Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-20 / 15. (4458.) szám
A magyar iparosok és kereskedők elitéiik a kassai kiállítás egyoldalú propagandáját Az egyesült párt uj kassai szakosztályának elnökségi ülésén beszámoltak az iparos- és kereskedfi-szeryezkedés biztató eredményeiről KAS3A, (Szerkesztőségünktől.) Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt kebelében működő kassai iparos- és kereskedőszakosztály január 17-én este tartotta meg az ujesztendőben első elnökségi és választmányi ülését a ta-| gok igen nagyszámú részvétele mellett. Az ülésen Helyei Gyula ügyv.-elnök elnökölt, aki szivélyes szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Megemlékezett arról is, hogy Kassán tartózkodik dr. Szüllő Géza, az egyesült párt parlamenti klubjának elnöke és Esterházy János országos ügyvezető elnök. Indítványára a szakosztály küldöttség utján üdvözölte mindkét törvényhozót. Majd Grusetzky Ferenc főtitkár olvasta föl részletes beszámolóját a szakosztály eddigi működéséről. A szakosztály ápolta az ismerkedés és baráti kapcsolat kimélyitését a gyakori összejövetelekkel. Nagy gondot fordított a további tagszervezésre s ennek meg is lett a szép eredménye. Nagy súlyt helyeztek arra is, hogy a programbavett önsegélyt minden vonalon keresztülvezessék és megvalósítsák. Ennek igen szép eredménye volt a párt karácsonyi akciója, amikor a szakosztály tagjait 10.000 korona körüli forgalomhoz juttatták. Az önsegélynek minél szélesebb körben való megvalósításán a szakosztály állandóan dolgozik. A szakosztály az iparosokat és kereskedőket érintő sérelmeket a párt szervei utján orvosoltatni kéri. A szakosztály figyelemmel kiséri az 1938. évre Kassára tervezett kiállítás előmunkálatait és minden erővel azon van, hogy magán a kiállításon, mint a kiállítás előkészületeinél kassai iparosok, kereskedők és munkások ne szenvedjenek hátrányt. Majd Várkoly Miklós alelnök ismerteti a szervezés munkálatait. Beszámolójában részletesen kitért a tagszaporulat örvendetes növekedésére, megállapítja azonban azt is, hogy vannak nehézségek, amelyeket azonban kitartó munkával le fognak győzni. Az egyesült párt eszméje, célkitűzései állandóan tért hódítanak Kassa város magyar és őslakos iparos- és kereskedőtársadalmában, azért nincs messze az az idő, amikor a szakosztályba fognak tömörülni mindnyájan, mert mindegyiküknek itt a helye, mert csak ez a párt küzd igazi érdekeikért, gazdasági helyzetük jobbrafordulásáért. A nagy tetszéssel fogadott jelentést lelkesen megtapsolták és úgy Várkoly Miklósnak, mint Grusetzky Ferencnek jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. A tárgysorozat további pontjai során a szakosztály foglalkozott a kassai csizmadia- szakipartársulat 65 éves jubileumi ünnepségével is, mely alkalomból a szakosztály vezetősége meleghangú levélben üdvözli a szakipartársulatot és a január 22-én tartandó ünnepélyen Hiblyár Mátyás és Ignáth József vezetőségi tagokkal képviselteti magát. A szakosztály további munkaprogramját Éliás Nándor alelnök vázolta és hangsúlyozta azt, hogy az összetartozandóság, az egymás megismerése és támogatása érdekében fokozott munkára van szükség. E tárgynál Várkoly Miklós, Ignáth József, Lipták József, Kieselbach Géza, Szepessy József és Helyei Gyula szólaltak föl s tettek üdvös javaslatokat. Majd elfogadták Éliás Nándor azon