Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-25 / 46. (4489.) szám
é&L , • ■|L Imiin ‘ I XVU. évf. 46. (4489) szám • Péntek • 1938 február 25 Ráfizetés! érs évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egye* szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská a 1 i c e 12. 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ullce 12, 111. emelet • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. • • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRRHA. TERUEL (sp) — A hírszolgáltatás relativitásának (csodáit éljük. Ugyanaz a nagy és tekintélyes prágai német lap, amely decemberben és januárban öles cikkekben számolt be a „nagy fordulatról” a spanyol harctéren: a barcelonai hadsereg „bámulatraméltó megerősödéséről”, Teruel „hősies” elfoglalásáról, s a katonai eseményben annak bizonyítékát látta, hogy a kormánycsapatok magukhoz ragadták a kezdeményezést, azaz ugyanaz a lap, amely Teruel elfoglalását akkor mint világraszóló eseményt és a várva-várt döntést üdvözölte, — most, amikor a városba újból bevonultak a nemzetiek, egyetlen szóval sem tartotta érdemesnek bejelenteni a fordulatot. Egyszerűen semmit sem ir Terűdről, pedig néhány mondatban tájékoztathatta volna olvasóit így alakit nálunk közvéleményt a szabadsajtó, —> de kár törődni vele. Teruel, a spanyol polgárháború és a világ sorsán nem változtat ez az együgyü egyoldalúság, s annál nagyobb a meglepetés a félrevezetett újságolvasók táborában, ha az események nem úgy alakulnak, sőt ellenkezően, mint a baloldali leiDZSurnál bejósolja és bejelenti. E csalódásra, azt hisszük, elég alkalom nyílt az elmúlt évek atlatt. Pedig Teruel visszafoglalása sok tekintetben fontos esemény. Mindenekelőtt katonailag. Bebizonyította, hogy Franco hadseregének fölénye minden ellentétes híresztelés ellenére még mindig lényeges. A két terueli csata elemzése bebizonyítja ezt. Amikor a barcelonaiak december közepén elfoglalták a várost, sikerük zseniális csíny volt, meglepetés eredménye, szerencse dolga. A nemzetiek elkövették azt a hibát, hogy nem vigyáztak Teruelre kellőképen és nem számítottak téli támadással. Félrevezették őket. A kormánycsapatok benyomulhattak Teruelbe, mint ahogy a betörő bejuthat az éj leple alatt a házba, álkulccsal kinyithatja a wertheimkasázát, s esetleg le is ütheti az álmukból fölriasztott háziakat. A merész csíny sikerült, de ilyen csínyek csak egyszer sikerülhetnek. December végén szokatlanul hidegre fordult az idő a délaragoniai hegyekben, s tizenhat fok hidegben Franco katonái nem foglalhatták vissza a várost, pedig közel voltak hozzá. Amint azonban elmúlt a rossz idő, Franco rendszeres és fölényes támadása megkezdődött, s annak ellenére, hogy a nemzetiek rosszabb sztratégiai helyzetben voltak, ellenállhatatlanul és szinte gépies pontossággal visszanyomták a kormánycsapatokat kiindulási pontjaikra, sőt még 1100 négyzetkilométernyi uj területet is elfoglaltak és az egész vidék fölött uralkodó hegyláncot, amely a múlt évben lehetetlenné tett minden terueli előnyomulást. A kormánycsapatok elkeseredetten védekeztek Franco hadi gépei ellen, mintha csak tudták volna, hogy a döntő harcot vívják. Veszteségeik óriásiak, s a külföldi megfigyelők szerint emberben legalább ötször akkorák, mint a nemzetiek veszteségei, mert az utóbbiak elsősorban technikai és manőverezési fölényükkel vívták ki a diadalt. A terueli vereség lélektani következményei beláthatatlanok. Amikor a kormánycsapatok decemberben elfoglalták a várost, a győzelmet úgy ünnepelték, mint az utolsó pillanatban jött fordulatot, amely uj erőt önthet a csüggedő népbe. Mint az újjászületett erő jelét és bizonyítékát. A sztratégiailag jelentéktelen és kihasználhatatlan sikerből a barcelonai propaganda a spanyol népfront erejének mítoszát építette ki, — elképzelhetjük, mit jelent, ha ez a mítosz most a legszégyenletesebb futás után összedől, mint