Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-23 / 18. (4461.) szám
6 1938 január 23, vasárnap* A pozsonyi költségvetés tárgyalásának tanulságai Irta: dr. Neumann Tibor városi képviselő POZSONY. — Városunk 1938. évi költségvetésének tárgyalása alkalmával lefolytatott vita és elhangzott hivatalos kijelentések leszűrhető megállapításai szerint városunk költségvetése irreális papirosköltségvetés, amely teljesen bizonytalan alapokon nyugszik és az előirányzott kiadások csakis olyan mértékben lesznek igénybe vehetők, amennyire a tényleges bevételek azt megengedik. A költségvetés irrealitása a vitában résztvett szónokok és a város hivatalos közegeinek a költségvetés tárgyalása alkalmával tett kijelentései szerint abban keresendő, hogy a községi pótadó már magasabbra nem emelhető, mert már úgy is meghaladta az adófizető polgárság íeherbiróképességének maximumát és, hogy az állam a várossal szemben törvényes kötelezettségeinek eleget nem tesz, sőt a város kiadásaihoz való hozzájárulását lényegesen csökkentette. Teljesen felesleges volna a községi költségvetés irrealitását előidéző első okkal foglalkozni, m:rí kézen fekvő tény- és ezt mindenki magán érzi a legjobban, hogy a községi pótadó magasabbra már nem fokozható, mert ez számtalan exisztenda tönkretételét vonná maga után, aminthogy az eddigi magas pótadó már ugryis nagyon sok derék őslakos pozsonyi polgár gazdasági elvérzését okozta. Én tehát itt a másik okkal, az állami hozzájárulás kérdésének az elégtelenségével, fogok foglalkozni. Kétségtelenül érdekes jelenség, hogy ma már kénytelen a város vezetősége hivatalos közegeinek hivatalos jelentéseiben is nyilvánosan elismerni, sőt szem ru rezignációval megállapítani, hogy az állam az 1919 évben 76. sz. a. meghozott törvényben fog’alt Ígéretének nemcsak, hogy nem tett és nem tesz elegei, hanem az 1927-ben meghozott 77. számú törvény rendelkezései szerint az állami segélyezést alaposan csökkentette. A 76 1919. számú törvény 20. § a azt tartalmazza, hogy magasabb önkormányzati közület esetleg az állam fogja fedezni: 1. a községi iskolák dologi kiadásait, 2. a közbiztonsági és a mezőrendőri szolgálat költségeit, 3, az egészségügy és erkölcsrendészettel kapcsolatos kiadásokat, 4. az utak építési költségeit és végül 5. átvesd a szegényügy' és a jótékonycélu intézmények igazgatását. Mindebből az állam eddig csak a közbiztonsági szolgálat költségeinek átvállalására tett Ígéretét tartotta részben beEzzel szemben azonban a 77/1927. számú törvény többek között elvette a községektől a forgalmi adó utáni részesedést, felmentette az államvasutakat a kereseti adó után fizetendő községi pótadó alól, megszüntette a motoros járómüvek utáni községi illetékeket, a községek hátrányára módosította az értékemel- kedési adó beszedésére vonatkozó szabályzatot síb., ámbár a községekkel, de különösen Pozsony városával, műit Szlovákia fővárosával szemben támasztott követelmények rendkívüli módon megnövekedtek. Még érthetőbbé válik városunk eladósodása, a községi pótadó lehetetlenül magas volta és költségvetésünk irrealitásáról szóló megállapítás abból, hogy a város a fentebb idézett 76/1919. számú törvényben statuált Ígéret be nem tartása következtében az állam helyett, például útépítésekre 1919-től 1936 évig bezáKONIFERUM valódi boróhabogyó-párlat kitűnő házigyógyszer £s mint ilyen ne hiányozzék egyetlen háztartásban sem. „S!ovlik“ Trenöin. rólag 81,949.085 Kc-t, iskolai célokra 1928-től 1936-ig bezárólag 55,407.378 Kc-t cs egészségügyi célokra ugyanezen idő alatt 75,873.294 Kc-t fordított. Ez utóbbiakra a vonatkozó számadatokat, sajnos, csak 1928-tól kezdve sikerült megszereznem. A költségvetés tárgyalása alkalmával már rámutattam arra és statisztikai adatokkal igazoltam