Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-23 / 18. (4461.) szám

4

asag',i r"iimmTíMiíi íítbímmmí

rniMiAa

193S január 23, vasárnap.

KtUőH&élemmy.

Cigányzene

Szinte vártuk, hogy rá fog kerülni a sor a cigányzenére is. Egy csehszlovák újságíró felfedezte Szlovákiában a cigányt is. Egy kicsit egyoldalúan fedezte fel, talán nem is annyira sine ira, mint inkább síné stúdió. A Slovensky Deník minapi számában foglalkozik az érdekes kérdéssel Fran- tisek Brezovsky. Mindenekelőtt cáfolatlan helyességgel állapítja meg, hogy ,,ha Szlovákiában utazunk, minden városban, mondhatjuk, minden faluban találkozunk cigány- zenészekkel'*. Egy-két sorral alább: „Ma Szlovákia minden városában hallunk cigányzenét. Minden lehetőt játszanál:, de amivel igazán kitűnnek, az a magyar dal. Ezzel csalogatják elő a rejtett érzelmeket, mosolyt hoznak kemény ajkunkra és köny- nyet homályos szemünkre. Miért? Mert a magyar dal szivükhöz nőtt. Tulajdonukká vált s lassanként hagyománnyá, amelyet apáről-fiura örökölnek a kalibával és a füstös dunnával. A cigányok köztünk élnek s ezért kell, hogy fájjon a szomorú igazság, hogy ezek az emberek még mindig a magyar hagyomány s általában a magyarság uszályhordozói".

Hát igen. A mélabu, amit a művészet valósága kelt politikai lelkekben, nem ismeretlen előttünk. Volt idő, amikor a „búr zsuj-ideológia" szentimentális uszályának nevezték a cigányzenét és helyébe mun kásdalárdákat követeltek forradalmi dalokkal. Pedig a cigányok megtanulták az akkor divatos indulókat is, de nem felejtették el a magyar nótát. Nem volt idejük elfelejteni ...

A cigány könnyen tanul és nehezen felejt. Eljátszik mindent, amit csak kívánnak tőle, az először hallott nótát úgy, mint azt, amelyet gyermekkorában tanult meg. Való bán játszik — amit a cikkíróval együtt ki fogásolunk — divatos slágereket, modern tánczenét is, de jól és szívesen játsza —■ amit a cikkíró nem tart szükségesnek meg említeni — a szlovák népdalokat. A szép szlovák népdalokat kifogástalanul közvetíti a cigány, talán éppen azért, mert ennek tisztaságát még nem rontották meg a mü- dalok.

A lényeges pedig az, hogy a cigány azt játssza, amit kívánnak tőle. Nem kell szóban kifejezni a kívánságot, a cigány, amilyen tanulékony és alkalmazkodó, leolvassa a kívánságot az arcokról, vagy felszippantja a levegőből, megérzi a lokál sűrített levegőjének alkoholtartalmából. Tudja, mikor akarnak táncolni, ilyenkor rázendit a szivrepesztő tangóra, ha pedig úgy látja, hogy valamelyik asztalnál emelkedik a hangulat, akkor népdallal vagy müdallal próbálkozik a nemzetiségnek s érzelmi hevületnek megfelelően. Arról a cigány se tehet, hogy az érzelmi hevület magasabb fokán a magyar nótával sikerül a legkönnyebben kicsiklandozni az éneklési kedvet és a vigadó hangulatot. A cikkíró maga is beismeri, hogy a magyar dallal „mosolyt hoznak kemény ajkunkra és könnyet homályos szemünkbe".

Csak a következtetést vonja le helytelenül a cikkiró, mondván: „A cigányoknak lehetővé kell tenni, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatba lépjenek a szlovák dallal, a szlovák gondolatokkal, hogy végül megtudják, hogy a szlovákok már nem tartoznak a volt Magyarországhoz. Ha a cigányoknak alkalmat nyújtunk s a szlovák eredetiség erős vonásait megmutatjuk nekik, ezzel a falvakról és a városokból kiszorítjuk a magyar dalt s a magyar mentalitás utolsó maradványait. Meg fogják érteni ezek a barna zenészek a mi zenei gondolatainkat is és fognak teremteni úgy, mint egykor, évszázadok előtt, hogy Szlovákia s dalai propagátoraivá váljanak?"

