Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-09 / 6. (4449.) szám

M.\G$ARHIHLag 1938 január 9, vasárnap. nyegtelen azonban a magyar ügy sem, 'kü­lönösen azért, mert néhány hónappal ezelőtt bizonyos kisantant-körök még a Magyaror­szággal' való megegyezéssel kívánták ellen­súlyozni a középeurópai német nyomást. Régóta tudjuk, hogy e megegyezés kerék­kötője Románia volt, mert Bukarest nem mutatott hajlandóságot az erdélyi magyar kisebbséggel való bánásmód megváltozta­tására. Goga agresszív 'kisebbségellenes magatartása még távolabbi időre tolja ki az úgynevezett dunai kibékülés lehetőségét. Ezekután határozottan le kell szögezni, hogy a megegyezés akadálya semmiesetre sem Magyarország. Ha Románia nem akar­ja megadni azokat az engedményeket, ami­ket Csehszlovákia és Jugoszlávia megadhat, s amelyek elégségesek lehetnek a megér­téshez, akkor a felelősség a középeurópai zavarért Romániát terheli. De csak Romá­niát? Valahányszor zsákuccába futottak a magyar-csehszlovák tárgyalások, Prága az­zal érvelt, hogy ,.Románia nem akar" s Csehszlovákia csak közös kisantant-alapon foékülhet ki .Budapesttel, külön és kétoldali­tárgyalásokkal nem, mert igy kívánják a kisantant statútumai. Furcsának tartjuk ezt az érvelést akkor, amikor a másik két kis- antant-állam számtalanszor folytat külön tárgyalásokat és köt külön megegyezéseket más hatalmakkal, mint például Jugoszlávia Olaszországgal. Ha Jugoszláviának és Ro­mániának szabad s Csehszlovákia a kisan- tant-törvényekkel összeegyeztethetőnek tart­ja e külön utakat, sőt maga is külön utakon járt a szovjetszerződéssel, akkor miért le­hetetlen, hogy Csehszlovákia és Magyaror­szág közvetlenül megegyezzék, tekintet nél­kül a partnerekre? Ha e megegyezést tény­leg csak Románia hátráltatná, akkor a ki­fogás nevetséges volna, de az igazi és tel­jes közeledésnek szemmelláthatóan cseh­szlovák részről más akadályai is vannak. Micescu Prágában mindenesetre összeku­szált helyzetről kénytelen tárgyalni Kroftá- val. Ma mindent elmondhatunk Középeuró- páról, — azt például, hogy az emberek han­gulata megenyhült, a gazdasági helyzet megjavult, a lelkek közeledtek, — csak azt nem, hogy a politikai szituáció világos és egyvonalu. Az irányok és a törekvések so­hasem futottak annyira keresztül-kasul, mint ma, sohasem tudta oly tökéletlenül az egyik állam a másikról, hogy mit akar, mint ma, sohasem voltak az érdekek és a kívánságok annyira határozatlanok és definiálhatatla- nok, mint ma. A középeurópai szövevény összebogozódott, s a legnagyobb mester sem tudja kibogozni a csomókat. Egyik állam sincs tisztában a másikkal, sőt gyakran még a saját fölfogásával sem. Megnyugtató nyi­latkozatok ugyan garmadaszámban zsong­nak a dunai térben, de kevés ember akad, aki készpénznek veszi őket, mert látja, hogy a legtöbb dunai állam politikája kétirányú és le-letér a határozott, egyenes irányról. Né hányórás látogatásokkal lehetetlen eloszlatni e zavarokat, még akkor is, ha a kommüni­kék ,.teljes sikert” jeleznek és kitartást a régi vonal mellett, mert csakhamar ellenkommü nikék jönnek, amelyek hangsúlyozzák, hogy az államok uj és ellentétes barátságokat kö tettek. így hát Micescu utazása is csak pilla­natnyi megnyugvást eredményezhet, elnapo­lást, modus vivendit, de nem szilárdíthatja meg a középeurópaí