Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-16 / 12. (4455.) szám

8 <PM<^M^kARHlRLaií MgffSgBBBElgaa^ Hírek Szlovákia Tudtommal Darvas János volt az első, aki ki­sebbségi sorunkban magyar nyelvünk elváltozá­sairól cikket irt. Akik ismerjük Darvas Jánost, nem csodálkozunk ezen, mert ő a mi „filológu­sunk" s ő sajátmagáról is csöndes órákban gyak­ran mesélte, hogy filológusnak indult, filológus szeretett volna lenni, csak a sors sodorta más­felé ... Hál* Istennek, nem sodorta el egészen. Ismert cikkében, amit a „kisebbségi zsargonról" irt — régen az Uj Munkába, újabban az Üj Szel­lembe, — figyelmeztetet rá, hogy „nemcsak én élek kisebbségi sorsban, hanem nyelvem is". A „szláv hatást" jellemezte ezekben az írásaiban: amint cseh és szlovák szavak csúsznak be észre­vétlen a hivatallal érintkező magyar ember, a kaíonafiu, a diák és bátran mondhatjuk: minden csehszlovákiai magyar anyanyelvébe. Ő irta meg a prágai Uj Szellem egyik első számába azt is, hogy a magyar nyelvben ezer éven át „tót" volt a Kárpátok déli lejtőin és a Szerémségbcn élő szlávok neve. „Tótország" legalább néhány szá­zaddal előbb szerepel a történelemben, mint a „szlovák" névvel a szlovákság önmagát megne­vezni kezdte. 1918-ban jött egy miniszter, aki sér­tésnek minősítette az ezeréves „tőt" szó haszná­latát és elrendelte, hogy a magyar nyelvhaszná­latból töröltessék és helyébe az a szó kerüljön, mellyel a szlovákság a saját nyelvén nevezi ön­magát. így szorította ki — irta Darvas János — a „tót" szót a „szlovák". Nyelvtörténeti kurió­zum ez: szókölcsönzés idegen nyelvből miniszteri rendeletre". Évekkel ezelőtt pedig Szekfü Gyula profesz- szorral „vitáztam" a „tót" szó jogairól a magyar nyelvben. Én a „szlovák"-ot védtem, mert ben­nem volt már az uj nevelés. Szekfü Gyula pedig körülbelül ugyanazt mondta, amit Darvas János irt — s hozzáfűzte még, hogy ez a Szlovákiában rossz néven vett szó a magyar nép ajkán sohase hangzott el „sértő szándékkal". Azóta „igazat adtam" Szekfü Gyulának, mert megismertem (elég későn) a magyar beszédét (a szlovenszkói magyarét is) s hallotatm, mily szép emberi ter­mészetességgel nevezi „tót“-nak a szlovákot, akárcsak „ángliusnak" az angolt. -— Valami rut félreértés okozhatta csak, hogy ez a szóvita egyáltalán felmerülhetett magyarok és szlovákok közt — s annyira elfajult, hogy miniszteri rende­letnek kellett közbelépni. — És akkor Szekfü Gyulával került szóba a „Szlovenszkó" szó is,r amit ő nem szívesen használt, — „szloyenszlcói" változatát meg aztán egyáltalán nem s azt. mond­ta és irta: „Szlovákiád". — Fülemnek ez annak­idején „rosszul" hangzott, de a kérdés szeget ütött s azóta sem hagyott békét. S néhány nap előtt szükebb körben a „Szlo­venszkó" szó megint szóba került, s ahónyan voltunk, annyian állapítottuk meg, hogy nem ért­jük: mért mondjuk, „Szlovenszkó" és „Csehszlo­vákia", mért nem: „Szlovenszkó" és „C~eh~zlo- venszkó", vagy ami jobban tetszett magyar fü­lünknek (mert Anglia, Portugália, Dánia, Albá­nia és még egy csomó ,,-ia" van nálunk is): mért nem mondjuk, „Szlovákia", ha az nem egyéb, mint a „Csehszlovákia" szó másik fele? De úgy látszik, ez a kérdés sok magyar agyban lappangott, mert szinte „végszóra" jött az Uj Szellem legújabb számában Nagy Vilmos kárpát­aljai diák cikke, s ebben megkérdezi: miért Szlovenszkó, mért nem Szlovákia? És elmondja szóról-szóra (mert másképp nem is lehet), mi a mi filológiai lelkiismeretűnket is nyomta: vájjon a német francia, angol mond-e Szlovenszkói? Ugye nemi Azt mondja: Slowakei, Slovaquie, Slovakia —, mert igy kívánja a nyelv konzek­venciája, ha egyszer: Tsc-hechoslowakiei, Tché- coslovaquie, Chechoslovakia, Csak mi magyarok vagyunk következetlenek, mikor Csehszlovákiát mondunk az