Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-30 / 24. (4467.) szám
6 ^mgm-A\mAar-hirlap JP.M ff!! 'SB& „A közeledésnek nem a tanok, hanem a lélek és a szív terén kell kiindulnia1' Pfeiffer Miklós kanonok érdekes nyilatkozata a katolicizmus és a protestantizmus közeledésének kérdéséről KASSA. — Sokat olvasni manapság a legkülönbözőbb irányú lapokban a katolikusok és a protestánsok közötti közeledés kérdéséről. Felkerestem dr. Pfeiffer Miklós kanonokot, a magyar katolikus főiskolások tudós lelkipásztorát, hogy tőle — e kérdésre vonatkozólag — lapunk számára nyilatkozatot kapjak. Pfeiffer kanonok azzal kezdte, hogy ma tényleg erről a kérdésről sok cikk jelenik meg. Sok szó esik róla a komoly szakkörökben is és az európai kultúrának óriási szolgálatára lenne e közeledés. Azonban illúzió lenne ennek nehézségeit szem elől téveszteni. De ezirányban minden tőlünk telhetőt megtenni: magától értetődő kötelesség. — A katolikus-protestáns különbségeket — mondotta dr. Pfeiffer Miklós — történelmi visszapillantás nélkül nem érthetjük meg. Ezért menjünk vissza a múltba. Csak szié- nai szent Katalin leveleit kell olvasni, amelyeket e nagy közéleti szereppel biró nő kora egyházi és világi vezető férf:'ainak irt és látnunk kell, hogy már az ő korában, tehát a tizenötödik század második felében | súlyos válságban volt a középkori társadalom és annak társadalmi meg szellemi pillérei veszélyes repedezések jeleit mutatták. Ennek közvetlen főoka azon különbség, mely a középkori gondolat nagystílű elgondolása és gyarló végrehajtása között mindinkább előtűnt. Főleg a vezető körök, akár egyháziak, akár világiak, maradtak messze hivatásuk mögött. Mind hangosabbá vált a jelszó „reformatio in capite et in membris“, megjavítás, megújhodás főben és tagokban, vezetőkben és széles rétegekben. — A reformtervek és egyházi reformgyülekezetek (zsinatok) követték egymást, de nagyon elégtelen eredménnyel. Nem egy •hasonló irányú előhírnök után léptek fel a tizenhatodik század folyamán azon férfiak, akik a megoldást az addigi európai kereszténység központjával, a római pápával való szakításban látták. Ezen lépésükkel kapcsolatban a katolikus tanok és életformák egy te.emes részét is elutasították. így az európai kereszténységben két nagy irány differenciálódott: — állapította meg a kanonok —- a katolikus és a protestáns. Én a kérdéshez természetesen mint katolikus teológus szólok hozzá. — A katolicizmus és protestantizmus közötti különbséget én főleg a következőkben látom: A protestáns rendszerben az egyes hivő a Szentirásból teljesen egyénileg önmaga meríti valláserkölcsi értékeit. Ezzel szemben a katolicizmus a valláserkölcsi tanok hirdetését és hiteles magyarázatát egy, e célra rendelt egyházi vezető-és tanítótestülettől, a pápa vezetésével a püspököktől és papoktól várja. Ennek feladata a hívőknek a Szentirást hitelesen magyarázni. A katolikus tan ezen egyházi tanító és vezető testület létezését Krisztus rendelésére vezeti vissza. Tehát sok közös tan és közös erkölcsi életforma mellett is látjuk, hogy a két vallási rendszer között igen mélyreható különbség van. Flogy magunkat ,,mai“ nyelven fejezzük ki, a protestáns elgondolásban az egyéni, az individuális rendszer, a katolikusban pedig a vezetett közösség módszere van az előtérben. —• A katolicizmussal való gyökeres szakítás, a vele való tudatos szembehelyezke- dés mindenesetre már a 16. század folyamán hozzájárult ahhoz, hogy azok, akik továbbra is a katolicizmushoz ragaszkodtak, szellemi létfenntartási 'feladataik tudatára ébredtek. Ami előző korok reformzsinatjá- jainak nem sikerült, az a protestantizmus megindulása után a trienti zsinatnak (1545 .