Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-27 / 48. (4491.) szám
1938 február 27, vasárnap. 'pragm-Mag^ar-hirlae* 17 Magyar fiatalok szava: Dolgozó fiatalságot'!- A társadalomszemlélet az ő tekervényes történelmi utjain sokatigérő természetes fejlődési ponthoz ért napjainkban. A népközösség gondolata örvendetes uj irányt szab a régi, osztályellentétektől' terhes társadalmi szemléletnek. A nemzeti közösségbe tartozó, de helytelen nézőpontjuk miatt és sokszor önző érdekből egymás ellen küzdő társadalmi osztályokból most születik meg a nemzet a teljes népközösségi gondolat jegyében. A szlovákiai kisebbségi magyarság nagy vonalakban minden téren elfogadta a népiközösség gondolatát. Gazdasági, politikai és kulturális életét ez elv alapján kell felépítenie. A kisebbségi társadalom már meglátta, hogy milyen fontos a foglalkozási ágak szerint megoszló nemzet egységes megszervezése és tudatában van a népközösségi gondolat gyakorlati megvalósításából sugárzó erőnek. . A magyarság szempontjából életkérdést jelentő munkának elvégzése elsősorban az ifjúság feladata. Az idősek társadalmi szemléletét teljesen átformálni nem lehet, ök minden jóakaratuk mellett is sokszor csupán értelmileg tudják magukévá tenni a népközösségi eszmét, érzelmileg kevésbé. Az eszme cselekvést mozgató erejének szempontjából a kettő között nagy különbség van. Az ifjúság az öregek cselekvését determináló régi társadalmi eszmékre már úgy tekint, mint az örök fejlődés egyik túlhaladott állomására. Ők már az uj kor uj eszméiből építik világnézetüket, mentesek a régi előitélatéktől, szerintük kisebbségünk és nemzetünk jövőjét csak az^ egységes nemzeti gondolat jegyében megszervezett öntudatos széles néprétegek tudják biztosítani: tehát az ifjúság feladata, hogy ezt a gondolatot diadalra vigye és a nemzeti életben minden téren megvalósítsa. Ifjúságunk között különös mentalitás kapott lábra, amely az ifjúságot természetes kötelességi vállalásában károsan befolyásolja. A mai fiatalság — elsősorban a főiskolásokat értem itt —1 úgy nézj a közélet történéseit, mint az ő életvalóságától elvonatkoztatott játékszín eseményeit, amelyeknek az ő egyéni életéhez semmi közük nincs. Kisebbségi helyzetünkben pedig életfontosságú, hogy az ifjúság érdeklődéssel kövesse a közéleti kérdéseket és azok alapos meg'smerésével felkészüljön jövő feladataira. Nem politizáló, hanem közgazdasági, népkulturális és a politikai kérdésekkel tudományos alapossággal foglalkozó müveit magyar ifjúságra van szükség. Az ifjúság és az idősebbek között a múltban szinte törvényszerüleg állandó nemzedéki harc folyt. A fiatalok mai zárkózottsága mellett társadalmi téren rövidesen generációk közötti szakadásról kell beszélnünk. Ez az utóbbi állapot eredményeiben még az öregek és fiatalok legádázabb öszszetüzésnél is pusztitóbb. Az eszmei célokért lovagias eszközökkel folytatott harc viszi az uj kor uj eszméit diadalra. A kritikátlan közönyösség és elfordulás nyomán támadt véleménynélküli csend a halál csendje, amely mindennél veszedelmesebb. A mai ifjúság ilyen csenddel veszi magát körül. Nem az a baj, hogy nincsenek szervezett „mutatós" ifjúsági tömegmegmozdulások, hisz az ifjúság anyagi és időbeli kötöttsége miatt és társadalmi súly nélkül úgysem végezhet nagyobb munkát. Az rejt magában jövőnkre nézve veszedelmet, hogy az ifjúságunk nagyrésze nemzeti szempontból a minden-mindegy kényelmes álláspontjára helyezkedik. Érdeklődést kell ébreszteni a fiatalságban közéleti kérdéseink iránt. Föl kell ébreszetni — ahogy egyesekben megvan —- a nemzettel való sorsközösség tudatát. Nagyon káros hatása van annak a közfelfogásnak, hogy ,,a politika piszkos mesterség". Sok cselekvőképes fiatal érdeklődését tereli más térre ez