Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-30 / 24. (4467.) szám

1938 január 30, vasárnap. 'T>RXGAlA\AGtARHIULAI> 17 Mrs Green, ahi sártengereket vásárolt és fürdőhelyeket kreált • Mrs. Dorrance, aki feltalálta a levest ■ ■ Auiógyárosnőh, bankárnők óriási karrierje Amerikában r A sokezer sró körül, melyet az emberek ki­találtak, csak két sró őrizte meg fényét, vará­zsát — a többi elkopott A két szó: Siker és Szerelem. De míg a szerelem megelégszik egy értelem­mel, — Ázsiában ugyanazt jelenti, mint Afriká­ban. Amerikában ugyanazt, mint nálunk — a Siker szeszélyes. * Szólítsd nevén Európában s úgy, tűnik, mint­ha gyorsankialvó kis rakéta repülne fel szemed előtt... Szólítsd Amerikában, s egész tűzijáték robban e szó nyomán. Megvilágosodik tőle az ég s aranyeső hull a siker kegyeltjére, akár nő a boldog halandó, akár férfi- Ám a jenki-Da- naék ritkák .,. Szinte hihetetlen, hogy Ameri­kában, a sikerek országában, az asszonyok pa­radicsomában, négy-öt nő szerepel csupán a milliókat forgató ,,nagy-business,,-ben. Első e hölgyek közt Hetty Green. a háború- előtti, tollaskalapqs, zsupónos, kontyos, uszá- lyos világ szenzációja. A női ösztön 150 millió dollárt jövedelmez r A nyolcvanas évek elején bakfiskorukat élték ■a középamerikai városok. Két felhőkarcoló közt kalyibák sora, két ucca közt gazverte rét, két Járda közt sártenger... E sártenger szélén tipegtek a város hölgyei, egyik kezükben pid napernyőt, másikban uszá­lyukat szorongatva. Szemüket ildomosán lesü­tötték. így kívánta ezt az illem. Különösen Cin­cinnatiban, ahol vérében volt még mindenkinek a német dédanyák „Sittsamkeit*‘-ja. A város hölgyei közt tipegett egy csinos bar­na asszony, bizonyos Mrs. Green, aki nemrég került ide. Séta közben vidáman nézett jobóra- balra ... Látszott, hogy fütyül az illemtanra ... Hetty Green a telkeket, a házakat, a várost Vizsgálta, Hamarosan híre Járt, hogy a csinos Mrs. Green egész kerületre való sártengert, vásárolt m város keleti részén. A férfiak összenéztek és jót nevettek. Kinevették a bolond Hettyt A város azonban, a szeszélyes amerikai vá­ros Hettynek adott igazat Egyszerre csak dél leié kezdett terjedni. Arra, amerre a fiatalasz- azony telkei feküdtek. Az előkelők, akik eddig északon laktak, hirtelen délnek vonultak, mint a vándormadarak. Hetty telkeinek ára hiszté­rikusan ugrott ég felé, A Szomszéd városban még nagyobb stilüen, még szerencsésebben spekulált. Csalhatatlan ösztönnel érezte meg, merre terjednek a fiatal városok, melyiküknek van jövője, melyikük a múló amerikai „boom" szappanbuborék-gyer­meke. A 90-es évek elején Hetty Green bevonult a csikágói tőzsdére s olyan káprázatos-szerencsé­vel dolgozot, hogy felfigyeltek rá a férfiak. Voltak, akik spekulációiban követték. Ezek kitünően jártak. Voltak, akik szívesen követték volna az élet egyéb utjain is. Ezeket kinevet­te ... Hetty Green, aki immár százezrekben spekulált, -pici játéknak, máeska-egér játéknak érezte a szerelmet... Különben is férjnél volt. Nagyocskák voltak már gyerekei, mikor elad­ta öszes részvényeit. Eladta házait, telkeit. Nem érdekelték a városok, — nagyrészük úgyis fel­épült már — Hetty Green távolabbra nézett Két fürdőhely tündöklése és bukása Csalhatatlan ösztönnel megérezte ez a zseniá­lis asszony, hogy Amerika, mely évszázadok óta szüntelenül dolgozott, Izzadt, most végre elég gázdag ahhoz, hogy pihenjen. Vagyis, hogy a feleségek és gyermekek kipihenjék az apák fá­radalmait ... Pihenésre pedig á természet zöl- delö ölénél mi - sem alkalmasabb; ■ 1 Hetty Green ránézett a térképre s megvásá­rolta Newport falucska környékét.