Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-17 / 39. (4482.) szám

'ÍRXGAI-A'Uc.^MR.-HI rlar 1938 február 17, csütörtök* Íamíitkárok, akik közel állnak Hitlerhez és csak Hitler nyomására kerültek a kor­mányba, a következők: Dr. Seyss-Inquart, született 1892-ben a csehszlovákiai Iglauban. Atyai ágon Eger­ből származik, anyai ágon Délbajorország­­bóL Annakidején közel állt a föloszlatott osztrák nemzeti szocialista párthoz* Berlin bizalmi embere, de sokkal mérsékeltebb, mint az illegális osztrák nemzeti szocialis­ták vezetői, például Leopold kapitány vagy Tavs mérnök. Adamovich igazságügyminiszter. A nem­zeti szocialista párthoz közel áll, de eddig még nem szerepelt a politikában* 1890-ben született, jogász és egyetemi tanár, annak­idején a prágai egyetemen is működött. Stepsky-Boliva ugyancsak „hangsúlyo­zottan nemzeti" politikus. Az ipar köreiből került elő és az osztrák vasutak alelnöke. Közel áll a nemzeti szocialistákhoz Glai­­se Horstenau is, aki ugyan osztrák tiszt volt, de nem tagadta Hitler-barát érzelmeit. A nemzeti szocialisták külpolitikáját he­lyesli Schmidt Guido eddigi külügyi állam­titkár, aki most Schuschniggtól1 függetlenül mint külügyminiszter fogja vezetni az osz­trák külügyeket. Ausztria függetlenségének híve, de hajlandó a Németországgal’ való együttműködésre. Az uj emberek közül Watzek államtit­kár valamikor a szociáldemokrata párt tag­ja voltt s ugyanígy Maznik államtitkár is. Szabadlábon a puccsisták Az osztrák konnányátalaikitósaal kapcsolat­ban a minisztertanács elhatározta, hogy nagy­arányú amnesztiát hirdet. Amnesztia alá esnek mindazok, akik 1938 február 15. előtt politikai bűntetteket követtek el és az ország területén tartózkodnak. Az amnesztia tehát azt jelenti, hogy valamennyi letartóztatott és internált oszt­rák nemzeti szocialistát szabadlábra helyezik. Az amnesztia nemcsak az elitéit személyekre vo­natkozik, hanem azokra is, akik ellen eljárás van folyamatban, vagy akik ellen eljárást akar­tak indítani. A szabadonbocsáfcotöaknak köte­lezni kell magjukat, hogy nem fognak politikai te­vékenységet kifej leni. Az Illetékes miniszterek máris megkezdték a nagyarányú ammescéiiareade­­delet kidolgozását Az illegitim osztrák nemzeti szocfeÜHták ellen folyó eljárásokat tehát azon­nal beszüntetik. A nyugdijakat, a fizetéseket, a támogatásokat és a járadékokat mindazoknak visszaadják, akiktől ezeket az állami fizetségeket politikai magaviseletűk miatt megvonták. Az el­bocsátottakat egyelőre nem veszik vissza az ak­tív szolgálatba, de lehetséges, hogy hamarosan erre is sor kerül. Hazajön a 30.900 osztrák légionárius 1 Illetékes körökből szerzett értesülés szerint dr. Tavs, akit tizennégy nappal ezelőtt mint az osztrák nemzeti szocialisták vezetőjét szenzációs körülmények között letartóztatták, máris szabad­lábon van és elutazott Ausztriából Németország­ba, ahol polgármestert állást kap. Leopold kapi­tány egyelőre Becsben tartózkodik szántén sza­badlábon, de a közeli napokban ugyancsak Né­metországba utazik. Az amnesztia első napján körülbelül 700 sze­mébe bocsátanak szabadon, közöttük az 1934-es Dolli üss-puccs számos szereplőjét is, igy Rinte­lent, a volt római osztrák követet és Woitsche mérnököt, akiit Schuschnigg elleni merénylettel vádolva tartóztattak le és akinek pőrét a jövő héten tárgyalták volna. A hatóságok 