a balhit, amely ha régen részben igaz is volt. ma nem állja meg a helyét. E makacs előítélet is nagyban oka annak, hogy a fiatalság közönnyel és valami különös „politikamentes" hangulattal fordít hátat az ő egyéni boldogulása problémakörén kívül eső minden kérdésnek. Ma a fiatalság egyébként is annyit hangoztatja politikamentességét, hogy magatartásában szinte politikai állásfoglalást kell látnunk. Ha alaposabban vizsgáljuk a dolgot, akkor ez a magatartás nem vet kedvező fényt a mai fiatalok lelkületére. Ifjúságunk b politikamentesség báránybőrébe bújva egy ravaszságig józan, de nem teljesen átgondolt politikát folytat. A kenyérgondokkal küzdő fiatalság egy-két, tényleg elriasztó példából fölnagyitva látja a veszedelmet, amely a hivatalos helyről rásütött „politikai megbízhatatlanság” vádjából az ő egyéni jövőjére származik. Ha elfogadjuk is az ifjúság mai, sok szempontból letagadhatatlan reális józanságát, mégis meg kell állapítanunk, hogy ma a fiatalság föladataival és kötelességeivel, de a saját jól fölfogott egyéni érdekeivel szemben is felelőtlen struccpolitikát folytat. Az ifjúság megfeledkezett arról az elemi sztratégiai törvényről, hogy a csatában mindig azok a csapattestek viselik a legkisebb veszteséget, amelyek zárt, tömör sorokban bátran várják a támadást. Sokan azt gondolják, hogy látszat szerint, vagy esetleg ténylegesen is kiszakadva a kisebbség soraiból, jobban biztosíthatják egyéni boldogulásukat. Ez az álláspont azonban a legnagyobb egoizmusra mutat. A müveit ifjúságnak kötelessége az egyéni érdek fölé emelkedve, magasabb szempontból nézni a dolgokat. Kötelessége a magasabb — nemzeti — szempontok szem előtt való tartása még akkor is, ha ezáltal egyéni érvényesülésé elé nehézségeket gördít. Egy másik nagyon fontos körülményről sem szabad megfeledkeznünk. A közszereplés hovatovább mindig nagyobb szaktudást kíván. A politika, közgazdaság és népkultura ma tudományok (a könyvekben régen is-azok voltak) és alkalmazott részeikben egyben művészetek is. Aki ezeken a területeken a közérdeket felelősségtudattal szem előtt tartva eredményesen akar dolgozni, annak kötelessége e tudományok törvényeinek alapos elméleti és gyakorlati megismerése. Az ifjúság egyik legfontosabb föladata és kötelessége tehát, hogy teljes szellemi fegyverzetben lépjen a fórumra. Kisebbségi sorsunkban ez kétszeresen fontos. Politizáló ifjúságra tehát nincs szüksége a társadalomnak, de jövő föladataira — melyek nágyrészben politikai természetűek is — komolyan és lelkiismereti felelősséggel készülő müveit fiatalság mindennél fontosabb nemzeti létünk és jövőnk szempontjából. : Az öregek részéről természetesen több megértésre és figyelemre van szüksége az ifjúságnak s azért nem szabad a fiatalságot fönntartás nélkül gerinctelennek minősíteni^ mert egyedülhagyatva gyöngének érzi magát és úgy próbálja a jövőt magának biztosítani, ahogy azt önző szempontból legkönnyebbnek gondolja. Egy erős és szervezett nemzeti társadalommal a háta mögött minden problémát más színben látna az ifjúság és mentalitása a mögötte álló erő tudatában egyben megváltozna. A fiatalok kötelessége, hogy tudatosan ápolják magukban a nemzettesttel való szerves egybetartozás és sorsközösség valóságtudatát és vállalniok kell az ebből reájuk háramló kötelességeket. Ajánlatos, hogy; közéleti vezetőink munkáját figyelemmel kisérjék és azt komolyan bírálják. Ápolni kell lelkűkben azon tudatot, hogy majd egykor nekik kell vállalni ezt a nem mindig hálás munkát. Több bátorságot, felelősségérzetet éá szaktudást vár az életbe kilépő fiataloktól a magyar társadalom. Reméljük, hogy ifjúságunk, melyben sok szempontból annyi az önérzet és becsvágy, ezen a téren is — mint mindenben —• különb akar lenni majd