indítványát, hogy a szakosztály minden hónap első hétfőjén vita- és kulturest keretében össztaggyülést tart. Az első ilyen ülés február 7-én lesz. A program összeállítására Várkoly Miklós alelnököt kérték föl. Helyei Gyula hosszabb beszédben vázolta az iparos- és kereskedőszakosztály tagjainak részvételét a kassai kiállításon és az azzal kapcsolatos teendőket. Itt többen szólaltak föl és megállapították, hogy még minden a kezdeti stádiumban van, holott alig öt hónap választ el a kiállítás tervezett megnyitásától. Saját esetükből kifolyólag többen nehézmé- nyezték azt is, hogy a kiállítás információs irodája, mely a régi városháza épületében van, csak szlovák nyelven nyújt fölvilágositást és ebben az irodában ott látható a következő figyelmeztető fölirás: „Hovorte po slovensky". Ez súlyos hiba, mert a kiállítást nem lehet többségi vagy kisebbségi alapon megrenn. A kislány elálmosodott s valami olyasfélét motyogott, hogy nagyapa csirizszagu. — A mi falunk félig magyar, félig sváb — folytatta Bruger nagyapai minőségben — s megesett ... Nem folytathatta a történetet, mert a kislány feje az álomtól annyira lekonyult, hogy a falusi történet sem tudta felébreszteni. Már mindenki pihenőre tért s az öreg Bruger magára maradt. Mihály és felesége is eltávozott. A szomszéd házból a rádión át Beethoven Holdvilág szonátájának mély hangulata közeledett; a hold is sütött. Bruger a szonátát nem ismerte, de gyönyörűsége tellett benne, viszont a holdat szerette s abban is gyönyörködött. Elképzelte a hazai nagy falu világát, amely unokáját nem érdekelte, az akácfákat, amelyek a holdvilág eszelős szépségében inaskorában is úgy hatottak rá, mintha a csendre vigyáztak volna, elképzelte fajtáját, amely sváb, de magyar izü érzésektől sem idegen s családja nagyapjától örökölt hagyományát, amelyben ösztönösen élt a hála, mert a magyarság körében letelepedhetett. A cipőmühelyben felaprózódott életére gondolt, arra a vilószinűt- lenségre, amely mégis valóság, hogy immár negyven esztendeje Amerikában él s arra a tényre, hogy mesemondó hangulatában lelkét nem tudja megosztani írnokéival. Hetven éves, egészséges, még elélhet vagy húsz évig s elhatározta, hogy fiuunokájáról ő fog gondoskodni s féltékenyen ügyel majd arra, hogy az ő lelki világának megfelelően nevessen. Éppen be akarta tenni az ablakot, amikor gyülekezetének lelkésze köszöntötte. Szerette a papot, mert tiz évvel ezelőtt, felesége temetésén, megható sirbeszédet mondott. A szeretetnek mindig ajtót nyitott s különösképpen, amikor oka volt rá. — Bruger bácsi még ébren van — jegyezte meg a lelkész. — Jövő héten dolga lesz, lelkész ur. — Most is az irodából jövök, Bruger uram. ■— Katalin lányomnak gyermeke született. Az első fiu-unoka a famíliában. — Gratulálok. — Köszönöm. A jövő héten kereszteljük, azért mondom, hogy dolga lesz. S este kimegyünk a Maier-féle nyári kertbe s kirúgunk a hámból. Hogy aztán ott legyen lelkész ur. — Ott leszek, Bruger bácsi. Bruger a szülőhazában katolikus környéken az egyetlen luteránus családhoz tartozott. Az amerikai városban olyan hitközséghez csatlakozott,, amelynek tagjai túlnyomó részben erdélyi szászok. A lelkész azonban Sopron vidékéről került Amerikába. A két ember németül beszélgetett egymással, de szavaik ritmusában a magyar múlt emléke élt, Mind a ketten szerették a cigánymuzsikát s távozáskor a