A megoldás valóban egyszerű volna, ha a cigány csakugyan „teremtené" a népköltészetet. De tudjuk, hogy nem igy van. A cigánnyal el lehet huzatni bármelyik nótát, de a cigány nem költ semmilyen nép számára népdalt, akármennyire ismeri is a népi eredetiség erős vonásait. Régen megállapították, hogy a cigány legfeljebb arra képes, hogy cifrázással, cikornyával rontsa a népdalt, de képtelen az alkotó művészetre. Liszt Ferenc és a nyomában haladó zeneesztéták, akik nem végeztek tanulmányokat a helyszínén, hajlamosak voltak arra, hogy összetévesszék a magyar népdalköi-,

tészetet a cigány népdalköltészettel, de. azóta már sokszorosan és kétségtelenül kiderült az igazság. Azóta Bartók Béla szorgos kutatásai felderítették a magyar népdal tiszta elemeit és történetét, azóta tudjuk, hogy a cigányság mindenütt csak a környező nemzet dalköltészetének közvetítője, de nem teremtője. Oroszországban balalajka-kiséret mellett éneklik a cigányok a mélabus orosz dalokat, Romániában trombitával és egyéb fúvós hangszerekkel játszók a kerekdal'lamu népi románcokat, Spanyolországban pedig nem is zenélnek, hanem táncolnak! És hogy éppen a magyar dallal tettek szert világhírre a cigányok, azt elsősorban nem a cigányságuknak, hanem a magyar dalnak köszönhetik. Az ötszáz év alatt, amióta a magyarság körében a cigányzenészek élnek, alaposan megnevelték őket a nótázó magyarok. A tanulékony cigányok megtanulták a szubtilis hangulatokhoz való alkalmazkodást, a vad és bús nóták váltogatását és amennvire tőlük telik, leszoktak a cifrázásról is. De még a cifrázásban is alkalmazkodók: a magyar nótát jobban cifrázzák, mint a szlovákot, valószínű, hogy az igényekhez idomulnak ebben is.

A cikkírónak pedig azt ajánljuk, hogy ne búsuljon a magyar nóta miatt. A cigány — ha emelkedik a hangulat — nemcsak Szlovákiában játszik magyar nótát, hanem Prágában, Becsben, Párisban és Londonban is. Higyje el, hogy ez nem a politikai viszonyokon múlik.

Viszont játszik a cigány szlovák dalokat is. Pontosan annyit, amennyit kívánnak | tőle. És nemcsak máris játsza őket, hanem játszotta a múltban is és nemcsak a szlovák városokban, hanem Pesten is. Ma is. Sok szlovák eredetű népdalt énekelnek magyar szöveggel, éppen úgy, ahogy sok magyar dalt énekelnek szlovák szöveggel.

Vagyis nem a politikán múlik. A népművészetet sokkal kevésbé lehet visszaszorítani, mint az anyanyelvet, a művészetet nem lehet növeszteni, de még irányítani sem. Ha megpróbálunk hozzányúlni, máris elhervad. Ezt Bartók Béla állapította meg, a minden sovinizmustól mentes művész, aki egyformán gyűjtötte a magyar dalt és a szlovák dalt. És ő állapitotta meg, hogy az utolsó száz évben az újjászületett magyar dal nemcsak befolyásolta, de sok tekintetben átalakította a környező népek dalkölitészetét.

Roppant egyszerű dolgok ezek. A népdalköltészet sovén szempontból nagyon hálátlan téma: ezt elhiheti a cikkiró ur. A népművészet támogatásához emelkedettség és nagyon gyengéd kéz szükséges. Idővel meglesz az is. Ma még nincs meg.

SÁNDOR IMRE.

