Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-15 / 37. (4480.) szám
XVII. évf. 37, (4480) szám • KCSdd • 1938 február 15 / v » /%1 jr wT/%IW+ I^B I IWI W%mw i Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • 9 TELEFON: 30311. Is • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRRHR. A két német varázsló (sp) Megindult a találgatás: ki győzött Berchtesgadenben, Hitler-e, aki „csendesen meghódította Ausztriát , Schuschnigg-e, aki „kapitulálásra bírta Németországot?" Nem valószínű, hogy a közeljövőben világosan és határozottan megállapítható lesz a győztes, annál kevésbé, mert Hitler és Schusehnigg szenzációs szombati 'berchtesgadeni találkozója, ha egyáltalán eredményt hoz, ugyanolyan kompromiszszummal fog végződni, mint minden hasonló körülmények között és hasonló helyzetben történő találkozás. Kétségtelenül Európa két nagystílű és eredményes államíérfia keresztezte a fegyvert a legendás hírűvé vált Obersalzbergen, ahol eddig is ezámos nagy politikai esemény zajlott le az elmúlt években, gondoljunk csak Halifax látogatására, vagy a régebbi német „szombati meglepetésekre", amelyek mind a Watzmannal szembenfekvő villában születtek meg, húsz kilométerre az osztrák határtól. Tizenegy óráig viaskodott a két német „führer", a kicsi és a nagy, egy hazának két tehetséges gyermeke — s Hitler bizonyára a varázsló forró rábeszélőmüvészetével igyekezett bűvkörébe vonni vetélytársát (igy írják az angol lapok), Schusehnigg viszont a régi kifinomult Ausztria diplomáciai ügyességével védekezett s állítólag sikerült is kiszabadulnia a nagy bűvész igézetéből, amennyiben semmire sem mondott igent s a tervek egész paksamétáját magával hozta Bécsbe, ahol lesz ideje megtalálni a legalkalmasabb kivezető utat a bonyodalmakból. Bármily romantikus elképzelés is a két különös ellenfelet vitatkozni látni a felhők fölötti várkastélyban, ahol mint a Wagnerdráma eseményei pereghettek le az órák a két teuton vezér között — Európa pozitívumokra kiváncsi, s e valóságokat egyelőre nem kapta meg. A problémákat leegyszerűsítve két csupasz lehetőség emelkedik ki a bonyodalmak tömegéből. Az egyik az, hogy Hitler tényleg szabad kezet adott Középeurpában Schuschniggnak, aki az északnyugati osztrák határokra nehezedő nyomás megszűntével föllélegezve láthat hozzá a dunai közös gondok megoldásaihoz, a másik az, hogy Ausztria Hitler, Mussolini és Budapest közös nyomásának engedve elhatározta, hogy szorosabb kapcsolatot létesít a berlin-római tengellyel s elhatározásával mintegy közös nevezőre hozza a tengelyt a római blokkal s felségjogainak ünnepélyes biztosítása fejében mint szomszédaitól garantált független állam teljesen felolvad a német-olasz politikában és ugyanúgy csatlakozik a két nyugati nagyhatalomhoz, mint esefleg Magyarország. Mi szól az első lehetőség s mi szól a második lehetőség mellett? Az első hívei, igy az angol, a francia s a csehszlovák sajtó, azt hangoztatják, hogy az elmúlt hónapok fejleményei arra kényszeritették a birodalmat, hogy felszámolja agresszív keleti politikáját és kibéküljön Ausztriával. E felfogás szerint a gazdasági válság és a nyugati hatalmak fegyverkezési fölénye miatt Berlin keresi az utat Londonhoz és Parishoz, mert nem bírja tovább a versenyt s kilátástalan erőfeszítései már belpolitikai nehézségekhez vezettek, amelyeknek egyik intő jele a február 4-i kirobbanás volt. Éppen e veszedelmes mementó hatása alatt határozta el Hitler az általános békekötést. I Mielőtt Angliához és Franciaországhoz kö-| Az osztrák-német békeszerződés Ausztria