Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-12 / 8. (4451.) szám
4 <PftS(Sa-A^GfrAft-OTRLgI> MHSESBBBHRnpHSHH ..Sí'm Az Eucharísztíkus Világkongresszus grandiózus világengesztelés lesz a szörnyű ateizmusért Bangha Béla a szeretet világünnepélyének spirituális céljairól »■ József főherceg, Tóth Tihamér, Imrédy Béla a kongresszus magyar szónokai BUDAPEST. — A budapesti XXXIV. Eudha- risztik'us Világkongresszus lelki előkészületeire és szellemi célkitűzéseire vonatkozóan, a közönség helyes tájékoztatása és esetleges félreértések eloszlatása végett az Eucharisztikus Kongresszust Előkészítő Főbizottság köziponti irodájában összehívott értekezleten a következőkben tájékoztatta a sajtó képviselőit. Miöialovics Zsigmondi tb. kanonok, a kongresz- szus Előkészítő Főbizottságának igazgatója üdvözölte a sajté képviselőit és köszönetét mondott az eddigi támogatásért. — Most már csak néhány hónap választ el a kongresszustól e csak a legutolsó simító munkálatok vannak hátra. Áprilisra teljesen készen akarunk lenni — mondotta —, május hónapban már csak a főpróbák maradnak hátra. P. Bangha Béla tartott ezután nagyhatású előadást. ^ — A kongresszus célja tisztán spirituális — mondotta. — Nem is lehet ezt másként fejfogni. De ez a lelki cé! nem éleződik ki más egyházak ellen, aminthogy a katolikus egyház egyéb nagy szertartásai" körmenetek, stb. nem irányulnak egyetlen vallás ellen sem. A katolikus gondolatnak méltó keretek között való kifejezésre juttatása azonban csak másodlagos céL A világban ma már sokkal többen megértik, mit jelent ez a lelki elmélyülés, mint 20—30 évvel ezelőtt, amikor a tudományos világ úgyszólván teljesen a tagadás alapján állott. Ma mindenki pozitivmnokat keres és tisztelettel beszél azokról a kérdésekről, amelyeket akkoriban kézlegyintéssel intéztek volna el. A párisi Figaro körkérdést intézett a. francia Akadémia tagjaihoz arról, vájjon milyen viszonyban áll egymással ma a vallásos érzés és a tudomány. Egyetlen tag sem felelt tagadőlag s a legóvatosabb is csak azt mondotta, hogy a természettudomány az embereket szerénységre íanPotta meg. A mély vallásosság megnyilatkozásai ma már magától ért/hetődőek és előtérbe kerültek. Ilyen keretben, ilyen világatmoszférában jön hozzánk a legmélyebb vallásos elmélyülést igénylő EuohaI risztikus Világkongresszus. De más szempontokat is tekintetbe kell vennünk. Nem messze tőlünk, Szovjetoroszországiban, Spanyolországban és távolabb, Mexikóban pozitív és harcos ateizmus nyilatkozik meg, amely minden vallásos gondolatot megfojt. Az Eucharisztikus Világkongresszusnak, anélkül, hogy ezt kifejezetten akarnánk és erről sokat beszélnénk, természetesen néma tiltakozásjellege is van. még pedig nemcsak a katolikus világ, nemcsak a keresztény világ, hanem minden pozitív istenhivő részéről is. Az istenhlt és az istentelenség küzdelméről van itt szó s minden pozitív vallásnak segíteni kell ebben a katolicizmust, mert ha azt legyőzik, a többiekkel könnyebben elbánik a bolsevista düh. Nincs prolestánsellenes éle a kongresszusnak — Ennek a gondolatnak méltó formában kifejezést is akarunk adni. Tudatosan szem,behelyezzük az Bucka rísz ti át a lerombolt templomokkal, a felforgatott tabernaculumokkal, lemészárolt papokkal, apácákkal, szerzetesekkel és világiakkal. Minél vadabbul dúl a vallásüldözés, annál tudatosabban, emelt fővel állunk nemcsak az ateizmussal szemben, hanem az Eudharisztia tisztelete mellett. Ennek a mélyen katolikus gondolatnak, a tiltakozás gondolatának nem a harcos tiltakozás formáját akarjuk adni. Ez a gondolat abszolút spirituális formában, pozitívumokban nyer kifejezést. amikor az oltár előtt. Krisztus előtt nemcsak hódolatunkat mutatjuk be. hanem engesztelési is azokért a szentségtörésekért, amelyeket a föld különböző részein elkövetnek. A Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus grandiózus világengesztelés lesz a szörnyű ateizmusért, Krisztus előtti Ez a gondolat, amely tőlünk indult ki, az egész világon meglepő szimpátiával találkozott. A német püspöki kar teljesen -magáévá tette, egy kis könyvet is adtak ki „Welthuldigumg - Weltsühne1* — világhódolat - világengesztelés címmel. De ugyanilyen nagy szimpátiával fogadták az engesztelés gondolatát, mint fő célkitűzését, a világ többi országaiban is. Annyira megnyerte ez a gondolat a külföldi vezetőket, hogy sok püspök előirtó, híveinek: a kongresszus ünnepségeinek főnapján, május 29-én az egyházmegyékben és az egyes templomokban közös áldozás és ájtatosság legyen a Budapesti Világkongresszussal való szellemi és lelki kapcsolat kifejezésére. Ez úgyszólván Európa összes országairól elmondható. Az egész világ velünk együtt vesz részt az engesztelésiben. Magyarországot ezért fogják nagvrabe- csülni, hogy egy nagy spirituális akció középpontjába került. — Az Eucharisztikus Világkongresszus jelmondatául a Szent, Ágoeton-i mondatot: Eucharlstla vinculum caritatis — az Eucharisz- tia a szeretet köteléke választotta. Aki ismeri a katolikus egyháznak az Eucharisztiáról vallott felfogását, az bizonnyal megérti a kongresszusnak ezt a mottóját. A szeretet köteléke Krisztus, aki irántunk való szeretettől emberré lett és meg is halt, szeretetből érettünk a kereszten. De még tovább ment; 6ze- retete elvan nagy volt, hogy állandóan itt akart -maradni közöttünk. Ezért szerezte az EucJh ári szilát. Ez a katolikus felfogás. A világkongresszus a szeretet ünnepe lesz. Olyan gondolatnak, mintha a kongresszusnak protestánsellenes éle volna, még az árnyéka sem merült fel. A hitvallások között természetesen vannak ellentétek, igy az Eucharisztia gondolatát egyesek nem tartják helyesnek, de ebből élt kiérezni nem lehet. A kongresszus karaktere épitő, pozitív. Még az ateizmus elleni tiltakozásnak is ilyen jellege lesz. Az Eucharisztia ünnepe tehát a szeretet ünnepe. Az ünnepélyeken elhangzó beszédek témája is különböző formában a szeretet lesz. A három magyar szónok is a szeretetről beszél. Az első napon Tóth Tihamér beszédének témája a szeretet Istennel szemben. Imrédy Béla a szeretetről a családban fog beszélni. Arról, hogy a családi élet válságának a megoldásában milyen fontos szerepe van a szeretetnek. A harmadik napon József főherceg a szeretetről, mint Báthory Zsófia és I. Rákóczi Ferenc hamvai Irtat Szabó Adorján m. E tanulmány első és második része Január 5.-i és 6.-i számunkban jelent meg. Meggyőződésünk szerint csak a XVIII. század második feléiben éspedig a század utolsó évtizedléiben rombolták szét Báthory Zsófia és Rákóczi Ferenc koporsóját a kis Aspremonté- val együtt, körülbelül abban az időtájban, amikor a fejedelemasszony -tetemén elkövetett gonoszság történt. Ez a visszataszító garázdaság is jellemzően mutatja be a tanuló ifjúság akkori általános fegyelmeílenségiét. A neveléstörténet kimutatja, hogy a XVIII. század folyamán, sőt még a XIX. század 30-as, dO-es éveiben is, az ifjúság erkölcsi magatartása általában súlyos kifogások alá estek. Az elevenebb része ugyanazokat a tipikus kihágásokat követte el a jezsuiták korszakában, mint később eltörlésük után. A század 40-es éveiben a kassai jezsuita gimnázium tanulóinak súlyosabb fegyelmi esetei között gyilkossággal, templomfeltöréssel is 'találkozunk. És a büntetés? — Az akkori fegyelmi szabályoknak főéivé volt, hogy az ifjúságot , .tekintéllyel és nem büntetéssel kell kormányozni." Ilyeténképpen nem csodálkozhatunk, ha a tanulók nem riadtak vissza a legifiéktelenebb kihágásoktól sem. De a iegkárosabban mozdította elő, és pedig úgy vallási, mint erkölcsi tekintetben az ifjúság fegyelmezetlenségét II. József 1783-iiki iskolai rendelete. József államkormányzata politikájának tudvalévőén az