—1563) lényegében sikerült. Katolikus aJa- pon az egyházi fegyelmet és a vallási életet reorganizálta. Sőt csakhamar, az ellen- reformáció korában, ellentámadásba ment át és arra törekedett, hogy elveszett állásait visszaszerezze és uj területeket hódítson. Utóbbira a tengeri világhajózás mindinkább bő alkalmat is nyújtott. — A katolicizmus és a protestantizmus n ;gy és elkeseredett harcának kora érdekes és tanulságos. > Mindkét részen a mély meggyőződés, elvhüség és legteljesebb egyéni jóhiszeműség és áldozatkészség bámulatos példáit látjuk. Mindkét részről látunk férfiakat és nőket, akik saját hitrendszerükből óriási valláserkölcsi értékeket termelnek ki maguk és környezetük számára. Az ügybuzgóság mindkét részen a tudománynak hatalmas lendületet adott, iskolák, nevelőintézetek, könyvnyomdák, könyvtárak stb. létesítésére késztetett. Mindkét részről beleszólt természetesen az emberi gyarlóság is legkülönfélébb formájában. Ezek közül az a mód, ahogy valláserkölcsi értékeket a fizikai erő és erőszak eszközeivel óhajtottak nem egyszer terjeszteni, számunkra talán a legide- genszerübb: a legkevésbé rokonszenves. — Azóta sok idő múlt el. A védelmi és hóditó harc nem egy keserű emléke még ott él mindkét tábor lelkében. Érvényesíti még hatását mindkét tábor kölcsönös magatartásában. Történelmi és lélektani járatlanság lenne ezt meg nem érteni. Azonban azóta sok változott. A pozíciók mindkét részről lényegükben kikristályosodtak. Tömeges és váratlan elhóditásra vagy visszahóditásra egyik részen sincs ma közvetlen kilátás. Mindkét vallási és egyházi rendszernek megvan ma a sok évszázados hagyománya és a meggyökeresedett módszere, meilyel saját hívőire hatni iparkodik. Sokban, főleg módszerben, bizonyos közeledés i.s észrevehető. A katolicizmusban a népi nyelvnek, népi éneknek előtérbe kerülése, a világi hivők erősebb és közvetlenebb kapcsolása az egyházi életbe (ez a Katolikus Akció), intenzivebb propaganda a Szentirás olvasására: ez néhány azon életmegnyilvánulási forma közül, melyben a protestantizmusnak minden bizonnyal hatása volt a katolicizmusra. Másrészt úgy vélem, hogy nem tévedek, ha a protestanitzmus működési formáiban is látok oly megnyilvánulásokat, melyek a katolicizmus befolyására vezethetők vissza. Ilyeneknek látom nem egy helyen a protestánsoknál az istentisztelet közösségi és szertartási részének — a liturgiának — az erősödését. Ilyennek látom az egyházi vezetőségnek —' a hiearchiának — protestáns részről való bizonyos kiépítését. Ilyennek látom a diakonisszák intézményét, mely lényegében a katolikus szerzetesi intézményre emlékeztet. Azonban vannak a közeledésnek talán mélyebben járó jelenségei is. Mint már említettem, a protestantizmusban erősen kidomborodik az individualizmus. Tehát az egyén sajátosan egyéni vallásos élete: a közvetlen kapcsolat az egyén és az Isten között. A katolicizmusban is mindinkább előtérbe lép az egyéni elmélyülés és a vallásnak, mint egyéni élménynek, az átélése. Igaz, hogy itt nem szabad felejtenünk, hogy ez a katolicizmusban tulajdonképpen nem újdonság, hanem visszatérés a középkor virágzásai korának finom, katolikus lelki elmélyüléséhez, misztikájához. Másrészt a protestantizmusban is