azt, hogy mig városunk szociális kiadásai 1928-tól 1936-ig bezárólag körülbelül 130 százalékkal (3,220.775 Kc-rő) 7,757.420 Kc-ra) emelkedtek, addig a lakosság száma csak körülbelül 30 százalékkal szaporodott ez idő alatt A különbség a községi pótadó 100 százalékkal való nagyobb megterhelését jelenti. A szociális kiadásokra fordított összeg e nyolc év alatt végeredményben 49,745.129 Kc-t tesz ki. Ezt azért hozom itt újból fel, mert az említett törvény szerint a szegényügy és a jótékonycélu intézmények igazgatásának átvételére az állam szintén kötelezettséget vállalt. Szembetűnő jelenség — amit elhallgatnunk szintén nem lehet — hogy, mig városunk szociális kiadások elmén az 1938 évre 8,714.300 Kc-t irányzott elő, addig a Szlovákia ország költségvetésében ez a tétel kereken csak öt millió koronával szerepel, holott Szlovákia lakossága körülbelül 25-ször több, mint városunké. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznom kell, hogy én is a szociális igazság érvényesüléséért küzdők és a szociális kiadások összegszerűsége ellen csak azért emelek szót, mert erre éppen a szociális igazság késztet. Lehetetlen állapot és antiszociális helyzet ugyanis az, hogy minden terhet a pozsonyi polgárság- bak az adófizetés terhei alatt roskadozó vállaira rakjanak. Szlovákia tartománya a pozsonyi polgárságtól évenként kereken 12 millió koronát szed be és ezt a vidéki községek segélyezésére fordítja, ahonnét pedig a lakosság hozzánk, a fővárosba, özönlik be és itt növeli a szociális szükséget és nyomort. Természetes volna tehát, hogy azt az összeget, amit tőlünk szednek be az országos igazgatásnak, városunk szociális nyomorának enyhítésére és szociális szükségleteinek a kielégítésére kellene fordítani. Ezzel szemben azonban mi nem kapunk semmit csak az ide beözönlő vidéki munkanélkülieket. A világon mindenütt fokoSzép szavak nemes mívü ötvözője, Metaforáit remekbe faragta, Ma kitépett lap s elfelejtett akta És versálmait nincs, ki tovább szőjje. Csak eltűnődött a bús Mindenségen, Kék szivarfüstje szállott, mint a tömjén. S mig kalapált a versek karcsú tömbjén Csak arra nézett, hogy szivarja égjen. A Szépség ízét ő megjavította Halk versei előtt pirul a kotta: Ő Istennek volt külső munkatársa. A vers csúcsán járt s álmait kereste, De korán szakadt rá az élet estje S az Ég elhívta, hogy vendégül lássa!... Megértéssel, sőt hálásan köszöntjük a Budapesti Kávésok Ipartestületének azt az ötletét, hogy a kötelékébe tartozó kávéházak közt vacsoraversenyt rendez, igy kívánván bebizonyítani, hogy a közeledő világkongresszus várható idegenforgalmában a budapesti kávésipar teljes gasztronómi- kus készültséggel várja a világ minden tájékáról Budapestre sereglő idegeneket. A legkülönbözőbb és leghaszontalanabb olimpiá- szok korában ez a verseny kimagasló esemény s ha nem is tekintjük az idegenforgalom szempontjából adódó gyakorlati célját. a római patricius-kor ívelésére vall az, ami több az ötletnél s már-már világszemlélet: van egy helye a világnak, ahol a gyomrot, az emberi szervezetnek ezt a fundamentumát visszahelyezik régi jogaiba s teszik ezt egy Brillat-Savarinhez méltó felismeréssel, hogy nem a gyomor korgása az egyetlen, amit enyhíteni kell, hanem hogy az ínynek az emberiség történelmének derűs korszakaiban, amikor szelíd nemtök ügyeltek az életre, mindig kijárt az első hely tisztessége. A harmadik „forduló” műsora így festett: Erőleves királyi módra, vajas pástétom gombával és libamájjal, borju-javasze- let sonkával töltve, francia körítés, tűzdelt pulykasülit, vegyes befőtt, ananász-szelet, gyümölcs, sajt, fekete. Ehhez: világos sör, zöld-szilváni és egri bikavér. Egy zsűri pontoz, de nemcsak az ételek minőségét és az összeállítást, hanem a kiszolgálást, a