- „Szegény Hetty megbolondult', mondták, az amerikaiak s ezúttal senki se követte New- portba. A fürdőélet Saratogában zajlott, a sara- ratogai forrásoknál, amelyeknek gyógyító ha­tását az angol Johnson tábornok fedezte fel a 18. században.. A tábornok a William Henry-erőd ostroma közben megsebesült. Magas lázban feküdt s meg is halt volna, ha hűséges indián szolgája, aki ismerte a saratogai forrás csoda-hatását, meg nem itatja ezzel a vizzek.. A tábornok meg­gyógyult s azóta százharminc év telt el... Százharminc év .... A türelmetlen Amerika egy­szer úgy érezte: unalmas Saratoga kies vidéke. A „Smart set" uj szenzációra vágyott: hölgyei becsomagolták sonkaujju taftruháikat, gombos cipellőiket, napernyőiket s — a 90-es évek vé­gén — áttették székhelyüket Newportba . .. ■ Hetty Gjeen pedig jót nevetett s egy interjú­ban igy nyilatkozott: „Csak az első milliót., ne­héz megszerezni. A többi magától jön." — Mikor vonul vissza az üzlettől, Mrs. Green? — kérdezte az intérjwoló. — Ha elintéztem Saratogát — válaszolt Het­ty s mindenki azt hitte: hogy mint női-Attila, a földdel akarja egyenlővé tenni a leigázott für­dőhelyet. De — mint oly gyakran — most is meglepte a világot Hetty Green. Saratogát nemcsak hogy pem tette tönkre, hanem felvirágoztatta, egész környékét megvásárolta, Az uj Saratoga megtetszett néhány sportem­bernek, Lóversenypályát építettek gyönyörű gyepén, majd versenyistállókat, villákat, kas­télyokat s évek óta ott futják a legnagyobb amerikai lóversenyeket, Mikot Hetty Gteén visszavonult üzleti let­től, elhatározta, hogy kezébe veszi leánya sor­sát. Ezt meg !$ tette, még pedig olyan energi­kusán* - -hc^jy . Éylvia-Hárríet harmincnyolcé vés m koráig nem ment férjhez. Mamája minden kérőt azzal gyanúsított, hogy a Green-vagyon ked­véért akarja elvenni Sylviát. Egymásután be­szélte le a házasságról az olasz del'la Tőrre her­ceget, az angol Bari of Yarmouth-t, 1909-ben végre megtetszett neki egy deresedé úriember, Matthew Astor Willks, az Astor-vagyon ala­pítójának dédunokája. Ehhez a fiatalemberhez hozzámehetsz — mondta Syilviának. — Dédnagyapja, az öreg szőrmekereskedő, majdnem olyan tehetséges volt, mint én. Hetty Green, aki nem tartotta magát több­nek, mint „tehetségesnek", hatvankétmillió dol­lárt hagyott lányára és fiára, mikor tízévi visz- szavonultság után meghalt, A konzervgyáron Edith Dorrance Amerika legkiválóbb üzletasszonyainak egyi­két Mrs. John Dorrance-nak hívják. Hajába ősz szálak vegyülnek, de a szeme ép- oly élénk, alakja époly lányos, mint volt negy­ven év előtt, mikor fiatal férjével bevonult a kis newyersey-i házba, mely magánosain állt egy nagy park szélén. A farm paradicsom-farm volt... A fiatalok szerették egymást... Jog­gal nevezték hát otthonukat „földi paradicsom"-* nak. Am egy idő múlva kiderült, hogy mint oly sok földi édenkert nyugalmát, a newyersey-i kis farmét is megzavarja a' kígyó,’ melyet pénz­hiánynak hivnak. A szomszédos kis konzerv­gyár, mely a farm paradicsomát feldolgozta, alig keresett annyit, hogy a Dorrance-házaspárt és az öreg Campbellt, a gyár tulajdonosát el­tartsa. — Tudod, tni a baj? —. mondta Edith Dór- , ráncé férjének, mikor egy este gondterhelten ül- . tek házuk verandáján. — Az a baj, hogy az em­berek hetenként legfeljebb egyszer esznek para- . dicsomkonzervet. Miért nem gyártunk olyas­mit, amit mindennap esznek. Például levest, le- veskonzervet? •— Levest? — ismételte Dorrance rosszked­vűen. — IQ vesz olyat, amit maga is meg tud főzni? — Mindenki ■— felelt a fiatalasszony . étén* ken, — Mert tudd meg, hogy