Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-03 / 27. (4470.) szám
Budapesti tevéi (2x5.) BUDAPEST. >—• Január 9-én ezen a helyen cikk jelent meg Sopronról. Megírtuk benne, hogy ez a város a népszavazás óta — minden külső beavatkozás nélkül — milyen rohamosan magyarosodik és megjegyeztük, hogy ennek ellenére a város németajkú polgárai úgy a templomban, mint a hivatalokban szabadon használhatják anyanyelvűket. Egy ismeretlen barátom figyelméből — ezen az utón köszönöm meg előzékenységét — e héten megkaptam a Slovensky Denik január 14-i számát, amelynek Justus aláirásu vezércikke refleksziókat fűz soproni levelemhez, amelyeket nem hagyhatok sző nélkül. Mielőtt azonban megfelelnék Justus kollégámnak, az olvasó szives elnézését kell kérnem, amiért ezt az informatív célokra szánt helyet most polémiára használom föl. De kénytelen vagyok vele, mert egy pillanatra sem tűrhetem, hogy egy alapjában véve társadalmi kérdéseket tárgyaló levélből olyan politikai következtetéseket vonjon le valaki, amelyek — bocsánat a kemény szóért — homlokegyenest ellenkeznek az igazsággal. Megállapítom, hogy Justus kolléga cikkében letért arról az útról, melynek követésére írói álneve is kötelezné: az igazság útjáról, amikor budapesti levelemnek olyan értelmezést ad, amely igazán nem olvasható ki belőle. A Slovensky Denik cikke többek között ezt állítja, hogy „a Prágai Magyar Hírlap örömmel jegyzi meg, hogy az ottani (soproni) németek a templomokban és társaságokban „még" használhatják a német nyelvet" — és hozzáfűzi, hogy a PMH szerint „Magyarországon körülbelül ezzel meg kell elégedniük a kisebbségeknek". Majd igy folytatja: „Ott (már tudniillik Magyarországon) megengedik és jóváhagyják ezt az erőszakos asszimiláló, elnemzetlenitő politikát és ugyanakkor a PMH a csehszlovákiai magyar kisebbség számára más jogokat követel és semmivel . sincsen megelégedve". Erre az utóbbi állításra reflektálni nem az én föladatom és inkább csak kuriozitásból írtam le annak az illusztrálására, hová ragadhatja el az embert az elfogultság és az oknélküli gyűlölködés. Ami pedig Justusnak az én írásommal kapcsolatos megjegyzéseit illeti, erre vonatkozóan az alábbiakban válaszolok és kérem őt, hogy válaszomat fogadja azzal a jóindulattal, amely az igazságnak kijár. Mindenekelőtt megállapítom, hogy idézett levelemben nem azt írtam, hogy „a németek a templomokban és a társaságokban még használhatják a német nyelvet", hanem — szószerinti idézetben — a következőt: „Hogy az államhatalom mennyire nem gyakorol befolyást a város megmagyarosodására, azt misem bizonyítja jobban, mint hogy az uccatáblák ma is kétnyelvüek és a németnyelvű lakosság szabadon használhatja minden helyiségben és az Istenházában anyanyelvét." Ez talán mégsem ugyanaz. Amellett most még bevallom, hogy elfelejtettem megírni azt, amit nékem a város érdemes polgármesterhelyettese — maga is német származású ur — mondott, hogy tudniillik a törvényhatóság közgyűlésein is németül beszélhetnek a német városatyák, — amely jogot különben a törvény is biztosítja számukra. Ezt állítottam, minden hozzátoldás mellébeszélés, erőszakkal előráncigált kifogás és soviniszta túlzás4, mindenáron való „igazolása" annak a valótlanságnak, hogy a magyarság elnyomja a nemzetiségeket, amelyeket — hogy a cikkíró szavával éljek — erőszakosan asszimilál. Asszimilál?! Éppen az ellenkezője igaz. Hiszen Magyarország évtizedekkel a kisebbségvédelmi jogrendszer megszületése előtt alkotta meg a nemzeti egyenjogúsítás törvényét — Deák Ferenc és báró Eötvös József remekművét —> amely ma is él és amely kimondta a teljes állampolgári egyenjogúságot. Hogy ezt a törvényt nem minden vonatkozásában hajtották végre a régi ország kormányai, ez igaz. De erőszakos asszimilációról beszélni eltulozása a valóságnak. Justus kollégám, ugylátszik, elfelejti, hogy a szlovákok az „elnyomatás" ezer esztendeje alatt megtartották nemzetiségüket, nyelvüket és kultúrájukat, hogy szlovák származású férfiak az