terítéket, a finom keretet, amelyben ez az olim- piász lefolytatódik. Összesen húsz előkelő urat hívtak meg az olimpiászra, Budapest ama húsz egyéniségét, akik hosszú évek alatt a gasztronó- mikus szakértelem terén elsőrendű nevet vivta'k ki maguknak, — urakat, akik még nem felejtették el. hogy voltak korok, amikor a gasztronómia a tudományok közt első, zott segélyezésben részesitik a fővárosokat és, hogy nálunk ez miért van máskép, ez teljesen érthetetlen. Az idei költségvetés tárgyalása alkalmával végre tehát az illetékes tényezők is szükségesnek látták, hogy őszintén kirukkoljanak azzal, amit eddig nyilvánosságra nem hoztak és nyíltan rámutassanak az állam kötelezettségeire. Ez a mostani költségvetési vita pozitívuma, aminek, ha városunkat az anyagi katasztrófától meg akarjuk menteni, a napirendről le- kerülnie nem szabad. De kérdés, hogy nem későn hangzott-e el a város vezetőségének ajkairól az őszinte szó és nem lett volna-e kötelessége a város vezetőségének már előbb ráterelni a közgyűlés figyelmét az állam törvényben lefektetett Ígéretére, hogy annak 1 beváltása megfelelő eréllyel és súllyal szorgalmazható lett volna? Végül pedig kár, hogy a város közegeinek hivatalos megnyilatkozásában nem esett szó a jövedelmi adó községi póíadőval való megterhelhetésének tilalmáról, mert ez az antiszociális intézkedés is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy költségvetésünk — nemcsak most, hanem már évek óta — reálisnak nem minősíthető. Halk, hamvasfényü szavaid paszfeíljét Mély csöndkeretbe színezted remekbe. S kik úgy szerettünk, kívántuk remegve, Hogy lelked örömsugarak öleljék. De mélabűd: e könnyzudiíó felleg Szép álmaidat sürü ködbe vonta, És bánatodnak hangja mély gordonka, Ahonnan zokszók büszkén énekelnek. Nincs oly közöny, hogy rangodat legyűrje: A Tiszapart magyar miniatűrje Szemünkbe szökik könnynél melegebben. Dolgozat fölé görnyedtél Szakolcán, De Átkod fölött egyszer se sikoltsz, lám: Most bús Magányod szárnya égbe rebben. helyen állt. S mert az olimpiászt rendező Ipartestület vezetősége müveit emberekből áll, nem feledkeztek meg Shakespeare bölcsességéről, aki Julius Caesarral mondatja: őt jól táplált, kövér emberek vegyék körül, tudván, hogy a ház kellő elosztása megnyugtatóan hat az idegzetre, a jó idegek humort produkálnak, a humor pedig egy csapásra megoldja a legbonyolultabb problémákat, felülemelkedve rajtuk egy régióba, amelyben minden magától elsimul. Humor és zene szoros összefüggésben áll egymással, nemcsak „harmónia” tekintetében s talán ezért történt, hogy a húsz jóltáplált ur közt helyet foglal Márkus László is, a budapesti Operaház igazgatója. Eltekintve attól, hogy egy zenésztől leginkább várható el a harmonikus világszemlélet, tehát a gasztronómia előfeltétele (s nem mint sokan felületes Ítélettel azt hinnék: a következménye), Márkus Lászlót mint gasztronómust igen becsülik a magyar fővárosban. Szakavatott dirigens vezényli tehát a budapesti gyomorolimpiászt. Nagy a jelentősége, mert hosszú idő óta először történik, hogy egy testület visszanyúl abba a korba, amelyben önmaguknak éhek az emberek, nem másnak s nem a holnapnak. hanem a mának. Mélységes belátást és kiegyensúlyozottságot sugároz ez a meglepő „visszafejlődés”, belátása annak, hogy: „Minden volt már mindenképpen, a történelmet böngészd szépen.” így mondta egy bölcs aki nagyszerű müveket hagyott az emberiségre, amikor meghalt, de életében szelíd megátalkodottsággal, megtéveszt- hetetlen ismeretével az élet értelmének, az életnek élt, nem keresve az élet célját s tudva, hogy az élet célja az élet maga. Szeretett enni, jól enni: megválogatta, amit evett s végtelen gyöngédséggel állította össze a napi menüt. A nyugati népeknél ennek a szertartásnak