mindinkább látunk olyanokat, akik az individualizmusban a vallási és egyházi élet teljes szétforgácsolásának és atomizálásának veszélyét látják és ezzel szemben bizonyos központi vezetés gondolatához is — ha nem tévedek — némileg közelednek. — De van a közeledésnek más, külső késztető oka is! Aki lelkileg is a mai korban él, az tisztában van azzal, hogy ma a szellemi küzdelem elsősorban nem akörül forog: elismerjek-e egy egyházi tanító tekintélyt vagy nem? Elismerjem-e ezt vagy azt a teológiai tant vagy egyházi berendezkedést? Ma az egészről van szó...! Ma arról van szó: elismerünk-e egy, a mindenséget teremtő és gondviselő Istent, vagy pedig a mindenséget csak vak erőtényezők eredményének tekintjük-e? Ma arról van szó, az anyagon vagy anyag- szerű életrezgésen kivül elismerjük-e az emberi szellemet? Arról van szó, vájjon a biológiai törvények mellett elismerünk-e más erkölcsi törvényeket is? Ma arról van szó, elismerjük-e az általános emberszere- fetet, vagy pedig elvben is érdekcsoportok, fajok és nemzetek egymás elleni harcát tekintjük-e a helyesnek, a normálisnak, sőt — kívánatosnak? A mai kor fejlődési iránya közösségi. Az egész közösség egyforma gondolkodására törekszik. Akik a közösségeket vezetik, mindinkább világnézetileg is egyöntetűvé kivánják a közösséget tenni. A más véleményt —■ nem tűrik. Ha tehát ily vezetők oly világnézeti álláspontra helyezkednek, amely a katolikus és a protestáns közös világnézeti értékekkel ellentétben van, akkor óriási szellemi harcok előtt állünk. Ezekben katolikusok és protestánsok ugyanHárommillió pengő adomány a magyar népegészségügy célfaira BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy a magyar kormány nagy akciót indított a magyarországi népegészségügy fejlesztése érdekében. Imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank elnöke most a kormány rendelkezésére bocsátott 3 millió pengőt, amelyet az ország nagy vállalatai, bankjai cs a Nemzeti Bank adományoztak a magyar nép- egészségügy céljaira. Az összeg hovaforditása és fölhasználása céljából bizottság alakult Keresztes Fischer Ferenc, a pénzintézeti központ elnökének vezetésével. Az összeget csecsemő-, gyermek- és anyavédő intézményekre, kút- és útviszonyok javítására és a falusi orvosi szolgálat javítására fogják fordítani. Királyi eljegyzés Tiranában Albánia fővárosa nagy előkészületeket teszZogu király és Apponyi Geraldina grófnő esküvőjére BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az Újság jelentése szerint Zogu király és Apponyi Geraldina grófnő eljegyzését ma tartják meg. A királynak az a kívánsága, hogy az esküvőt Is hamarosan megtartsák. Az esküvő megtartásának időpontját azonban hátráltatja az, hogy idő kell az ural- kodóházak és a külföldi államok képviselőinek ünnepélyes meghívására és a királyi lakodalom előkészítésére. Zogu király esküvőjét az ország nagy ünnepséggel kívánja megülni. Már a nyár folyamán órás! méretű építkezéseket kezdtek meg az albán fővárosban és most ezeket fokozott erővel folytatják, hogy a város méltó keretül szolgáljon a világ minden rét zé- böl érkező előkelőségek jelenlétében rendezendő ünnepélyes esküvőnek. Zogu király — mint már jelentettük — nemrégiben Ismerkedett meg a fiatal magyar grófnővel Olaszországban egy ottani főur kastélyában. A szép gró'- kisasszony már az első pillanatban nagy hatással vö t a királyra és attól kezdve gyakrabban találkoztak. A király rövidesen közölte a