vök az alapedve, hogy az államnak nyiltszemiü, életrevaló, felvilágosult polgárokra van szüksége,1 azért tehát nem korlátozni, hanem szabadsággal kell az ifjúságot felruházni, hogy a világgal, amelyben élni fog, minél előbb gyakorlatilag ismerkedjék meg. Ezért megszüntette az ifjúsági vallásos egyesületeket, az ifjúságot felmentette a vasár- és ünnepnapi szentbeszédek hallgatásának kötelezettsége stb. alól. Az ifjak teljesen szabadon vehettek részit a nyilvános mulatságokon, .színjátékokon, bálokon stb. Ez az alapjában elhibázott, szerencsétlen intézkedés természetesen féktelen szabadosságra vezetett; a vallási kötelességek eilloanyagolása a fiatalság lelki eltorzulását és erkölcsi hanyatlását vonta maga után s a világgal való korai megismerkedés szilaj duhajkodásokat és garázdálkodásokat eredményezett, úgyhogy úgy Kassán, mint másutt, a városi hatóságok beavatkozása vált szükségessé e utóbb már a • vármegye, sőt az cwrzággyülés, valamint a Helytartótanács is komolyan foglalkozott a káros szabadosság korlátozásával. — A tanári kar is teljes szigorral igyekezett fékezni és büntetni a rohamosan elszaporodott kihágásokat, de hasztalan.. Az uralkodó erkölcsrontó és fegyeLembontó intézkedései annyira demoralizálták az Ifjúságot, amely már egészep elszokott a fegyelemtől és teljesen eMurvuit, hogy hiába változtatta meg azokat II. József uralkodásának utolsó éveiben. Az akadémiai hallgatók példájára azután a gimnázium növendékei is pajzánságból, meggondolatlanságból vagy vásottságiból főbenjáró vétségeket követtek el. (Farkas R., a kassai gámn. tört. — Korniss Gyula., a magyar művelődés eszményei I.) Már most, ismerve a XVIII. század ifjúságénak szomorú vallláserkölcsi állapotát és mindennemű kihágásokra kész fegyeknetlenségét, megértjük, hogy miképpen vetemedhettek a gimnázium tanulói a Báthory Zsófia koponyájával edkövetett vakmerő kegyetlenségre. De kénytelenek vagyunk egyszersmind — mivel erre a szinte hihetetlennek látszó végső következtetésre kell jutnunk — a legnagyobb valószínűséggel megállapítani, hogy úgy a fejedeflemasszonynak, mint fiának és dédunokájának koporsóit elsősorban is az akadémiai ifjak és a gimnázium tanulód dúlták fel, mint akik a legkönnyebben férhettek a sírbolthoz, de természetesen idegenek is nagyban segíthettek a drága, aranyozott képekkel díszített és ezüst szögekkel kivert koporsók felírásának ezüst betűit és díszítményeit letőr- deini, a koporsókban tálált ékszereket és értékes tárgyaikat kilopkodnd, a holt tetemeket pedig széjjelhányni. Mégis, vájjon nyomtalanul, tűntek-e el a koporsók és alkatrészeik, disziitményeik, a szem- fedelek stb.? És hol sejthetjük a tetemeiket, hacsak roncsaikban is? Mint már említettük, a sírboltokat még II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala előtt, sőt azóta is, egész terjedelmében szakszerűen, gondosan átvizsgáltuk, nem hagyva figyelmen 'kívül egyetlen zege-zugát sem. Megjegyzendő, hogy a sírbolt minden oldalon a templom alapzatéiig terjed, tehát körvonala összeesik a templomiéval. Eszerint csak puszta képzelődés, ‘mintha a sírbolt mélyen a Fő-utca alá terjedne 'ki s ebben a „még eddig senki által nem látott" erősen omladozó kriptarészben „rejtett fülke" volna. Ne keressük azt, ami nincs. Mert ismételjük, nincs és nem is volt itt soha valamiféle romantikusan elképzelt, titokzatos fülke. De nem is lehetett. Mert először is nem igen volt valaha szokásban, hogy a templom kriptáját azon tul- terjedőleg építsék ild. A kriptának éppen az volt a rendeltetése, hogy a temetkezés a szent helyen történjék és nem azon üdvül. És mert a sírbolt terjedelme pontosan megfelel a templom kiterjedésének. tehát szinte szokatlanul tágas, szükségtelen volt azt még a templom területén túl is kibővíteni. Különben a hatóság ezt meg sem engedte volna, ami abból is következik, hogy