lelkész igy szólt: — Cigány lesz-e a murin? — Már hogyne lenne. Csillag hullott a magasból, csillag a villanyfényben tobzódó városra. Az öreg Bruger megint magára maradt. Nem akarózott neki lefeküdni. Feleségére emlékezett, aki sohasem finy- nyáskodott a munkában; be kár, hogy fiu-uno- káját nem fürösztheti meg! Most elhagyatottság fogta el, valahányszor elhunyt felesége jósága énekelt szivében, mert nem volt mellette, magányosnak érezte magát. A baljós érzéseket mindig elűzte magától, de a szomorúság próbára tette egyedüllétét. Kihajolt az ablakon, egy-két kódorgó halandót látott s tiszta szívvel jóéjszakát kívánt nekik. Már hátat fordított az ablaknak, amelyet az enyhe júliusi estére való tekintettel mégsem tett be, amikor újra megszólították. Éjfél volt s Világos Demeter útban volt hazafelé. Amikor Világos Demeter hangjára felfigyelt s megfordult, szeme a kapura is esett. Akkor távozott el a házból haszontalan veje. Meg akarta tőle kérdezni, hogy hová kószál ilyenkor, de ugyanakkor Világos Demeter szavára is válaszolni akart s a szó inkább a magyar vendéglős felé irányította figyelmét. — Vöd éjjeli bagoly, — jegyezte meg Világos Demeter. Hová a fenébe viszi ilyenkor az útja? Bruger undorodott a hazugságtól, d« elvégre lyjd január ZiJ, csütörtök. dezni, hanem csak az összlakosság részvételével és támogatásával, azért minden nemzetiséget, tehát a cseh és szlovák mellett a magyart, németet és ruszint is ki kell elégíteni. E nyelveken beszélő embereket is kell alkalmazni az információs irodában, hogy senkit sérelem ne érjen. A szakosztály végül leszögezte újólag azt is, hogy a kassai magyar és őslakos iparosok és kereskedők érdekeinek megvédése mellett minden erejével küzdeni fog azért is, hogy a kassai kiállításon végzendő mindennemű munkát csakis kassai munkásokkal végeztessenek el. Van itt elég sok munkanélküli, akiket foglalkoztatni és kenyérhez juttatni mindnyájunk kötelessége. lányának férje ez az ember s fiu-unokájának apja, tehát illik megvédenie. — Meglett ember — mondta — odamegy, ahová akar. Szivében aggódott, mert zavarosnak érezte veje életét, rendetlen sorsát. Ha hozott is haza pénzt, a pénz forrásáról sohasem számolt be. — öreg, — szokta mondogatni apósának, — maga akkor szidjon össze, ha lányáról s a családról nem gondoskodom. Eddig mindig megadtam a házbért. Bruger az ablakpárkányra könyökölt. A magyar korcsmárostól megkínált szivart elfogadta s derűsen pöfékelt. — Még mindig a fiu-unoka jár az eszedben, te gézengúz? — kérdezte Világos Demeter férfias nyájassággal. — Az. — Mi lesz a neve? — Johann, mi más lenne? Nagyapja neve. — Cipésznek neveled? — Rábizom, hogy mi akar lenni. Arra megtani- tom, hogy a cipészmesterséget megbecsülje. — Rossz üzlet az. — Rossznak rossz, mert az amerikaiak a félig elviselt cipőt a szemétdombra dobják. Mégis tisztességesen megéltem munkámból negyven esztendeig. — Nem gazdagodtál meg. — A sírba vigyem a dollárokat? A két férfi magyarul beszélgetett, Angolul alighogy makogtak s ámításnak hangzott volna az angol nyelvű beszélgetés. Bruger svábosan ejtette ki a magyar szavakat, Világos Demeter viszont eltorzított angol szavakat szőtt magyar beszédébe. — Láttad már az unokádat? — Holnap megyek a kórházba. — Én olyan vagyok, mint a kivert kutya. Senkim sincs Amerikában — panaszkodott Világos Demeter. — Ha nem jönnek korhelyek