Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-11 / 34. (4477.) szám

ájéfét* 1 I XVil. évf. 34. (4477) szám » Péntek • 1938 február 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÖl és rUSZÍJlSzkÓÍ magyarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ° R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-vai több. politikai napilapja Egyes sxám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská nlice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. 9 9 SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA. A szlovák kérdés (BI) - A csehszlovák köztársaság fönn­állásának huszadik évét éljük. Jubileumi ne­vet kapott ez az év —, s a jubileumi jelzővel szokás most már megjelölni azokat a kérdé­seket is, amelyek ebben az évben nemcsak fönnállásuk, de elintézetlenségük huszadik évébe is lépnek. Ezek közt az elintézetlen kérdések közt —■ már a jubiláló köztársaság renoméja szempontjából is —- első helyen, kétségtelen, a szlovák kérdések állanak. Mert bár a szudétanémetek tömegei pél­dául túlszárnyalják az állam szlovák lakos­ságának számát, mégis: a szudétanémetek ,.kisebbségnek” számítanak és problémájuk is a kisebbségi kérdések szférájába tartozik. Más a szlovák helyzet: a szlovákok részt­­vettek az államalapításban, s a köztársaság követelői a létrehívás tetténél is a csehek és szlovákok közös nemzeti jogaira hivatkoz­tak. így csak természetes, hogy a szlovák­ság ehez mérten kívánta elfoglalni helyét az országban és ehez mérten figyeli a szlovák kérdést a külföld is. Ez nem „kisebbségi” kérdés, mint a szudétanémet, magyar vagy lengyel. (A „kisebbség” pedig, ha kisebb­ségben marad kívánságával, sajnos, kicsit normálisabb jelenségnek számit ország és vi­lág előtt...) Bár meggyőződésünk azt dik­tálja, hogy az összes jubiláló elintézetlen kérdéseket, legyen az lengyel, ruszin, ma­gyar, szlovák vagy szudétanémet, mind egy­formán és igazságosan kell megoldani —, mégis éreznünk kell, hogy a szlovák kérdé­sek elintézetlensége nagyobb szöget üthet minden külső figyelő fejébe, mint a kimon­dottan „kisebbségi” ügykörben fölgyülem­lett húszéves restanciák. A szlovákok mégis­csak „többségnek”, államalapítóknak számí­tanak, részben róluk kapta az állam nevét, az ő ellenzékiségüket és elégedetlenségü­ket nem is szokásos a „kisebbségek” pana­szai mellé sorolni. Érthető hát, hogy Hodza Milán miniszter­­elnök a jubileumi államév kezdetén éppen a szlovák nemzeti harc szimbolikusnak érzett helyén: Csernován jelentette ki, hogy a ju­bileumi év föladatai közt az első helyet a belpolitikai viszonyok konszolidációja fog­lalja el. A miniszterelnök nyilván elsősorban a szlovák kérdésre gondolt, amikor többnyi­re szlovák néppárti, autonómista érzelmű hallgatósága előtt ilyen kijelentéseket tett. Mert hiszen tudjuk, hogy a szlovák néppárt harcol a „szlovák kérdés” ébrentartásáért, ő vette át a Rázus Márton halálával elárvult szlovák nemzeti párt örökét is: ma Hlinka András és pártja vallja a külön „szlovák kérdés” létét, szemben azokkal, akik a „cseh­szlovák kérdésben” már benne látták a szlo­vákság összes problémáit is, és nem szíve­sen nézik, ha a Kárpátok alatt élők külön jogokat kérnek még számon. Évszázados probléma ez a csehek és szlovákok történe­tében. A múlt század derekán Palackyval és a szlovák származású Safaíikkal és Kollár­ral — akik nem bíztak a szlovákság külön nemzeti erejében — indult el az a törekvés, amely a csehek és szlovákok nemzeti egysé­gét