Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-27 / 21. (4464.) szám

2 T®K<M^MAC^AT>-HtRTiaE> 1938 január 27, csütörtök* Törköly József 60 éves RIMASZOMBAT. — Csöndes vissza­vonultságban, de annál meghittebb baráti körben ünnepelte az elmúlt napokban 60-ik születésnapját a szlovákiai magyarság egyik harcos vezére; dr. Törköly József volt sze­nátor, a magyar nemzeti párt egykori or­szágos pártelnöke, aki egy évvel ezelőtt önként lemondott szenátori mandátumáról, mert úgy érezte, hogy szervezete nem bír­ja a törvényhozói tiszttel járó sok utazást. Azóta az egyesült párt rimaszombati Jog­védő Irodájának fáradhatatlan buzgalmu vezetője. Törköly József 1878-ban született Rima­szombatban, szülővárosában végezte el a középiskolát s a budapesti egyetemen a jo­got. Mint fiatal rimaszombati ügyvéd már az államfordulat előtt résztvett a politikai életben s a 48-as függetlenségi párt egyik vezető személyisége volt Gömörben. Az ál­lamfordulat után az országos magyar kis­gazda-, földműves- és kisiparospártban vál­lalt munkát s 1925-ben az akkor alakult magyar nemzeti párt országos elnökének vá­lasztotta s az érsekujvári kerületben mint lislavezető szenátori mandátumot nyert. Az 1929-es nemzetgyűlési választáson képvise­lő, 1935-ben újból szenátor lett. Példa- adean munkás törvényhozói tevékenysége a kisebbségi közjog s a kulturális és gaz­dasági politika minden területére kiterjedt, számtalan törvényjavaslat tanúsítja fárad­hatatlanságát s az egész csehszlovákiai ma­gyarság élénken emlékezik arra a sokesz­tendős makacs s kitartó nagy jogi harcra, amelyet szülővárosának polgársága nevé­ben a városi önkormányzat jogaiért a kine­vezett kormánybiztos intézkedéseivel szem­ben diadalmasan megvívott A sokszor szinte kilátástalannak látszó küzdelemben a jogért és igazságért harcoló idealista ma­gyar jogász mintaképe volt Az ő eszméje volt az, hogy a törvényhozás két háza kö­zös bizottságokat is választhasson s ez az elgondolás a múlt évben a gyakorlatban is megvalósult. Ugyancsak az ő alkotása volt az első prágai diákmenza: a magyar társa­dalom legszociálisabb intézménye. Egyre súlyosabb konfliktusok a kormánypártok között KotfZa elére eihiritla magáréi a felelősségei - fl szocialista és cseh néppárti sajtó támadja Berant PRÁGA. — Beran képviselő, az agrár­párt elnöke bizonyára megnyugtatásnaK szánta prágai beszédét, de a következmé­nyekből látható, hogy a beszéd a koalíciós viszály csilllapitása helyett még jobban kiélezte azt a feszült-' séget, amely a koalíció jobb- és baloldala közt január elseje óta fönnáll. A bizalmatlansági légkör további fokozó­dását lehet kiolvasni azokból az újságcik­kekből, amelyekkel beszédét a szocialista és a cseh néppárti sajtó fogadta. A szocialista ssj’ó nyílt színvallást kíván A cseh nemzeti szocialista sajtó kiemeli, hogy Beran a legeslegfontosabb kérdésre nem válaszolt: nem adott fölvilágositást jj arra, hogy „vájjon egy államtámogató cseh­szlovák párt egyáltalán tárgyalhat-e egy államellenes párttal", amilyen szerinte a szudétanémet párt. És ha nálunk l'^zik va­lamilyen blokk, amiről Beran beszélt, -—■ írja a Ceské Slovo —-, akkor ez a blokk, amelyet az agrárpárt készít elő s amelyben benne lenne Stfíbrny nemzeti ligája, amely intimen együttműködik a szlovák néppárt­tal s támogatja a néppártot a szlovákföldi áliamtámogató elemekkel szemben és most ki akart egészülni a szudétanémet párttal. A Beran újévi nyilatkozata körüli vita nincs befejezve, — irja a lap — s a közvéleménynek joga van megtudni azt, mit kell1 azon érteni, hogy le kell vonni annak következményeit, hogy Henlein egy és egynegyedmillió szavazatot ka­pott. * Mi akar aj kormánytöbbséget? Hasonló hangon kommentálja Beran sza­vait a cseh néppárt lapja. Szerinte