséget, hogy fiatal leányt vesz el feleségül s igy egy nő befolyása alá kerül?" — Nos, Hitler kihasználta a belviszályt: elfogadta Blomberg lemondását, de mivel A nagy átalakulás Hemzeti szocialista uralom a német hadseregben és külpolitikában Blomberg, Fritsch, Neurath lemondott - Ribbentrop az uj külügyminiszter -- A hadsereg átszervezése -- - Visszahívták a római és tokioi nagykövetet - - Papén bukása A világ a német radikalizmus megnövekedését várja BERLIN. — A több nap óta uralkodó német krízis pénteken este megoldódott, A megoldás és a foganatosított rendszabályok nagyobb arányúak, mint a nemzetközi közvélemény gondolta volna és sok tekintetben a birodalom katonai politikájának és hadseregpolitikájának alapvető megváltozását jelenti. Hitler a birodalmi gyűlést február 20-ra összehívta. A hadseregben történt változások közül a legjelentősebb, hogy a hadsereg két vezető tábornokát, Blomberg marsallt és Fritsch báró vezérezredest, a szárazföldi hadsereg parancsnokát „egészségi okokból" felmentették állásuktól. A birodalmi hadügyminisztérium állását nem töltik be, ellenben Hitler közvetlenül átveszi a főparancsnokságot a teljes haderő fölött. Keitel vezérőrnagyot miniszterré nevezték ki és Hitler megbízásából ő fogja a kancellár vezetése alatt a hadügyminiszteri teendőket végezni, azaz hozzávetőlegesen azt a hatáskört tölti be, amit eddig Blomberg. Fritsch helyébe a szárazföldi hadsereg főparancsnokává Brauchitsch tüzérségi tábornokot, a negyedik hadseregcsoport eddigi parancsnokát nevezték ki. Ugyanakkor vezérezredessé léptették elő. Göring a légi haderő parancsnoka maradt és tábornaggyá nevezték ki. Az alapvető változtatásokon kívül a hadsereg számos más tábornokát is kicserélték. Reichenau tábornokot például, aki eddig müncheni hadtestparancsnok volt, Brauchitsch helyébe nevezték ki a 4. hadseregcsoport parancsnokává. List tábornokot a 2. hadseregcsoport parancsnokává nevezték ki, Becker tábornokot a hadsereg fegyverhivatalának vezetőjévé. Előléptették és magasabb állásokba juttatták továbbá Gosler, Wietersheim, Schroth, Schwedler, Schobert, Busch és Stülpnagel tábornokokat is. Ezzel szemben nyugdíjazták Leeb tüzérségi tábornokot, a 2. hadseregcsoport parancsnokát, Futz tábornokot, a páncélcsapatok parancsnokát, továbbá Kleist, Kress von Kressenstein, Pogrell, Liese és Niebelschütz tábornokokat. Ezenkívül a hivatalos lap még körülbelül száz áthelyezésről, előléptetésről és nyugdíjaztatásról intézkedik a hadseregen belül1. A kinevezések és az áthelyezések azt jelentik, hogy a nemzeti szocialista párt és a hadsereg között szorosabb együttműködés jött létre. Göring presztízsének emelése is a párt tekintélyének megnövekedését jelenti. Föltűnő egyébként, hogy a nyugdíjazások ellenére a radikális elemek mégsem kerültek előtérbe. Brauchitsch tábornok például a hadsereg konzervativ köreihez tartozik és ugyanígy Keitel tábornok is. Az újjászervezett diplomácia A hadsereg átszervezésével egyidejűleg Hitler döntő- és nagyjelentőségű átcsoportosítást végzett a külpolitika irányításában is. Neurath külügyminisztert menesztették és annak a titkos kabinettanácsnak élére állították, amely a jövőben tanácsokat fog adni Hitlernek külpolitikai kérdésekben. Neurath helyébe külügyminiszternek Ribbentrop eddigi londoni nagykövetet nevezték ki. Nyugdíjazták tovább Hassel római, Dircksen