Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-25 / 19. (4462.) szám

Zsidókérdés és kisebbségi barc A NÉPSZÖVETSÉGI REFORM AKTUÁLIS? Előkészületek a genfi tanácsülésre E^en Parisban — Anglia a reform mellett ° A kisállamok magatartása -- Micescu Becknél a Riviérán ­POZSONY, - A román pogromszellem '*— amelynek elvégre egyáltalában nem volt szüksége biztató példára, hogy is­mét erőre kapjon, hiszen Románia, mi­óta neve beiródott a világ népeinek törté­netébe, azóta jeleskedik az antiszemitizmus­sal —• most jogos aggodalommal tölti el Kö- zépeurópa szorongatott zsidóságát, nemcsak Romániában élő testvéreik sorsa, hanem sa­ját sorsuk miatt is. Az antiszemitizmus hul­lámvonala emelkedőben van s nem tudni, hol s hogyan ismétlődik meg a román eset, mikor buzdul föl a hatalom a román példán s állítja bűnbaknak elégedetlen tömegei elé a zsidóságot. Rossz struccpolitika lenne ta­gadni, hogy a zsidókérdés összes kínos mel- lékzöngéivel együtt ismét napirendre került s egyelőre semmi olyan reális megoldás nem kínálkozik, ami a zsidókérdést generálisan rendezni tudná. A cionizmus zátonyra futott. Nem állítjuk, hogy ideológiailag, de azt aligha lehet kétségbevonni, hogy gyakorlati téren érdemleges eredményt nem hozott s ma a zsidó haza eszméje kínosan párosul a madagaszkári kényszertelepités ötletével. Ezt Herzl Tivadar és Nordau Miksa bizto­san nem igy álmodták, mikor a liberalizmus és nacionalizmus együttműködésének fény­korában sértett érzékenységgel akarták ki­vezetni népüket a luegeri, egyáltalában nem agresszív antiszemitizmus légköréből. A zsi­dó önérzetnek volt szüksége erre az eszmére s később a brit olajkapitalizmus csinált be­lőle gyarmati programot, de hogy különb sorsuk lett volna a Palesztinába' visszatért zsidóknak, igazán senki nem állíthatja. Ez tehát még akkor sem volna megoldás, ha tör­ténetesen nem állnának majdnem legyőzhe­tetlen akadályok teljes megvalósulása elé. Jabotinskyék radikalizmusa is lassan egy­szerű kivándorlási problémának látja a zsidó­kérdést, akárcsak maguk az érdekelt hatal­mak. Ami lehet kikerülhetetlen s a viszonyok kényszeréből következő gyakorlati szem­pont, dehát édes-kevés köze van az eszmé­hez, aminek nevében nemzetté deklarálták a zsidóságot s mesterségesen elszakították je­lentős részét annak a nemzetnek egyetemé­től, amelybe nemzedékeken keresztül beléol- vadt s amelynek jó és rossz sorsában évszá­zadokon át osztozott. Ma már persze nehéz visszatérni a régi, úgynevezett asszimilációs alaphoz, nem is beszélve arról, hogy az asz- szimiláció törvényei a mai Középeurópában lényegesen mások, mint például a régi libe­rális Magyarországon vagy Ausztriában voltak. Kétségtelen azonban, hogy a zsidó­ságot nem lehet egyetlen kompakt egész­ként kezelni. Túlságosan sokrétű tömege ter­mészetesen tiltakozik minden gépies és me­rev általánosítás ellen, hiszen szellemi, gaz­dasági, nemzetiségi viszonyai annyira kü­lönbözők, hogy a bécsi vagy pláne a dunán­túli magyar zsidó s besszarábiai hitsorsosa között semmiféle közös vonás nincs. Mégis vannak bizonyos közös sajátosságai a kö­zépeurópai zsidó sorsnak. Ennek a cikknek a keretén messze túlnő a föladat, lenyúlni a középeurópai zsidókérdés gyökeréig, de valószínű, hogyha elfogulatlan kéz egyszer összegyüjtené a középeurópai zsidóság háboruutáni történetére vonatkozó adatokat, napfényre kerülnének ennek a sa­játságos tüneménynek inditóokai is. 