Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-23 / 18. (4461.) szám

14

^jPrntT.A^^AR-HlRLAEr

Jogos-e a bérbeadó ama követelése, feilF a bérletre kivetett adót a bérlő fizesse ?

Péchy Pál, a hriinni legfelső bíróság

ny. iíélőbirája a „Csehszlovák Jog" most megjelent (XVTÍI. évi. 3.) számában a következő közérdekű cikket irta, amelyet — fontosságára való tekintettel — teljes egészében közlünk mi is.

A t. olvasó bizonyára csodálkozni fog. azon, hogy lehet jogi szaklapban — jogivitát nem tűrő — ilyen elemi kérdést felvetni, most azonban ez a kérdés igen aktuális és emiatt foglalkozni

kell vele.

Ezen kérdés viszgálatánál abból a vitán felül álló tényből kell kiindulni, hogy az ilyen 'kikötés —* szolgáltatás — a bérnek részét képezi épp úgy, mintha a városi villa bérbeadója azt kötné iki, hogy a bérlő a fix béren felül még a bérbeadó mindennapos kávéházi feketéjét is fizetni tartozik.

Jogelv, hogy amennyiben a szerz. megállapodás a jó erkölcsökbe, államérdekbe, ÜL törvényi ■tiltó rendelkezésbe nem ütközik, az jogérvényes, a szerződő feléket kölcsönösen kötelezi.

Az egyenes adókról szóló 1926: 76, sz. törvény életbeléptetése tárgyában 1927 dac. 20. napján 175. sz. alatt — és a novelüzált adótörvényt életbeléptető 1937 fébr, 4. napján 15. sz. alatt kibocsátott kormányrendeletnek az adótörvény 341. §-ához fűzött az a kijelentése (Törv. és rend. t. 1937. évf. 299, oldal), hogy az ilyen kikötésnek az adótörvény 341. §-ában kijelentett érvénytelensége alatt a magánjogi érvénytelenséget is érteni kell, a fenti jogkérdés tekintetében az itteni jogterületen — Szlovákiában és Kárpátalján — nagy jogbizonytalanságot idézett elő, mert láhrakapott olyan felfogás, hogy az említett szerződési kikötés törvénybe ütközik, a szerződő felek közt sem érvényes és ezért a bérlő, haszonbérlő az ilyen szerződési kötelezettséget teljesíteni nem is tartozik; sőt a „Kassai Újság" 1937 dec. 25. számában közzétett „Bérlő és háziúr 1938-ban" című cikk az utolsó bekezdésben már óva inti a bérbeadókat attól, hogy a bérlő ellen ilyen 'kikötött „adófizetés" megtagadása miatt pert indítsanak, mondván: hogy hiába fogják a bérlőt perelni:

•és tényleg van is már —- bár még nem jogerős —■ olyan bírósági ítélet, mely szerint a kassai kerületi bíróság a bérbeadót ilyen keresetével a most említett érvénytelenségi okból elutasította.

Az 1926: 76. sz. adótörvény azonban — tartalmához és nyilvánvaló céljához képest — kifejezetten csakis az adófizetésre kötelezettek és ^az államkincstár közti jogviszonyt szabályozza, nemkülönben harmadik személyeknek az adózóért való szavatosságát, de semmiképpen sem szabályozza a szerződő feleknek egymásközti jc-3 viszony..'.*-.

Amidőn tehát az adótörvénynek az adóáthá- litásról szóló 341. § kimondja, hogy „Dohody sjednané. aby primou dán nesla misto poplatni- ka zceia, nebo cástecne jiná osoba, nejsou právne ucinrné", ezzel az adótörvény az adó- áthárítást csupán az adókötelezett és az államkincstár közti viszonylatban jelentette ki érvénytelenné, azaz: hogy az adókötelezett az adófizetés kötelezettségiét másra jogérvényesen ót nem ruházhatja.