2500 más nemzeti szocialista sza­­badlábrahelyezéséí az eljövendő napokban fog­ják kér észtül vinni. A wöllersdorfi internáló tá­borból negyven személyt bocsátanak szabadon, de a tábor egyelőre megmarad. A hazafias front egyelőre zárolni fogja az uj tagok felvételét, mert félő, hogy a nemzeti szo­cialistáik belépnek a hazafias frontba, hogy igy belülről ragadják kezükbe a hatalmat Ausztriá­ban. Hírek érkeztek arról is, hogy a Németország­ban tartózkodó és katonailag kiképzett 30.000 „osztrák legionislia" ugyancsak amnesztiát kap és zárt alakulatokban visszaérkezik Ausztriába. Ezt a hirt azonban nem erősítették meg. Az osztrák február negyediké BECS. — Az osztrák átalakulással kap­csolatban rendkívül érdekesen hangzanak azok a tervek, amelyek az osztrák hadse­reg átalakítására vonatkoznak. Állítólag Silhavsky tábornok, az osztrák hadseregfő­felügyelő, aki túlhaladta a korhatárt, le­mond, úgyszintén Zehner tábornok, a had­ügyi államtitkár is hamarosan elhagyja ál­lását Jansa tábornok, vezérkari főnök az egyik megüresedett állást veszi át, vagy pedig szintén nyugalomba vonul. Az osz­trák hadsereg legfelső parancsnokává va­lószínűleg Hubitzky tábornokot nevezik ki, a gépesített gyors hadosztály parancsnokát, aki szintén „hangsúlyozottan nemzeti" ka­tona. Vezérkari főnök ismét Victorin tá­bornok lesz, Jansa tábornok elődje, aki azért távozott állásából, mert nem tagadta rokonszenvét a nemzeti szocialisták iránt. fiz angol kormány belesel LONDON. — Angol diplomáciai körök nem találnak nyugtalanító mozzanatokat az osztrák eseményekben, ellenkezőleg meg­elégedetten állapítják meg, hogy a régóta kikerii’hetetlennek tartott események a le­hető legnagyobb nyugalommal és súrlódás néíkiil folytak le s nem vezettek összeüt­közésre a két állam között. A párisi angol nagykövet érintkezésbe lépett a francia kül­ügyminisztériummal s megállapította, hogy a francia kormány osztja az angol kor­mány álláspontját, amely igy hangzik: az osztrák események a két érdekelt ország beiügyét jelentik és a nyugati hatalmaknak nincs okuk, hogy beavatkozzanak a német és az osztrák bclügyekbe. A berchtesgade­­ni tárgyalások és a nyomukban történt osztrák kormányátalakítás logikus fejlemé­nyei az 1936 julius 11-én kötött német-osz­trák békeszerződésnek. A londoni lapok az osztrák függetlenség végéről írnak A hivatalos angol körök nyugalmával és desinterresement-jával szemben az angol lapok rendkívül izgatott hangon tárgyalják az osztrák eseményeket. A legtöbb lap szer­dán reggel négy órakor külön kiadást adott ki és közölte a bécsi tárgyalások eredmé­nyét. A Dafly Telegraph a következőket írja: „Ausztria meghódol Hitler előtt Schusch­nigg olyan engedményeket tesz, amelyek az osztrák függetlenség végét jelentik. Né­metország ultimátumot állított föl és meg­fenyegette Ausztriát, hogy bevonul Becsbe. Mussolini hallgatott és az ujját sem mozdí­totta. A News Chronicle cikkének a követke­ző cimet adja: „Ausztria megadta magát". A Daily Express: „Schuschnigg meghó­­dőlt". A Daily Mirror: „Hitler győzött Ausz­triában. Az osztrák határon nyolcvanezer német katona áll". A Daily Telegraph helyzetképe A legbővebben a félhivatalos Daily Telegraph foglalkozik az osztrák eseményekkel és a követ­kezőket írja: — Az osztrák kormány ellenállása, amelyet Schuschnigg Hitler berchtesgadeni követelései után