a korcsmámba ... — Te sohasem korhelykedtél, Demeter. — Az asszony pórázon tartott. S ha el is adok italt, magamnak nem kell részegeskednem. Maga sem tudta, hogy mit akart mondani a korhelyekről. Kezet fogott Brugerrel, izmos termetével lassan nekündult. kabátja bal karján lógott, gallértalan nyaka bikavastagságu volt s távoztakor Világos Demeter roppant nagy hátát látva. Bruger arra gondolt, hogy talán nincs is szikla, amely ezt az embert összelaplthatná. Utána kiáltott. — A murin látni akarlak, Demeter. — Ott leszek, testvér. Most csend jelentette az életet, ezen a környéken éjfél után a villamosok is megszűntek szaladni s autótülkölés sem hallatszott. S az öreg Brugernek még mindig nem volt kedve lefeküdni. Benézett műhelyébe, a holdvilág az ablakon át besütött s a sok cipő, amely sorban állott a műhely sarkában, a háromlábú kis szék, maga az egész helyiség mintha a holdfényben rejtélyesen remegett volna. A műhelyen valami titokzatos árny lengett át, a munka szépségének árnya, a munka hűségének emléke. Mennyi históriát képzelt el, mennyi mesét élete folyamán, amig ebben a helyiségben az elnyuzott cipőket rendbehozta! Szegény emberek cipőit, mert hiszen a gazdagok nem foglalkoztatták; munkásokét, Írnokokét, ügynökökét, akiknek a pennyt nagyon is a fogukhoz kellett verniök, mielőtt útnak engedték volna. A javításra küldött cipők elárulták gazdájuk sorsát. A létfenntartás küzdelmének szerény kémei voltak a cipők, amikor a vén Bruger képzeletével közölték gazdájuk történetét. Lekopott talpak, elnyűtt bőrök, silány lábbelik, amelyek hitvány és bánatos sietésekről tanúskodtak, cipők, amelyekben a láb megpihent, s cipők, amelyekben a láb nyugtalanul fészkelődött. A cipőkön át Bruger nyilvántartotta a szegény emberek ut- talan utjának végzetét. S elhatározta, hogy unokáját mégsem neveli cipésznek. Legyen ügyvéd, orvos, tanult ember, akár művész is, bármilyen polcra emelje is a szorgalom és a szerencséje, a cipészmesterség komolyságáról nem szabad megfeledkeznie. Igen, ilyen szellemben fogja nevelni unokáját. Családtagjait is ugyahogy taníttatta, a lányok irodában gépelnek, a fiuk kereskedősegédek, vején kívül mindenki becsületes munkát végez. Hátha William Ogdan is megembereli magát! Hátha fiúgyermeke kihozza belőle a jobb érzést! Bruger végre lefeküdt. Nem tudott elaludnia Noha a függönyt lehúzta, a hold besütött, ez is ébren tartotta. De sokkal inkább az a bonyolódott érzés, hogy mi is lesz fiu-unokájából, ha felnő s hogy felelőtlen apja hol csavarog ilyenkor. Hátha a felnőtt Johannt katonának nevelik s háborúba menesztik. Bruger reggel az újságban a jövő háborújának képét láta. Az édesbus érzést, amelyet a gyermek születése kiváltott belőle, a bombavetők képének rémületet keltő hatása váltotta fel. Azért neveli fel unokáját, hogy valami bomba végezzen vele! Megdörzsölte szemét, mitha a jövő rémes képét igy akarta volna eltüntetni. S hátha meghal, mielőtt unokája meg- emberesedik! Hátha a fiú apja nyomdokain halad! Micsoda táján a városnak csavarog ilyenkor a gazember! Halkan kopogtak az ablakon. Jól hallott-e vagy csak képzelődik? A kopogás megismétlődött. Bruger kikecmergett az ágyból, magára öltötte háziköpenyegét s az ablakhoz vonult. Mikor kinyitotta, Világos Demetert látta maga előtt, amint keményen megszorította a vén cipész vejének karját. Ogdan vézna ember