Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-12 / 35. (4478.) szám

Goga után (*) Ki tudná ebben a pillanatban meg­mondani, hogy mi az örülni s mi a busulni­­való a román fordulaton? Kétségtelen, hogy a Goga-kormány bukása széles körökben megnyugvást keltett, de persze kérdés, hogy mennyire indokolt a föllélegzés. Kér­dés, hogy azok a tendenciák, amelyek Goga uralomrajutásával nyílt irányitó szerepet kaptak a román politikában, most majd nem érvényesülnek-e burkoltan, de annál követ­kezetesebben és könyörtelenebből? Goga radikalizmusa úgynevezett propa­ganda-radikalizmus volt, amely mindunta­lan hatásos jelszórakétákat röp'tett föl s olyan zűrzavart idézett elő a tömegek lel­kében, hogy nemcsak azok várták riadtan a fejleményeket, akik ellen Goga müradi­­kalizmusa irányult, hanem azok is, akiknek 'érdékeit szolgálta.. Másfél hónapig garáz­dálkodott Romániában a közélet minden területén Goga s ezalatt a másfél hónap alatt sikerült olyan bizonytalanságot s olyan fejetlenséget teremtenie, ami még a román viszonyok között is ritka és ijesztő. Senki sem tudta, hogy a kormány záporozó intézkedései és ideológiai bűvészmutatvá­nyai mögött mi a reális kormányprogram, milyen uj módszereket s uj irányvonalakat akar beiktatni Goga a gazdasági élet, a külpolitika és a közigazgatás terén. Egész sereg radikális intézkedéssel tört be a ha­talomba a Goga-kórmány, de a nagyhan­gon bejelentett intézkedések megvalósítását sorra eltették jobb időkre, úgy hogy né­hány hét alatt az egész radikalizmusból nem maradt egyéb, csak a kínos bizonyta­lanság. Szuronyokon nem lehet trónolni, mondja a nevezetes demokrata bölcsesség, de ugylátszik, kérdőjeleken sem. Goga kor­mányzásának másfélhónapos mérlege né­hány száz kérdőjel, amire most már mind­örökre adós marad a felelettel a történelem. Ahány gondolat, ahány kezdeményezés, ahány intézkedés, megannyi kérdőjel. Egyetlen egyenes lépese nem volt a Goga­­kormánynak, egyetlen olyan intézkedése sem, amely legalább némileg hozzájárult volna az általános zűrzavar tisztázódásá­hoz. Egyenesen csodálatraméltó, hogyan tudott aránylag rövid idő alatt külpolitikai téren olyan zavaros helyzetet teremteni, hogy egyszerre vívta ki a franciák és a né­metek bizalmatlanságát. A gazdasági életet az antiszemita programmal sikerült úgyszól­ván teljesen megbénítania. A zsidók für­gébbek voltak, mint Goga hatóságai: még mielőtt történt volna valami, már megkez­dődött a zsidótőke kivonulása a román gazdasági életből. Nem titok, hogy néhány gyümölcsöző vállalat Goga rövid uralko­dása alatt katasztrofális helyzetbe került s nemcsak több ezer munkást fenyegetett a veszély, hogy holnap kenyértelen marad, hanem a kormányhoz közelálló közéleti ha­talmasságok is attól féltek, hogy a legális és illegális tantiémek bedugulnak. Amint­hogy be is dugultak. Közben senki nem látta azt a bizonyos sokat emlegetett nagy­vonalú koncepciót, aminek alapján fájda­lommentesen és nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerül gleichschaltolni a román gaz­dasági életet. A legkisebb dologban is meg­bukott a Goga-kisérlét. Nemhogy a zsidó nagytőkével, de még a zsidó háziasszo­nyokkal szemben sem boldogult. Ismeretes a „nagy cselédreform", amelynek értelmé­ben zsidó család Romániában csak negy­ven éven felüli keresztény cselédet tartha­tott — aminek az lett a következménye, hogy a cselédek egyrésze tiltakozó demon­­etrációí, rendezett, másik része meg, hogy a Katonai diktatúra Romániába!!! Cristea pátriárka vezetésivel nemzeti koncentrációs körméül? alakult - A végrehajtóhatalom a hadsereg kezében van - A vas­gárda és Cuzáék ellenzékbe kerültek - Hossz a bukaresti tőzsdén