Idevonatkozóan megegyeznek a kommentárok (dr. BrachtL dr. Drahovsky — és Frant. Brusák, stb.) abban: „ze ustanoveni 341. má cditi zjevnému presouváni primych dami, jez podl'a umyslű zákonodárce má nésti ze svého pcplatnik t j. osoba podle zákona daní povin- má";

az adótörvény 341. §-ának nyilvánvalóan ez a célja és épp ezért a 341. §-ban 'kijelentett érvénytelenség csakis az adókötelezett és az államkincstár jogviszonyára terjedhet ki;

de emellett szól dr. Barchtl és dr. Dráhov- sky hív. kommentárjának a 341. §-hoz fűzött az á megjegyzése is. hogy a .törvény 341. §-ára „ve spojitosti z Enanőniho poteiokého hl'adi- ska" volt szükség, azaz az adózónak az államkincstárhoz való jogviszonya keretében;

emellett szól még az említett két kormány- rendeletnek az a ténye is, hogy az adótörvény 341. §-át kiegészíti azzal, hogy az ilyen kikötés magánjogilag — tehát a szerződő felek közt — sem érvényes; a kormánynak ebből a tényéből okszerűen következik, hogy azért tette meg ezt a kijelentést, mert az a törvény 341. §-át csupán az adózónak az államkincstárhoz való jogviszonyára terjedőnek értelmezte.

Az 1926: 76. sz. adótörvény XVI. cikkének (4) utolsó bekezdése szerint: „Provedenim to- hoto zákona poveruje sa miinister financii s dohodé sie zucastnenymi ministry,"

Ezen törvényi felhatalmazás alapján adatott ki az életbeléptető kormányrendelet, mely természetesen csakis az adótörvényben meglévő szabályok és rendelkezések életbeléptetése felől volt jogosítva rendelkezni, a kormány azonban arra, hogy az adótörvényben nem létező újabb jogszabályokat alkosson és a törvényt benne nem foglalt uj szabályokkal kiegészítse, törvényi felhatalmazást nem kapott.

Ennek dacára a két kormányrendelet az adótörvény 341. §-ához hozzáadja: „Právna ne- uóinnost takovyoh smluv plati pro kaidy obor právni, tedy nejen pre obor práva sukromného, nybrz i pro obor práva dafiového."

Jelldmző, mennyire nélkülözi a szakszerűséget ez az idézőjelbe foglalt szövegezés; a kormányrendeáet tulajdonképpen azt kívánta kifejezni, hogy kiterjed az érvénytelenség nemcsak az adójog, hanem a'magánjog körére — azaz a szerződő felek egymáoközti jogviszonyára — is, a fogalmazás pedig egész érthetetlenül épp a fordított sorrendet követi.

Nyilvánvaló, hogy a kormányrendelet a most kiemelt azzal a kijelentésével, mikép az említett kikötés magánjogilag — tehát a szerződő felek közt — is érvénytelen, az általános magánjoggal merő ellentétben álló és az adótörvényben nem is található uj jogbaszályt kreált.

Minden nagyobb ok nélkül ily rendkívüli beavatkozás a felek szerződési szabadságába és ennek a szabadságnak az észszerüség követelményével is ellenkező korlátozása a valóságban jogfosztást jelent; már pedig jogfosztásnak, jogok korlátozásának — in ultima analisi — csak ott lehet helye, ahol ezt az államnak jól felfogott érdeke — a közérdek — megkívánja: itt azonban semminő közérdek sem fűződik ahhoz, hogy a feleiknek ilyn intem megállapodása a szerződő felék közti jogviszonyban érvénytelen legyen; hiszen ilyen kikötés esetében az adózó az államkincstárral szemben nem szabadul fel adófizetési kötelezettsége alól; a szerződő felek szerződési szabadságának korlátozása nélkül is megvalósul tehát az adótörvénynek a nevezett kommentárokban is kifejezett az a célzata, hogy sajátjából az viselje az adót, akit arra a törvény kötelez; ugyanis a bérlő a szerződési bérösszegből a bérbeadó nevében és annák javára fizeti be az azt terhelő adót, tehát csak mint megbízott jár el, amiért az ilyen kikötés szorosan vett jogi értelemben adóáíháritást nem is tartalmaz, hanem a valóságban abér egy részének meghatározását csupán, t. I. hogy a bérlő a fix béren felül még annyi bért tizet, amennyit a bérlemény után a bérbeadóra kivetett adó kitesz.