volt, villámlő I fekete szemű. — Előkeritettem, — mondta Világos Demeter nyugodtan. — Engedjen el, — jajgatott a vő. — Fogd be a szádat, nyápic! — förmedt rá a korcsmáros. Brugernek nem is volt alkalma kérdéseket feltenni. — Rendőrnek kellett volna átadnom, — mond- j ta Világos Demeter. — Mikor tőled eltávoztam, \ gyanút fogtam. Ezt a mákvirágot már háromszor I láttam éjfélkor vendéglőm táján. Mikor kiment a házból s téged elhagytalak, nem mentem haza, hanem vissza a korcsmába. Hát már benn volt! Kitűnő feszitővasa lehet. Magában dolgozott, mert ha lett volna társa, azt is elcsíptem volna. Épp a pénztárban turkált, mikor nyakonragad- tam. Hajítsam be az ablakon, vagy adjam át a rendőrségnek? A korcsmáros olyan erősen szorította a vő | karját, hogy az utóbbi nyögött. — Kinyitom az ajtót — mondta Bruger. — S kérlek, beszélj halkan, nem akarom, hogy a többiek felébredjenek. A zajra felébredt a család többi tagja is. — Ne nézz rám úgy, Johann, mintha már a sírhelyedet keresnéd, — vigasztalta Világos Demeter. — Nem a te feleséged szülte ezt a gazembert. — Lányom férje. — Arról se tehetsz. — Fiu-unokám apja. — Ez se a te hibád. A családtagok, amikor megtudták, hogy mi történt, Ogdanra förmedtek. Az egyik lány kijelentette, hogy Katalin nővérének el kell válnia urától. William Ogdan káromkodott, fenyegetőzött, magyarázkodott; lassan elcsendesedtek a hangok, a kínos veszekedésben egyetlen egy szó sem hagyta el az öreg cipész ajkát. Csak állt az ablaknál s hol Világos Demeterre meresztette szemét, hol a holdra, amely távozóban volt. Borzalmas megvetést érzett. — Szedd össze magad Johann, — vigasztalta Világos Demeter. — Holnap mit súgjak unokám fülébe, amikor először látom? — kérdezte reszkető hangon. — Mondd meg neki, hogy Johann Bruger, a vén cipész, a nagyapja, aki sváb és Világos Demeter, a korcsmáros lesz a keresztapja, az pedig magyar. , — Mert hát, — mosolygott a vén cipész könnyes szemmel, — ha nem is érti meg szavamat, mégsem hazudhatok. — Nem bizony. — És mit súgjak a fülébe az apjáról? — Tudod a vöd nevét? — Hogyne tudnám. — Feledd el. S ha elfelejted, unokádnak nem kell megmondanod, hogy ki az apja. — Áldjon meg az Isten, Világos Demeter. — A murit meg kell tartani, — biztatta a korcsmáros. — A murit? ... Hogyne!... A murit!... Persze, hogy megtartjuk! ... S szavai most már bízók voltak, mint lelke s könnyes szemén keresztülvilágitott a mosoly, amely a gyermek születésére rendezendő dáridón minden bizonnyal kirobban kacajban. — Vége. — — FRANCIA GIMNÁZIUM POZSONYBAN? Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Jansáik mérnök, az országos hivatal közmunkaügyi bizottsága referensének vezetésével háromtagú bizottság jelent meg szerdán a polgármesternél. A küldöttség a polgármester támogatását kérte a Pozsonyban felállítandó francia tannyelvű gimnázium érdekében. A Védcö- löp-uucai Hodza-iskolában működik már egy francia előkészítő osztály, de a küldöttség azt kérte, hogy a polgármester szorgalmazza a teljes francia középiskola felállítását. A polgármester megígérte támogatását. — Pozsony város közönsége nem vonja ugyan kétségbe a francia gimnázium létesítésének esetleges szükségességét* mégis fontosabbnak tartaná, ha a pozsonyi magyar középiskolák kiépítése és megfelelő elhelyezése előbb nyerne elintézést. A vén cipész (Elbeszélés) Irtai Reményi József