„A katollkum nem gyűlölet, hanem szeretet s nem negatívum,

hanem pozitív munka"

Petrásek képviselő nyilatkozik az egyesült párt eredményes munkájáról s a párt ellen intézett alaptalan támadásokról

POZSONY. — Alkalmunk volt Petrásek

Ágoston nyitraegersregi plébánossal, az egyesült országos keresztényszocíalista és magyar nemzeti párt bátorszavu nemzetgyűlési képviselőjével az egyesült párt időszerű kérdéseiről beszélgetni. Papképviselőnk közérdekű megnyilatkozását az alábbiakban ismertetjük:

A pártegyesülés sikere

— Mi a véleménye képviselő urnák — hangzott első kérdésünk — a magyarság és az őslakosság politikai küzdelmének kilátásairól?

—- Meg vagyok győződve arról, — válaszolt a képviselő, — hogy ez a küzdelem eredményre vezet. Csak kitartás és összetartás kell hozzá. Az általános politikai helyzet olyan, hogy a magyarság és az őslakosság követeléseinek teljesítését lehet halogatni, de nem lehet előlük kitérni.

— Hogyan gondolkozik képviselő ur a volt keresztényszocialista és a volt magyar nemzeti párt egyesüléséről, különösen magyar szempontból, hogy igy egy pártban tömörült úgy a magyar katolikusok, mint a magyar protestánsok többsége?

— Az egyesülés után egy évre már megállapithatjuk, hogy

az egyesülés a keresztény, demokratikus, nemzeti és szociális alapelveken sikerekkel dicsekedhetik.

Az ilyen átfogó és konstruktív programnál komoly munka mellett nem is maradhat el az eredmény.

— A vallás is azon eív alapján áll, hogy vannak a nemzetek életében olyan nagy feladatok, melyeket a nemzet fiainak valláskülönbség nélkül, karöltve kell elvégezniök. Vallásunk parancsolatát is teljesítettük tehát, amikor a közös célért munkára egyesítettük a magyar katolikust és a magyar protestánst az Isten-hivők frontjába.

— Szebb igazolása nem lehet pártunknak, mint a római pápa felhívása, aki a kommunizmus ellem küzdelemben — ez pedig szinten egyik legfőbb feladatunk — az összes Isten- hivoket egy frontba szólítja, tehát úgy a katolikusok, mint a protestánsok összefogását kívánja.

— Örök értékűek Bangha jezsuita páter szavai is errevonatkozólag, aki azt mondotta: „A magyarságot ne osztályozza senki katolicizmus ra vagy protestántizmusra, mert ebből csak i bolsevizmus és a hitetlenség hízik hatalmasra.*

Őszinte katolikus vélemény egy „katolikus" lapról

— Ha ez a meggyőződése képviselő urnák, úgy engedje meg, hogy több kérdést tegyünk fel, az „Érsekújvár és Magyar Vidék" című lap írásaival kapcsolatban. Mi a véleménye az „Érsekújvár és Magyar Vidék" katolikus voltáról?

— A lapnak nincs köze a katolicizmushoz. Esze, szive, lelke távol áll tőle — a jelleget bitorolja csak. Gregorovits Lipót jókal plébános, volit képviselő levétette róla jóhangzftsti nevét. Magam is meggyőződtem arról, hogy az egyháznak csak ártalmára szolgál.

A katolikum ugyanis nem gyűlölet, hanem szeretet. Nem negatívum, hanem pozitív munka Isten dicsőségére és az emberek üdvére. Az előbb mondottakban, amikor a pápa őszentsége felhívására hivatkoztam, mindent megmondottam ebben a tekintetben. Makó közelebb esik Jeruzsálemhez, mint az „Érsekújvár és Magyar Vidék" a katolikumihoz. A lapot a múltban támogattam, mert katolikus orgánumnak vallotta magát, sőt még akkor is, mikor már helytelen utakon kezdett járni. Újévtől kezdve visíza- küldtem, megvontam tőle minden támogatást, mert láttam, hogy sem a katolikusság, sem a magyarság, sem az őslakosság ügyét nem szolgálja. Sőt.. i

— Mi a véleménye az „Érsekújvár és Magyar Vidék" politikai magatartásáról és magyarságáról?