'Kétség­telen, hogy hibát követett el a zsidóság, ami­kor a nemzeti opportunizmus álláspontjára helyezkedett majdnem minden esetben az ál­lamhatalommal szemben. Az oportunista tra- idiciónak ez a gépies alkalmazása megbosz­szulta magát. Most Romániában s ki tudja, holnap nem kerül-e sor más országok zsidó­ságára is. A régi liberális Magyarországon megvolt a jó gyakorlati értelme a zsidóság opportu­nizmusának, hiszen bizonyos túlzó irányza­tokkal szemben, amelyek majdnem minden esetben a nemzetiségek által lakott terüle­teken jelentkeztek, a kormányhatalom gaz­dasági és politikai szabadelvüsége jelentette számára az oltalmat. A zsidóság azonban az államfordulat után elfeledve, hogy Ro­mánia mindig az antiszemitizmus klasszikus földje volt, kitartott régi opportunista tra­díciói mellett az uj helyzetben is. S nemcsak Romániában történt meg, hanem majdnem minden utódállamban, hogy a zsidóság nagy többsége, ha nem jelentkezett önként, de tűrte, hogy egyszerre fölfedezzék nem­zeti önállóságát, hogy népszámlálási kimu­tatásokban önálló nemzetiségként kezeljék, egyébként azonban a kisebbségi harcból kivonta magát, mert hiszen erre intette a hagyományos opportunizmus. A magyarság soha nem hagyta cserben a zsidóságot és őszintén megbecsüli a jó magyarnak ma­radt s minden megpróbáltatáson keresztül is hűséges zsidókat, akik ma is derekasan kívül Belgium is meghívást kap az összejö­vetelre, de lehetséges, hogy Lengyelország is. A konferencián a tartós béke megalapo­zását és garantálását óhajtják megbeszélni. A nyugateurópai sajtó egyre többet ir arról a lehetőségről, hogy a nyugati nagyhatal­mak négyhatalmi paktuma még ebben az év­ben megszületik és Chamberlain máris ha­tározott lépéseket tett a terv megvalósítása felé. Azt a hirt ugyan megcáfolták, hogy az angol miniszterelnök levelet irt Mussolini- nek a közeledés érdekében, de tény, hogy Edén és Grandi hosszabb idő óta tárgyal. Anglia bizonyos szkepszissel néz a népszö­vetségre különösen azóta, amióta néhány kisebb hatalom föllázadt a merev genfi poli­tika ellen. Londonban nagy hatást keltett Beck lengyel külügyminiszter legutóbbi kül­ügyi expozéja, amelyben Beck élesen elitéli állják a kisebbségi harcot sorainkban. Ta­gadhatatlan, hogy például Romániában, de itt is, bizonyos eltávolodás tapasztalható politikai, kulturális és gazdasági érdekek dolgában magyarság és zsidóság között. Most a román események hatása alatt zsi­dó körökből sűrűn hallani olyan megállapí­tásokat, hogy a zsidóságnak a túlzó hatal­mi nacionalizmus improvizációival szemben a kisebbségi szolidaritásban kell keresnie oltalmat. A romániai események meggyőz­ték a zsidóságot arról, hogy micsoda veszé­lyeket rejt magában egy népkisebbség szá­mára, hogyha átmeneti előnyökért, vagy legtöbb esetben csak előnyök reményéért kivonja magát a kisebbségi létküzdelem szolidaritásából. Most eszmél csak rá a zsi­dóság, hogy a kisebbségi falanx lazítása al­kalmilag jó szolgálat lehet a hatalomnak, de nem jó szolgálat egy vallási, nyelvi vagy nemzetiségi kisebbségnek, akármilyen le­gyen is pillanatnyilag viszonya a hatalom­hoz. A zsidóság számára tehát a román tanul­ságok alapján egyetlen ut marad még nyit­va: vissza a kisebbségi frontra. A kisebb­ségi érdekek azonossága előbb vagy utóbb minden rétegnek tudatába emelkedik, a ki­Genf mai politikáját és óva inti a népszövet­séget attól, hogy egy bizonyos ideológiai ál­lamcsoport fegyvere legyen mások ellen. Ugyanilyen erélyesen nyilatkozott a skan­dináv államok nevében a svéd külügyminisz­ter is és a kis északi hatalmak magatartását Genffel szemben Sander külügyminiszter is a genfi politika módosításától tette függővé. Mint ismeretes, Belgium és Hollandia a nép- szövetség megkerülésével a közelmúltban el akarta ismerni az olasz impériumot s csak Anglia közbelépése tette lehetővé, hogy e hatalmak egyelőre tartózkodjanak a népszö­vetséget mellőző politikától. Ilyen körülmé­nyek között nem csoda, ha Anglia minden­áron meg akarja reformálni a népszövetség munkáját s ez alkalommal Franciaország sem idegenkedik túlzottan a tervezett át­alakításoktól. vételik. Viszont a semleges hatalmak bíznak abban, hogy ez a reform lehetővé teszi a népszövetségből kilépett államok visszatéré­sét, sőt azoknak az államoknak belépését is, amelyek eddig