Adóátháritásról -— amit az adótörvény 341. §-a jog érvénytelennek mond ki — csak az esetben lehetne szó, ha a bérlő a bérbeadót terhelő

adót a sajátjából tartoznék viselni, — már pedig a jelzett kikötés esetében — amint említve volt már — a bérlő a bérbeadó adóját a bérbeadót megillető bérből — és nem a sajátjából — fizeti, az adót nem „viseli", tehát csakis mint megbízott jár éh amiért eljárását az adójog szempontjából is a megbízó — az adókötelezett bérbeadó — tényének kell tekinteni, ez pedig az adóátháritás fenforoghatását kizárja; ezt a 'kikötést az adótörvény 341. §-a alá vonni nem lehet; ehhez képest tehát az ilyen kikötés nemcsak a felek közt, hanem az adójog szempontjából —- az adózó és az államkincstár közti viszonylatban — is érvényes.

Túllépte tehát a kormány az adótörvény (1926: 76.- XVI. cikkének autolsó (4) bekezdésében kapott felhatalmazást, amikor olyan uj jogiszabályt áliitott be (a 341. §-hoz) az életbeléptetési rendeletbe, mely a törvényben nem is foglaltatik,

A kormány csakis az adótörvény tartalmát volt jogosítva életbeléptetni, de pénzügyi kormányrendeletben uj magánjogi szabályt kreálni joga nem volt;

igy tehát a kormányrendeletnek az a kijelentése, hogy az ilyen kikötés magánjogilag -— tehát a felék közt — is érvénytelen, a törvényszerűséget nélkülözi és ezért joghatállyal sem bir;

hogy pedig erre a kijelentésre az adóigazgatás, az adókivetés, azaz a pénzügyi jog szempontjából sem volt szükség., felesleges dolog lenne még erre is kiterjeszkedni.

Ezeflchez képest az ilyen 'kikötést az adótörvény 341. §-a alapján sem az adójog, sem a magánjog szempontjából nem lehet érvénytelennek teikinteni, az ilyen kikötés adóátháritást nem is képez.

A bírói Ítélet főkelléke, hogy a feleket megnyugtató módon, kimerítően meg legyen indokolva, hogy a feleket az Ítélet helyességéről meggyőzze; mindenesetre megnyugtatná a jogkereső közönséget, ha a bíróságok: ilyen jogeset elbírálásánál az itt kiemelt jogi szempontokkal és különösen a kormányrendeleteknek a jelzett kijelentés szempontjából való törvényessége kérdésével is fogWkocnánalk, ami egyébként nemcsak joga, hanem kötelessége is.

PÉCHY PÁL

a legfelső bíróság ny. itélőbiTája.

Kamatpolitika! változatok

(hl) — SZLOVÁKIA. — Csehszlovákiai pénzügyi körökben az utóbbi időben gyakorta hallunk hangokat a kamattétel emeléséről. Akik a bankpolitikát csak egy éve is figyelemmel kisérik, észrevehették azt, hogy a bankok szinte észrevétlenül emelték a törvényes kamattételt. A csendes emelés magyarázatául azt hozzák fel, hogy a kamatláb emelkedése természetes folyamat, mert ez egyszerűen a fokozottabb gazdasági tevékenység és a velejáró hitelkeresés következménye. Maga a pénzügyminiszter is nemrég jelentette ki, hogy a kamattétel drágulása iránti folyamat a közeljövőben nyíltan is testet ölt, bár a pénzügyi politika irányvonala és törekvése az, hogy a kamattétel eddigi színvonalát továbbra is tartsa.