mikor 1671-ben tartott városi képviselőtestületi üliés engedélyt adott arra, hogy a jezsuiták templomot építhessenek, azt a városi jegyzőkönyv szerint azzal a feltétellel adták meg, hogy a „fundamentumot kijebb ne hozzák", tehát a régi alapzaton kívül kriptaépitéshez sem járult volna hozzá. A sírboltot határoló kőfal csupán a Fő- utcauttestének földtömegét tartja vissza és zárja el s azon túl csak a tiszta földrétegek terülnek el, amint erről a kőfal egyes darabjainak kifeszi- tésénél is meggyőződtem. Végül elképzelhető-e, hogy akár a gázcsövek, akár a villanyos kábelek lerakásakor, vagy a vízvezeték építése és csatornázása alkalmával ne került volna napfényre a rejtelmes fülke és ne jutott volna elsőbben is a premontreiek tudomására? Tehát, visszatérve kutatásainkra, több helyen faiakat törettünk át, sőt magéban a templomban is ásattunk, a főoltár alatt. Pontosan fölmértük a sírbolt terjedelmét, nem különben a templomét, abban a reményben, hogy a kapott méreteket egybevetvén, esetleg fal- vagy térkülön'bözetxe bukkanunk valahol, amely a hamvakat rejtegető fülke hollétét árulná el, de a jezsuita atyák és egyes gyermekestől ide temetett családok korhadt, erősen enyészetnek indult fakoporsóinál egyébre nem akadtunk. Az egyik helyiségben pedig összehalmozott, teljesen szétfoszlott, széjjelkorhadt koporsótöredékeket találtunk, a szét- mál'lott koporsókból kihullt tetemek porladozó csontmaradványait pedig egy, a földbeásott közös sírba temetve leltük meg', ahová a múlt század hetvenes éveiben kerültek a premontreiek gondosságából. A sirt felbontván, ezeket a csontmaradványokat: koponyákat, kar- és lábszárcsontokat sitb., S í dósán átvizsgáltuk és összegyűjtve egy uj oporsóba temettük dl. A Ráikóczi-család keresetit tagijainak hamvait tehát meggyőződésünk szerint ez a osonthalmaz rejti magiában, de hogy melyük a Báthory Zsófiáé vagy Rákóczié, vagy Rákóczi Júliának még gyorsabban elporladt kisfiáé, azt természetesen nem tudjuk meghatározni. Ami pedig másnemű leleteinket illeti, a szétrombolt koporsóknak még véletlenül megmaradt disziéményeiből, ezüstnemüiból stb.-bői találtunk, részben a Szent Ferenc oltára alatti sírboltban, amint már említettük, részben pedig a közös sárban: összesen 18 darab ezüst félholdat, 2 darab aranyozott medaillont (Szűz Mária a kis Jézussal), 15 darab kisebb-nagyobb • aranyozott csillagot, 16 darab ezüstből öntött betűt, 2 darab fcisebb-mag.yobb I-es római számot, 6 darab ezüst szálakkal átszőtt, szemfedőből való csipkerészletet, 2 darab dolmánykapcsoló-szövetrészletet, 2 darab aranyozott koporsószeget; továbbá meglehetősem kezdetleges kivitelű sárgaréz feszületet, egyik oldalán a Megváltó alakjával, a másikon a Boldogságos Szüzével, ez utóbbin ma már ki nem betűzhető felírással, végül egy, a feszületnél értékesebb bronzérmet, egyik oldalán Szent 1938 január 12, szerda* Nőknél a keresztfájás többnyire gyulladások vagy izzadmányok jele. Házikura ezen sokszor könnyen segít. A használatra kész pöstyéni „Gaunma- komipressz” természetes thermáli6 iszapot tartalmaz, melynek magaefoku melege mélyen a szövetek alatt is hat. Föle rakat: Fürdöigazgatóság, Piesfany. a társadalmi osztályok és nemzetek közötti kapcsolat alapjáról fog szólanl. — Ezek az elképzelések nem irreálisak. Jobb mindig magasabbra, mint alacsonyabbra célozni. Jobb a szeretetet, mint a gyűlöletet hirdetni. S itt mutatkozik meg legjobban a nagy ellentét az Eucharisztia. és a boleevizmus között. A bolsevizmus az osztályharcon, az önzésen épül fel. Az Eucharisztikus Kongresszus ennek éppen az ellenkezője. Alapja a szeretet. A lég- mélyebb keresztény elgondolás: boldogitóbb adni, mint kapni. Ezt a mondatot a mai világban nehezen értik meg, pedig ezt jelenti az eucharisztikus szellem a legmagasabb fokon. A mostani eszmény- és szeretetszegén y világban azt akarjuk programul kitűzni, hogy emberek és nemzetek ne az önzés, hanem az összefogó, az összekapcsoló szeretet alapján áll. janak egymással szemben. Az Eucharisztia a szeretet köteléke, ezért lett a világkongresszus alapmottója. Ezután Huszár Károly v. miniszterelnök szólt néhány szót. Az ateizmus és istentelenség veszélye oly nagy, hogy mindenkinek, aki hisz Istenben, össze kell fognia. Az Eucharisztikus Világkongresszus ideje alatt treuga Dei-nek kell lennie. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy bárkit is, másvallásut, eltérítsünk hitétől. Hangsúlyozni kívánja, hogy a kongresszusból ki van zárva minden belvagy külpolitikai gondolat. A világkongresszus célja és tárgya tisztán vallási. Mihalovics Zsigmond megemlitette végül, hogy a világengesztelés grandiózus gondolatának beállítása P. Bangha Bélától ered Ez a gondolat átjárta, az egész világot, de ebből nem szabad kimaradnia a magyar közönségnek sem. A magyar közönségnek tisztában kell lennie az Eucharisztikus Kongresszus szellemi tartalmával és ennek megfelelően kell elkészülnünk. Anna és Szent Joachim, a másikon Bongtad Szent Ferenc és Xav. Szent Ferenc dombormű alakjával, mind a két oldal szélén a szentek nevével. Hogy ezek a leletek csakis fejedelmi koporsók maradványai, azt Mihalik József archaeoiógus és műtörténész állapitatta meg minden kétséget kizáróan. Megjegyzem még, hogy ha maradt volna is a 31 évvel ezelőtt végzett kutatások után valami halvány reménységünk arra nézve, hogy a fejedelmi hamvak talán mégsem enyésztek el teljesen és valamikor sikerülni fog azokat megtalálni, ebbeli reménykedésünk a templom legutóbbi restaurációja alkalmával végképp szét- foszlott. Bele kell tehát mindent összevéve nyugodnunk abba, hogy a fejedelmi relikviák végképp elkallódtak és ha talán az említett csont- halmaz közé keveredtek, úgy fel sem ismerhetők többé. És ha — tegyük föl — ma is megvolnának miég, vájjon lehetne-e szó az itt porladozó Rákóczi-hamvak más városba való átszállításáról? Ez a gondolat csak afféle felszínesen felvillant ötletnek minősíthető, mely elsőképpen is híján van az észszerű történeti felfogásnak. Ez pedig megköveteli, hogy nemzeti ereklyéinket históriai környezetükben helyezzük el és hagyjuk meg. A Rákócziaknak szükebb hazája, otthona a mai Sziovenszkó földje, ahol születtek, élitek és meghaltak. Borsiban, Zborón, Ma- kovioa-, Munkács-, Regéc-várában, Nagysároson, atyáiktól öröklött fészkeikben és Kassán pergett le örömök és fájdalmak között váltakozó magán- és családi életük. Ez az ősi földjük sugalmazta és hevitette a Rákócziakat a közjóért vívott küzdelmeikben. Ezzel a földdel forrt össze sorsuk és ennek a földnek népe bízta rájuk annak idején rendületlen odaadással és kitartó hűséggel a saját élete sorsát. Ebből a történeti adottságból választotta a magyar nemzet éppen Kassát, mint a kuruc szabadságharc legjelentősebb központját, II. Rákóczi Ferenc örök nyugvóhelyéül. Rákóczit ehhez a városhoz történeti szereplésén kívül itt nyugvó elődeinek sírjai, tehát családi vonatkozások is kapcsolták. A saját temetkező helyéül pedig maga az alapitó fejedelemasszony jelölte meg „a kassai. páter jezsuita uraimék" templomát. a „holott" — végrendeletének szavai szerint — „temeltetni akart" és ide temefctette már előbb, fiát i's. Ez a fejedelemasszony vég ő akarata, amelyet kegyelettel kell tiszteletben tartanunk. De a Rákócziak egykori népének mai nemzedékében, a Rákócziak egykori földjének mai magyarságában sem halványult el a Rákócziak emléke, amelyet hagyományos kegyelettel és áhitatos tisztelettel őriz és tart fenn ma is; ereklyéikhez pedig, ha nem enyésztek volna el, mint azoknak legközelebbi és légkör ve tlenebbi örököse, rendületlenül ragaszkodnék. A Rékó- cziak relikviád innen nem vihetők el, mert itthon vannak, ősi földjükön. (Vége.)