beillő -művelet elvéfl-. m zését mindaddig nem tévesztették szem elől1, amíg a legújabb idők filozófiája nem tört be ezekbe a körökbe, amelyek felsőbbrendü életet határoltak el: az életmüvészet kimagasló egyéniségeinek az életét az uniformis zálástól. Mert az élet igazi értelmét forradalmi lendülettel lebunkózni sikerülheti ideig-óráig, néha évtizedekig eltarthat, amig az emberiség rádöbben, hogy helyteI len útra tévedt, de akkor ijedten és megszégyenültem megint csak inynek és gyomornak szenteli kutató és megértő igyekezetét és amint ez a fordulat bekövetkezett, beáll az Aranykor, amelyről a római költő dalol: akkor is, ha történetesen vaskorsza- kot éllünk. A vas megemészthetetlen s. megemésztheI tetlen a vaskor probléma-fasirtja is: megrónia az emberek gyomrát, romlőtt, rossz gyomor elősegíti az idegmegromlást és igy történik, hogy problémamegoldás helyett az egyik probléma-cseberből a másik probléma-vederbe esünk. A budapesti gyomor- oíimpiász rendezősége megfordította a tételt s abból indult ki, hogy a jó menü kellemes emésztésével majd csak megemésztődnek a problémák is, ha már egyszer bebizonyosodott, hogy fordítva nem lehetséges. Nem problematikus, hanem harmonikus világ- szemlélet kell hozzá, hogy így gondolkozzunk. Erőleves királymódra: meleg kényelembe ringatja a gyomrot, előjáték, amely végig- simit a gond ráncain. Vajas pástétom gombával és libamájjal: könnyed keretben bukkan fel a főtéma „libamáj”, gombával mint melléktémával: s kezdődik a szimfónia. A témák bemutatása után francia körítés királyi palástjában fortisszámózik elő a pulykasült zenei csúcspontja, de a vegyes befőtt édes dallamossága ügyel rá, hogy a szimfónia ne zökkenjen bele a drámai költemény tragikus kakofóniájába és ellen,pon- tozatosan mesteri tökéllyel elvegyül a pulyka-melódia komoly harsonáival, kihangsúlyozva, hogy a csúcspont égnek meredező szirtfokáról visszavezet az ut a kies völgy békéjébe. S valóban: már bontogatja szárnyait ez a béke, -s Botticelli Primavera-ja elevenedik meg előttünk giardinetto formájában. Ami kerek és mosolygós gyümölcsöt teremnek a fák, ott dombosodik a hatalmas ezüsttálon. Csak utána 'kell nyúlnod, mint a paradicsomban, csak bele kell harapnod s máris hallod a trióval egybekötött menüettót, s mint finom gavallérok mély meghajlással táncra kérik a főúri hölgyeket, úgy tesz ínyeddel és gyomroddal a Kalvil- alma, a belga szőlő s Napkelet gyümölcs- édesrégei. Aztán Beethoven módjára a negyedik tételben áttérsz derűre és táncra, mindennel megküzdöttél s hogy oda adhassad magadat az egri bikavér szilaj jókedvének, komoly sajttal zárod le a-menüt, mondván: ez elbírja, ez a jó alap, erre építhetek. Építhetsz rá, az egyensúly nem borul fel, hiszen gondosan ügyeltek rád azok, akik a múlt bölcsességéből merítettek. Az egri bikavér kockáit poharanként ráhelyezheted a gasztronómia épületére kupolának, amelyben kisvártatva a jó emésztés kiegyensúlyozott világszemléletének zengő orgonáját hallod megszólalni: az élet minden regiszterének harmonikus összjátékát. így érted meg Goethe mondását: „Az élet célja az élet maga.” Ezért köszöntjük megértéssel a Budapesti Kávésok Ipartestületének azt az ötletét, hogy vacsoraversenyt rendez, visszaivelve ezzel a római patríciusok korába és visszahelyezve a gyomrot, az emberi szervezetnek ezt a fundamentumát régi jogaiba, mert az Ipartestület bölcsei tudják, hogy erre a jogra szelíd nemtők ügyelnek, akik nem halnak ki, ha ezerszer is halottaknak nyilvánítják őket. AKisMagyarokLapja I rejtvényszelvénye--------------------------A 4 számú rejtvényeket megfejtette (olvasható névés pontoscim:) SEBESI ERNŐ: GALÉRIA IRODALOMTÖRTÉNET SZONETTEKBEN TÓTH ÁRPÁD JUHASZ GYULA BUDAPESTI GYOMOROLIMPIÁSZ Irta : Neubauer Pál