az apáknál és fölkészülve, szívesen vállalja a nemzetmentés, nemzetért való munka nehéz, de szent kötelességét. HAJPÁL GYULA. Szovietierror Európában Svájci lap megdöbbentő leleplezései a GPU európai terrorakciójáról Miller tábornok elrablása, a Re’ss-gyilkosság, a Groszovszkájabotrány, Csimerin ezredes meggyilkolása, a szófiai bombamerénylet és a Butyenko-ügy a GPU terrorakciójának bevezetése PRÁGA. — A „Neue Züricher Zeitung” írja a következőket: Molotov a legfelső szovjettanács egyik ülésén a szovjet külpolitikájára vonatkozó interpellációra válaszolva, hivatkozott különböző államok antibolsevista magatartására és súlyos szemrehányásokkal illette a francia kormányt, amiért úgynevezett „orosz és nem orosz terrorista, szervezetek” működését nyugodtan tűri, jóllehet tudja, hogy ezek a szervezetek a pzov-r jetrendszer megdöntésére törekszenek.' Mölotov rámutatott arra is, hogy a francia hatóságoknak ez a magatartása megronthatja a francia—orosz barátság szellemét. A támadás — írja a svájci lap — annál is inkább meglepőnek mondható, mert az egész világ előtt köztudomású, hogy Franciaország és a Franciaországgal határos svájci városok rengeteget szenvednek a GPU-terroristák garázdálkodásai következtében. A nagyközönségnek még élénk emlékezetében van Miller tábornok elhurcolása és Reiss Ignác volt Cseka-ügynök meggyilkolása Lausanne közelében. Mind a két esetben megcáfolhatatlan biapnyitékok szólnak amellett, hogy a moszkvai politikai rendőrség ügynökei voltak a bűnösök. Ebből nyilvánvaló, hogy a szovjet a legkevésbé sem riad vissza attól, hogy idegen országokban terrorcselekményeket kövessen el. (A zürichi lap még nem hivatkozik a legutóbbi GPU-rémtettre, amely most játszódott le Párisban és Csimerin volt orosz ezredesnek, az elhurcolt Miller tábornok barátjának szörnyű halálával végződött.) Ugyanekkor kiderült, hogy az állítólagos fehérgárdista intervenciós tervek és merényletek a szovjet két főterroristájának: Visinszkinek és Jesovnak a fantáziájában születtek meg. A svájci lapnak az a véleménye, hogy Molotov ezzel a vádemeléssel azt- az ismert elvet kívánja szolgálni, hogy legjobb védekezés a támadás. A szovjet ilymódon akarja elhallgattatni azt a mind hevesebbé váló fölháborodást, amelyet a Miller-ügy az európai közvéleményben kiváltott. Azok azonban, akik ismerik a szovjet módszereit, tisztában vannak azzal, hogy az orosz kormány feje utasítást kapott, hogy a moszkvai rendőrapparátus külföldön elkövetett terrorcselekményeit előre megindokolja. Sajnos, nyugateurópai államokban, különösen Franciaországban és Svájcban egyre érezhetőbbé válik, hogy a GPU újból aktivitásba lépett. Uj terrorkorszak vette kezdetét, amelynek középpontjában Páris áll. A GPU fokozott aktivitására lehet következtetni a Lídia Groszovszkája-botrányból, amely most élénken foglalkoztatja a párisi sajtót, továbbá Iván Szolonevics, egy orosz emigráns lap szófiai kiadója ellen elkövetett bombamerényletből, a Bu.tyenko-ügyből és a párisi sofőrezredes meggyilkolásából. A párisi siqvjetkövetség megszökteti Reiss gyilkosát Franciaországban még má sem nyugodtak meg a:kedélyek az úgynevezett Groszovszkája-botrány miatt. Á rendőrség ugyanis kétséget kizáró módon megállapította, hogy a Reiss-gyilkosságban szerepet játszó Groszovszkája asszony menekülését a párisi szovjethatóságok segítették elő. Lídia Groszovszkája férje és egy állítólagos dr. Belicki, akik mind a hárman — mint a rendőrség megállapította -— részt vettek a Reiss-gyilkosságban, alkalmazottai voltak a párisi orosz kereskedelmi képviseletnek, de valójában a GPU megbízottai voltak. A párisi rendőrség megállapította, hagy a szovjet kereskedelmi delegáció alkalmazottainak egy része közönséges GPU-ügynök. Groszovszki, Berecki