a kártyavár. A nemzetiek legalább elkeseredett elszántsággal maroknyi csapataikkal hetekig védeni BARÁTSÁGOS VÁLASZ HITLERNEK Ausztria a Sdtuschnigg-beszéd lázában A paftaüKHri ülése - Becs zászlódiszben - Érdeklődés a világ minden iáián EÉCS. — Schuschnigg nagy rádióbeszédének napján az osztrák főváros zászlódiszbe öltözött. A sok osztrák lobogó mellett egyes kerületekben, igy főleg Hietzingben kampóskeresztes zászlókat is látni. A körúton lévő parlament épületét már a déli órákban nagy embertömeg vette körül. A hivatalos Wiener Zeitung közli, hogy a délutáni parlamenti ülésen megjelennek a szövetségi gyűlés tagjain kívül a hazafias front vezetői is, úgyhogy ezt az összejövetelt lehet először valóban szövetségi gyűlésnek nevezni Ausztriában. Külföldről számos újságíró érkezett, hogy részt vegyen az ülésen. A diplomáciai testület csaknem teljes létszámban jelen van. Papén követ, aki szerdán ismét az osztrák fővárosba érkezett, hogy átadja visszahívó iratát az osztrák elnöknek, ugyancsak megjelent az ülésen. Este a hazafias front Becs minden kerületében ülést tartott. Az a bejelentés, hogy Schuschnigg kancellár beszédében nagyarányú közmunkaügyi programot állít föl, rendkívül kedvező benyomást keltett osztrák gazdasági körökben és a csütörtöki tőzsde is erősen a hir hatása alatt állott. Schuschnigg: „A programom Ausztria" BÉCS. — Pontosan tizenkilenc órakor este az osztrák parlament épületében Schuschnigg kancellár megtartotta egész Európában nagy érdeklődéssel várt beszédét. Az ülésterem tultömött, a diplomáciai testület csaknem teljes számban megjelent. Az uccán mindenütt nagy csoportok állnak s különösen a Schwarzenberg-téren nagy az érdeklődés. A kancellár beszédét a mozikban és tudták Teruel minden egyes házát a harmincszoros túlerő ellen, amikor minden egyes nemzeti katonára egy kormánytank jutott, a kormánycsapatok most elfutottak, mint a nyulak, miután előbb kirabolták és felgyújtották a várost. A nemzetiek nemcsak visszaköszörülték kicsorbult presztízsüket, hanem még villogóbbá tették, mig Kormányspanyolországra kétszeresen nyomasztóan nehezedik a tudat, hogy a veszteség jelentőségét lehetetlen kisebbíteni, mert éppen Barcelona volt az, amely Terűéiből és a terueli csatából nagy dolgot csinált, s Franco tulajdonképen nem tett egyebet, mint belement a játékba. A barcelonai kormány máris kénytelen erélyes rendszabályokat foganatosítani a terueli vereség defetista hatásának ellensúlyozására. Keserű vigasz a legújabb beállítás, amely szerint „a terueli ütközet csak arra szolgált, hogy a nemzetiek döntő offenziváját késleltesse, s ezt a célt sikeresen el is érte”. Tavasz előtt Franco úgy sem támadott volna, mert télen szerelte föl és képezte ki uj 300.000 főnyi hadseregét, mig a kormány Terűdnél elvesztette a hallatlan erőfeszitéssel tavaly kiképzett uj hadseregének szinejavát s csaknem egész technikai fölszerelését. De a katonai és a lélektani következményeken kívül világpolitikai jelentősége is volt a terueli csatának. A nemzetiek részéről nem vettek benne részt külföldi segédcsapatok (mig kormányrészről két teljes nemzetközi dandár semmisült meg). A téli hadjárat mintegy Franco katonai önállóságának erőpróbája volt és fényesen sikerült. Az olaszok valahol az ország belsejében táboroztak, s várták a hajókat, amelyek visszaszállítják őket hazájukba. A hajók most meg fognak érkezni, s a világ a „spanyol beavatkozás” fölszámolása után meg fog békülni. Franconak nincs szüksége többé külföldi támogatásra s a néiiiet vezetés alatt felépült uj lő-, a vendéglőkben is továbbították. A külföldi rádiók* igy a magyar, a német és a csehszlovák rádió szintén közvetítette a beszédet. A kancellárt óriási éljenzés fogadja, amikor 7 órakor a szövetségi gyűlés elnöke átadja neki a szót. Percekig hallani a Heil Schuschnigg kiáltásokat, amint a szónok végre szóláshoz jut. szergyárak is önállóan dolgozhatnak, mig