hangoztatta: ők kezdtek utalni azokra a faji és történelmi kapcsolatokra, amelyek eggyé és egyformává jelentették ki a mor­­váninneni és -túli szláv testvéreket —', de ugyanabba az időbe esik Stúr Lajos föllé­pése is, aki Bernolák Antal örökét átérezve, a szlovák nyelv és irodalom önálló jellegét vette védelmébe. És a szlovák nemzet szelle­mi jellegéért folytatott mozgalommal egyide­jűleg már politikai értelmezést is nyert a szlovákság nemzeti ébredése, amikor 1848-FOLYTATAS A T nrn t Megbukott a Goga kormány A király kihallgatáson fogadta az egyesült ellenzék vezéreit A kihallgatás után Goga beadta az összkormány lemondását BUKAREST. — II. Károly román ki­rály ma délután 6 óra 45 perckor magához kérette az ellenzéki pártok vezéreit, akikkel beható tanácskozásokat folytatott a politi­kai helyzetről. Politikai körökben szenzá­cióként hatott a hir, hogy még az ellenzéki vezérekkel folytatott tárgyalások alatt a ki­rályi palotába kérették Goga miniszterel­nököt. Gogát a király nyomban az ellen­zékkel folytatott tárgyalásai után fogadta. A rövid ideig tartó kihallgatás után Goga a királynak benyújtotta az Összkormány le­mondását. A hir az esti órákban terjedt el a román fővárosban. A Goga-kormány lemondása még fokozta azt a politikai bizonytalansá­got, amely néhány nap óta az egyre heve­sebbé váló választási harcok következtében Romániában uralkodik. A kormány bukásá­nak minden valószínűség szerint az az oka, hogy Goga tárgyalásai a különböző pártok vezéreivel kudarcot vallottak. Gogának nem sikerült Codreanu felé kiépíteni állásait, sőt ellenkezőleg a vasgárdisták a legutóbbi vé­res választási gyűlések hatása alatt az eddi­ginél is élesebb ellenzékbe mentek a kor­mánnyal szemben. Ugyanekkor — minit ismeretes — Maniunak sikerült a liberálisokkal és Vajda román front­jával közös blokkot alakítani. Minden valószínű­ség szerint ez a közös blokk nyomul most elő­térbe. Mtromescu az ellenzék által szervezett nemzeti koncentráció kiszemelt miniszterelnöke. A király elhatározásához valószínűleg az is hoz­zájárult, hogy Maniu szakított eddigi királyelle­nes politikájával. Maniu a királyi palotából való távozta­­kor kijelentette, hogy az uj kormányt egy egészen uj formula alapján fogják megaklot­­ni. Ezt a formulát a király kezdeményezte. A kormányalakításra ő nem kapott megbíza­tást. Az uj kormány elnöke valószínűleg Mironescu volt külügyminiszter lesz. Egy másik verzió szerint a miniszterelnöki tisztet a pátriárka veszi át. A kormánytöbb­ségbe a vasgárdát kivéve, valamennyi pártot fölveszik. Minden párt két-két minisztert de­legál a kormányba. Maniu valószínűleg nem lesz a kormány tagja. Nem biztos, hogy Goga vállal-e tárcát. A külügyminiszter Mironescu vagy Bratianu György, hadügy­miniszter valószínűleg Tatarescu lesz. Fordulat a világpolitikában? Közeledés Anglia és Olaszország között a spanyol kérdésben Megegyeznek az önkéntesek visszahívására vonatkozóan - Élénk sajtóvisszhang Párisban PARIS. — A ma reggeli párisi lapok ki­mentő tudósításokban foglalkoznak a spa­nyol helyzettel. Az „Epoque“-ban Donna­­dieu állást foglal az önkéntesvisszahivás kérdésének újabb fölgöngyölitése ellen. Sze­rinte minden módot meg kell1 ragadni, hogy a végeláthatatlan vitát berekesszék. Ugylát­­szik, írja, hogy Olaszország hajlandó spa­nyolországi csapatainak 75 százalékát visz­­szahivni. A szovjet ezzel szemben az ön­kéntesek 85 százalékának visszahívását kö­veteli. Leghelyesebb lenne, hogyha