egyensúlyt, amely előbb j< bizonytalan volt már, de a . legújabb ro­mán események óta teljesen félrebillent és v- delmesen ling-leng össze-vissza. Uj kisebbségi politikáról beszélt, de falu­bankra gondolt Beran újévi nyilatkozatában A legújabb nagyszabású terv: propagandaminisztőriNm • A pHtsburgi egyezmény jubiláns éve és a Hlinka-párt kormánybalépésének kérdése Az alkotmánybíróság elnfik nélkül PRÁGA. — Az uj esztendő első hetének politikai megnyilatkozásai teljes mértékben igazolják ama régebbi föltevésünket, hogy az ünnepi év hangulata önmagában egyálta­lán nem mérsékli a koalícióban állandóan dolgozó centrifugális erőket. A sajtópolé­miák középpontjában álló Beran-féle újévi megnyilatkozást s annak utóhangjait sok­féleképen értelmezik, amiről igyekeztünk híven beszámolni. Ellenben a sajtóban eddig nem látott napvilágot az az értelmezés, hogy Beran megnyilatkozása a szudétanémet párt „koaíicióképességérőr’ tulajdonképen oly fenyegetés, amellyel az agrárpárt va­lami újabb követelését támasztja alá. így például egyebek között ismét emlegetik a falubankot. Ha a szocialisták hozzájárulnak a gazdák s különösen a maradékbirtokosok agrár- elgondolásu szanálásának tervéhez, akkor a koalíció alapjainak változtatása azon nyomban fölöslegessé válik. Mert hogy a szudétanémetekkel s általában a kisebbségi nemzetekkel való megbékélés akarása valóban milyen messzire megy, az kitűnik Beran újabb, vizkereszti megnyilat­kozásából, ahol néhai Svehla kisebbségpolitikai receptjét emlegeti, az pedig meg nem felelő, drasztikus gyógy­szer. Jól tudjuk, hogy a koalíciós politika e nagymesterének főelve az volt, hogy min­denkit oda kell engedni a husosfazékhoz, mert aki abból egyszer már jóllakot, a jövő­ben hallgatni fog, vagy legalább is nem lesz tulhangos. Ez is lehet koalíciós kormányzati elv, bármennyire is elavult, de az viszont bizonyos, hogy amint nem ült föl ennek tiz év előtt a szlovenszkói és kárpátaljai ma­gyarság, ugyanúgy nem fog beugrani ennek ma az egységes szudétanémetség sem. A miniszterelnök újévi cikke Kétségtelen, hogy Beran agrár pártelnök újévi megnyilatkozása a megérdemeltnél na­gyobb figyelmet váltott ki a sajtóban, s en­nek közvetlen eredménye az volt, hogy a miniszterelnök újévi megnyilatkozása Prága főváros kiépítése tervéről háttérbe szorult. Az egy év előtt ígért földalatti vasút egy­előre befagyott, a nagy világkiállítást is elodázták néhány évvel, ellenben uj Ma- saryk- és uj Wilson-pályaudvart igér a miniszterelnöki nyilatkozat még ez év első felére. Szlovenszkót és Kárpátalját e kérdésnél job­ban érdekli a vasúti díjszabás egységesítése, hogy még a szárnyaskeréknél maradjunk, de úgy látszik, hogy a jubileumi esztendő­ben sem lesz unifikált tarifa, mert erről hall­gat a kormányelnök. Újabb referáius a miniszterelnökségen Egyes koalíciós lapok viszont nagyobb figyelmet szentelnek egy uj kormánytervnek, a propagandaminisztérium megszervezése tervének. Utánajártunk a dolognak s annyit sikerül tmegállapitanunk, hogy a miniszterelnökségi sajtóosztályról, mely a miniszterelnökségi palotától távolesik és a Csehszlovák Sajtóiroda Lützov-uccai palotájában székel, néhány szerkesztőt, előadót valóban áthelyeztek a miniszter- elnökségi palotába. Egyes cseh ellenzéki lapok aggódva kérdezik, hogy mi rejtőzik a propaganda­minisztérium