kifejtett, a keddről szerdára virradó éjjel összeomlott. Schuschnigg és Miklas megértették, hogy a német parancsot teljesíteni kell. A leg­fontosabb döntés az, hogy a rendőri hatalmat kiszolgáltatták Seyss-Inquart belügyminiszternek és Schmidtet önálló külügyminiszterré nevezték ki, ami Hitler kívánsága volt. Hitler ultimátuma szerdán reggel jár le. A német Führer kijelentet­te, hogy abban az esetben, ha az osztrákok nem teljesitik kívánságait, a nemzeti szocialista terror teljes erővel kitör és a német hadsereg bevonul Ausztriába. Miklas és Schuschnigg kétségbeeset­ten folyamodtak Mussolinihez segítségért. De a duce nem felelt és nem szakította félbe si-kirán­­dulását. — Aki ismeri az osztrák politikai helyzetet, nem ringatózhat többé illúziókban és tudnia kell, hogy az osztrák biztonság kiszolgáltatása a nem­zeti szocialista belügyminiszternek az osztrák függetlenség végét jelenti. Ezenkívül Schmidt külügyminiszter fölíétlen uralma az osztrák kül­politika fölött ugyancsak azt jelenti, hogy a bé­csi külpolitika néhány hónap alatt teljesen azo­nossá válik a berlini külpolitikával. — Abban a pillanatban, amikor a nemzeti szocialista miniszter a rendőrséget kezében tart­ja, az történik Ausztriában, amit a nemzeti szo­cialisták akarnak, mert tőlük függ, hogy milyen politikai aktivitást engedélyeznek. Nagyon köny­­nyü volt tehát, hogy Seyss-Inquart megígérte, hogy erős kézzel letör- minden terrorakciót Ausztriában. Hitler fellengzős ígéretei ilyen kö­rülmények között szintén nem sokat érnek. Az osztrák engedmények fejében a német Führer vasárnapi birodalmi gyűlési beszédében ünnepé­lyes ígéretet tesz Ausztria függetlensége mellett, de ennek nincs gyakorlati értéke. Hitler beszéde csak arra fog szolgálni, hogy megnyugtassa Euró­pát és bizonyítékot tegyen békés szándékai mel­lett. A német kancellár rendkívül ügyesen csele­kedett. Mielőtt a vüégot biztosította arról, hogy nem avatkozik be többé az osztrák belügyekbe, a gyakorlatban magához ragadta az uralmat Ausztriába és nyilatkozata csak Európa számára fontos, de Ausztrián már nem segít. Hitler sza­vai bizonyára rendkívül hatásosak lesznek, mert elismerik Ausztria függetlenségét s a hazafias frontot, mint az osztrák politikai mozgalom egyetlen eszközét, elismerik á jelenlegi osztrák alkotmányt s talán helyteleníteni is fogják a nem-A szivburok, a szívbillentyűk, a szíviz­mok és a szividegek megbetegedéseinek ke­zelésében a rendkívül enyhén ható terme-: szeles „Ferenc József" keserüviz fontos se­gédeszköz, mely reggel éhgyomorra egy kis pohárral bevéve a tápcsatorna tartalmát biztosan felhígítja és azt igen könnyen le­vezeti. Kérdezze meg orvosát. »L zeti szocialisták ausztriai terrorját. Pesszimista hang a legitimista táborból A Daily Telegraph munkatársa beszélge­tést folytatott az osztrák legitimisták egyik vezérével, aki szomorú szavakkal ecsetelte Ausztria jövőjét. — Az osztrák színek néhány napig talán még lobogni fognak — mondotta a legiti­mista —, de nemsokára megjelenik mellet­tük a kampóskereszt. Az a nagy bankett, amelyet Schmidt külügyminiszter tegnap éjjel kétszáz vendég tiszteletére adott az osztrák császárok fényes palotájában, Doil­­fixss Ausztriájának végét jelentette. Hazánk tartós függetlensége megszűnt, reményeink összeomlottak és nem bízunk többé a Habs­burgok restaurálásában. Az osztrák