A magánvállalkozások tőkekeresése emeli a foglalkoztatottságot, csökkenti a munkanélküliséget és már ebből a szempontból is szükség volna arra, hogy a vállalkozási kedv a kamattétel emelkedésével ne lanyhuljon el. Viszont igaz az is, hogy a gyáripar bizonyos tulfoglalkoztatott ágai még a drágább tőkét is szívesen igénybeveszik, mert a beruházások és a fokozottabb foglalkoztatottság a hitel kamatát busásan visszafizeti. A csehszlovákiai hivatalos pénzügyi körök ezért egyelőre arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kamattétel csendes emelkedése felett szemet hunynak addig, amig a vállalkozási kedv emelkedő irányt mutat Ezzel kapcsolatban az állami beruházások nagyobb részét is elhalasztják arra az időre, amikor a vállalkozási kedv csökken, vagy éppenséggel megszűnik. A gyáripar vállalkozási kedve és foglalkoztatottsága egyelőre azonban nem igen mutat csökkenést, igy a kamattétel emelkedésével számolnunk kell.

A kamattétel emelésének kérdése több szempontból érinti a szlovenszkói magyarságot Gyáriparunk úgyszólván nincs, amely részt vehetne a jelenlegi általános ipari konjunktúrában, igy nekünk, szlovenszkói magyaroknak a csehszlovákiai kamatpolitikát a mezőgazdaság szemszögéből kell vizsgálnunk. A gyáripari konjunktúra ma olyan méreteket öltött, hogy a tőke birtokosai félredobják a pénzpolitikai irányitott gazdálkodás (mert ilyen is van papíron) megszabott kamatkereteit és a tőkét inkább a jobban kamatozó ipari hitelek nyújtásába fektetik. Ennek egyszerű magyarázata, illetve folyománya aztán az a tény, hogy a szlovenszkói pénzpiacról nagyrészt eltűnt a töke és a jobb konjunkturáju történelmi országokhoz szegődött. A mezőgazdaság hitele erősen megcsappant, nincs hitel a földre, a szlovenszkói gazda még a legszükségesebb beruházásokat sem tudja bankhitel utján fedezni.

A szlovenszkói tőke, amelyben jelentős részt képvisel a magyarság betétállománya is, szinte menekül Szlovákiából. Az elvándorlás nyomait nap-nap után látjuk és figyeljük. A tőke elvonulásának egyszerű oka az, hogy Szlovákiában nincs gyáripar és a fö’.d nem szaporítható, nem csökkenthető és csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre. Ezzel szemben az ipar gyors forgathatóságot és hasznot biztosit. A földbe fektetett töke csak egyszer forgatható egy év folyamán, de csakis akkor, ha valamilyen természeti csapás nem szól bele a föld hasznothozó munkájába. A tőke ilyenformán — különösen akkor, ha másutt

Jobb elhelyezkedést talál — nem vállalja a mezőgazdasági hitel rizikóját, mert biztosabbnak látja a gyorsan forgó termelésnek adott hitelt

Figyelemmel kisérjük a szlovenszkói pénzpiacot Csak egy esetet hozunk fel a sok közül, amely világosan ecseteli a szlovenszkói pénzügyi viszonyokat Egy magyar gazdánknak sürgősen szüksége lett volna háromezer koronára, hogy elhullott tehene helyébe újat vásárolhasson. Gazdaságpolitikai és humánus szempontokból az ilyen beruházási hitel kívánatos, de állampolitikai szemszögből is fontos az ilyen hitelkérés teljesítése. És mi volt az eredmény: a gazda a teljesen tisztán álló háromholdas belsőségre sem tudott egy fillért sem kapni. A szlovákiai bankok, különösen a történelmi országok szlovákiai fiókjai, vagy affiliált intézetei igyekszenek az utóbbi időben túladni a mezőgazdaságnak nyújtott hiteleken még nagy veszteségek árán is. A veszteségeket rövidesen behozza a történelmi országok gyáriparának adott hitel rövid idő alatt A vállalkozási kedv elfordult a mezőgazdaságtól és teljesen az ipar felé hajlott A tőke sohasem áll már természeténél fogva sem — az altruizmus és a humanitás fogalmai mellett A gazdasági élet sokregiszteres orgonáján most az ipar tutti- változata teljesen elhalkitotta a vox humana lágy akkordjait. Hiába áll az állam pénzügyi, illetve kamatpolitikája betűbe, törvénybe öntve, a töke mindig és mindenütt talál kibúvókat melyek a pénz jobb értékesítése felé vezetik. Ez természetes, mert még az irányitott gazdálkodás drótsövényei mellett is akad hézag, titkos menedékut, melyen át a tőke, amely egyúttal mindig a hatalmat is jelenti, talál egérutat.

