Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-20 / 42. (4485.) szám
1938 február 20, vasárnap. 'PRXGAI'Í^^A.cA’AR.-HIRLAB* 7 B u d a p esti te v é i (Ző.) BUDAPEST. — Néhány nappal ezelőtt volt öt esztendeje annak, hogy a magyar politika great old man-je, gróf Apponyi Albert Genfben meghalt. Úgy esett el, mint a katona: a becsület mezején; úgy halt meg a harctéren, mint Prohászka Ottokár a templomban, magasztos hivatásának teljesítése közben. Úgy gondoljuk, hogy a mai korban, amikor olyan könnyen felejtenek és olyan nehezen emlékeznek az emberek, helyesen cselekszünk, ha fölidézzük gróf Apponyi Albert szellemét, aki megszemélyesítője volt egy kicsiny nemzet soha el nem múló nagyrahivatottságának. Nyoícvanhétesztendős volt Apponyi, amikor a genfi szálló egyik szobájában visszaadta nemes, nagy és mélyen vallásos lelkét Teremtőjének. Az egész müveit világ részvéte fordult akkor afelé a koporsó felé, amelyben Magyarország egyik legnagyobb fiának kihűlt teteme feküdt és amelyet a magyarság gyásza kisért a koronázó templom kriptájába. Mert gróf Apponyi Albertben, ebben a csodálatos aggastyánban egy nagy múlt emlékét temette a magyar nemzet. Most is, amikor emlékét újból fölidézzük, önkéntelenül támad reánk az a kérdés: lehet-e egy fajról, amelyik ilyen egyéniséget termelt ki magából, becsmérlőleg, lekicsinylőén nyilatkozni, — szabad-e kétségbevonni annak az Apponyinak nagyságát, aki öt évtizedet meghaladó politikai pályafutása alatt annyi csatát vívott nemzetéért? E sorok írójának többször volt része abban a megtiszteltetésben, hogy a magyar nemzetnek ezzel a nagy fiával a Werbőczyuccai palota földszinti dolgozószobájában eszmecserét folytathasson. És igy tanúságot tehet róla, hogy Apponyi Albert mindenkor Széchenyi örök magyar ábrándjának hirdetője volt, amely a nemzetet törzsökös magyarnak s európainak akarta látni, olyannak, amelynek nemzeti érzése nem juthat ellentétbe az európai szellemmel és az európai érdekkel. Hitünk szerint a magyarságnak — ha a mai világ zűrzavarában és bizonytalanságában meg akar maradni és be akarja tölteni a sorstól reábizoft nagy hivatását — ma is azokon a nyomdokokon kell haladnia, amelyeket Apponyi Albert ragyogó szelleme jelölt meg számára. Úgy élt itt közöttünk a Nagy öreg, mint valami hatalmas jelképe a magyar nemzet régi dicsőségének és nagyságának. A Gondviselés kiválasztottja volt ő, mert csak a kiválasztottak futhatnak be olyan makulátlan emberi pályát, amilyent gróf Apponyi Albert befutott. Igaz, hogy hosszú politikai pályáján többször változtatott pártot. De csak pártot és nem meggyőződést, amely élete egész folyása alatt erősen magyar, alázatosan keresztény, mélyen emberi és világosan európai volt. Nem mindennapi nyelvtudása, nagy távlatokat átfogó műveltsége, logikai virtuozitása és filozófiai mélysége olyan parlamenti és közéleti szónokká avatta őt, amilyenhez hasonlót a magyar élet Kossuth Lajos óta nem látott és nem hallott. Gróf Tisza István, az ifjabb gróf Andrássy Gyula, Ugrón Gábor, Szilágyi Dezső, Beöthy Ákos és a többi nagynevű politikus és szónok között is a legelsők közé tartozott. Valóságos grandseigneurje volt a politikának, aki mindig és mindent egy előkelő szemlélet magaslatáról nézett és bírált, amit a napi politika eseményei felszínre vetettek. Mint egyik méltatója írja: a klasszikus angol parlamenti harcok hősének illett volna be egy világbirodalom díszéül. Nem élt benne olyan reformszellem, mint Széchenyi Istvánban, de fogékony magyar lelke és melegen érző emberi szive mindenért lelkesedni tudott és minden