tokiói és Papén bécsi nagykövetet is. Hitler egyik rendelete, amelyet a Führeren kívül Lamers miniszter és Keitel tábornok, „a hadsereg főparancsnokságának vezetője” irt alá, intézkedik az uj kinevezésekről és pontosan körülhatárolja Hitler ügykörét. Egy másik rendelet a külpolitikai titkos kabinettanács összeállításáról gondoskodik. E tanács tagjai Neurath elnökön kívül Ribbentrop külügyminiszter, Göring, Hess, Göbbels, Lammers miniszterek, Brauchitsch és Keitel tábornokok és Rader főtengernagy lesznek. A diplomáciai körök véleménye szerint a hadsereg és a külpolitika átalakítása a nemzeti szocialista párt és a hadsereg közötti nagy küzdelem befejezését jelenti. Hitler és a hadsereg nemzeti szocialista elemei győztek a tisztikar konzervativ monarchista része fölött és a külpolitikából is kitették a régi rezsim embereit. A tisztikarban lévő nemesi elemek hosszú idő óta szervezkedtek Hitler ellen és élükön Fritsch vezérezredes állt E potsdami monarchista csoport befolyását Blomberg a közelmúltban úgy akarta ellensúlyozni, hogy az addig egy helyőrségben és egy csapattestnél működő junkertiszteket szétszórta a különböző gamizonokba, de ez az intézkedsés sem segített, A berlini külföldi diplomaták hónapok óta figyelik a hadsereg és a párt közötti földalatti küzdelmet s most megállapították, hogy a harcban Hitler győzött. Az átalakulás jelentősége LONDON. — A német átalakulás hatása világszerte óriási volt. Angol diplomáciai körök a következőkben összegezik a változás jelentőségét: Hitler megszüntette a konzervatívok és a hadsereg mérséklő befolyását a külpolitikára s elhallgafctatta azokat, akik a Róma—Berlin—Tokió-tengely ellen nyilatkoztak, továbbá nem helyeselték Franco megsegítését és a keleturópai kalandokat. Ezek az elemek az Angliával és Franciaországgal való megegyezés mellett szálltak síkra. Ribbentrop kinevezésében Londonban a radikális német külpolitikai program teljes győzelmét látják, Papén Bécsből való visszahívásában pedig azt, hogy Hitler szabaddá tette az utat Becsben az Ausztriával való radikális politika követése számára. Az a körülmény, hogy Reichenau tábornokot, Hitler legbizalmasabb tábornokát, Lipcsébe helyezték át, London szerint a csehszlovákellenes politika élesebb kihangsulyozását jelenti. Hassel visszahívása Rómából annak a jele, hogy a római nagyköveti állást Ribbentrop egyik bizalmi embere fogja betölteni, aki az Olaszországgal való együttműködést sokkal erélyesebben fogja megvalósítani, mint Hassel. Hassel állítólag azért is elkedvetlenedett, mert egyik közeli rokonát a közelmúltban aránylag kisebb kihágás miatt a koncentrációs táborba zárták s az ott öngyilkosságot követett cl. Dircksen visszahívása Tokióból ugyancsak azt jelenti, hogy Ribbentrop a német-japán szövetség kiépítését nem bizza egy volt demokrata diplomatára, hanem olyan embert akar Tokióba küldeni, aki meggyorsítja a Japánnal való együttműködést. FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2‘- KI Jk ft Ma: Kis Magyarok Lapja JbIi I XVII. évf. 30. (4473) szám • Vasárnap • 1938 február 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kt., külföldre: évente 450, SZLOVeriSzkÓi és rUSZÍTlSzkÓi TTlClgUCirsáp ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai TiapÜapja •• TELEFON: 3 0 3 -1 1. ©• Egyes sxám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRflHfl.