Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-02 / 26. (4469.) szám
4 B «pra:gai-A\\g^arh I rlak 1938 február 2, szerda. Oh, boldog gyermekévek mélységes hullámai, idegeket tépő izgalmai, bízónyítványvárások letűnt ideje! Milyen boldog izgalom is volt az, amikor vagy három évtizeddel ezelőtt Wajczik tanár ur vöröses Kossuth-szak áljával élénkbe áUt a katedrán és az egész első bé színe előtt nemcsak kiosztotta, hanem föl is olvasta a bizonyítványokat. Milyen kedves meghatottsággal gondolok vissza még ma is azokra a kis barátokra, akiknek első szavuk nem a maguk bizonyítványának szólt, hanem azt kérdezték együgyű kis szivük diktálta kíváncsisággal: — Uát a Pistáé milyen, tanár ur?! ök magul: is érezték, hogy az a szőke kisfiú, aki velük együtt üldögélt nagy komolyan az első bé valamelyik padjában, sohase fekszik lel anélkül, hogy leckéjét el ne végezte volna s J csodák-csodája, alig találni már helyesírási hi-\ bát a magyar dolgozatában s félévre már a sum, f esse, fűi ragozását is hibátlanul tudja. Tudja, i hogy a gallus és a gallina két különnemű szó] s a do, go, io végzetek bizonyos furcsa nemet j jelölnek. De a kivételeket is megtanulta s a tér- j mészetrajzból olyan örömmel felel a csonthéjas', gyümölcsökről, hogy gyönyörűség azt hallani.í Pap tanár ur meg is dicséri érte s vigyázóvá jj jelöli ki, ami nagy megtiszteltetés, mert a vi- J gyázó feleltet s Pap tanár ur csak félkor jön j be, hogy elmagyarázza az uj leckét. Boldog órák szép emlékeképpen — mondja! a költő, akiről most uccát neveznek el Varsó- jj ham, ahol hozzá hasonló módon szeretik a sza- jj badságot. Bizony, boldog órák voltak. Aztán teltek-multak az évek, a bizonyitvá-f nyok rosszabbodtak, volt közöttük egészen £ rossz is és csak egy-egy árva jeles mutatta gaz-1 dójuk valamikori tanulási kedvét, míg egyszer-1 re minden bizonyítványnak vége szakadt s ma- p ga a komor élet kezdte osztogatni érdem je-1 gyeit. Az élet aztán nem kegyelmezett. Sokkal sri-j gorubb volt, mint akár Pintér vagy akár maga S Sinkovits tanár ur is, pedig a számtanpéldák-1 nál sokkal könnyebb dolgokkal kellett meg-1 birkózni: a mindennapi kenyér gondjával. Kis jj gond annak, akinek az Isten előre megadta <i\ módot, de annál nagyobb annak, altit ide-oda I dobál az ezerarcú élet s közben még meg isi mosolyogja, amint nagy erőlködéssel szedné a fárasztó útra szükséges lélekzetet. Ejnye, hová el nem kalandoztam, pedig sokkal nagyobb örömről akartam írni: a saját gyermekeim bizonyítványáról. A legkisebbnek már január második félében, jóelőre kiállítottuk a bizonyítványt. Még a fejét is pontosan kitöltöttük a fiammal, aki csak azért nem ült az ölembe, mert onnan már igazán nem tudna Írni. Elnézem az egyszerű, magunkszabta kis bizonyítványt, végigolvasom gyönyörködve, amint sorra következnek az előírásos dolgok: — Farkas Marika, született 1937 szeptember 20-án, Ipolyságon, róm. kát. vallásu; a következő érdemjegyeket nyerte: evésből: jeles, kiabálásból: jeles, testgyakorlásból: jeles, nevetésből: jeles, életkedvből: jeles, alvásból: jó. Aláírva: Farkas István és Farkas Zoltán, sajátkezűig. Ahogy aztán elérkezett a „nagy" nap, a komoly bizonyítvány osztások ideje, ezt a bizonyítványt is elővettük s kisült, hogy a kicsié a legjobb bizonyítvány, mert a bátyja meg a nénje egyformán rosszabbat hoztak: három kettes mutatkozott mind a kettőnél, s hála Istennek, egyformán, legalább egy félévig nincs mit egymás szemére vetniük. — Igen ám, — mondja a fiú, — de nekem tíz egyesem van — neked meg csak kilenc, még a viseletét is beleszámítottad. Akkor nézem meg jobban a nagylányom viseletét s látom, hogy „teljesen megnyugtató". — No, — gondolom magamban, — apádról ezt nem igen állíthatták volna ki, se akkor, se most. Akkor az iskolában rendetlenkedett, most pedig az életben rendetlenkedik néha, amiért jobban megorrolnak, mintha ezer didkesinyt követett volna él. — Neked könnyű, — mondja a leányom, — te még kicsi vagy, de nekem a fizikából is egyesem van! (Ez már nagy szó, bár a gyerek nem tudhatja, hogy Fábry tanár ur, a pompásan felkészült, szigorú fizikus nem igen szokta az egyeseket osztogatni s én is bizonyos megilletődéssel nézem a leányt: „Ugyan no, hát ki látta már, hogy akadjon egy Farkas-gyerek, hozzá még leány, akit kémia, fizika és matematika egyformán érdekelhetne. Most aztán vizsgálhatom az átöröklés tanát Sir Francis Galtontól kezdve s visszamehetek Szent Ágostonig és Schoppenhauerig, meg jóelőre elkalandozhatok ma még ismeretlen nevű, tudósokig.) Mind a két bizonyítványt elnézegetem. Előveszem a kicsi együgyü bizonyítványát Í3 és azt is elmézegetem. Mind a három gyerek az én fajtám, hangban, mozdulatokban, viselkedésükben, gondolkodásmódjukban. Vájjon látja-e az Isten azt, hogy mind a hármat egyformán óvom és védem s lálja-e velem együtt azt a sok-sofazer magyar apát, aki talán ugyanebben az órában, ugyanígy nézi a gyermekei bizonyítványát,? Van-e számukra jövő, életlehetőség és a megszolgált bizonyítvány feljogosítja-e majd őket az élet könnyebb küzdelmeire? Sikerül-e m/ijd a jó matematikusnak matematikával foglal,koznia s nem egyszerű szállodai portás lesz-e belőle a pesti Hungáriában vagy a Járass Andor felszólalására a nemzetvédelmi miniszter intézkedett, hogy a katonai hatóságok a földtulajdonosok érdekeit fokozottabb mértékben tiszteletben tartsák PRÁGA. — Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke — mint emlékezetes — az állami költségvetés tárgyalása során a képviselőház költségvetési bizottságában alapos felkészültségű beszédben bírálta a nemzetvédelmi kormányzat költségvetését és konkrét panaszokat hozott fel1 a katonai hatóságoknak az államvédelmi törvény végrehajtása során tapasztalt sérelmes eljárásáról. Jaross képviselőnek annakidején maga a nemzetvédelmi miniszter is válaszolt, de csak nagy általánosságban. A képviselő felszólalásának meg volt az eredménye, mert a nemzetvédelmi minisztérium több esetben intézkedett a sérelmek megismétlésének megakadályozására. Most Jaross képviselő erről a nemzetvédelmi miniszter titkárától 11.341 prés. 2. oddéll 1938. szám alatt a következő levelet kaptaj — Képviselő Ur! Az 1938. évi állrani költségvetés képviselőházi bizottsági tárgyalásánál felhívta a figyelmet néhány esetre, amikor a katonai hatóságok helytelenül jártak el azoknak a földeknek tulajdonosaival, akiknek földjén erődítési munkálatok folynak. Ehhez bátor vagyok a következőt jelenteni: — A nemzetvédelmi minisztérium már régebben figyelmeztette alantas hatóságait, hogy az előírásoknak megfelelően járjon el az idegen földeken való munkálatoknál és határozottan elrendelte, hogy a tulajdonosokkal minden körülmények között illendően tárgyaljanak. Egyben elrendelte a minisztérium, hogy a földterületek tulajdonosait mindig kellő időben értesítsék arról, hogy mikor kezd valami munkát a katonai igazgatás a földjeiken és hogy a munka által okozott károkat a Tehetőség szerint a legkisebb mértékre csökkentsék. Ha előfordult a katonai hatóságok részéről bármilyen helytelen eljárás, úgy ez csak az előbb említett rendelet kiadása előtt történt és megvan a remény rá, hogy a jövőben hasonló esetek nem fognak megismétlődni. Mindamellett valamennyi alantas katonai hatóságot újból figyelmeztettünk a korrekt eljárás szükségességére. Azokat a költségeket illetően, amik a községeket terhelik az elrendelt országúti elzárók megépítésével, tárgyalás folyik arról, hogy ezt a katonai igazgatás fedezze. Plaggar Eíözépiskotöinft Kit tudunk meg az 1936-37. évi Értesítőkből? ' IV. Érettségi vizsgát tett az elmúlt tanévben összesen 267 tanuló. A beregszászi 42 érettségiző vizsgálati eredményét nem közüli az Értesítő. A többiek közül jelesen érett 23 Eu és 21 leány, összesen 44. Érett 121 fiú és 25 leány, összesen 146. Vagyis sikerrel tette le az érettségit 190 tanuló (84.4%). Elbukott 30 tanuló, visszalépett vagy eüiutatittatott 5. Az érettségi elnökök között nem találunk egyetlen egy magyar nemzetiségű fcanférEut sémi Nem kötelező tantárgyként tanították hat intézetben a német nyelvet, amikor is 351 tanuló nyert oktatást (8.74%). A szlovák-rusiznoknál 5.48% tanulta a német nyelvet Losoncon és Ipolyságon egyáltalán nem tanultak német nyelvet Relatíve kötelező énektanításban részesült a magyaroknál 1175 tanuló (29.26%), a szlovák-ruszinoknál 660 (38.52 százalék). Komáromban és Pozsonyban 231 tanuló gyorsírást tanulhatott és 119 zenei oktatásban részesült Komáromban. A gyakorlati élet megköveteli, hogy minden müvek ember többékevésbé értsen a zenéihez, énekhez, tudjon gyorsan írni és németül beszélni s ezekre a fontos tantárgyakra a ziskolák alig fordítanak gondot, pedig a szülői tanácsok ez irányban állandóan ostromolják a tanügyi kormányt, de — eddig — minden eredmény nélkül. Ifjúsági egyesületek Pedig az ifjúság szeret tanulni, ha alkalmat nyújtanak neki. Az ifjúsági önképzőkörök igen tevékenyek, bár az énről! szóló jelentések igen szűkszavúak. A pozsonyi Arany János Önképzőkörben „Törekvés" dmmel ifjúsági lapot szerkesztettek és resztvettek egy finn-nyelvű tanfolyamon. Kassán szalon- és jazz-zenekart létesítettek. Ipolyságnak is külön zenekara van. A komáromiak és órsckujvárűak kölcsönösen meglátogatták egymást s bemutatták saját műsoraikat. A zenét nagy sikerrel Komáromban művelik. Egyébként mindenütt rendszeres munka folyt ahhoz a jelszóhoz hiven: „Légy becsületes, müveit és magyar". A cserkészet is eléggé van kifejlődve, bár egyes intézetekben a hozzá nem értés miatt alig prágai Beránekben? A ió nyelvész tudós lesz-e vagy idegenvezető a Cedok irodájában? Mi lesz a rajztehetséggel, plakátokat fog-e tervezni vagy csak ragasztani fogja őket? S mi lesz a sok, fiatal tanárral, akik ambícióval telve várnak az iskolára s helyette állás nélkül lézengenek a szülői házban, ha ugyan van szülői házuk még s adhat nekik is egy karéj kenyeret. Egy-egy boldog félév pihenőt és megérdemelt szünetet jelent a diák életében. De mi lesz akkor, ha elfogynak a félévek s elfogynak a Péterpálok Is? Mi lesz, ha alólunk is elfogy minden és kisebbedve, fogym úgy magunkra maradunk, mint a szedett fa? De nem^ talán mégsem szabad erre gondolhalad előre, másrészt nagyon sóikat szerepeltetik rendezőkul és bel- és külföldi államférfiak fogadtatásánál. Sokkal helyesebb, ha nyilvános felvonulásoknál, fogadtatásoknál nem szerepeltetik s meghagyják sajátos körűkben, hogy tisztán csak a cserkészet nevelői elvein erősödjenek. E tekintetben meg kell nyilvánosan dicsérni a komáromi cserkészeket, akik Szkienó mellett — Selmecbánya város áldozatkészségéből több évre díjtalanul kaptak alkalmas területet használatra — s itt faházakat épibetbek abból a célból, hogy nem-cserkész gimnazista társaikat nyaraltassák olcsón és egészségesen. Ez a kezdeményezés megérdemli, hogy anyagilag és erkölcsileg szeretettéi támogassák és mindenfelé utánozzák. A testnevelés — az Értesítők szerint — mindenütt nagy gondozásban részesül Különösen követésre érdemes az érsekujváriak által vezetett „egészségügyi ivek" meghonotitása. Ezekben a tanuló minden egészségi adatát jegyzik föl tanulásának egész ideje alatt. A fiú, illetve leány mintegy maga előtt látja testi fejlődésének grafikonját. Pozsonyban ezt elvégzi a középiskolai egészségügyi intézet évi öt korona tagdíj mellett. Nagy baj, hogy több intézetnek nincsen még iskolaorvosa sem. Az iskolai kirándulások nagyon el voltak hanyagolva. A 'legtöbb intézet erről még említést sem tesz, pedig az életet, a népszokásokat, a hazai földrajzt és sok egyebet csak a jól vezetett iskolai kirándulások képesek igazán megismertetni a növendékekkel. A tanárok Irodalmi és társadalmi szerepléséről is csak Beregszász és Komárom ad hint. Különösen a beregszászi tanárok fáradozásai a közművelődési testület munkaterén érdemelnek dicséretet. Általában a város kulturális életének ők a sava-borsa, mig más városok tanárairól alig hallhatunk valamit. Ma igen fontos az, hogy a magyar tanár necsak az iskolában tanítson, de kell, hogy nagyok között is ő legyen a művelődés terjesztésének fáklyája és fáradhatatlan apostola ingyen, időt és fáradságot sem sajnálva, amint ezt a beregszásziak teszik. Hány magyar középiskola van? Végére értünk ismertetésünknek. Mint érdekes kimutatás, hadd álljon itt a következő számnunk. Az Isten mindig megpróbáltatásokkal fűszerezte a magyar életet. Hátha ezekből a még nagyobb megpróbáltatásokban átkerülő fiatalokból terem meg az annyiszor említett jobb jövendő? Magyar embernek, magyar szülőnek ebben kell hinnie. S ha mi nem voltunk eléggé edzettek, eléggé fölkészültek a nagy harcokra, fölkészülnek helyettünk fiaink és leányaink s ha a magyar ember nekigyürkőzik a harcnak, szembeszáll a félvildgot jelentő mindennapi élettel is. Az Isten velünk volt s velünk is lesz talán, amig el nem fordulunk tőle s amíg kisdiákos hittel és bizodalommal az 6 nevével kezdjük újabb „féléveinket".-FARKAS ISTVÁN. Agyvérzésre hajlamos idősebb emberek" nél, akiknél igen fontos, hogy erőlködés nélkül mindennap könnyű bélürülésük legyen, a természetes „Ferenc József" keserüviz — reggel éhgyomorra egy kis po* hárral bevéve — a lehető legjobb szolgálatot teszi. Kérdezze meg orvosát. « sorozat, amely a nyolc magyar intézet vizsgát tett tanulóinak létszámát mutatja be 1923-ból, 1928-ból 1933-ból és 1937-ből. Az iskola neve: 1923-ban 1928-ban 1933-ban 1937-ben Beregszász 391 448 477 645 Érsekújvár 380 419 490 505 Loeonc 418 402 266 330 Rimaszombat 294 230 283 259 Ipolyság 182 186 267 332 Kassa 564 521 588 625 Komárom, 409 419 553 663 Po-zsony_____ 382____ 486 602 656 összesen: 3020 3111 3526 4015 öt év alatt szaporodott: — 91 415 429 Vagyis: minden magyar gimnázium létszáma tetemesen szaporodott 15 év alatt, csak Rimaszombat stagnál és Losonc fejlődik vissza. Miért? Hibás itt maga a tanügyi. kormányzat elsősorban, mert alig törődik a tanulóik megfelelő elhelyezéséről, iskolaépületek állításáról, mintha az intézeteknek gazdájuk se volna. De vétkes a politikai község és a szülői társadalom. Iis, mivel iskolapolitikát nem űznek s nem törődnek eleget az iskolákkal, a tanulók kellő elhelyezésével, intemátusok felállításával. A