áldozatra kész volt, ha nemzetének előrehaladását szolgálta. Parlamenti szereplése a magyar politikai életnek mindig szenzációja volt és példátlan szónoki készsége, mély, harangzúgáshoz hasonlatos hangja, magas, előkelő alakja és mondanivalójának mélysége még politikai ellenfeleinél is tiszteletet és csodálatot váltott ki. Ez a nagy tiszteletadás . odáig ment, hogy negyven éven át nem volt Magyarországnak olyan kormánya, amely gróf Apponyi Albertnek ellenjelöltet állított , volna a jászberényi kerületben, amelyet . élete végéig képviselt. Az összeomlás után nehezen találta meg a helyét. Úgy érezte, hogy reménytelen küzdelmet folytatna, ha a régi rendszer alapján próbálná munkálni a magyar nemzet jövőjét. Ö, aki életének egész folyása alatt nemzeti és keresztény alapon állott, kissé idegenkedve nézte azt a politikai játékot, amely az összeomlást követő első időben e körül a politika körül folyt és nem kis részben az ő érdeme, hogy a keresztény és nemzeti politika a maga tisztaságában, erkölcsi emelkedettségében, igazságot termő munkájában ma a magyar közélet egész vonalán hiánytalanul és szeplőtleniil érvényesülhet. A béketárgyalások idején kifejtett működése közismert és mindenki emlékezhetik rá, hogy a nagyhatalmak képviselői előtt a tiszteletnek és csodálatnak milyen mértékét váltotta ki gróf Apponyi Albert többek között azzal is, hogy a béketárgyalás során a különböző nemzetek képviselőihez anyanyelvükön szólott. A béketárgyalásról hazatérve, az ott folytatott küzdelem reménytelenségének hatása alatt, gróf Apponyi Albert úgy gondolta, hogy Magyarországnak a jog, az erkölcsi és szellemi meggyőzés eszközeivel és fegyvereivel kell küzdenie jövőjéért. Hogy ezen a téren a népszövetség eiőtt mit ért el, azt ennek a rövid megemlékezésnek a keretében nem méltathatjuk kellőképen. Különben is ezek az érdemei még olyan frissen élnek a világ emlékezetében, hogy nem is szükséges fölsorolásuk. De egyet meg kell állapítanunk. Hogy gróf Apponyi Albertnek sikerült úgyszólván egy egész világ közönyét és gyűlöletét Magyarországgal szemben tiszteletté és sokhelyütt barátsággá változtatni, — ez az ő nagy és szép életének talán legnagyobb dicsősége. És a magyarságnak ápolás nélkül nem ad a fa gyümölcsöt! Kezelje, permetezze őket most rügyfakadás előtt! Meghízható, bevált permetezőszer az riTi TUFl *1 talán egyik legnagyobb büszkesége és elég-* tétele azért a sok szenvedésért, amelyet a sors reámért. Mégis államminiszterekké teszik a kormánypártok elnökeit? Hogy a szaktárcádon fcönryebban lehessen a pártoknak osztozkodni • Száméit betegágyánál sáriák te a kormányátalakítás! tárgyalásokat Egy pillantás az agrárpárt jobb szárnyának |8s# terveibe • ■ ■ « (t. j.) PRÁGA. — A kormánykibővitéssel, a kormányválsággal kapcsolatban az utóbbi hat 'hónapban annyi mindenféle hirt hallottunk, hogy valóban már semmi sem lephet meg, még az sem, hogy — miként a legújabb jelentések szólnak — semmi sem változik, marad minden a régiben, a Hlinka-párt és a cseh nemzeti egységpárt nem kell az ünnepi kormányba sem — hogy a szudétanémet pártnak szóló agrár invitálásokról ne is beszéljünk. Vagyis a hétköznapi „munkás”, dolgos kormány fog ünnepelni is. Ezt az ünneplést részletekben. már meg is kezdték a német aktivista miniszterek február 18-án, a szenátus díszes költségvetési bizottsági termében. A ..konszolidált" koalíciós többség nemcsak' élv-éfbeit megcsontösödott alakulat, —hogy ne beszéljünk a ma annyira terjedő érelmeszesedésről, — hanem a gyakorlatban is nagyon lassú mozgású, szinte tunya. Ezt látjuk a gazdasági