Hitler-párti belügyminisztert kap A berchtesgadeni megegyezés • • Schusehnigg nem írja alá a megállapodást T • • Seyssinquart megbízatása • Hitler ünnepélyes fogadalmat tesz Ausztria függetlensége melleit Ellentmondó kommentárok a világsajtóban BÉCS. — Hivatalos jelentés szerint Berchtesgadenben Schusehnigg és Hitler német—osztrák szerződést dolgozott ki, amelyben Hitler ismét hangsúlyozza és elismeri Ausztria függetlenségét, továbbá kötelezi magát, hogy Németország nemzeti szocialista pártja nem fog igyekezni befolyást szerezni Ausztriában. Ezzel szemben Schusehnigg megígérte, hogy Seyss-Inquartot, a nemzeti szocialista irányú osztrák mozgalmak egyik képviselőjét belügyminiszternek teszi meg az osztrák kabinetiben és megengedi a nemzeti szocializmus mérsékelt propagandáját is az országban, körülbelül ugyanolyan mértékben, mint amilyen propagandát a legitimisták kifejthetnek. Schusehnigg a szerződés szövegét Bécsbe hozta. Hitler Berchtesgadenben már aláírta a szerződést, mert a német alkotmány erre följogosítja. Az osztrák kancellár viszont utalt arra, hogy az osztrák alkotmány értelmében a szerződést előbb be kell mutatnia Miklas elnöknek s csak azután adhatja meg Ausztria nevében végleges hozzájárulását. A bécsi aláírás után a szerződés azonnal életbe lép. Schusehnigg a mérsékelt nemzeti szocialista propagandát csak az osztrák „hazafias fronton” belül volt hajlandó engedélyezni, de arról hallani sem akart, hogy a nemzeti szocialisták mint önálló párt működjenek Ausztriában. Az osztrák kormány szemmelláthatóan elég erősnek érzi magát, hogy a nemzeti szocialistáknak bizonyos korlátok között mozgó szabad propagandát engedélyezzen. Más kommentárok szerint Hitler azt kívánta Schuschniggtól, hogy Seyss-Inquartot közbiztonsági igazgatóvá nevezze ki, de ezt a kérést Schusehnigg nem teljesíthette, mert a kinevezés körülbelül azt jelentette volna, hogy az osztrák erőd kulcsát Schusehnigg egy nemzeti szocialistának adja át. A tizenegyórás berchtesgadeni tanácskozás eredménye tehát az az ideiglenes szerződés volt, amelyet Schusehnigg még nem írhatott alá. Amint az osztrák kancellár viszszaérkezett Bécsbe, azonnal beszámolt Miklas elnöknek a berchtesgadeni eseményekről, de egyelőre még nem jelentették ki hivatalosan, hogy Miklas beleegyezett a szerződés aláírásába. Berchtesgadenben egyébként Papén mellett Ribbentrop német külügyminiszter is részt vett a tárgyalásokon, valamint Brauchitsch tábornok, Reichenau tábornok és Spree tábornok, a német légi flotta déli osztályának parancsnoka. A német-osztrák szerződés kiegészítése BECS. — Schusehnigg kancellár vasárnap este nyolc órakor érkezett vissza Bécsbe és rövid pihenés után újra átvette a kormányügyek vezetését. Mindenekelőtt a Berchtesgadenből magával hozott anyagot rendezte a megfelelő szakemberekkel. Még vasárnap este felkereste Miklas szövetségi elnököt s ezen az audiencián résztvett Schmidt Guido külügyi államtitkár is, aki, mint ismeretes, szintén Berchtesgadenben volt. Később az egyes miniszterekkel tárgyait Schusehnigg és tájékoztatta az illetékes személyiségeket a Hitlerrel folytatott tárgyalások eredményéről. Hétfő délig minisztertanácsot nem hívtak össze. A közvélemény egyelőre nem sokat tud a berchtesgadeni határozatokról. A kiszivárgott hírek szerint a tárgyalásokról pontos jegyzőkönyvet készítettek, amelyek később hasznára lehetnek az államférfiaknak. A tanácskozások nagyrésze négyszem között folyt le és Ribbentropot, Papent és Schmidtet csak később vonták be a megbeszélésekbe. Mint ismeretes, az 1936 junius 