a be­szédben egy szó nem esett a szudétanémet pártról s a kiül- és belpolitikáról holmi ál­talános frázis kivételével. Nincs igaza Be- rannak — irja a Lidové Listy —. ha a többi koalíciós pártot azzal a váddal tá­madja meg, hogy az agrárpártot ki akarják szorítani a koalícióból és el akarják szige­telni. Ellenkezőleg éppen az igaz, hogy az agrárpárt az, amely uj koalíciót akar, amely a mai kormánytöbbség egyik-má­sik pártját kizárná a kormányzásból és ezzel az agrárpárt sajátmaga szigeteli el magát. És ez az elszigetelődése azóta tart, amióta Beran az elnöke, akinek nézeteivel a töb­bi kormánytöbbségi párt nem érthet egyet. A kormánytöbbségben mindenről lehet vi­tázni, csak éppen nem azokkal a módsze­rekkel, amelyeket az agrárpárt üz, neveze­tesen a gyors meglepetések módszerével. A lap végül egyenesen kimondja, hogy Beran nem eléggé érett arra, hogy a kor­mány első pártjának vezetője legyen. A lap rendkívül érdekes magyarázatot fűz Beran ama fölszólitásához, hogy a nép előtt nem szabad elkendőzni a tényeket, hanem igazat kell mondani. Ebből azt lehet a cseh néppárti lap véleménye szerint következ­tetni, hogy már közeledik Hodza számára az az idő, amelyet már Udrzal és Malypetr is átélt; nevezetesen a miniszterelnököket eddig minden alkalommal1 az agrárpárt bmetatta meg s nem a többi koalíciós párt. Amint ezek az idézetek mutatják, a koalíció belső harca nemhogy enyhült volna, hanem még fokozódó élességgel tart tovább. A kölcsönös bizalmatlanságnak érdekes j rle az az újságcikk is, amelyben a szociálde­mokrata Nová Dcba a miniszterelnökség hatáskörének szélesbitését bírálja. Az utób­bi időben ugyanis azt hiresztelték, hogy a miniszterelnökség egyesíti a propaganda­szolgálatot, továbbá szervet létesít a köz- igazgatás reformjának előkészítésére. Eb­ben a szocialista lap veszedelmes hatáskör- összpontositást lát. A miniszterelnökség szerinte ilyesformán egy „központi döntő hivatal" jellegét ve­hetné föl és a többi tárcák számára rö­videsen nem maradna más munka, mint a folyó ügyeket vezetni. Éles összecsapás az agrárok és kommunisták között De a Beran-beszéd kapcsán különösen élesre fordult a kommunista és az agrár­párt egymáshoz való viszonya is. A kom­munista párt lapja a Beran-beszéd idő­pontjára rendkívüli kiadást adott ki, amely Berant rendkívül élesen támadta. A Venkov ,,A kommunisták soraiból lőt­tek Rasinra és Kramárra" címen feltűnést keltő cikkben foglalkozik a kommunista sajtótámadással s cikkében egyebek közti ezeket mondja: „A kommunisták központi lapja rendkívüli kiadást adott ki Beran el­len s ebben tüntetésekkel fenyegetőzik, sztrájkról be-. Tladuáttyi 2úUán: Mákat eivisiik vkstiuek Értékes közírói tanulmányai közül külö­nösen jelentős volt az, amelyben Szlová' í a gazdasági életének szövetkezeti alapon va­ló megszervezéséről nyújtott nagyszabású tervet. Törköly József ma is a régi harcos szellemű vezér. Aki olyan buzgó és munkás törvényhozó volt, ma a Jogvédő Irodában ő a kisebbségi magyarság egyetemes ügy­védje. Hatvanadik születésnapja alkalmából nemcsak szükebb baráti köre, hanem a ma­gyar közélet számos előkelősége kereste föl meleg üdvözletével1. A magyar kisebbség egész közvéleménye hálával és szeretettel küldi jókivánatait a 60 évessé lett, de még most is alig deresedő fejű, kuruclelkü volt pártvezérnek. Hitler kegyeimet ad BERLIN. — Hitler kancellár megkegyel­mezett az 1909-ben született Krammer Pál­nak, akit gyilkosság miatt halálra ítéltek. Az ítéletet tizenötévi fegyházra változtatták át. A gyilkos héthónapos beteges fiát ölte meg, mert életképtelennek tartotta. Japán kémek Holland-indiában HÁGA — Feltűnést keltett, hogy Holland- India hatóságai nyolc japán halászgőzöst elfog­tak és bekísértek a batáviai kikötőbe. A