Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-24 / 45. (4488.) szám
£& & i fj^' n ■ I XVII. évf. 45. (4488) szám • Csütörtök • 1938 február 24 Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egy«a szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- KI. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská a 11 c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská uljce 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. •• SORGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHA. A román alkotmánykisérlet Chamberlain alsóházi győzelme után A jövő héten Rómában megkezdődnek az angol-olasz tárgyalások A miniszterelnök nagy többsége - Randin helyesli Chamberlain politikáját - Delbos Be akart mondani? Fiamim előkészíti a francia külpolitika irányváltozását? (*) A balszerencsés és tiszavirágéletü Goga-kisérlet után most alkotmányreformmal 'kísérletezik a román király s úgy oldja meg a válságot, mint az optimista férj: kidobatja a kanapét. Lehet, hogy több szerencséje lesz ezzel a kísérlettel, mint az előzővel, az is lehet azonban, hogy még jobban elmérgesedik nyomában a helyzet, mely ma a tekintélyi kormány ellenére sem biztatóbb, mint volt két héttel ezelőtt. Nem szólva arról, hogy a népek forradalmi handulatát nemhogy fékezné, de éppen ellenkezőleg feltüzeli az ilyen alkotmányreform. Az alkotmány nemcsak a nép, hanem az uralkodó improvizációi felől is védelmezi a rendet's a közbékét. Semminek nincs olyan szüksége rá, hogy rendületlenül higyjendk benne, mint az alkotmánynak, még a rossznak is s a történelem ezerszer bebizonyította, hogy a rossz alkotmány is jobb néha, mint a semmiféle, vagy éppen a hevenyészett, a pillanat hangulati és politikai nyomása alatt összeeszikábált alkotmány. Ha a nép azt látja, hogy az alkotmányt úgy lehet sutba dobni, mint egy rozzant kanapét, nem csoda, hogyha elveszíti benne hitét s maga is rúg rajta egyet, ha teheti. S nemcsak a régin, hanem az újon is. Nincs olyan idejétmúlt, régi, elhasznált alkotmány, mely presztízséből ne adhatna bőven kölcsönt az újnak, az időszerűnek, a jobbnak s nincs a világnak az a tökéletes alkotmánya, mely ha csak az önkény erejének jogcímére hivatkozhat, betölthetne hivatását. A régi alkotmányt ért sérelem mindig megbosszulja magát az újon, melynek érdekében pusztulnia kellett A román alkotmánynak szerintünk az a legfőbb hibája — ahogyan keletkezett. Hogy máról-holnapra gyorsvonat! iramban készült, jó vagy rossz külföldi példák hatása alatt, összevegyitve sok ellentétes irányzatot és módszert, nyilván számotvetve a román viszonyok sajátosságaival, de azért mégis csak túlságosan merész rögtönzéssel. így nem lehet alkotmányt félretenni s újat adni helyébe egy népnek, mely végre is igényt tarthat rá, hogy saját sorsa felett döntsön. Igen, mi tudjuk, hogy a fiatal történelmiségü nemzetek gyorsabban fogyasztják el politikai intézményeiket, mint azok, amelyek ezeréves történelmi tudattal szinte mániákusan őrködnek hagyományaik és alkotmányos jogaik felett. A román népnek <— s ebben semmiféle lekicsinylés nincs — soha nem volt túlságosan jól fejlett alkotmányos érzése, nem is lehetett, mert nem volt meg a történelmi múltja hozzá. De azért huszonöt év mégis csak túlságosan rövid idő egy alkotmány életében, ha tekintetbe vesszük, hogy e huszonöt év alatt a román nemzet nem esett át nagy belső válságokon, leszámítva a háborút, amely végső soron sikereket és szerencsét hozott számára. Meghatalmasodott, meggazdagodott, döntő szerepre tett szert Középeurópában — nem egészen másfél évszázad alatt, mióta önálló nemzeti történelmét írja. Az 1913-as alkotmányt most mégis el kellett hajítani s újat adni helyébe, amely már rendi állammá szervezi át Romániát, a demokráciát erősen körülnyirbálja, — a népfenség elvének élénkebb hangoztatása