egyházi hierarchia és a közjogi élet legmagasabb polcaira is felemelkedtek, hogy soha azért, mert valaki szlováknak vallotta magát, senkit mellőzés vagy bántódás nem ért. Nyitva állott élőt tűk az érvényesülés útja és ha kollégára széjjelnéz a mai Szlovákián, ha megvizsgál ja, kik töltenek be a köztársaságban ma is hivatali vagy közéleti vezető szerepet, sok olyan férfiút fog találni, akik a magyar kultúra emlőin nevelkedve megmaradtak jó szlováknak és a régi impérium alatt is megtalálták a maguk jogos és tehetségüknek, képzettségüknek megfelelő elhelyezkedést. Arról! már nem is beszélek, hogy Budapest tőszomszédságában ma is élnek és virágoznak tiszta szlovák falvak. Nem voltak szlovák iskolák? Ezt sem lehet ilyen apodÜktikusan állítani. Az elemi iskola négy osztályát én magam is szlovák felekezeti iskolában végeztem, Kvopka István, Slatkovsky Béla, Pauliny Ágoston voltak kitűnő tanítóim és az ő tanításuknak köszönhetem, hogy Justus kollégám cikkét elolvashattam és megértettem, pedig hová fejlődött azóta a szlovák nyelv és mennyit felejtettem én is el belőle! És a falu papja, boldog emlékű Kuzma Adolf esperes, papi talárja alatt zsinóros magyar ruhában — cseh nyelven hirdette az igét a szószékről és csehek voltak az énekek is. Nem voltak középiskoláik a szlovákoknak. Ez igaz. De a hiba itt csak részben van a magyarok oldalán, a mulasztás másik fele a szlovákokat illeti, akik — különösen az Apponyi-féle iskolatörvényt megelőző időben — nem követelték a maguk számára eléggé kitartóan a középiskolát. Sőt tudok arról, hogy Szarvas városa, amikor felajánlották számára egy szlovák gimnázium felállítását, az ajánlatot visszautasította azzal a megokolással, hogy az ottani szlovák szülők meg vannak elégedve a magyar iskola szellemével1. El sem képzelhető, hogy a magyar állam megtagadta volna azt a jogot a szlovákoktól, amit a magyar államiság nézőpontjából az akkor sokkalta veszedelmesebbnek tartott' román nemzetiségnek megadott. Az iskolák magyarositó hatása! Nos, erre is tudok kádenciát. A Selmecbányái líceumban érettségire készültünk, amikor egy véletlen folytán kitudódott, hogy „tizenhárom apostol" hirdeti a diákság körében a pánszláv eszmét. „Tri-Szepsi lakossága mozgalmat indított a magyar körzeti polgári iskola érdekében Csak szlovák kisebbségi polgári van a magyar községben ■ A képviselőtestüiet egyhangú állásfoglalása SZEPSI. — Szepsi magyar lakossága — élén Csáji Pál református leLkésiszei, egyesült párti taggal, valamint Jánossy Gyulával, a helyi pártszervezet elnökével — számos aláírással ellátott beadványt nyújtott be a községi képviselőtestülethez, amelyben indítványozza, hogy a képviselőtestület a 233/1936. sz. törvényre való hivatkozással Szepsi számára magyar körzeti polgári iskola felállítását kérelmezze. A beadvány hangsúlyozza a magyar körzeti polgári iskola felállításának sürgős voltát s rámutat arra, hogy e követelés teljesítése nem is szorul indokolásra, mert ehhez a törvény értelmében föltétlenül jogiunk van. Szepsi községiben jelenleg egy szlovák tannyelvű polgári iskola működik, de ez nem a törvény által előirt körzeti polgári iskola, hanem államilag támogatott szlovák kisebbségi iskola. Szepsi községnek, valamint a környék színtiszta magyar Lakosságának kifejezetten magyar tannyelvű polgári iskolára van szüksége és joga. A szlovák polgári iskolát látogató magyar gyermekek a legnagyobb nyelvi nehézségekkel küzdenek, mert nem bírják a szlovák oktatási nyelvet. Ennek folytán a szlovák polgári iskolát látogató magyar gyermekek tudása és műveltsége nem fejlődhetik, mert igazi műveltséget — ezt vallják a szepsi magyar polgárok is — osak anyanyelven lehet elérni. A szepsi községi képviselőtestület január 28-án már foglalkozott a magyar körzeti polgári iskola felállításának kérdésével. Jánossy Gyula, az egyesült párt helyi elnöke mint előadó ismertette a 233/1936. számú törvényt és indítványozta, hogy a képviselőtestület határozatilag mondja ki az iskola felállításának szükségességét s egy hattagiu bizottság keresse föl a járási hivatalt, valamint a tanieííigyel ősé get, hogy állapítsák meg a Szepsin felállítandó magyar polgári iskola körzetét s ezután a körzetbe tartozó községek képviselőtestületei is foglalkozzanak az iskolafelálhtás szükségességével és jogosságával. A képviselőtestület egyben határozatilag kimondotta, hegy a felállítandó magyar körzeti polgári iskola céljaira ingyen telket adományoz. A magyar iskolakultúra iránti áldozatkészségéről tett tanúbizonyságot azzal is, hogy az iskolafelállitás előmunkálataival járó Költségeket magára vállalta. Hogy mennyire indokolt a szepsi magyar körzeti polgári iskola felállítása, kitűnik abból is, hogy a kormányt támogató pártok hélyi képviselőtestületi tagjai is egyhangúlag hozzájárultak ezekhez a határozatokhoz. Szepsi magyar lakossága a községi képviselőtestület egyhangú határozatára való tekintettel reméli, hogy jogos kívánsága teljesül és sem a járási főnökség), sem a tanfelügyelőség nem fogja megakadályozni, hogy Szepsiibem megvalósuljon a magyar körzeti polgári iskola. Az orosz északsarki expedíció éíet>haíáíküzdeíme a szakadó jéghegyek között Útnak indult a mentőexpedició VARSÓ. — Moszkvából jelentik, hogy a Papnin vezetése alatt álló északsarki expedíció négy tagja a legnagyobb veszedelembe került. Az expedíció — mint ismeretes — egy hatalmas úszó jégtömbön végzi tudományos megfigyeléseit. A jégtábla az utóbbi időben egyre gyorsabb iramban távolodik az északi sarktól, a tengerár a grönlandi partok felé sodorja. Most hat napig tartó szörnyű szélvihar dúlt azon a környéken és széttörte a hatalmas jégtömböt. A különítmény jégtömbje most csak 300 méter hosszú és 200 méter széles. A jégtábla széttörésének lehetőségére számítva. az expedíció több helyen létesített élelmiszerraktárt. Két ilyen raktárjuk most az elszakadt és elsodort jégtöredékeken maradt. A négytagú expedíció megmentésére útban van a „Murmanszk" nevű jégtörőhajó, de ezt is balszerencse üldözi. A sarkvidéken dúló szörnyű forgószélben elvesztette mentőcsónakjait és viz kezd behatolni a hajóba. Moszkvából most két nagy repülőgépet küldenek a sarkvidékre Sztirinov vezetésével. A két gép legénysége egyben Levanevszkij után is fog kutatni, aki a múlt nyár végén a sarkvidék táján kényszerleszállást volt kénytelen végezni, de már úgyszólván semmi remény arra, hogy életben legyen. Hivatalosan holttá is nyilvánították. Énnek ellenére nem tartják kizártnak, hogy valamely jégtáblán életben maradt társával, mert élelme elegendő volt. Mialatt az északsarki tudományos expedíció helyzete ilyen válságosra fordult, ugyanakkor az Északi Jegestengeren is tragikus események játszódnak le. Mint már ismeretes, a múlt nyár vége felé nyolc hajó indult el Murmanszkiból Vladivosztok felé Szibéria északi partja mellett. A hajókaravánt, amely a kockázatos útra vállalkozott, útközben meglepte a korán beköszöntött tél s jég torlaszolta el útjukat. Megmentésükre a szovjetkormány három jégtörő hajót küldött el, de a jégtörőket is ugyanaz a sors érte, mint a nyolc hajót: a jég foglyai lettek. A tizenegy hajón mintegy ezerkétszáz ember várja a megmentést. A ,,Rabocsij" nevezetű hajót a jégpáncél már összeroppantotta és elsüllyedt. A rajta volt utasok szerencsére megmenekültek és a legközelebbi hajóra költöztek át. A szovjetkormány a végveszélyben levő utasok segítségére négy repülőgépet küld ki Molokov vezetésével. A négy gépen természetesen legfeljebb csak a gyermekeket és asszonyokat tudják elszállítani a fehér halál országából* nácti sme apostoli!" —' igy mondotta a napfényre került levél, amelynek nyomán persze szigorú vizsgálat indult meg. És megtörtént az „elmagyarositás" szörnyű és sötét idejében, hogy az „apostolok" egyiké* nek sem görbült meg a hajaszála, vala* mennyi nyugodtan folytathatta és be is fe* jezte tanulmányait. Egyikük, nékem kedves és jó barátom, talán a legjobb barátaim egyike, Drobny János, nagy politikai ellenfele lett a magyarságnak, mint pozsonyi lelkész fejezte be életét. Naphosszat lehetne folytatni ezt az eszmecserét. De minek? Justus kollégámat én meggyőzni amugysem tudom. Aki még húsz esztendő tanulságai alapján is ilyen tételeket vall, annak vagy az Ítélőképessége, vagy a lelkiismerete körül van valami baj. Különösnek találom azonban, hogy ugyanakkor, amikor Hodza Milán miniszterelnök nem szűnik meg a Magyarországgal való megértést és megbékülést hirdetni, egy hozzá olyan közelálló lap, mint a Slovensky Denik minden alkalmat megragad, hogy vádakkal halmozza el azt, akinek a barátságát a gazdája keresi. Hogyan higyjen a magyar közvélemény a közeledési szándék őszinteségében, amikor ilyesmi megtörténhetik?! Nagyszerűen sikerült a pozsonyi M AKK-bál POZSONY. — (Szerkesztős égünk telefon jelentése.) Bensős éges hangulat ban, a diák bálokat jellemző forró siker jegyében folyt le tegnap este a pozsonyi magyar főiskolások tizedik bálja a Muzeium helyiségeiben. A kitünően sikerült bálon nagyszámban vett részt Pozsony és környékének magyarsága, s a táncoló párok a hajnali órákig maradtak együtt a legjobb hangulatban. Este tíz órakor a Hunyadi-induló hangjaira felvonuló párok hosszai Gora • nyitotta meg a táncmulatságot. Utána Mózsi Károly cigányzenekara rázendített az első csárdásra s ezzel kezdetét vette a bál. A magyar főiskolások ugyancsak kitettek magukért, hogy a megjelent sok, szép estélyi ruhás fiatalleány jól érezze magát. A kitűnő büffó, amelyet a pozsonyi magyar hölgytársadalom nagyleküsége az idén is teljesen ingyen hozott össze, nagyban emelte a mulatság jövedelmét és külön dicséretet érdemel. A táncmulatságon a pozsonyi egyetem is képviseltette magát dr. Gala Antal orvoskari dékán személyével, A díszes közönség sorai között ott láttuk dr. Pefcravich Gyula magyar királyi konzult, dr. Nagy konzuli attasét, dr. Tomaseihek Lászlót, a magyar Menza Egyesület elnökét, Janson Jenő tanárt, a magyar diákotthonok vezetőjét. Az egyesült párt képviseletében dr. Kozma Ferenc jelent meg. A mulatság rendezését Vészé Iák Károly, a pozsonyi MAKK aleLnöke, özlávik Sándor, az egyesület titkárá, valamint Morawitz Zoltán és Zsakay István végezte nagy hozzáértéssel és dicséretre méltó gondossággal. A táncestély szép anyagi eredménnyel is járt, amit jótékony célra, a magyar diákok segélyezésére fognak fordítani. i Németország a párisi fsUlerellenes kiállítás bezárását kívánja PARIS. — A párisi német nagykövet kedden megjelent a Quai d'Orsayn és szóbeli jegyzékben azt kívánta a francia kormánytól, hogy a francia—német jóviszony érdekében intézkedjék a kommunista hitlerellenes kiállítás bezárása iránt, Bravúros fejmütét 3000 méter magasban ZÜRICH. — Svájcban most nagy elismeréssel adóznak dr. Ody Ferenc genfi egyetemi orvcstanár bravúros operációjának, amelyet a kiváló tudós 3000 méter magasban, a Montblanc tetején hajtott végre. Dr. Ody egy Guy nevezetű házaspár kíséretében a Montblanc egyik csúcsát maszta meg és mintegy 3500 méter magasságot ért el. Makor a kirándulók lefelé tartottak, a kötél elszakadt, az orvosiam ár azonban egy sziklacsucson fenntartotta magát és nagy erőfeszítéssel sikerült neki a kötél mérik végét is kezében tartani, amelyen a házaspár volt megkötözve. Nemsokára segítség érkezett, amely a házaspárt veszélyes helyzetéből kimentette. Gnyílé sértetlen maradt, azonban Guy súlyos agysérülést szenvedett Az orvostanár, aki a sebet azonnal megvizsgálta, tudta, hogy utitársa életét csak gyors műtéttel mentheti meg. Gyorsan határozott és ott nyomban —— 3000 méter magasban — két evővillával és egy katonai késsel végrehajtotta a műtétet. Egy kis petróleumégőn konyakban kifőzött zsebkendőkkel tisztította ki a sebet és vette ki a sebesült fejéből a csontszilánkot. A mentők csak másnap reggel érkeztek meg, akik a lázban égő beteget a genfi kórházba szállították. Itt dr. Guy azután rendes körülmények között ujobb fejmütéte* végzett és n betegeit az életnek megmentette* 4 1938 február 3, csütörtök.