uj világ küszöbén álunk. Más idők jönnek: a nők nem fognak ezentúl a konyhában állni,, sütni-főznl Dolgozni fognak! A nők § Edith Dorrance éjfélig beszélt csillogó szemekkel, fejfél után a férje. így szóit: — Ha az öreg Cami&elR Is pwg tudod nyerni a terv számára, én beleegyezm,^~ Joe Campbell, a’gyár tulajdonosa marad!,/ makacs öreg ember volt, de a fiatalasszony nem Ijedt meg tőle! — Válasszon — mondta neki másnap* — Válasszon, Mr. Campbell, az . én tervem és a biztos csőd közt Ha az én tervemet választja, milliókát fog keresni, egész Amerikát maga fog­ja etetni. Mert a főzés meghalt. Itt a konzerv- világ, a cocktaihvilág, a szendvics-világ. Itt a nők Amerikája... Odakint — kimutatott az or­szágúira — azok az uj masinák fognak járni, amelyek most indulnak és nők fogják vezetni őket. Odafent.., — a tavaszi égre mutatott — gépek fognak repülni s azokban is nők ülnek. A gyárakat, az áruházakat, a színházakat, a ban­kokat nők fogják vezetni és ezek a nők — dol­gozók — csak akkor fognak főzni, ha féligké- szen kapják az élelmiszereket, ha őt perc alatt az asztalra varázsolhatják az ebédet. Joe Campbell elgondolkodott. — Csináljatok, amit akartok — válaszolt rosszkedvűen. így született a Campbell-leves, mely huszon­nyolc alakban jelent meg, két Amerikát táplál és 150 millió dollárt hozott a Dorrance-család- nak. Mikor Mr. Dorrance meghalt, úgy rendelke­zett, hogy felesége vezesse a gyárat, melynek eddig is igazgatója volt. így lett Edith Dorrance az amerikai üzleti világ „first lady"-je, a jóté­kony intézmények legbőkezűbb támogatója .. e Mindenki szereti, csak az újságírók nem szívle­lik. Hogy is szívlelnék, mikor Mrs. Dór ráncé­ról legelszántabbjuk sem tud pletykázni? ... En­nek a kiváló asszonynak nincs magánélete. Nincs jachtja, repülőgépe, palotája. Szerény kis autón megy a gyárba reggel, estig dolgozik, mint bár­melyik hivatalnok. Annál színesebb négy lánya, akik szenvedé­lyes hölgysofőrök, pilóták, foxtrottozók. Né­hány év előtt az angol udvarnál is bemutatkoz­tak. Uszályos fehér ruhában, bólogató strucc­tollak alatt léptek a Buckingham-palotába, az amerikai nők földi paradicsomába, mely oly sokban különbözik az édesanyjuk hajdani kis Paradicsomától. Matilda Dodge — az autógyáros Ha a leggazdagabb asszonyokról beszélnek Amerikában, elsősorban a Dodge-awtók és a dmen&ol Ikezték meg1. Nem volt hivatásos lélekbúvár, — de hogy kettőjük között történt valami, azt az első pillanatban majdnem biztosra vette. Nem gondolt rá komolyan, később figyelme egészen a filmre összpontosult. Magda nem engedett meg magának költséges szórakozást, nagyon nem is telhette, — de’ moziba igen szivesen járt Máskor is látott már hasonló filmet, de a tegnapi meghatóan szenti­mentális, édesen buta szerelmi történet benne vala­hogy visszhangra talált. Egészséges önzése mé­lyen igazságtalannak látta, miért csak a vásznon s az életben miért nem kerül mindenkihez meg- i felelő élettárs, ha már a boldogságot enélkül el- kézpelni nem lehet? ... Szünet alatt egymástól kérdezték, kinek hogy tetszik a darab. Ella rosszkedvűen felelt; a dél­utáni összezördülés utóhangja még túlságosan ■benne rezgeti ahhoz, hogy Sem a társalgásban a szokott módján részt vehetett volna, összehúzott szemmel nézett férjére, aki 'Magda minden szavá­nak helyeselt. Legszívesebben mindjárt hazament volna, de nem talált erre elfogadható kifogást Szótlanul visszaült helyére; azután is egy ideig némán asszisztált, mikor már hármasban a kávé­házban ültek. Feltűnő hallgatása férjét láthatóan bántotta s hogy Magda előtt mentse a látszatot, néhány