BUKAREST. — A Goga-kormány le­mondása után az uralkodó a késő esti órák­ban összehívta a koronatanácsot, amelyen Codreanu kivételével valamennyi pártvezér résztvett. Az uralkodó Miron Christea pát­riárkát bízta meg kormány alakit ásEnl. Az uj kormány a nemzeti koncentráció jegyé­ben alakult meg és Maniu és Goga kivé­­telével Románia valamennyi volt minisz­terelnöke államminiszteri minőségben tagja* A szakminisztériumok élére pártpolitikusok kerültek, de nem mint pártjuk exponensei. A nemzeti koncentráció kormányának el­nöke Miron Christea pátriárka, külügymi­niszter és a miniszterelnök helyettese Tata­­rescu, • hadügyminiszter Antonescu tábor­nok, belügyminiszter Calinescu, igazság­ügy és közmunkaügyi miniszter Costinescu, iskolaügyi miniszter lamandi, mezőgazdasági miniszter Jonescu-Sisesti, kereskedelmi és iparügyi miniszter Argetoianu, közlekedés­ügyi miniszter Konstantin Angelescu, mun­kaügyi miniszter Voci Nicescu, pénzügymi­niszter Cancikov. Államminiszterek: Jorga, Angelescu, Averescu marsall, Vajda-Voj­­vod, Vaitoianu tábornok és Mironescu. A hadügyminiszter államtitkára Teodcrescu tábornok. MIRON CRISTEA pátriárka, az uj román miniszterelnök* rendelkezésére állnak. A király szavaira az uj miniszterelnök válaszolt. A miniszterelnök beszédét azonban egyelőre nem hozták nyil­vánosságra. A kora reggeli órákban falraga­zürzavar teljes legyen, rohant a rabbihoz és zsidó hitre akart térni. Félelem, kapko­dás, hivatali basáskodás — ezt sikerült rö­vid idő alatt olyan teljes mértékben fölidéz­nie a Goga-kormánynak, mint egyetlen elődjének sem. Ellenben a vasgárdisták frontját nemcsak hogy nem tudta meglazí­tani, de még elszántabbá tette őket. Nem csoda, elvégre melyik párt engedi kisajátí­tani programját s melyik párt tűri, hogy kölcsönbe vegyék tőle jelszavait olyan kí­sérlet céljaira, amely az ő megbuktatására irányul? Nem volt nagyobb szerencséje Gogának a többi párttal szemben sem. Ta­lán sikerült volna erőszakoskodással és ha­tásos propagandával meglazítani a liberáli­sok és a nemzeti parasztpárt tömegeit, de erre már sor sem került, a két egymás el­len évtizedek óta harcoló párt Gogával szemben közös frontba tömörült s ezzel a kormány sorsa meg volt pecsételve. Gogá­nak buknia kellett. Elnyelte a káosz, amit saját maga idézett föl. Példája okulásra méltó. No, de mi jön most? Goga elment, de itt maradt a zűrzavar, a bizonytalanság, a fél­intézkedések egész sora, a megoldatlan bél­és külpolitiki problémák fenyegető légiója. A te'kintélyi kormány, amelynek Goga és Maniu kivételével minden volt román mi­niszterelnök tagja s amelynek élén a haj­dani régenstanács elnöke áll, Románia leg­nagyobb egyházi tekintélye, most majd kar­öltve a hadsereggel meqpróbál úrrá lenni a felszabadított rossz szellemek fölött. A harc, mint hírlik, elsősorban a vasgárda s a vas­gárdista radikalizmus ellen irányul, ami­ből nyilvánvalóan következik, hogy a Go­­ga-féle kísérlettel nem volt más célja az uralkodónak, mint mellékvágányra vinni a vasgárdista mozgalmat s Goga álradikaliz­­musával kivenni a vasgárdista program mé­regfogát. Ez a kísérlet megbukott, nem ma­rad tehát más hátra, mint nyiltan fölvenni a harcot a vasgárda ellen. Ha kell, erő­szakkal is útját állni a radikalizálódásnak. Nyilvánvaló, hogy ezt a harcot parlamen­táris eszközökkel, a pártok torzsalkodása s a néphangulat hullámzása közben megvívni nem lehet. Mindössze az a kérdés, hogy a katonai diktatúra, amely a tekintély! kor­mány mögött a tényleges hatalmat az or­szágban gyakorolni fogja, nem mérgesiti-e el annyira a viszonyokat, hogy Románia soha többé nem tud majd visszatérni a de­mokratikus vonalra, vagy ha igen, csak