•— A lap a politikában teljesen analfabéta, vagyis az ABC-t sem ismeri. Magyar nyelven ir, de nem használ a magyaságnak, mert osztja, darabolja őket, tehát gyengiti. Nincs pozitív programja, csak mindent szid, bírál, semmit sem talál jónak. Ehhez még ész sem kell. Folyton csak szapulja a meglevő, kipróbált frontot.

Építeni nem tud, rombolni pedig nem nehéz.

Fehér kommunizmusa nem kevésbé bomlasztó,

mint a vörös kommunizmus.

Valamikor az agrárpártot is jónak találta s utána nemsokára tőlem kért cikket az agrárpárt ellen. Nem is válaszoltam.

— Mi a véleménye az „Érsekújvár és Magyar Vidék“-nek az egyesült párt és annak papképviselői ellen intézett támadásairól?

— Röviden válaszolok: ... a karaván halad. Írjon tehát ez a lap, amit akar. Csak addig irhát, amig megjelenik. Ez soká úgy sem tarthat, mert irásmodora és iránya miatt a magyarság elfordul tőle s igy áz „Érsekújvár és Magyar Vidék" önmagának ássa meg Jól megérdemelt íirját

— Hogy milyenek ezek a támadások, arra- nézve egy jellemző eset: Minden bajért és mindenki hibájáért az egyesült pártot okolja. A közelmúltban például az egyesült pártot és annak két pap-törvényhozóját támadta és tette felelőssé, azért, mert Srámek cseh katolikus néppártja Moszkvával paroláz. Hát nem bolond beszéd ez? Srámekék cselekedeteit nincs módunkban irányítani

Elítéljük, borzalmasnak tartjuk, hogy egy magát katolikusnak nevező párt Moszkvával ölelkezik, a Szovjet húszéves jubileumára és a kommunista Spanyolországba képviselőket küld,

de mi nem segíthetünk ezen. Tanulni azonban tanulhatunk belőle, de tanulhatna az „Érsekújvár és Magyar Vidék" is! Megtanulhatnánk azt, hogy annak a cseh katolikus néppártnak, azoknak a cseh katolikus papoknak elsősorban a Cseh nemzet érdeke az irányadó s ha ez a Moszkvával való barátkozást kívánja, még ezt is megteszik.

— Ami kifejezetten a papképviselők elleni támadást illeti, ezzel nem is kívánok foglalkozni.

— Állítólag azt a rágalmat is megírta, hogy falunkban nincs megalakítva a SzKIE. Hát jöjjön el a falumba az „Érsekújvár és Magyar Vidék" s azután Írjon, de — Igazat! A múltat illetőleg pedig böngéssze át például az igazán keresztény és szociális irányú s éppen Érseku/- várott nyomtatott „Kis Magyar Alföld" című hetilap 1904—1906. években me Jelent számait s azután ítéljen a működésemről. Persze ez É. M. V. „szerkesztői" akkor még gyerekcipőben jártak. Baj csak az, hogy most is ott tartanak még.

Mi most is dolgozunk, szeretetek megértést és összetartást hirdetünk és nem vagyunk kaphatók arra, hogy Krisztus tanításait meg- csufolva, oktalan felekezeti gyülölefszitással s bosszúálló személyeskedéssel gyengítsük a magyarságot s az őslakosságot egyaránt... Ennyit mondott Petrásek képviselő. Szaval olyanok az ellenfél felé, mint a pörölycsapások, de olyanok a testvérek felé. mint egy magasból hangzó szózat, melyet mindenkinek szivébe kell vésni.

xx A tökéletes külső a cipő hegyénél kezdődik. A legszebb ruha, a legelegánsabb hajviselet és a Icg- bájosabb cipő ehhez nem elégséges. A cipő é* ruha közötti átmenetet a harisnya szolgáltatja. Ezért ereknek feltétlenül összhangban kell lenniöV a cipő ét x ruha színével. Minden Bafa el Árusítóhelyen nagy a választék női harisnyában. A strapa-harisnvátó! egészen a legfinomabb, leheletvékony divathárlsnyáig megtalálnak a hölgyek mindent Bafánál. Ha tehát egy megfelelő harisnyát keres támcuhá|Ahoz, látogassa meg a Bafa elárusltóh'elyé