Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-01 / 25. (4468.) szám

i 1 XVII. évf. 25. (4468) szám • Kedd • 1938 február 1 Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havon* 26 Kt.. külföldre: évente 450, szlovenszkói és ruszinszkói magyarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ... képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. potltlKCLl TlQpilCLpiCL Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. S z e r k 3 s z t ő s é g : Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • * TELEFON: 303-11. ® a SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. ÖRÖMMÁMOR HOLLANDIÁBAN Leánya született Juliana hercegnőnek Táncoló és éneklő tömegek az uccán • L*: bogódiszbe öltözött az egész ország Kedden nemzeti ünnep, de már hétfőn sem do'gozoít senki AMSZTERDAM. — Juliana hollandi trónörökösnő ma reggel 9 óra 59 perckor? leánygyermeknek adott életet. A hir hatása? Amszterdamban és Hollandia többi váro­saiban egyszerűen leírhatatlan volt. Az em­berek az uccán táncra perdültek. Minden tizenöt percben megdördülnek az ágyuk Hollandia valamennyi városában, sőt egyes falvakban is és az ágyuk dörejébe beleve­gyül a harangok szakadatlan kongása. A kikötőkben pedig reggel óta búgnak a szi­rénák. A különben nyugodt és egykedvű hollandusok teljesen elveszítették hidegvé­rüket, az uccákon idegenek egymás nyaká­ba borulnak és csókolóznak, felnőtt férfiak kis színes papírtrombitákkal adnak leírha­tatlan örömüknek harsogó kifejezést. Szinte percek alatt zászlódiszbe öltözött az egész ország. Amszterdamban egyetlen olyan ház sincs, amelyen ne lobogna a vörös-fehér­­kék holland zászló, amelyet ebből az alka­lomból föléke&itettek az orániai ház na­rancsszínű szalagjaival. Ma este Hollandia minden részében örömtüzeket gyújtanak és a nagyobb városokban zenés fáklyásmenet lesz a nagy esemény örömére. Kivilágítják a nevezetes középületeket, a templomok tornyait és a szobrokat. Nagyobb városok­ban és számos községben a hir vétele után .díszes történelmi öltözetben hírnökök lova­goltak végig az uccákon lovaskürtösök kí­séretében és hagyományos ünnepi formák között adták hírül a népnek a nagy ese­ményt. A nép a hírnököket mindenütt íz „Éljen a Nassau-Orániai ház!“ kiáltással fo­gadta. Nemzeti ünnep A holnapi nap nemzeti ünnep lesz az egész országban és Hollandia gyarmatain. A hol­landusok azonban már a mai napot is ünnep­napnak tekintik. Az országban úgyszólván senki nem dolgozik, a hivatalokból már a kora déli órákban kiözönlöttek az alkalma­zottak és beíevegyültek az uccán vigadó tö­megbe. A gyárakban sem folyik a munka, a munkások is lelkes hangulatban ünnepük az öröm teljes eseményt, .Az uccákon mindunta­lan fölzendül a nemzeti himnusz, amelynek hangjait a tömeg levett kalappal ünnepli és vigyázz-állásban, ragyogó szemekkel hall­gatja. Egyébként már régen nem látott a nyugodt Amszterdam ilyen tarka és lármás forgatagot,, mint amilyen ma reggel óta hömpölyög uccáin. A különböző testületek zenekarai kivonultak az uccára és fölváltva vidám népdalokat és nemzeti dalokat játsza­nak. Minduntalan fölzendül az uralkodóház indulója is, amit ugyancsak ünnepélyes meg­­illetődöttséggel hallgat a közönség. A hol­land gyarmatokra rádió utján közvetítették »az örömhírt. A fehér kastély nagy eseménye Két hét óta egész Hollandia figyelme a soustdijki fehér kastély felé irányult, ahon­nan ma végre a szerkesztőségek, rádiótársa­ságok és különböző hivatalok kiküldött meg­figyelői szétküldték az országba a hirt, hogy Juüana hercegnőnek leánya született. A soustdijki kastély