sú­lyos megrázkódtatások árán. A demokrá­ciának az ilyen átmeneti kikapcsolása rendszerint a demokrácia teljes bukását je­lenti. Más kérdés persze, hogy az adott kö­rülmények között jobb-e szabadjára enged­ni a néphangulat érvényesülését s próbára tenni az ilyen, különben is gyönge alapo­kon nyugvó demokrácia teherbíró képessé­gét, mint rábizni az ország sorsát a hadse­reg rendfenntartó erejére. Bizonyos, hogy egyik megoldás sem egészen veszélymen­tes. Akárhogyan nézzük is a román dolgokat, be kell ismerni, hogy itt egy demokrácia. — igaz, hogy egyáltalában nem példás s legtávolabbról sem ideális demokrácia — csődöt mondott s ebben a pillanatban a de­mokrácia hívei üdvözlik leghangosabban a katonai diktatúrát. Anélkül, hogy tudnák, mit hoz a holnap. Hogy a tekintélyi kor­mány és a tábornokok milyen program alapján, fognak kormányozni s hogy a ro­mán nemzeti totalitás, amely talán meg-, enyhül, legalább is jelszavakban, a zsidó­ság felé, Románia többi kisebbségeivel szemben nem . érvényesül-e majd még éle­sebben s kíméletlenebbül? Az előttünk álló példák nem sok jóval biztatnak. Tudjuk, hogy a jugoszláv diktatúra a vajdasági ma­gyarság életében ug.y gazdasági, mint po­litikai, mint kulturális téren a legsötétebb, legvigasztalanabb korszak volt. Pedig soha nem volt s ma sincs paradicsomi helyzete a vajdasági magyarságnak. S nem lehet ta­gadni, hogy a mai román s a tiz év előtti jugoszláv helyzet között sok a hasonlóság. Ott is a király diktatúrával vágta ketté a pártok végeláthatatlan acsarkcdását, amely már-már forradalmi erőszakosságokban rob­bant ki. A jugoszláv diktatúra egyetlenegy problémáját nem oldotta meg az országnak s egyetlen vívmánya az volt, hogy hangta­lanná tette a panaszt és az elégedetlensé­get. A bajokat nem oldotta meg, csak hangjukat fogta föl. E sorok írója beutazta a diktaturás Jugoszláviát s látta, hogyan él­tek a vajdasági magyarok a d'ktatura nyo­mása alatt. Semmi okunk tehát örvendezni az örvendezőkkel. A Goga-féle dilettantiz­mus összes fogyatékosságát láttuk s e he­lyen pontosan bejósoltuk bukását, mégsem hihetjük, hogy a Goga-rezsim távozásával eloszlottak a viharfelhők, amik Románia fe­lett kavarognak s még mindig baljós ár­nyékba vonják a dunavölgyi szemhatárt. ^ AÜJfiT'v Ma: Afagy rádió melléklet ^V l « 18 oldal. Ara Ké 1.20 , jTCT.Jura. * / XVII. évf. 35. (4478) szám • Szombat • 1938 február 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzIoVeUSzkÓÍ és mSZÍnSzkÓÍ mCIPIJarság ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • , Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • ® TELEFON; 3 0 3-1 1, * « Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Kintien, hatalom a hadsereg kezében Egész éjszaka folyó tanácskozások után a kora reggeli órákban királyi dekrétum je­lent’ meg, amely az egész ország területére elrendeli az ostromállapotot. A végrehajtó hatalom teljes egészében a katonai hatósá­gok kezébe került. A katonai hatóságok irá­nyítják a sajtócenzurát, betilthatják a gyű­léseket és egyes lapok megjelenését. A pár­tok működését az alkotmányrevizió keresz­tülviteléig ideiglenesen beszüntetik. A par­lament egyelőre nem ül össze, az uj kor­mány választásokat nem ir ki. Az ország valamennyi prefektusát fölfüggesztették ál­lásától és a prefektusi hivatalokat katonai személyekkel töltik be. Az uj kormány még az éj folyamán letette az esküt. Az eskütétel alkalmával a király beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy Románia történelmében uj korszak kezdődik. A múlt tévedéseit fokozott ener­giával kell jóvátenni. Köszönetét mondott a volt minisztereknek, hogy e nehéz órában

Next

/
Thumbnails
Contents