sohasem voltak a népszövet­ség tagjai. Az amerikai unió a közel jövőben dönteni fog az olasz impérium elismerésének kérdésében és Londonban nagy érdeklődés­sel várják ezt a döntést, mert tőle függ a népszövetség és Anglia további magatartása. Román-lengyel tárgyalások PARIS. — Micescu román külügyminisz­ter, aki január 13-a óta Genfben tartózko­sebbségi nemzet legfelsőbb és legalsóbb ré­tege egyformán reagál bizonyos esemé­nyekre s a zsidóságnak is be kell látnia, hogy nincs más lehetőség, mint vállalni a kisebbségi sorsközösséget. Akár tetszik, akár nem, de más ut nincs nyitva számára s kiszakadni a magyarságból csak azért, hogy ezzel a hatalom alkalmi érdekeinek te­gyen szolgálatot, nem szerencsés taktika. Most mutatta meg a román példa, hogy mennyire nem az. Az erdélyi zsidóság kö­rében kezdett legerősebben virágozni köz­vetlen a háború után a cionizmus, napilap­juk is volt, az „Uj Kelet" s nem lehet mon­dani, hogy lélekben elszakadtak a magyar­ságtól, de akaratlanul is, a legőszintébb meggyőződés mellett is, szolgálták annak a román sovinizmusnak érdekeit, mely most úgy bánik él velük, hogy inkább Abesszí­niába kívánkoznak. íme egy szomorú pél­da, de egyben erőteljes intelem is, amely­nek ki-ki úgy vonhatja le konzekvenciáit, ahogy érzései vagy akár érdekei súgják, de az bizonyos, hogy a kétértelmű helyzetek mindig megbosszulták magukat a politiká­ban. Sehol nincs erre annyi példa, mint a zsidóság történetében. A svájci előtörés Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, ^ SzloVeUSzkÓi és MSZÍnSzkÓÍ mCLPlKirsáp ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ..... ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DoUtilcCli VlCipiLcipj CL • • TELEFOM: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHfi. LONDON. — Az angol érdeklődés kö­zéppontjában jelenleg a népszövetség küszö­bönálló tanácsülésének kérdése áll. Edén külügyminiszter az angol bizottsággal hétfő délután 14 órakor hagyta el az angol fővá­rost, hogy Genfbe utazzék. Útközben meg­állapodott Párisban és tárgyalt Delbos fran­cia külügyminiszterrel. Az általános londoni vélemény szerint a népszövetségi tanács aligha fog egy hétnél tovább tanácskozni. A Daily Express jelentése szerint az angol kormány a következő reformjavaslatokat kí­vánja Genfben előterjeszteni. 1. A népszövetségi paktumot el kell vá­lasztani a békeszerződésektől. 2. A szankciós záradékot el kell vetni. 3. A népszövetség illetékességét korlátoz­ni kell döntőbírósági és gazdasági kérdé­sekre. Ez alkalommal a genfi problémák közép­pontjában a kisállamok magatartása áll, to­vábbá különböző gazdasági kérdések. Edén és Grandi legutóbbi találkozásukkor az abesszin kérdésről is beszéltek és az angol külügyminiszter kijelentette, hogy Nagy- británnia magatartását ebben a kérdésben csak akkor változtatja meg, ha a hatalmak általános megnemtámadási szerződést írnak alá. E szerződés előföltétele az, hogy Olasz­ország és Anglia megegyezzenek a földközi­tengeri és a távolkeleti magatartásban. A Sunday Chronicle szenzációs föltála­lásban közli, hogy Chamberlain az év júniu­sában össze akarja hívni a vezető európai hatalmak konferenciáját. Anglián, Francia- országon, Németországon és Olaszországon PARIS. — A francia lapok részletesen foglalkoznak a küszöbönálló genfi tanács­üléssel, amelynek problémái különösen a kis­államok magatartása miatt európai jelentő­ségűek. A Jour szerint a népszövetségi pak­tum reformjának vitáját hivatalosan január 28-án megkezdik s a tanács tagjai már ma tárgyalnak róla. Svájc azt fogja kívánni, hogy a népszövetség ismerje el Svájc állan­dó és teljes semlegességét s mindenkorra mentse föl Svájcot a szankciókhoz való csat­lakozástól. A népszövetség Svájc szempont­jából igy tehát csak tanácsadó szervezetté válna és az északi kishatalmak ugyanezt kö-

Next

/
Thumbnails
Contents