a tizenhetedik századból származó szerény épület, amely távol fek­szik a nagyíorgalmu útvonalak zajától. A kastély tetejének legmagasabb pontjára föl­­voníák a királyné lobogóját, mellette kétol­dalt narancsszínű zászló leng a trónörökös­nő címeiével. A kastély parkjának bejáratát rendőr őrzi és ő gondoskodik arról is, hogy a környék nyugalma biztosítva legyen. Az újszülött hercegnő A hercegnő születése az egész országban azért kelt ilyen leírhatatlan örömet, mert biztosítja a rendkívül népszerű orániai ház fönnmaradását A holland uralkodóház 1700-ig uralkodott Angliában, 1715-től pe­dig Németalföldön. 1890-ben III. Vilmossal, a jelenlegi trónörökösnő nagyatyjával kihalt a család férfiága. A női ágnak eddig két tagja volt, Vilma, a'jelenlegi királynő és Ju­liana trónörökösnő. A ma született herceg­nő államjogi helyzete szerint édesanyja után Népszövetség vagy nagyhatalmi érdekcsoport / (*) Mintha mi sem történt volna, foly­tatja a népszövetség a régi játékot ott, ahol abbamaradt az abesszin kudarcnál. Mintha az események nem derítették volna ki már régen a népszövetségi módszerek képtelen­ségét, mintha a világ nem élt volna át egy szankciós hadjáratot s nem ismerné tanulsá­gait. Vagy az egyszeri kudarcból még nem következik semmi s a módszer, ami egyik esetben csődöt mondott, a másikban még si­keres lehet? Igen, biztosan van különbség Olaszország abesszin-vállalkozása és a mos­tani kínai hadjárat között. Ha másért nem, hát azért, mert ebben az esetben nem egy, hanem mindjárt három nagyhatalom érdekei forognak kockán, meg azután Abesszínia mégsem Kina s ebben a hadjáratban való­színűleg nemcsak az dől el, hogy kinek a katonai fölénye érvényesül Kínában, sőt esetleg az egész ázsiai kontinensen, hanem az is. hogy melyik kapitalizmusnak a va­dászterülete lesz a világ legkiterjedtebb s még pia is leginkább fogyasztóképes gyar­mati piaca. A feleletben pedig, amit e kérdés­re- a fegyverek, adnak, — benne van kicsit az egész emberiség jövője is. Tehát biztosan többről van szó, mint volt Abesszíniában, ahol mindent összevéve, legföljebb, ha Ang­lia presztízse állott szemben az olasz érde­kékkel. Ennek ellenére aligha lehet remélni, hogy a régi népszövetségi módszerek most majd jobban beválnak, mint az abesszin konfliktus idején. Ha pedig valóban az kö­vetkezik, amit a kínai diplomácia szeretne elérni, hogy a népszövetség helyett az érde­kelt nagyhatalmak kezdenek szankciós had­járatot Japán ellen s pénzzel, meg fegyver­szállítással segítik Kínát, akkor mi köze mindéhez a népszövetségnek s miért kell a kockázatba belevinni a népszövetség amúgy is legyöngült tekintélyét? Ha egyszer nem igaz, hogy a népszövetség nem egyéb, mint néhány nagyhatalom engedelmes eszköze, amihez a kishatalmak fejcsóválva vagy bó­logatva statisztálnak? A népszövetség a népek pártatlan fóru­mának készült s hogy hatalmi eszköz lett belőle a győztes nagyhatalmak, vagy — ha úgy tetszik — a vezető kapitalista államok kezében, valószínűleg azoknak a hibája, akik otthagyták. Amivel nem azt akarjuk mon­dani, hogy Németországnak, Olaszország­nak és Japánnak jobban fekszik a szivén a népszövetségi gondolat, mint Angliának, Franciaországnak vagy a szovjetnek, — de kétségtelen, hogy nem a népszövetségi elv, hanem a népszövetségi gyakorlat üldözte ki őket Géniből. Mert hatalmi érdekeik érvé­nyesülését a népszövetségen belül nem tud­ták elérni, mihelyt érdekeik az angol vagy a francia érdekekkel valahol ellentétbe kerül­tek. A népszövetség „dezertőrjei” tehát nem az elv ellen dezertáltak, bár ideológiai vo­naluk is eltér