kivid­ről teljesen elhanyagoltnak és igénytelennek lát­szó hajókban pompás rádiókészülékeket, drága fényképező műszereket és más mérőeszközöket találtak. A vizsgálat megállapította, hogy a ha­jók hosszabb idő óta kémkednek Batávia kör­nyékén és a partvidék erődítéseit fényképezik. A hajók elfogása meglehetős feszültséget keltett Japán és Hollandia között. Kissbbarányu amnesztia Szovjetaroszországban MOSZKVA. — A Szovjetunió parlamentje ka­tonai amnesztiát hirdetett, amely február 23-án, a vör{>3 hadsereg megalapításának 20. évforduló­ján lép életbe. Az amnesztia nem politikai jellegű és csak a fegyelem elleni vétségek esnek alája. Ugyanokkor közölték, hogy az Izvesztlja vezető­ségét átszervezik. A szovjet hivatalos lapjának volt kiadóját, Bucharint — mint Ismeretes, — le­tartóztatták s ezért szükségesnek mutatkozott az egész újság átépítése. Mihókot mindig úgy ismertem, hogy bölcsel­kedésre hajlamos állat volt. Beszélni ugyan nem beszélt. Kedvének egyetlen kifejező eszköze a nyerítés volt. Optimizmusra hajlott s igy való­színű, hogy embrionális lelke mégis volt. Amikor utoljára láttam, már öreg volt. S az, hogy öreg volt, benne volt már valahogy a ne­vében is. Hiszen ha egy ló Mihók, akkor már nem lehet fiatal. A Mihók szó ugyanis, ahogy ezt nekem egy nyelvész magyarázta, mindig va­lami hosszút s árnyszerüt rejt magában. Körül­belül olyan hosszút, mint amikor az ember na­gyot ásít. Amikor Mihókot kivitték egy végzetes napon a vásárra, Mihók közérzete egészen szabályszerű volt. Arra, hogy eladják, álmában sem gondolt volna, mert a vétel s eladás bonyolódott fogal­maival még öreg korában sem volt tisztában. S igy nem is csoda, hogy gyanútlanul s tiszta lelki­ismerettel, majdnem azt mondhatnék, hogy ünne­pélyesen jelent meg a vásártéren. A vásárban csupán ezeket gondolta: Milyen fene nagy csődület van itt! Valami parádé ké­szül, hogy ennyi ló gyűlt most itt egybe. Lehet, hogy sok a zab s ezt most itt a lovaknak mind fel kell falni. Ez a gondolat nagy gyönyörűség­gel töltötte el Mihókot. Ez volt az a pillanat, amikor én is valami ma­lacvásárlási dologban beléptem a vásártérre. Pont ekkor jött egy vörösképü ember is a sze­kérhez. S alig néztem körül, már kezdődött is az alku. A gazda a szekéren ült s onnan mondta félvállról: — Nem adom biz én. Menjen a dolgára! — Hát akkor minek jött a vásárra? — A lovat eladni. — Hát akkor úgy beszéljen! — De nem magának. — Miért? — Mit, 300-ért nem adom. — Hát mennyit akar? — 600 az utolsó ár. Mihók az egészből nem értett semmit. Csak azt látta, hogy a gazdája róla beszél. Ez öntuda­tossá tette Mihókot s kiegyenesedett. így lett Mihók személlyé. A köpcös hozzálépett s a nyakát simogatta. Ebből Mihók arra következtetett, hogy ez az I ember nagyon jó lehet. Itt ezen a ponton tért el véleménye az emberekétől, mint számtalan más esetben is. De épp ez a hiányos s elégtelen lo­gika tette elviselhetővé életét s tette lehetővé, hogy hittel a szivében, szinte felmagasztosulva tudott meghalni. — Hát adja már azt a lovat? — kérdezte a vörös. — Majd eldől, magán múlik. — Ilyen dögért több mint 400 koronát nem adok. — Tudja mit? Vigye 500-ért, de kevesebbért nem adom. — Jajajaj! Tud maga számolni? Hát csak szá­mítsa ki, hogy mennyi virsli lehet ebben a lóban? Mertha 200 darab nincs, akkor megette a... Azután, hallja, hol az adó? A beszed igy folyt tovább. Mihók a dologból nem értett semmit. Azonban a virsli szó nagyon megtetszett neki. 