eredménytelen bókitési kísérlet után el­fogadta azt az ügyetlen kifogást, hogy a feje fáj. Aztán már csak Magdával foglalkozott. Az meg,— hogy elterelje saját figyelmét legbensőbb gondo­latai útjáról, — szívesen beszélt. Érzés- és gondo­latvilágának eddig nem sejtett olyan gazdag kin­csestárát olyan ötletes, sziporkázó módon csillog­tatta még az elámult férfi előtt, hogy Ella nyug­talanul felfigyelt Ösztönszeriileg érezte, — a be­széd olyan talajra siklik, ahol Magda diadalmasain győz. Már indítványozni akarta, menjenek haza, de ekkor férje hirtelen felállt s Magdát táncra kérte. Magda Ellára nézett, — annak arca olyan volt, mint a megtestesült tiltakozás. Egy másod­percig habozott, de mi indította őt arra, hogy a következő pillanatban mégis elfogadja a férfi fe­léje nyújtott karját? Maga sem tudta, hogy az az ösztönös érzés volt tettének rugója, amely a ne­mek egymás elleni harcában még akkor is győzni akar, ha ezzel a saját fajtáján üt sebet. Becsüle­tére szolgáljon, nyomban belátta hogy most ő ] hibázott. Alig fordultak egy-kettőt, visszatértek 4 az asztalihoz, ahol Ella már félig felöltözve vára­kozott. Akár a paradicso-nbeli büntető cherub lángpallosával kezében, — szemével úgy Ítélke­zett; kint az uocán aztán szavakban robbant ki az elfojtott indulat. Mint Magda utólag keserű gúnnyal megállapí­totta, — Ella a legkisebb diplomáciai képesség híján nagyon tapintatlannak bizonyult. A szó ■nem fedte beszéde brutálisan őszinte értelmét. Férje esititö szavai lángra lobbantották hirtelen ébredt féltékenységét; most már minden megfon­tolás nélkül keserűen vádaskodott. (Folytatás következik.) ismerkedett meg s aránylag elég rövid időn belüli egybekeltek. A házasság — úgy látszik — nemcsak Ella éle­tében jelentett változást, természetére is — leg­alább egy időre — alakítóiam hatott. Felhagyott előbbi zajos életével, régi ismerősei közül jófor­mán Magda volt az egyetlen, aki jelenlegi sziikebb köréhez tartozott. Férje és maga közelében nem ■tört esetleges vetélytársnőt. Magda csak ezzel1 látta magyarázaténak, hogy leánykori barátnőit, sorba elejtette. Nem találta sértőnek, hogy éppenj vele tett kivételt. Külső megjelenés dolgában Ella jóval elől vezetett s hogy férje esetleg Magdát; részesíthetné előnyben, — ez eszébe sem jutott. Másrészt Magda határozott, becsületes .jelleméhez nem fért kétség, szellemi fölényét pedig még sze­szélyes, hullámzó hangulataiban is készségesen elismerte. Egészen tegnap estig nem volt semmi baj. Meg­állapodásuk szerint a mozi előtt kellett találkoz- niok. Magda érkezett elsőnek. Alig várta, hogy elmenjen otthonról. Leste az órát. hogy indulhas­son. Szűk volt most számára a lakás — s bár nem volt fecsegő természetű — félt. hogy hallgatása föltünővé válik. Mert Magda délelőtt óta titkot rejtegetett. Templomból jövet, Demény Kálmánnal találko­zott A hódításairól híres, még mindig jó megje­lenésű agglegény bejáratos volt házukhoz. Apjá­hoz őszinte barátság fűzte. Az utóbbi időben mintha nem csupán ezért járt volna oda s mindig olyankor jött, amikor Magdát is biztosan otthon találta. Magda ezt anyja célzása nélkül .is észre- | vette volna. Nevetett s anélkül, hogy pontosan ’ okát tudta volna adni, igyekezett Kálmán bácsit ■ olyan körön kivül tartani, ahogy ezt gyermekkora óta megszokta. Nem sokat törődött vele. Ma dél- :l előtt aztán lecsapott a bomba: Kálmán bácsi nyi­latkozott, — legalább is félreérthetetlenül olyan értelemben beszélt, mint akinek a nősülés megmá­síthatatlan szándéka. A reggeli szürkületben Magda fanyarul elmoso­lyodott. Komoly, önálló leány létére kenyérkereső