természetesen a népszövetségi ideológia vonalától, de a népszövetségi gya­korlat ellen, amely félre nem érthető módon szolgálja Franciaország és Anglia nagyha­talmi érdekeit. Más kérdés természetesen, hogy a világ kisebb vagy közép hatalmai melyik nagyhatalmi csoport mellett találják meg jobban saját érdekeik védelmét. Bizo­nyos azonban az, hogy a nagyhatalmi poli­tika kikerülhetetlen rögtönzéseit a népszö­vetség gyönge szervezete nem bírja ki. Az első összecsapás, ami két nagyhatalmi érdek között Genfben lezajlott, gyógyíthatatlan se­beket ejtett nemcsak tekintélyén, hanem —­­amint láttuk — egész konstitucióján, amely elvben ugyan nem változott meg, de a való­ságban annál inkább. Nagyon valószínű, hogy még egy nagyhatalmi konfliktust a népszövetség nem bir ki, még akkor sem, hogyha az érdekelt nagyhatalmak egyik cso­portja kívül van a népszövetségen. A kínai kérdés halálos veszélyt rejt magában a nép­szövetségre. Ha most is latba vetik majd a népszövetség úgynevezett tekintélyét, ha a nagyhatalmak egyelőre még nem látható, de azért elég könnyen elképzelhető okokból nem hajlandók nyílt sisakkal kiállni Japán ellen s a népszövetségi cégér alatt nyújta­nak segítséget Kínának, kikerülhetetlenné válik a népszövetség megsemmisülése. Ez pedig nem lehet közömbös a világ kis- és középnemzetei szempontjából, s főleg nem Európa jövője szempontjából. Mert a nép­­szövetségre szüksége van az emberiségnek, mint a diszkusszió erejével eldönthető euró­pai kérdések szabad fórumára. A fegyveres ügyek tisztázására nem alkalmas a népszö­vetség, aminthogy a legmegrázóbb szónoklat is hatástalan marad az ágyuk bömbölésével szemben. A nagyhatalmi érdekek összeütközésének a népszövetségen kívül kell lezajlani. Ha Franciaországgal és Anglia karöltve a szov­jettel és az Egyesült Államokkal szankciós handjáratot indít Japán ellen — ez nem nép­­szövetségi ügy. Az érdekelt nagyhatalmak még a rossz okoskodás mellett is megtalál­hatják számításukat s ha nem, hát van miből ráfizetni egy újabb szankciós vállalkozás bukására, de a népszövetségben tömörült kishatalmak ma sem heverték ki még az első szankciós hadjárat megpróbáltatásait, keres­kedelmi mérlegükben ma is ott éktelenkedik a szankciós-rés, nem is szólva arról, hogy a bizalmatlanságot csak fokozta a világ népei között, holott a közelgő újabb gazdasági válság küszöbén talán semmi nem olyan fon­tos, mint a bizalom hadállásainak kiépítése. Az egyetlen fedezék, ami mögül még küzde­ni lehet a gazdasági válság ellen. Az úgy­nevezett semleges államok csoportjának ma­gatartása is mutatja, hogy mennyire nem egyezik a nagyhatalmi politika a népszövet­ség általános vezérprincipiumaival s a benne egyesült népek érdekeivel. Ha a népszövet­ségi politika nem siklik le erről a vágányról, kikerülhetetlenné válik a teljes fölbomlás s akkor valóban elkövetkezik az, hogy a világ két harcos táborra bomlik, két nagyhatalmi érdekcsoportra, amelynek világnézeti szine­­zettsége is rikítóbbá válik abban a pillanat­ban, mihelyt a népszövetség mai formájában eltűnik. Persze, ha a népszövetség cégére megmarad, még nem jelenti ennek a veszély­nek kiküszöbölését, hiszen semmi egyéb nem kell, csak hogy a semleges államok az egész népszövetségi munkával szemben bejelent­sék a teljes érdektelenséget s távoltartsák magukat Génitől, akkor azután valóban úgynevezett világnézeti instrumentummá alakul át a népszövetség. Ezt pedig csak úgy lehet megakadályozni, hogyha azokban a kérdésekben, amelyekben dönteni amúgy sem képes, meghagyják a népszövetség sem­legességét.

Next

/
Thumbnails
Contents