kiegyez­nének 80 százalékban, már csak azért is, hogy ne kelljen erről a kérdésről többet be­szélni Vagy pedig a benemavatkozási bi­zottság küldjön ki nemzetközi bizottságot, amelynek az lenne a feladata, hogy megál­lapítsa, az önkéntesek visszahívásának mi­lyen mértékénél ismerhető el Franco tábor­nok hadviselő félnek. Minden jel amellett szól, hogy az angol kormány ebben az irányban keresi a kibontakozást. Olyan for­mát keresnek, amely tekintet nélkül az ön­kéntesek visszahívásának százalékszerii korlátozására az összes érdekelt felek meg­elégedésével találkozik. A Figaróban Butei­­leau a következő álláspontot foglalja el: Fontos, hogy az a kétoldali egyezmény, amelyről most Róma és London között folynak a tárgyalások, nemzetközi jellegű legyen. Természetes, hogy a szovjetunió nem annyira a köztársasági ügyet védel­mezi Spanyolországban, mint inkább meg .akarja akadályozni, hogy a fasiszta álla-I mok és Nagybritannia között megegyezés jöjjön létre. A szovjet spanyolországi poli­tikája arra irányul, hogy akadályokat gör­dítsen a megegyezés útjába. Tabouis asz­­szony az Oeuvre-ben annak a véleményé­nek ad kifejezést, hogy tegnap óta Olasz­ország magatartásában fordulat állott be. Egyelőre még nem könnyű az olasz állás­pont megváltoztatásának okait kideríteni. Olaszország minden valószínűség szerint azt reméli, hogy sikerül követeléseinek tel­jesítését elérni anélkül, hogy Spanyolor­szágban állomásozó összes csapatait kény­telen volna visszahívni. Az olaszok ezenkí­vül még követelik, hogy a kérdést tekintet nélkül a benemavatkozási bizottság állás­pontjára, kategorikusan oldják meg. Ellentmondó hírek a tegnapi tárgyalásról A benemavatkozási bizottság pénteken fog összeülni és az önkéntes-kérdésről tárgyal. Va­lószínűnek tartják politikai körökben, hogy a mai nap folyamán sikerül esetleg olyan meg­egyezést létrehozni Anglia és Olaszország kö­zött, hogy a benemavatkozási bizottság holnapi ülésén már csak a kész helyzet szankcionálásá­ról lesz szó. Tény az, hogy az utóbbi napok­ban rendkívül élénk tanácskozások folynak Londonban a spanyol kérdésről. Edén többdzben tanácskozott Corbin francia, Grandi olasz és Majszki szovjetorosz megbízottal. A tárgyalások eredményéről Londonban még mindig ellent­mondó hírek vannak forgalomban, mig az egyik részről hangoztatják, hogy sikerült megállapodni abban, hogy az összes önkéntesek hetvenöt szá­zalékát visszahívják, addig más oldalról úgy tudják, hogy a tárgyalások újból holtpontra ju­tottak. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Grandi újabb javaslata nem sokban különbözik az eredeti javaslattól, amely mindössze 5000 önkéntes visszahívására vonatkozott és az uj tervet az angolok nem hajlandók elfogadni tár­gyalási alapnak. Megint egy kényes kérdés Az angol-olasz viszony alakulása szempontjá­ból érdekes volt Henderson munkáspárti képvi­selő tegnapi felszólalása az alsóházban. Hen­derson ugyanis azt a kérdést intézte Edenhez. hogy a brit kormány elutasítóan áll-e szemben az olasz impérium elismerésével. A kérdésre a külügyminiszter kitérő választ adott. Angol lapok jelentése szerint Delhos tegnap délután a párisi szovjet követet fogadta hosz­­szabb kihallgatáson. Grandi Edennél LONDON. — Grandi ma délelőtt felkereste Edén külügyminisztert és a spanyol kérdésről, valamint az angol-olasz kapcsolatokról foly­tattak tárgyalásokat. Politikai körökben opti­mizmussal itélük meg a helyzetet.

Next

/
Thumbnails
Contents