a nemzetiek hadihajói abban a pillanatban teljes blokád alá vehetik a nyersanyagban szegény Kormányspanyolország partvidékeit, amint az olasz önkéntesek hazamennek és Chamberlain elismeri Francot hadviselő félnek. Ha a nemzetiek a tavaszi offenziva folyamán esetleg lekerülnek a valenciai partokig, vagy északon elfoglalják Leridát és elvágják Barcelonát Franciaországtól, a döntés megtörténik, s a többi automatikusan bekövetkezik. A spanyol helyzetnek a legújabban kezdődő olasz—angol tárgyalásokkal kapcsolatban megnőtt jelentősége van. Anglia semmiesetre sem engedheti, hogy Spanyolországban olyan uralom rendezkedjék be, amely megint csak a berlin—római tengelyt erősítené. Nem engedheti meg annál kevésbé, mert bárki győz is a spanyol ellenfelek közül, bizonyos, hogy nagy katonai hatalmat épit ki, s nem lesz többé az a katonailag jelentéktelen állam, mint a háboruelőtti Spanyolország volt. Franco máris bejelentette, ha győz, a háborús tapasztalatok alapján erős békehadsereget szerel föl, megerősíti északi határait, szövetkezik Portugáliával, flottabázisokat épit és sok csatahajót, közöttük egy vagy két 35.000 tonnás hajót is. Az ibériai félszigetnek sztratégiai jelentősége nyilvánvaló, amióta az európai hatalmi súlypont a földközitengeri útvonalra tolódott át, s a Földközi tengeren az a legerősebb, akinek Spanyolország a barátja. Chamberlainnek tehát mindent el kell követnie, hogy megnyerje a spanyolok uj urait. Mit tenni? A népfront győzelme Franciaország földközitengeri esélyeit növelné, ami nem a legkellemesebb Angliának. Az uj angol rezsim különben sem rokonszenvezik a barcelonaiakkal, akik Edenben elvesztették utolsó londoni barátjukat is, s ezt jól tudják a spanyol köztársaság fővárosában. A Negrin-( — Komoly órában ült össze a szövetség! gyűlés — mondotta Schuschnigg. — Ausztria sorsa sokszor kockán forgott már ebben a teremben, most is nagy dolgokról van szó. A mai ülés összehívásának oka az volt, hogy bejelentsem a közelmúltban történt kormánykiegészités tényét Különleges feladatok állnak előttünk, a kormány ezeket meg akarja oldani. Határozatokat kell kormány legutóbbi ülésén szó volt arról, hogy a kommunista minisztereket kihajózzák a kormányból, hogy igy megnyerjék Anglia rokonszenvét, de ez a kísérlet belpölitikailag elképzelhetetlen Kormányspanyolországban, mert a népfront végét jelentené és öngyilkosságot. Pedig az angolok szívesen vennék, ha félig-meddig polgári kormány alakulna Barcelonában és fölvenné a tárgyalásokat Francoékkal, akikre Anglia szintén nyomást gyakorolna a megegyezés érdekében. Ilyesmi nehezen megy, s mivel Franco esélyei nagyobbak a spanyol harctereken és a nemzeti vezér lelkileg is közelebb áll Chamberlainhez és az uralkodó lordokhoz, mint Valencia politikai Carmenje, la Passionaria asszonyság, London bizonyára kísérletet tesz, hogy Francot kivezesse az olasz—német barátság egyoldalúságából. A római angol—olasz tárgyalásokon szó lesz Francoról is, s az angolok egyik lényeges — de nem igen hangoztatott — követelése, hogy Mussolini átengedje őt Angliának. A spanyol tábornok szívesen megy, mert nagyobb segítséget és több pénzt kap Londontól, mint Rómától kaphat, a Duce pedig szintén örömmel enged Spanyolországban, ha ott nem egy kommunista rezsim uralomrajutásáról van szó és engedékenységéért másfajta kedvezményeket kap. A hirtelen megindult olasz—angol barátkozásnak nem utolsó tétje tehát Franco. akit Anglia meg akar nyerni, s elérni, hogy ha Franco győz, Spanyolországban ne mint az olasz érdekek szekértolója lendüljön nyeregbe. Ha az uj spanyol uralom angolpárti lesz, ez az eredmény angol szempontból a jelenlegi körülmények között többet ér minden Olaszországnak adott kedvezménynél, — s Chamberlain tárgyalásaival főleg azért siet, hogy Olaszország engedékenységével biztosítsa befolyását a kulcshelyzetben lévő ibériai félszigeten, még mielőtt késő..