vándordiákintézménynek immár véget kell vetni, mert igen elszomorító, hegy nap-nap mellett fejletlen gyermekek ezred legyenek kénytelenek 4—5 órakor reggel fölkelni, hogy messze lévő iskolába zónázzanak, egész napon házon kívül kenyéren és szalonnán tengődjenek s késő este térjenek a szülői meleg hajlékba. Véget kell vetni a délutáni tanításnak és meg kell szüntetni az ikeiintézmények rendszerét is. Minden magyar iskolának legyen magyar igazgatója és minden tanára vallja magát magyar nemzetiségűnek. Az állam áldozzon a magyar iskolákra aránylagosan ugyanannyit, mint amennyit a csehszlovák iskolákra áldoz. Végül a sokszor megfejelt tantervet hozzák közelebb az élethez s adjanak gyakorlati tárgyak tanulhatásának is helyet és időt Ha azt akarjuk, hogy magyar iskoláink tűrhető helyzetbe kerüljenek, akkor mindenütt meg ■kell szervezni a szülői tanácsokat s ezek azután ne csak a tanulók anyagi és egészségügyi helyzetével törődjenek, de a tamterwel is és főleg azzal, hogy iskola és iskola között kivételt ne tegynek, mint például a tandíjmentesség kedvezményének megadásánál. Minden szülő törődjék az iskolával merít a nevelés kérdése a mostani társadalomra nézve létkérdés s ettől függ magyarságunk jövője is. Nevelési célokra ne sajnáljunk semmiféle áldozatot, mert ezt népünknek és az emberiség oltárán helyezzük el (Vége.) PEDAGÓGUS. Megkezdték a „Szent István" csatahajó kiemelését BELGRAD. — A közeli napokban kezdik meg a dalmát Premot sziget közelében a „Szent István" csatahajó kiemelési munkálatait. Mint emlékezetes, a „Szent István" a volt osztrák-magyar monarchia legnagyobb páncélos hajója volt és 1918-ban a dalmát partok közelében aknára futott s irtózatos robbanással elsüllyedt. A csatahajón akkoriban 300 tengerész vesztette életét. Most a búvárok megállapították, hogy a hajó roncsai negyvennyolc méter mélységben íeküsznek. Katakomba-kereszténység a vörös birodalomban Az egyik Kiev melletti faluban már két évvel ezelőtt bezárták a távoli környék egyetlen templomát s azt az elmúlt nyár óta áruháznak rendezték be. A bezárt templom pópája az ájtatosságokat most egy öreg pajtában tartja, amelynek tetején befolyik az eső és falain átfuj a jeges szél. Minthogy a pápa számára most már nem lehetséges, hogy a falu halottait megáldja (papoknak nem szabad Oroszországban a temetőbe lépniök), a falucskában úgynevezett egyházi távtemetéseket rendeznek. Ha egy hivő keresztény meghal, a pópa a halott rokonságával az öreg pajtában találkozik, ahol megáldják a halottnak egyik ruhadarabját s azt azután a koporsóba helyezik. De hasonló a helyzet a házasságok egyházi mcgáldásánál is. Minthogy mindennemű vallásos szertartás államveszélyes cselekedetnek számit, sok jegyespár nem meri a házasságát nyilvánosan egyházi!ag megáldani, ehelyett — mint például Szmolenszkben is, ahol valamennyi templomot bezárták — sok fiatal jegyespír elküldi a pópához a jegygyűrűket, hogy legalább ezeket áldja meg. Moszkvában ma köztudomás szerint az 1917. évi 1624 templommal szemben mindössze 20 van nyitva. A többiek legnagyobb része fenn sincs már, hanem lerombolták. Annak ellenére azonban, hogy a vallásellenes agitádót az állam minden lehető eszközzel támogatja, az utóbbi időben megállapítható,, hogy ez a húsz templom minden egyes istentisztelet alkalmával zsúfolásig telve van. S hogy az orosz- népben milyen mélyen gyökerezik a h't, ezt legjobban bizonyítja az a tény, hogy egyedül egyetlen moszkvai templomban az elmúlt évben a gyertyák eladásából több mint 200.000 rubelt vettek