'Ez bizonnyal valami jó lehet, gondolta. A nap is kisütött s Mihókban a fény szétterült, mint a panoráma. Maga körül két kis csikót pil­lantott meg, akik ficánkoltak s ugráltak. Mihók eltűnődött. Nem tudni miért, boldog volt. Kezet akart csókolni a köpcösnek. Már ideje lenne azonban hazamenni, gondolta. Este minden ló hazamegy. Megyünk is már bi­zonnyal. Az a különös gondolata volt Mihók­nak, hogy minden ló oda megy, ahová akar. A kupec lassan megalkudott az asszonnyal. Ki­fogták hát Mihókot s egy másik szekér végébe kötötték. Mihók természetesen nem fogta fel a helyzetet. S hogy most másfelé kell maja mennie, ezt nem értette meg teljesen. Úgy gondolta, hogy ez a vörösképü, de jó ember most velük fog menni. Mert van az úgy, hogy egészen ide­gen emberek vetődnek a gazda házába. Hogy miért? Csak úgy! Miért jönnének másért, mint azért, hogy elmenjenek? Amikor azonban a gazda elment s Mihók az idegen szekér mögött megindult, mintha kissé fázni kezdett volna. A föld fehér s ezért hideg van, gondolta. Alkonyodott lassanként, az ide­gen ott ült a szekérben. Mihók poroszkált a sze­kér mögött. Egész könnyedén futott. De az volt az érzése, hogy a patkó leesett a lábáról s lég­iók'b lenne valahol megállnia a kovácsnál. A ko­vácsot ismeri a gazda. S ha a kovács előtt meg lehetne állni, akkor már nem lenne nagy baj, mert a kovácstól már nincs messze az istálló. Mihók nem tudta, hogy sok kovács van a vilá- ' gon s nem tudta azt sem, hogy a gazda- nem is­mer minden kovácsot., Azt sem tudta, hogy nem minden kovácsmühely van közel az istállóhoz, hát még Mihók istállójához. Késő este lett, amikor hosszú poroszkálás után Mihók egy ismeretlen város körvonalait pillan­totta meg. Már fáradt volt. S mégis valami is­meretlen érzés hatalmánál fogva mindig az járt a fejében, hogy milyen kellemes lenne az ekével, aminek rendeltetése felől nem volt eléggé tisztá­ban, odahaza a földet huzni, amit ő, Mihók, kez­dettől fogva igen esztelen szerszámnak s foglal­kozásnak tartott. Egy meglehetősen elhagyatott uccán keresz­Eoy nap azonban Mihókot is kivitték az istál­lóba. Itt már több ló volt. Ez megnyugtatta. Jó helynek kell ennek lenni, ahol olyan sok ló van s bizonnyal azért jönnek ide, mert itt jó. Az is­tállóban villanykörte égett. Ennek fénye igen barátságosan világította meg a falakat. Ez igy egészen előkelő, gondolta. S szeretett volna va­lami nadrágot húzni magára, mint az emberek. Mégy egynéhány nap telt el igy édes semmit­tevésben. Verebeket is látott. Biztosan ismernek, mert otthon is van az udvaron, gondolta. A gaz­dám is itt lehet valahol. Ezek a mi verebeink. Azután még több más ló is jött ide. Ezek is megérezték, hogy itt jó, gondolta, hát eljöttek. Egy nap azonban Mihókot is kivitték az istál­lóból. Mihók majd kiugrott bőréből örömében. Legalább egy kicsit kinyujtózkodom, gondolta. De mert be nem fogták, hanem két pribék vitte maga előtt, arra gondolt, hogy visszaviszik a vá­sárba. Csuda nagy öröm lesz ebből. Mert ott lesz biztosan a gazda is. Nyeríteni fog s meg fogja nyalni hálából a gazda kezét. Néhány uccán keresztül egy tágas udvarra kerültek. Az udvaron rend volt. Mihók több urat is látott ott. akik nagyon jók lehettek, mert egyik sem káromkodott. Pompás egy hely, gondolta Miliők. Még kutya sincs itt. Bizonyára csatan­gol. Egy távolabbi helyen Mihók több emberre lett figyelmes, akik előtt egy ló feküdt s meg sem mozdult. Biztosan a hasát csiklandozzák, gondolta. Nézzük csak, mit müveinek! S ment is engedelmesen a pribékkel előre. Ezen a napon több más társával Mihók volt az érdeklődés homlokterében. Többen körülál- lották. mintha érdeklődtek volna, hogy miként szolgál becses egészsége? Azután valami nagy összeomlás történt, mint mikor egyizben az ug­ráló Gyurka alatt odahaza a plafon az istálló felett beszakadt. A tanulságot azonban, hogy nem jó a plafo­non ugrálni, mert az sokszor beszakad, már nem tudta Mihók levonni. Mert közben a garda fia, Gyurika is eltűnt képzeletéből. És maradt, mint volt, a puszta lég.

Next

/
Thumbnails
Contents