mellett a népi jogok érvényesülésének merevebb korlátokat szabva. Nem mintha a román demokráciáról valaha nagy véleményünk leit .volna, vagy LONDON. — Az angol alsóházban a keddről szerdára virradó éjjel Chamberlain nagy győzelmet aratott, A konzervatív párt egységesen a kormány mellett szavazott és elutasította az ellenzék bizalmatlansági javaslatát. A kormány mellett 330-an, ellene 168-an szavaztak, azaz Chamberlain többsége 162 szavazat. Tiz-tizenkét kormány - párti képviselő tartózkodott a szavazástól, mig két-három konzervatív képviselő az ellenzék mellett szavazott. A különböző összecsapásoktól és éles vitáktól eltekintve, az alsóhráz kedd éjjeli ülésének legnagyobb jelentőségű eseménye kétségtelenül Chamberlain miniszterelnök nagy beszéde volt, amelyben mintegy vázolta az angol külpolitika uj útjait és uj belátásait. Ez a nyilatkozat mindenütt meglepetést keltett, ahol azt hitték, hogy Edén lemondása csak személycsere és nem jelent alapvető változást Anglia nemzetközi politikájában. Ezzel szemben Chamberlain határozottan leszámolt a nyugateurópai demokráciák külpolitikájának nagy álmával és tervével, „a kollektív biztonság" frázisával, továbbá arra intette a kisnemzeteket, hogy ne reménykedjenek a népszövetség támogatásában, mert a népszövetség nem tudja megvédeni őket. Ez a két bejelentés a szenzáció erejével hatott egész Európában. A miniszterelnök nyilatkozatának lényege a következő rész volt: A döntő bejelentések — A legutóbbi választások alatt — mondotta Chamberlain — még azt reméltem, hogy a népszövetség megadhatja a kollekokunk lenne megsiratni, de kétségtelen, hogy az ilyen improvizáció egy ország lakossága legszentebb törvényes javaival, nem vezethet jóra s nem szerezheti meg a jogaiért harcoló népek rokonszenvét. Adott körülmények között a rendi állam, — mery végeredményben a tekintélyi államnak enyhébb változata, vagy esetleg első foka, — megoldhat sok olyan kérdést, amivel a demokrácia nem boldogul s el lehet képzelni; hogy vannak helyzetek egy nemzet életében, amelyek kikerülhetetlenül a demokrácia korlátozásához vagy átalakításához.vezetnek, de óriási különbség van aközött, hogyha a rendi vagy tekintélyi államot maga a nép teremti meg, vagy pedig felülről, úgyszólván kizárólag a hatalom megtartásának érdekében oktrojjal alkalmazza a felsőbbség. Hogy a román kísérletnek ezt a szépséghibáját a népszavazás eltünteti-e, az események fogják megmutatni. Vagy két hónappal az első válság kirobbanása és Goga nyeregbeemelkedése előtt ehelyütt a következőket irtuk: ,,A román politikában szemmelláthatóan két irán^ tiv biztonságot. Magam is hittem ebben a feltevésben. Ma már nem hiszek. Sőt, tovább akarok menni és le kell szögeznem, hogy a népszövetség ma nincs abban a helyzetben, hogy bárkinek kollektív biztonságot adjon. Éppen ezért nem ámíthatjuk magunkat és nem is ámíthatjuk a többi és a kis nemzetet, azaz nem ringathatjuk őket abban a hitben, hogy a népszövetség megvédi őkét a támadásoktól. — Mondhatná valaki, hogy közelebb jutottunk a békéhez? Ellenkezőleg, minden hónapban közelebb jutottunk a háborúhoz. Ha az ellenzék kitart mai politikája mellett, hamarosan kitör a háború. Lehet, hogy a közeljövőben helyemen olyan személyiség fog már ülni, akinek feladata lesz válaszolni a következő kérdésre: „Készen vagy arra, hogy országodat háborúba keverd?" Mindennap imádkozom Istenhez, hogy a felelősség, hogy erre a kérdésre válaszoljak, ne engem terheljen. — De ugyanilyen felelősségteljes az is, ha a borzalmas alternatívában, ahol ma vagyunk, nem követünk el mindent a béke megmentésére és a veszedelem elhári'ávára. Kötelességemnek tartom éppen ezért, hogy tárgyalásokkal megakadályozzam a háború kitörését és ha nem tenném ezt, nem teljesíteném miniszterelnöki kötelességemet. Chamberlain e szavai után megerősödött