állam­polgárok még nem tudják, de bizonyos, hogy már ma Hitler uralma alatt állunk. A jövőben Ausztria külpolitikáját és belpoliti­káját Berchtesgadenből irányítják. Anglia: „Semmi közünk Ausztriához** A Daily Express vezércikkében a követ­kezőket írja: — Semmi közünk ahoz, ami Ausztriában történik. Talán kényszeritenünk kell Auszt­riát arra, hogy független maradjon? A föl­adatunk az, hogy Németországot állandóan ingereljük, mert azt parancsolják, hogy Hit­ler vonuljon ki Ausztriából? Nincs jogunk az ilyenekhez. A mi föladatunk, hogy ki­menjünk és kint maradjunk. Nem a mi ügyünk, hogy meggátoljuk a német törzsek egyesülését. A munkáspárti Daily Héráid igy ir: —Az elmúlt éjszaka ismét annak bizo­nyítéka, hogy Európában anarchisztikus ál­lapotok uralkodnak és a hatalom többet ér, mint a jog. Hitler megparancsolta Schu­­schniggnak, hogy az osztrák rendőrség el­lenőrzését egy nemzeti szocialistára bizza, Schuschnigg tiltakozott. Hitler azonban fe­nyegetőzni kezdett és Schuschnigg úgy érezte, hogy engednie kell. Nem volt más választása. Olaszország cserbenhagyta. Franciaország és Anglia semmit sem tehet­nek anélkül, hogy az európai háborút elő ne idéznék és ezt nem akarják. Ausztriának a jövőben úgy kell táncolnia, ahogy Berchtes­­gadenben fütyülnek. Ausztria de facío, ha nem is név szerint, német gyarmattá vált. Olaszország a nemzeti szocializmus behatolását kívánja Ausztriába RÓMA. — Az elmúlt éj folyamán Bécfiben hozott határozatokat Rómában a német-osztrák feszültség enyhülésének tekintik. Illetékes olasz tényezők a legteljesebb mértékben helyeslik, ami történt, mint ahogy az 1936 julius 11.-i szer­ződésit is helyeselték, Semmi sem mutat arra, hogy az olasz kormány Ausztria e politikai fej­lődését támogatni, vagy elősegíteni fogja, de bi­zonyos, hogy semmi olyat nem tesz, ami e fejlő­dés megakadályozására irányulna. A Róma-ber­lini tengely keletkezése óta Olaszország felfogása megváltozott az osztrák függetlenség kérdésé­ben. A függetlenség ugyan továbbra is az olasz­német megegyezés alapja marad, de a fasizmus és a nemzeti szocializmus közösségei miatt Ró­mában természetesnek látják, hogy a nemzeti szocializmus behatol Ausztriába. Vasárnap, déli egy órakor... BERLIN. — Göring vezértábomagy, a né­met birodalmi gyűlés elnöke a birodalmi gyűlést 1938 február 20-ára összehívta. Az ülés vasár­nap délután 13 órakor kezdődik meg. Egyetlen tárgysorozata Hitler nyilatkozatának meghallga­tása. A francia sajtó is rezignált PARIS. — A lapok megismétlik azt az éJH-tást, hogy Schuschnigg csak azért hajtotta végre az osztrák kormány rekonstrukcióját, mert Hit­ler kijelentette, hogy a német-osztrák határon csapatókat összpontosítottak és a német hadse­reg fdíartőztaíhata'tianul benyomul Ausztriába, ha Schuschnigg ellenáll. Az osztrák kancellár segítséget kért Olaszországtól, Angliától és Franciaországtól, de mindenütt süket fülekre ta­lált, A francia sajtó véleménye szerint az éjsza­kai osztrák események az európai politika egyik legfontosabb lépését jelentik s Németország egy­re közelebb áll ahhoz, hogy uralkodjék Közép­­európában és a Balkánon, Ausztria valószínűleg hamarosan kilép a népszó vétségből és támogatni fogja a Genf-ellenes mozgalmakat. Bizonyos francia körök azt remélik, hogy Schuschnigg a legitimista mozgalomban fog támaszt keresni a nemzeti szocialista