11-i német-osztrák szerződés tárgyalásairól is jegyzőkönyvet készítettek, de ez nem volt megbízható s igy a szerződés értelmezése körül később ellentétek merültek föl. Valószínű, hogy a berchtesgadeni jegyzőkönyv alapján később kiegészítő szerződést fűznek a julius 11-i német-osztrák szerződéshez. Az uj megállapodás tartalmát a Berchtesgadenben felvett jegyzőkönyv alkotja. De pontos megszövegezését később a bécsi és a berlini külügyi hivatalok végzik el. A pótszerződés eloszlatja azokat a félreértéseket, amelyek a julius 11-i szerződés után támadtak, de nem változtatja meg a régi szerződés alapjait és nem helyezi uj bázisra az osztrák-német viszonyt. A rendőri hatalom Schusehnigg kezében BÉCS. — Jólértesült körökben biztosra veszik, hogy osztrák biztonsági miniszter továbbra is Schusehnigg marad. Ez a minisztérium ugyanis a mai osztrák helyzetben a legfontosabb tárca FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN zeiedett volna, megfelelő gesztust kivánt tenni Keleten s igy került sor a berchtesgadeni találkozóra, ahol teljesítette Schuschnigg kívánságait. Ausztria szabad kezet kapott a Duna medencéjében s most mar folytathatja önálló politikáját, anélkül, hogy Berlintől félnie kellene. Kibékülhet Prágával, megvetheti a dunai együttműködés alapjait, amelynél Németország legfeljebb csendes társ lesz s közvetíthet Prága és Berlin között, mert nem valószínűtlen e felfogás szerint, hogy az uj hitleri békepolitika legközelebbi állomása a csehszlovák-német ügyek rendezése lesz. A londoni és a párisi körök egyrésze igy oldja meg a berchtesgadeni titkot. Más lapok, például az olaszok vagy a lengyelek, másféleképpen kombinálnak. Szerintük a másik lehetőség következett be: Németország megnyerte Schuschniggot, aki a jövőben már ugyanazt a középeurópai politikát fogja követni, ami Berlinnek és Rómának tetszik. Az uj osztrák állásfoglalásnak oka pedig az, hogy Bécs nem viselte el többé az Északról és Délről ránehezedő nyomást s inkább csatlakozott a tengely politikájához, semhogy állami függetlenségét hozza veszélybe. (A csatlakozás feltétele ugyanis az volt, hogy Róma és Berlin közösen garantálja Ausztria szuverénitását.) A legutóbb leleplezett osztrák nemzeti szocialista szervezkedések azt igazolták, hogy a Berlinnel való végérvényes kibékülés nélkül Ausztriában könnyen vissztérhetnek az 1936 julius 11-i szerződés előtti nyugtalan állapotok s amint Berlin e szerződést érvénytelennek jelenti ki — s ez a veszély nagy volt a szerződés osztrák szabotálása után és a február 4-j pétnet radikalizálódás következtében — újra az illegális akciók áradata önti el Ausztriát és elsodorja Schusehnigg hároméves felépítő munkáját. Az osztrák kancellár tehát jobbnak látta kiegyezni: csatlakozni Hitlerhez, eleget tenni a biroi dalom néhány kül- és belpolitikai kívánságának, de ezzel biztosítani Ausztria füg-< getlenségét és az ország belső nyugalmát. A berlin-római tengelybe igy beillesztették az utolsó hiányzó részt is: a független Ausztriát. Hitler nyugodtan átutazhat már osztrák területen, ha Mussolinihez megy látogatóba, mert nincs többé idegen rész a két nagyhatalom között. Schusehnigg kacsintgatása megszűnik a párisi blokk felé. megszűnik a nagyhatalmakat kikapcsolni akaró középeurópai politikája is s Ausztria készséggel vállalkozik a nagynémet külpoi litika támogatására. Amíg részletes és felvilágosító hivatalos jelentés nem készül a berchtesgadeni találkozásról, valamennyi kombináció e két lehetőség között mozog. Az eddig kigzjvár*' gott hírek — amelyek azonban még nem