intézkedésekben, a nemzeti kisebbségektől annyira várt törvények és rendeletek késésében. A kormánytöbbségben különösen fontos szerepet játszanak a személyi kérdések, hogy megint ne használjuk a ,.tülekedés' és „torzsalkodás” szavakat. Most, a kormány rekonstrukcióért vívott féléves küzdelem végefelé megint csak az látszik ki, hogy az 1935 decemberi elnökválasztás hullámai máig sem csendesedtek le és hogy az agrárpárt a miniszterelnök akkori viselkedését nem tudja elfelejteni. De az úgynevezett agrár jobboldal már készül az újabb elnökválasztásra, mint azt alább még szóvátesszük. Állításunkat bizonyítja az a tény, hogy az agrársajtó még mindig nem találta meg a kellő viszonyt a saját pártjabeli miniszterelnökhöz. Vegyük csak kezünkbe a mul't vasárnapi Venkov egy példányát. A miniszterelnök hatvanadik születésnapjáról számos kis falu is megemlékezik. Diszpolgárság, diszkül1- döttség. A Venkov erről az ünnepi szám negyedik oldalán vesz tudomást, apróbetüs hírben. A Zemedelská Akademie is ünnepli elnökét, dr, Hodzát s erről a Venkov csak a tizennegyedik oldalon hoz egyhasábos jelentést. A miniszterelnököt nem „intézik el“ igy ellenzéki lapok sem. A koalíció baloldali köreiben úgy vélik, hogy az agrárpárt jobbszárnya 1935 decembere óta megröviditettnek érzi magát és fájó sebeire orvoslást keres.. És akkor boldog, ha a • miniszterelnöknek kellemetlenkedhetik. Alighanem ilyen „nemes szándék” szülte a kormányrekonstrukciós tárgyalások folyamán azt a tervet is, amely Malypetr képviselőházi elnök félrevonulásán alapul- A volt miniszterelnök állítólag már meg!unta volna a parlamentben a koalíciós pártok örökös egyensúlyozását, béki geíését és hogy a jövőben közgazdasági tevékenységet fejtene ki az egyik agrárérdekeltségü biztosító bankban. Képviselői mandátumáról is le kellene mondania, ami természetes. Az agrár jobbszárny házelnökjdőltje erre az esetre dr. Cerny mai belügyminiszter volna, akit ebben a pártok fölött álló funkcióban akarnának semlegesíteni a napi politika összecsapásaitól, hogy majd igy tisztultan 1942-ben köztársasági elnökjelölt is lehessen. A pélka hagyománya Négy év még nagy idő s addig még vannak sokkal aktuálisabb gondjaink. Az agrárpárt jobbszárnyának is, amelyre most azt fogják rá, hogy az egész kormányrekonstrukciót, a többség kiterjesztését ez a csoport követelte — megint csak dr. Hodza megbuktatására. Mert a Hlinka-párt és a cseh nemzeti egységpárt többségbe vétele a jobboldal határozott megerősödése volna, ezt pedig a népfront-pártok nem kívánhatják. A záró tárgyalásokon Srámek miniszter állapota segiteít. Tudniillik betegállapota* A politikai miniszterek pénteken, hogy valamit határozhassanak, kénytelenek voltak a vidéki villájában betegágyban fekvő Srámekhez zarándokolni, — mert hogy néhai Ővehla miniszterelnök a pétkával ugyancsak a vidéken tudott legjobban határozni — s ott — odi profanum vulgus et arceo — kimondták, hogy a kormányrekonstrukciós tárgyalások haladéktalanul lezárandók, különösen azért is, mert a miniszterelnöknek kedden esetleg a parlamentben beszélnie kell, ezért most ellenzéki pártot nem vesznek kormánytöbbségbe s mindössze néhány tárcát cserélnek ki. Bechyné terve De a rekonstrukció s a többség kibővitésének terve ezzel még nem aludt el. Látható a Bechyné-féle legújabb indítványból. Srámek betegágyánál született meg. Ez a terv azon a bajon kíván segíteni, hogy kevés a minisztériumok száma. Ha uj minisztérium szervezés népszerűtlen — mondja a Bechyné-terv —úgy az úgynevezett politikai miniszterek szakminiszteri teendőik alól mentesitendők, helyükre