terve mögött? Semmi nagy, vi- lágrenditő esemény, megnyugtathatjuk az idegeskedőket. Ismét egy újabb nagyszabá­sú Hodza-terv. Amilyen a szlovenszkói re- ferátus és az állami jogügyi tanács meg­szervezése volt. Vagyis valami, hogy legyen miről beszélni. Ellenben arról hallgat a kró­nika, hogy az állami közgazdasági tanács — c törvé­nyes alapon megszervezett intézmény — évek óta nem ült össze, mintha egyetlen gazdasági gond sem nyomná vállainkat. E közgazdasági tanács ugyancsak tanácsadó szerv, de a kormány mégsem tartja kívána­tosnak azt összehívni, mert bizonyára attól tart, hogy véleményezések, tanácsok alakjá­ban is nagyon súlyos dolgokat olvasnának fejére a szekértők. E törvényes intézmény összehívása helyett sokkal egyszerűbb és könnyebb szlovenszkói referátusokról, pro- pagandaminisztérium-tervekről beszélni és irni, ha nem is említjük a tárca- és tenniva- lóknélküli német miniszterségeket. A helyzet tehát az, hogy amikor egyes meglévő intézményeket, minisztériumokat, hivatalokat nem tudnak eléggé foglalkoztat­ni, kigondolnak egy újabb szervet. Az álla­mi jogügyi tánács föladataként emlegették évek előtt a közigazgatás egyszerűsítését. Évek óta még csak egy terv sem merült föl a jogügyi tanács részéről. Ugyanilyen „nagyvonalúság” az is, amikor tucatnyi koa­Csak soha többé spanyolnáthát! Ezt mondja mindenki, aki egyszer már túlesett rajta, aki ismeri veszé­lyességét, aki erejét és egészségét félti. Dehát csak szavakkal nem érünk el semmit, itt cselekednünk kell! Ha szájunkat naponta vízzel öblítjük, mely néhány csepp ALPA sfisborszeszt tartalmaz, ha testünket Alpával megmasszirozzuk, meg­előzzük a spanyolnáthát. Frissek, fürgék és egészségesek leszünk, Kérdezzük meg az orvost I ‘Kérjünk ‘Pipát csakis plombáoal ellátott üoegekben! liciós szlovák lap mellé — melyből féltucat ar agrárpárti lap — uj szlovák napilapot alapítanak. Különös hagyományok Fölmerült természetesen az a föltevés is, hogy Beran pártelnök nagyvonalúsága még­sem magyarázható félre s hogy őszintén akarja a nemzeti megbékélést a németekkel. Ez talán el is volna hihető, ha nem hivatko­zott volna pártelnök-elődjének hagyomá­nyaira. Ezek a hagyományok a nemzeti ki­sebbségek szempontjából azonban egyálta­lában nem kívánatosak, sőt a közeledés útját teljesen eltorlaszolhatják. Hiszen a Bund dér Landwirte, a német keresztényszocialisták és a német szociáldemokraták sorsa minden­nél kiáltóbban mutatja, hogy hová vezetnek a meggondlatlan politikai lépések. Mert a kisebbségi kérdés ma néhány apaállat és néhány tüzoltófecskendő ajándékozásával nem oldható meg. Már pedig Svehla igy akarta a kisebbségi problémákat megoldani. Jóllehet több koaliciós lap is megírta, hogy a kormánytöbbség rekonstrukciójára irányuló tárgyalások csak január második felében kezdődnek, e kérdés körül is a leg­változatosabb és egyre szaporodó kombiná­ciókat olvassuk. Általában két ellenzéki párt Ma nincs lé anyagcseréje és az Igaándit használja, életkorát prolongálja. a favorit. A cseh nemzeti egységpárt (Ho- dáé csoportja) és Hlinka pártja. Dérer szociáldemokrata miniszter szokat­lanul éles kikelése a Bohemiában a Hlin- ka-párt ellen tulajdonképen már válasz Beran újévi cikkére, mely válasszal a koa­líciót mindennemű kibővítési szándék el­len védelmezni kívánja. Másrészt e táma­dás