a diplomáciai körökben már hétfőn elterjedt vélemény, hogy a miniszterelnök uj föllépése teljes fordulatot jelent a brit politikában. Chamberlain szemmelláthatóan mindent elkövet a nyugati négyhatalmi paktum megkötésére s politikájának célja c szövetség elérése. Lloyd George védi Edent Mielőtt a miniszterelnök megnyerte volna az alsóházat, az ellenzék heves rohamokat intézett a kormány ellen. Mint mindig, az ellenzék Iegvagdalózőbb szónoka most is Lloyd George volt, ámely körülmény egyébként nagy mértékben csökkentette a támadások komolyságát és Chamberlain mellé sorakoztatta föl a konzervatív képviselőket, mert Lloyd Georget a higgadt konzervatív pártban nem szeretik. A liberális vezér azzal vádolta Chamberlaint, hogy Grandi táviratát, amely Olaszország beleegyezését tartalmazza Edén feltételeibe, már vasárnap reggel megkapta, de nem mutatta meg Edennek, aki az olasz válasz nemismerése miatt lemondott, holott más esetben talán helyén maradt volna. A miniszterelnök tehát Lloyd George szerint nem viselkedett korrekten minisztertársával szemben. Chamberlain kijelentette, hogy a távirat tartalmáról igenis értesítette Edent, akinek elhatározását a válasz nem tudta megváltoztatni. A miniszterelnök e szavai után Edén szólásra emelkedett és kijelentette, hogy a táviratot nem látta. Chamberlain megállapította, hogy a táviratot tényleg nem mutatta meg Edennek, mert maga sem látta s csak tartalmáról értesült kerülő utón, de ezt az értesülést azonnal továbbította Edennek, amit a volt külügyminiszter is elismert második felszólalásában. izgalom Franciaországban PARIS. — A francia kamara külügyi bízott-1 jelentést adtak ik. A kommüniké szerint Delbos sága kedden ülést tartott, amely után hivatalos | beszámolt a helyzetről és megállapította, hogy a küzd egymással: a dinasztikus és a népi politika iránya.” Ez a diagnózis, mint az események megmutatták, helyesnek bizonyult. S ma nemcsak a Maniu-féle demokratikus népi irányzat, hanem Codreanu autoritativ népmozgalma is ellenzékben van s e két népi arcvonallal szemben helyezkednek el a dmasztiahü erők. A harc a két irány között azóta veszedelmesen kiélesedett s ha az alkotmányreform meg is töri majd a népi irányzat erejét, magát a kérdést, mely bonyolult gyökérrendszerével a román gazdasági és politikai élet legtávolabbi rétegeibe is elágazik, nem oldja meg, a látens veszélyt nem hárítja el s nem hozza meg a nyugalmat az ország dolgozni akaró tömegei számára. Az ilyen helyzet még akkor sem nevezhető megnyugtatónak, ha ideiglenesen el is némitja a leghangosabb rendbontókat. Különösen nem a kisebbségek szempontjából. Tudjuk, hogy a nemzeti totalitás jelszava körül folyó versengés rendszerint mind a két oldalon azzal szokott végződni, hogy a kisebbségek jogait megcsorbitják, életlehetőségeit méjj súlyosabb korlátok közé von-, ják s letörnek egy darabot emberi méltóságának koronájából. A nemzeti radikalizmus, akár a dinasztikus, akár a népi politika győz, mindenképen vezérlő motívuma marad a román politikai életnek. S ez az, ami bennünket a román eseményekkel kapcsolatban elsőfokon érdekel. Ezért nézzük fokozódó aggodalommal a különböző érdekes és nyugtalanító rögtönzéseket. Nem bízunk túlságosan az olyan hatalomban, amely ilyen gyorsan változtatja színeit, amely ilyen gyorsan szabadul alkotmánytól, kormánytól, hatóságoktól, mely tegnapi bizalmi embereiből mára bűnbakot csinál s holnap talán már ismét az ő kezükre játsza a hatalmat. Ebben a könnyükezüségben van valami nyugtalanító. Félő, hogy a kisebbségi jogok maradványai . is elsikkadhatnak az ilyen gyors és merész rögtönzések közben. Volt, nincs, —- mondja a legújabb román államművészeti, sőt sokkal inkább: állambüvészeti irányzat s mi az erdélyi magyarság sorsáért aggódva, nem tapsolhatunk ezeknek a bűvészmutatványoknak.