befolyás ellen. Itt állítólag számíthat Franciaország és Anglia támogatására. A Petit Párisién szerint Anglia nem támogatta Ausztriát, egy elszigetelt francia akció pedig nem vezetett volna eredményre. Az Echo de Paris szerint akkor, amikor a nyugati hatalmak csődöt mondottak és Németország ultimátumát teljesí­tették, kevés remény mutatkozik arra, hogy a jövőben Schuschnigg ellenállhat a nemzeti szo­cialista befolyásnak. A csehszlovák sajtó nem hisz többé az osztrák függetlenségben PRÁGA — A prágai lapok legnagyobb ré­sze annak a nézetének ad kifejezést, hogy Auszt­ria meghódolt a német nyomás előtt. A Venkov csak egy alcímben kockáztatja azt a véleményt, hogy „Ausztria megőrizte függetlenségét", egyébként nem fűz kommentárokat a bécsi ese­ményekhez. A Öeské Slovo szerint Ausztria kénytelen volt sürgősen átalakítani kormányát, hogy ezzel kielégítse Hitlert. Németország olyan nyomást gyakorol Ausztriára, hogy az a lap vé­leménye szerint nem fér össze egy független ország szuvereni­tásával. A Národiní Listy kimondja, hogy Ausztria összekötötte sorsát Németországéval. A berchtesgadeni megegyezés nem egyéb, mint erkölcsi anschiuss. Csak az a kérdés, hogy a nyugati államok ho­gyan reagálnak a fejlődés emez újabb fontos étlapjára. A Národní Politika szerint a duce most fizette meg Hitlernek a spanyolországi támoga­tást. A Národní Noviny ezt a cimet adja cikké­nek: „Berchtesgaden — vége Ausztriának?4' Szerinte Németország olyan hatalom szerepében lépett fel. amely nyíltam és leplezés nélkül kife­jezésre juttatja, hogy hatalmába akarja keríteni Ausztriát, csak a megfelelő formát keresi, amely sehol ne ébresszen túlságos megütközést és fel­háborodást. A félhivatalos Prager Presse fel­teszi a kérdést, hogy vájjon az osztrák hadse­regben is változások lesznek-e és pedig a német recept szerint. A Prager Tagfaloitt úgy hiszi, hogy a német-osztrák megegyezés csak ideigle­nes formula s Németország nyomása tovább fog tartani s 6, vagy esetleg 12 hónap múlva éri el tetőfokát. Ebben a válságban a legnagyobb rej­tély Olaszország passzív magatartása. Még nincs mindennek vége... LONDON. — Illetékes angol körök szerint korai volna azt állítani, hogy azok az engedmé­nyek, amelyeket Schuschnigg kancellár Hitler­nek tett, az osztrák függetlenség végét jelentik. Az osztrák kancellár kormányzásának idején nagy ügyességre tett szert az osztrák államügyek vezetésében s ezért valószínű, hogy Schuschnigg most azért cselekedett úgy, ahogy ceselekedett, mert véleménye szerint a jelenlegi kényes körül­mények között ez volt a leghelyesebb. Olasz­ország továbbra is őrködni fog Ausztria függet­lensége fölött. Öröm Németországban BERLIN. — Német politikai körök nagy meg­elégedéssel vették tudomásul az osztrák ko.­­tnány átalakítását. Kijelentik, hogy az átalakítás és az amnesztia annak jele, hogy Ausztria ko­molyan az osztrák-német viszony mrgeny hitős érc törekszik és határozott léoést tett a közeledés felé. Ugyanakkor illetékes körök a legcrclycsebben megcáfolják azt a hirt, hogy az osztrák-bajor határon német csapatösszevonások történtek. mint néhány külföldi lap jelentette. Azt a hirt is a legerélyesebben megcáfolják, hogy Németor­szágnak támadási szándéka volt Ausztria ellen abban az esetben, ha Schuschnigg és Miklas nem fogadja cl Hitler feltételeit* 2

Next

/
Thumbnails
Contents