gondja korán száműzött minden fölösleges illú­ziót* Hanem, hogy a kezét kérjék. — mégsem igy gondolta. Kálmán bácsi ellen semmi kifogása, csak époen, hogy az apja helyett ő is az apja le­hetne. Mi várna rá az oldalán? Egy biztos- anvagi függetlenség; elejtett célzásokból tudta, hozzátar- • tozói ebből az okból kívánnák a házasságot. Hát ez a boldogság? — lázadozott Magda. Nem volt j romantikus természetű maga csodálkozott volna | a legjobban, ha valaki ezt mondja róla, — mégis j lelke legmélyebb rétegében öntudatlanul egészen más elképzelést őrzött. Délután már alig találta helvét. Gondolatai út­vesztőjéből nem látott kiutat. Örült az előre meg­beszélt programnak s annak, hogy elfogadható kifogás ürügye alatt elmehet otthonról. Elláé'kra türelmetlenül várt. Feszült várakozás vibrált minden idegében s azok tegnap különösen késtek; csak alig pár perccel az előadás előtt ér­A romantikus véletlen Irta: Fenyves Mária i. Magda korán és kedvetlenül ébredt. Ébredező öntudata védekezve menekült, az emlékezés hul­lámverése elől. Nem akart, gondolkozni. Megreb- benö szemhéjait makacsul egymásra szorította, de arca osak színlelte az alvást. Hiába kívánta az álom jótékony, eszméletlen állapotát, gondolkozó énje gúnyos vlgyorral csapott le tehetetlenül kiiz- köidő áldozatára. Csukott szemmel, látszólag nyu­godtan feküdt az ágyon, — megadta magát.- Szerteágazó gondolatai mértani pontossággal szabályos körforgásban mindig visszatértek egy- és ugyanahhoz a kiindulási ponthoz Az elmúlt este olyasmit hozott számára, ami a hiúságon túl már az önérzetét is érintette. És Magda ezen a ponton könnyen volt sebezhető. Találó volt még majdnem gyermekkorában egy tanárnőjének az a megjegyzése, aki őt túlságosan önérzetesnek jel­lemezte. Ezt tudta is magáról ^ s ha megtörtént, hogy mint gyenge oldalát tréfából szemére vetet­ték. nevetve, vagy bosszankodva azzal mentege­tőzött, hogy ez a születési hiba olyan régi, mint ő maga s a kettő igy elválaszthatatlan. Pedig alapjában nem volt kicsinyes természetű. Azzal, hogy távol tudta magát tartani, az élet apró cselvetésein bizonyos fokig felülemelkedett. De ha valáki komolyan megbántotta, — úgy, hogy erre alig szolgáltatott okot, — ezt nagyon nehe-j zen felejtette. Talán éppen azért, hogy amit eset­leg másnál elnézett, magára nézve kötelezőnek1 tartotta. Tisztában volt az önbecsülés fölemelő érzésével. Józan gondolkodása s az. hogy nyitott szemmel járt az emberek közt, többnyire lehetővé tette a dolgok helyes megítélését. Mosfc is birái- gatrva boncolgatta az előző este nyers élmény- töimegét s elhatározta, — ha megalázó önbeisme­rés árán is, — de következetes marad magához. Mi robbantotta ki s mennyire volt ő oka, hogy az egyébként igen jól indult este olyan csúfos vé­get ért. Még néhány nao előtt úgy beszélték meg. hogy vasárnap este Ellával s annak férjével hármas-, bán moziba s onnan kávéházba meünek. Megtör-! tént ez már máskor is. úgy is, hogy többen ve-! rő1 tek össze Az idő aztán jól, rosszul, de mégis többnyire kellemesen, beszélgetéssel, később tánc-, cal telt el. Élete egyhangú szürke vásznát ilyen ártatlan színfoltok tarkították Ella gyermekkori barátnőié volt. együtt. nőttek feL Sokszor felme­rült benne a kérdés, tulajdonképpen mi köti őt hozzá, hiszen annyira más, mint ő. Ella felkapott szép leány volt, tetszett - a férfiaknak. Aszerint, ahogy a szeszélye bózt.a, nagyon kedves tudott lenni. Boldog volt, ha bókokkal tömjénezték. Von­zotta a színpad, mint tehétséges műkedvelőnek eok sikerben volt része. Férjével is ennek révén

Next

/
Thumbnails
Contents