más szakminiszterek nevezendők ki s a politikai miniszterek megmaradnak úgynevezett államminisztereknek. A nem mindennapos tervet egyelőre tartalékban tartják. Az iparospárt magyar hetilapot akar kiadni A kormányrekonstrukció ilyen elintézése különösen a cseh iparospárt kedvére való, Jfc A I^IWIC ^rém szaPPan garantáltan ártalmatlan és a legjobb fejj Bar « I Bvl jP arcápoló *zer. mely már egy tégely használata után eltünteti a szépiákét, májfoltokat, pattanásokat és megfiatalítja, felüditi az arcot. A bársonyos puha arcbőr titka a friss ARIADNE krém éssza- pan. — Gyártja és postán naponta friss szállítmányokat küld: Ph. Mr. Vasskó Gyula — gyógyszerész — ARIADNE chemiai és koz metikai laboratóriuma, Pre§ov, Masarykova ul. 81. Telefon 200. Postacsekk kontó száma: Praha 82.156. — Kérje minden gyógyszertárban és drogériában) Ihogy Najman vívmányát és hagyatékát, a kereskedelmi tárcát nem fenyegeti veszély. Mert az iparospárt nyakán még nagyon sok a pártgond a volt pártelnök elhunyta óta. A csehországi országos pártelnök reánk nézve jelentéktelen kérdésén kívül az iparospárt tavaszra tervezett kongresszusán a központi pártelnök kérdését is meg kell oldani s erre az állásra több pályázó is van: Mlcoch miniszteren s morvaországi elnökön kívül Benes Alajos, a leendő csehországi elnök, esetleg Pekárek képviselő. De ami bennünket különösen érdekel, a cseh iparospárt valószínűleg rövidesen megörvendezteti a magyar kisebbségi iparosokat egy magyarnyelvű hetilappal. A párt végrehajtó bizottságában már hetek előtt foglalkoztak e kérdéssel, de úgy találták, hogy a magyarnyelvű párfhetilap csak a pártsajtó ügyeinek totális rendezése során oldható meg. Éhez pedig hosszabb idő kell, mert a váratlanul elhunyt pártelnök a párt pénz- és sajtóügyeit erősen kihangsulyozottan személyi alapon kezelte s bár jelentős pártvagyon is maradt, a helyzetre mégis jellemző volt, hogy az elnök halála oly nehézségeket okozott, hogy a pártfunkcionáriusok a szedőknek a heti béreket sem tudták mozgósítani csak azért, mert az illetékes bankszámlákkal egyedül és kizárólag a volt pártelnök rendelkezhetett s ennek aláírása hiányában a pénz nem volt mozgósítható. A cseh iparospárt magyarnyelvű hetilapterve kapcsán szóbajött egy kassai hetilap megvásárlása is, de ezt a tervet is elhalasztották a májusi kongresszusra. Munkában a pénzügyi nyoltasbizottság A múlt napokban tettük szóvá, hogy a kormányrekonstrukció nagy gondja mellett ott állanak folytonosan a „kis” gondok. Ezek eloszlatására pénteken teljes csöndben összeült a koalíciós pártok pénzügyi nyolcasbizottsága, amely annakidején az egyenesadó novelláját készítette. A csaknem teljes napot igénybevevő tárgyalások részletei ismeretlenek, mindössze annyi szivárgott a nyilvánosságra, hogy az egyenesadókról szóló törvény újabb reformján dolgoznak. Hétvégi helyzet A kormányrekonstrukcióra vonatkozó tárgyalások a hét végén úgy állnak, hogy megint állítólag két héttel elhúzódnak. Egyébként a cseh nemzeti egyesülés pártjának kormánybafelvételéről nincs szó, mert a nemzeti egyesülés pártjában nincs egységes nézet arra vonatkozólag, hogy beolvadjanak-e a kormánytöbbségbe vagy nem. A Matousek vezetése alatt álló pártcsoport vidéken éles ellenzékiséget fejt ki a németekkel való egyezkedés ellen. Most úgy áll a helyzet, hogy csak igen csekélyszámú minisztert cserélnek ki, elsősorban az öregeket, köztük dr. Czehet és néhány miniszteri tárcát is kicserélnek. Lehet, hogy az igazságügyminiszter a nemzetvédelmivel tárcát cserél, a közmunkaügyi miniszter pedig egy más tárcával.