kezdete annak a támadásnak, melyről már két hónapja írunk s amely igy a szlovák néppártot nem érheti fölkészületlenül. A legjelentősebb tény különben ennek kapcsán, hogy a miniszterelnökhöz és a prá­gai érseki palotához közelálló körök szerint a jubileumi évben okvetlenül megoldódik a szlovenszkói érsekség kérdése s állítólag már a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra Tiso volt miniszter szlovenszkói érsekként utazhatnék. Belpolitikánk nyelvére átfordítva ez azt je­lentené, hogy Tiso megszűnne harcos pártpolitikus lenni s igy a szlovák néppárti elnökségre sem volna jelölhető. Különben teljesen kizártnak tartjuk azt, hogy a pitsburghi egyezmény jubiláris esz­tendejében a szlovák néppárt hübelebalázs- módján sietne a kormánytöbbségbe. A cseh nemzeti egységpárt kormánytöbb­ségbelépése már sokkal egyszerűbb. Csak át kell értük küldeni. No és valami kis minisz­terséget kiszorítani. Mégha tárcanélkülit is. Pártelnökválság a cseh iparospártnái A pártelnök kérdése sok gondot okoz a cseh iparospártnak is. Najman elhunyta óta a pártot ideiglenes elnöki tanács vezeti. Ál­talános volt a hiedelem, hogy a pártelnöki tisztet most Mléoch miniszter nyeri el, de újabban Pekárék képviselő személyét is emlegetik. Pekáreket támogatja nemcsak az iparospárti prágai sajtó, hanem Najman mi­niszter özvegye is, aki nem elégszik meg a pártsajtó jelentős cso­portjának saját kezében való megtartásá­val, hanem a párt napi politikájára, igy például az országos pártelnök választása kérdésére is közvetlen és igen súlyos be­folyást akar gyakorolni* A főváros temet Az uj év első napjaiban hunyt el Prága főváros első választott főpolgármestere, dr. Baxa, aki pártja, a cseh nemzeti szocialista párt nyomására alig néhány hónap előtt mondott le e tisztségéről. A cseh nemzet multévi két nagy halottja: Kramár és Masa- ryk után az örökkévalóságba költözött a régi cseh gárda harmadik nagy alakja is, aki egykor Masaryknak nagy ellenfele volt. Az elhunyt érdemeinek fölsorolásában ma már alig találunk célzást is a nagy ellentétre, mely legerősebben a Hilsner-féle pörben ju­tott kifejezésre. Masaryk elvetette, Baxa védte a vérvád lehetőségét. Az áldozat* Hruza Ágnes régen nem él, a vérvád alap­ján elitéit Hilsnert már a köztársaság idején részesítették közkegyelemben és ma uccai árus. Ma a nagy pör befejeződött: ügyész és védő egy helyen van, a legfelső Bíró előtt. Baxa elhunytával a koalíciónak újabb gondja támad: kit ajánljon a kormány az alkotmánybíróság elnökéül. Évekig az volt a kifogás, hogy az alkot­mánybíróságnak nincs elnöke, azért nem le­het összehívni. Az uj elnök pedig most meg­halt, mielőtt a bíróság megalakulhatott volna, * Beran újévi nyilatkozatát óvatosan fogad­tuk s mielőtt az alaposan megemészthettük volna, jött a vizkereszti újabb autentikus magyarázat, amely a kisebbségi kérdést bankszanélásokkal és tenyészállatadomá­nyozásokkal kívánja megoldani. Ilyen körül­mények között — bár ez fájdalmas megálla­pítás — alig remélhető a kisebbségek hely­zetének javulása ezen az utón. Az újévi Venkov-ankét egyetlen pozitív eredménye hogy megmutatta s most már végleg lerög­zítette az agrárpárt és a kormányefnök kö­zött meglévő, de időnkint cáfolt s tagadott —- szinte világnézeti — véleménykülönbsé­geket 2 Erdal

Next

/
Thumbnails
Contents