Pénz kell? A hivatalos hitelkamatláb Szlovákiában hat és fél százalék, a mai viszonyok mellett egészen kedvezőnek látszik. Ha csak ennyi volna. Ha a sokmindent hozzáadják, összeadják, osztják, igen egyszerű számtani műveletekkel tiz-tizenkét százalék kerül össze, néha még ennél is több. De még igy is sok utánjárással jár a drága mezőgazdasági hitel megszerzése.

A válság évei alatt elrejtőzött a tőke, de mintegy két esztendeje előbujt jól elrejtett odújából. 1936-ban 850 millióval emelkedett az ország betétállománya, 1937-ben minden vnlósziníiség szerint elérte az egymilliárdos emelkedést. A bánkpolitlkának uj kamat- politikával kellett magához édesgetni a tőkét. A bank a gazdaságpolitika meghatározása szerint nem más, mint hitel és pénz közvetítésével hivatásszerűen foglalkozó intézet, üzlet A betétekért az elérhető legmagasabb kamatot kell fizetnie és úgy kell kihelyeznie, hogy a maximális hozamot biztosítsa a tőke után. Bankszempontból tehát mérlegelhető a mezőgazdasági hitelnyújtástól való szigorú idegenkedés.

Néhanapján —■ természetesen csak édesgetőnek — hallunk olyan hangokat is, hogy a kamattétel csökkentésére van szükség. A mezőgazdaság talán erre szorulna rá a legjobban, mert hiszen a nagyszerűnek beharangozott mezőgazdasági kényszeregyezség intézménye teljesen csődöt mondott. A szlovákiai magyarság elsőrangú követelése az. hogy ha a kamattétel csökkentésére nem is kerülhet belátható időn- belül sor, legalább a mai kamattételt kell szigorú intézkedések közt fenntartani

Tárgyalások indulnak a répa vetésterületéről és áráról

PRÁGA. — A legközelebbi napokban a cukor* gyárak és a répatermelők között tárgyalások indulnak meg a vetésterület nagyságára vonatkozólag. A vetésterületek kiterjedését a nemzetközi cukoregyezmény értelmében Csehszlovák kiára eső kontingens alapján fogják megállapítani. Valószínűnek tartják, hogy az előző évi méreteket csökkenteni fogják. Ezenkívül a tanácskozásokon foglalkozni fognak az elkövetkező kampány répaáraival is. Ezek a tanácskozások az idén nagyobb nehézségekbe fognak ütközni, mert az állami költségvetés fedezeti tételei súlyos adóterheket rónak a cukoriparra.

Ideiglenes m&zsirkontmgemt állapit meg a kereskedelmi minisztérium

PRÁGA. — Minthogy az 1938. évi müzsir- kontingens felosztása állandóan nehézségekbe ütközik és az erre vonatkozó tanácskozások még hosszú ideig eltarthatnak,

a kereskedelemügyi minisztérium elhatározta, hogy ideiglenesen szabályozza a kontingens kérdését. A közeli napokban hirdetmény fog megjelenni, amely ideiglenes gyártási kontingenst fog megszabni éspedig két hónapra az 1937. évi összkoníingens egyhaíodának magasságában.

A felosztás az eddig érvényben lévő kulcs szerint fog történni. A múlt évi és az idei felemelt kontingens közötti különbözetet tartalékként visszatartják a végleges felosztásnál szükségesnek mutatkozó kvótakorrektumokra.