grófnő családiával, hogy hitvesévé kivánja tenni a grófkisasszonyt. A múlt hét folyamán külön követ utján kérte meg a grófnő kezét. TIRANA. — Zogu király tervbevett házassága miatt módosítani kellett az albán uralkodóház törvényeit. A király sürgősen előterjesztette térvét bizalmas híveinek, Albánia vezető egyéniségeinek, akik valamennyien örömmel üdvözölték az uralkodó elhatározását és segítségére voltak a jogi problémák megoldásában. Amikor mindez, megvolt, határozták el az eljegyzés megtartását. azon védelmi, harci frontba kényszerülnek. Ezzel a katolicizmus és protestantizmus közötti különbségre vonatkozó eszmecserék és szellemi küzdelmek természetszerűen — a háttérbe szorulnak. — Van még egy gondolat, amely a katolikus és a protestáns lelket a kölcsönös közeledésre készteti. Ez a nemzeti gondolat! A nemzeti közösség gondolata azon tudat, hogy egy nemzet minden gyermekének közös feladatai vannak, valláskülönbségre való tekintet nélkül. Különösen az ifjúságnál erőteljes ez a gondolat. Saját főiskolás lelkipásztori tapasztalataimból tudom, hogy a fiatal intelligenciát lehetetlen a vallásos és egyházi életnek megnyerni, ha egész világosan és határozottan meg nem mutatjuk neki, hogy ugyanakkor van mód a valláskülönbség nélküli közös, nemzeti feladatok odaadó végrehajtására is. — Mik a lehetőségek és mik a kilátások? <— Hitrendszereknek tanbeli, hogy úgy mondjam, ötvenszázalékos vagy más szá- zalékarányu kiegyezése — lehetetlenség! Évszázados módszerek megváltoztatása is nehéz. Nehéz még akkor is, ha nem lényegbevágó dolgokról van szó. A közeledésnek nem a tanok, hanem a lélek és szív terén kell kiindulnia. Először is, ismerjük fel a másik vallási tábor hívőjében az egyéni jóakaratot és egyéni értékeket. Keressük a velük való találkozást. Eszmecseréinkben ne arra helyezzük a fősulyt, ami elválaszt, hanem arra, ami — közös! Mutassuk ki a másik vallási tábor hívőivel szemben őszinte megbecsülésünket és sze- retetünket. A közös, nagy világnézeti veszélyek és a közös, nagy nemzeti feladatok tudata mindezt elő fogja segíteni. Sohasem beszéljünk a másikról bántó formában (ez természetesen nemcsak katolikusok és protestánsok között kell hogy érvényesüljön, hanem minden világnézeti és eszmei harcban is.) Az én módszerem az, — mondotta dr. Pfeiffer Miklós érdekes nyilatkozata végén, — hogy valahányszor katolikus és protestáns kérdésről irok, mielőtt cikkemet közzétenném. elviszem valamelyik protestáns barátomhoz és megkérem, nézze át. nem hozok-e benne olyat, ami a protestáns lélekre netalán — bántó lehetne ... Ezzel egy katolikus tanomat vagy annak védelmét sem kell feladnom, vagy csak gyengítenem is és ugyanakkor elejét veszem azon felesleges és káros elkedvetlenedésnek, sőt elkeseredésnek, melyet a talán nem is szán-, cékolt kifejezésbeli figyelmetlenségek vagy élességek okozhatnak. Törekedjünk annyi emberismeretre, em- berszeretetre és nagyvonalúságra, hogy meggyőződésünk védelmét és kifejtését úgy eszközöljük, hogy azok másokban lelkifájdalmat n e okozzanak. Minél nagyobb a világban a káosz és vad harci készség, annál inkább törekedjünk erre. A többit —• mint hivő ember nem mondhatok mást — bízzuk az isteni Gondviselésre. Szolgálatot vélünk tenni az egyetemes kereszténység ügyének, midőn a mai, mindinkább elvaduló időkben dr. 1 ieiffer Miklós kanonoknak ezen emelkcdet szellemű, irányimutató gondolatait leközöljük. RADVANYI MAGDA. 1938 január 30, vasárnap*^