és egy Efron nevű ember, aki a szovjet újonnan szc.vezect agent provocateur-irodájának, az ug^ nevezett „hazatérési irodá”-nak volt a vezetője, kellő időben elmenekült, mig Groszovszkája asszonyt letartóztatták, de 50.000 frank kaució ellenében szabadlábra helyezték. Hogy a francia hatóságok előtt mennyire nem akarja leplezni a szovjet a GPU- ügynökök üzelmeit, azt az is aizonyitja, hogy Groszovszkájáért a kauciót a párisi szovjenagykövetség tette le. Jóllehet a párisi rendőrség ekkor már löntő bizonyítékok fölött rendelkezett arra nézve, hogy Groszovszkája a Reiss-féle gyilkosság értelmi szerzője és egyik végrehajtója. Megállapították azt is, hogy a szigorú rendőri ellenőrzés dacára január végén a szovjetkövetség sajtóattaséjának autóján tűnt el Groszovszkája Párisból. A rendőrök a GPLI- ügynöknőt utoljára a Rue Grenellen látták, ott, ahol a szovjetnagykövetség palotája van. A szófiai pokolgépes merénylet háttere Jellemző a GPU európai működésére az a merénylet is, amelyet Szófiában követtek el Iván Szolonevics ellen. A merényletnek — mint ismeretes — Szolonevics felesége s egy Mihajlov nevű diák is áldozatul esett. Hogy ki küldte a pokolgépet, amelyet könyvescsomagban csempésztek be Szolonevics szerkesztőségi szobájába, ez iránt nem lehet kétség, ismerve Szolonevics antibolsevista tevékenységét. Szolonevics két évvel ezelőtt menekült az egyik orosz koncentrációs táborból és csatlakozott az orosz emigráció demokratikus szárnyához. Lapjában megdöbbentő részleteket közölt a GPU rémuralmáról és azokról a szenvedésekről és megpróbáltatásokról, amelyeknek a GPU-börtönök és a gyüjtőtáborok lakói ki vannak téve. Azok az adatok, amelyeket ez a fehérorosz kisparaszt és néptanítócsaládból származó, sokat szenvedett férfi közölt a nagy nyilvánossággal, nemcsak az orosz, de az európai közvéleményben is rendkívül mély hatást keltett és megszilárdította a szovjet elvi ellenségeinek meggyőződését. A szovjet urai rövidesen veszedelmes embert kezdtek látni benne és ezért került a GPU fekete listájára. A szovjet attól is tartott, hogy Szolonevics nem marad meg az agitációnál, hanem hozzálát egy antibolsevista párt szervezéséhez és tekintettel arra, hogy Bulofáriában rengeteg bolsevista ügynök van, Szolonevics kezdett veszedelmessé válni. A Butyenko-ügy A szovjet terrorakciói számos külföldi országban teremtettek nehézségeket, igy legutóbb a misztikus Butyenko-ügyben keletkezett olyan helyzet Románia és Szovjctoroszország között, amely könnyen végzetes következményekkel járhatott volna, hogyha nem nyer az ügy egyenesen komikusnak mondható fordulatot. Az első föltevés az volt, hogy Butyenko a GPU karmai között van, nem látszott lehetetlennek az sem, hogy — mint az orosz titkos rendőrség embere — ő maga játszotta meg az egész eltűnési esetet csak azért, hogy lehetetlen helyzetbe hozza a Goaa-kormányt. Ez a kombináció ugyan európai ember számára fantasztikusnak hangzott, de tény, hogy hasonló esetek már Dzsersinszki idejében előfordultak: ez a GPU úgynevezett klasszikus iskolájából való módszer. Ezek voltak az európai sajtóban a Butyenko-ügyről a legelső kombinációk. Később azután kiderült, hogy Butyenko valóban járt Rómában és a világsajtó képviselői meggyőződhettek arról, hogy tényleg őtőle származnak azok a megbélyegző leleplezések, amelyeket a Giornale d’Italia közölt az elmenekült szovjetattasé tollából a bolseviki rendszerről. Genfben Litvinov legutóbb ismét a kultúra védelmezőjeként lépett föl az európai hatalmakkal szemben. Ugyanekkor Páris, Szófia és Bukarest megdöbbentő bizonyítékokat szolgáltattak amellett, hogy a GPU milyen eszközökkel készíti elő a „viláqforradalmat”, ami mellett Sztálin legutóbbi nyw latkozatában hitvallást tett, J