A pozsonyi kereskedelmi kamera ekeiét indít a csehszlovák-magyar árucsereforgalcm fokozására

POZSONY. — A pozsonyi kereskedelmi kamara akciót indított a Magyarországgal való árucsereforgalom fokozására. A pozsonyi kamara rámutat arra a tényre, hogy

Ma gyei ország a csehszlovákiai nyerstermékek, félkészitmányek és készáruk vásárlójaként 1927-ben még a csehszlovákiai külkereskedelmi mérleg harmadik helyen állott. 1936-ban azonban már a tizennegyedik helyre esett visz- eza.

Másrészt viszont a magyar behozatal Csehszlovákiába a harmadik helyről a tizenkettedikre esett vissza. Mindkét állam távoli országokból fedezi nyerstermék- és gyárikészitmény-szükség- letét, noha ezeknek kölcsönös kicserélése sokkal egyszerűbb volna.

Az 1938. évi kereskedelmi fejlődésnél a legtöbb kedvezmény nyújtásán alapuló szerződés gyakorlati kiviteléről van szó,

Magyarország hasonló kedvezményeket követel, mint amilyeneket Jugoszláviának és Romániának nyújtanak. Viszont Csehszlovákia is több kívánságának teljesítését kéri a magyar külkereskedelemtől.

(—) Devizapiac. A mai prágai devizapiacon megszilárdult Brüsszel 0.50, Kopenhága és Stockholm 0.25, London 0.10, Helsinki és Lisszabon

0.05, Athén és Isztambul 0.02 koronával.

(—) Valutapiac. A mai prágai valutapiacon megszilárdult a Belga 1 koronával, másrészt azonban a pengő 5, a líra 1 és a dinár 0.50 koronával gyöngült.

Értéktőzsde

Prága bizakodó

PRÁGA. — (Pragoradio.) A szombati rövid tőzsdeidőtartam ellenére aránylag élénk volt a részvénypiac forgalma, mert néhány papír, főleg a Skoda-részvények nagyobb keresletnek örvendtek. Másrészt azonban egész sor értéket elhanyagoltak. A tegnapi newyorki áremelkedések hatására kedvezőbb volt a kereskedelem hangulata, főleg később a Skoda-kuliszban. A forgalomban levő értékek többnyire hajlottak az árfolyamjavitásra. Kedvezeőn hatottak a gazdasági helyzetről beérkezett hírek. E tekintetben főleg a széntermelésre és az ostrau-karwini szénvidék eredményeire utaltak. Zárlatkor a prágai részvénypiac bizakodó irányzatú volt, noha nem volt teljesen egyenletes. Nyertek; Apollo 3, Bánya és Kohó 5, Cseh Kereskedelmi 5, Cseh- Morva Gép 5, Heinrichsthali 5, Kábel 5, Kolini Vegyi 8, Kosmanos 1, Königshoti Cement 3. Krizsik 5, Orion 20, Rakó 10, Hengerművek 10 és Skoda 10 koronát. Ezzel szemben gyöngültek: Aljpine 2, Koburg 1. Cseh Cukor 5, Inwald 0.50, Koliiní Kávé 4, Karborundum 1, Scihönprieseni 5, Brüxi Szén 10, Prágai Vas 5, Rothau 1. Csehszlovák Solo 3, Aussigi Vegyi 10 és Nyugat- cseh Kaolin 5 koronával. A beruházási piacon az állami kölcsönök árfolyamalapja általában változatlan, jelentősebben csak a 3 százalékos államvédelmi kölcsön szilárdult meg és pedig 30 egységgel. Az egzotapiacon a kereskedelmi tevékenység jelentéktelen volt és a fejlődés egyenetlen. A kereskedelemben levő részvények közül megszilárdult Első Pilseni és Rossitzi 5 koronával, másrészt gyöngült a Bolgár 2.50. Gupria 5 és a Smidhovi Sör 100 *kor Ódával. A C. C. járadékok nem változtatták árfolyamaikat. A frankra szóló Skoda-obligációk taksálása 5 ko_____1938 Január 23, vasárnap.