egyik pillanatban, de Szlovenszkói a másikban. Senkinek se lehet kifogása az ellen, ha helyesebbé tisztítjuk nyelvünket: márpedig minden magyar fül első összehasonlításra megál­lapíthatja, hogy „Szlovákia" magyarosabb, mint „Szlovenszkó" — eltekintve az egészen zagyva „rendtől", hogy Csehszlovákia magya­rul van, de Szlovákia már (vagy még) nem . , . Nagy Vilmos levele és a mi szinte egyidejű töp­rengésünk végül pedig azt bizonyítja, hogy nem erőszakos „nyelvújításról" van szó, hanem olyas­valami kimondásáról, ami valószínűleg sokakat foglalkoztatott már a múltban és foglalkoztat a jelenben is. S ha magyarra tudjuk varázsolni a sport nyel­vét s beszélünk öttusáról, jégkorongmérkőzés­ről és sarokrúgásról (s nem pentagonról, hoc- keyről, meg cornerről, mint nem is olyan ré­gen . . .) —, ugyan mért ne hangolnánk ma­gyarabbá annak a földnek nevét, ahol születtünk és élünk —, azt a nevet, amit nap-nap mellett számtalanszor használunk? BORSODY ISTVÁN.- UJ MAGYAR KATONAI ATTASÉ PRÁGÁBAN. A Magyar Távirati iroda je­lenti: Ujszászy István alezredes, eddigi prágai magyar katonai attasé megbízatása február 1-én lejár. Helyébe Solymossy László alezredest nevezték ki a prágai ma­gyar királyi követség katonai attaséjává. Éjféli interjú □ Stuttgart-párisi gyorsban Irta: Duka Zólyomi Norbert A vonatban megvan az obiigát összeszo- rulíság. Az emberek egyéniségüknek meg­felelően alszanak. A németek a Mitropa- Kissen felfújt gömbön ringanak ide-oda és arcukat jobbkarukra támasztják a pod­I gyászhálóból lelógó hurokba. (Ez is benne van az öt márkában, melyet az alvóeszkö­zökért fizettek a katonáshangu „Mitropa- mann"-nak.) A cseh utasok igényteleneb­bek és individualisták. Mindegyik úgy al­szik, ahogy tud. Az egyik a hálóba mászott fel, a másik mutatóujjára támasztja a hom- ! lokát és igy kering körbe ritmikusan a I ' gyorsvonat lökései szerint. A harmadik a földen ül és fejét az üfésen nyugtatja. De mindegyik alszik. A magyarok a legigénye­sebbek. Negyedóránként változtatják a helyzetüket és amikor az éjjeli gyorsvonat alvási kényelmének a tetejére hágtak, új­ból kezdik a fej, a kezek, a lábak és tör­zsök elrendezését és közben nagyokat ká­romkodnak. Ők a kupé folytonosan éb­redő őrködői. Néhányan abbahagytuk a különböző pó­zok és kartartások hiábavaló küzdelmét és nyitott szemmel bámulunk az ablakon át az egyhangú német tájak sötétségébe. Három szlovenszkói magyar és egy zsolnai lány. Németországon gondolkozunk. Mi hárman a kérdőíeges problémák homályos világítá­sában, a zsolnai lány a napilapok fölényes, biztos attitűdjével1. A kupénkba benyitott egy Stuttgart-kör- nyéki, jólöltözötí ur. Nem nagyon kérdezte, van-e üres hely, csak szélesen s öntudato­san leült az egyik padra. Arcán a borvirá­gok virítottak és tekintete olyan volt, mint­ha azonnal belénk akarna kötni. Odaszól­tam neki, hogy azon a helyen az egyik hölgy fog aludni. Mire meglepetésszerü ud­variassággal kijelentette: — Csak szóljon a Mylady —■ (talán a ruhaszabás tévesztette még) — én azonnal megyek. Ezt még vagy két-háromszor elismételte a rózsás hangulatok angyali komolyságá­val. Megvallom, arra voltunk elkészülve, hogy krakélereskedni fog. Vagy nőkről fog beszélni. Vagy a legjobb esetben egyéni kis életének szürke mozzanatait fogja kipak- kclni. Ahogy nálunk szokták az emberek, ha előbb tizenkétfokos borokkal élesztették az életkedvüket. De nem. Stuttgartról kezdett beszélni. Kissé akadozva, kissé gyöngyösen, de na­gyon személytelenül. Ahogy nálunk csak az öntudatos intellektüellek beszélnek. Pe- f dig egyszerű textilügynök volt, ahogy be- \ szed közben megvallotta. Először általánosságokban. Azután mind­Farkas Imre: Pmü tnéka A pesti humor olyan, mnit a vadalma, mosolyog és mégis fanyar, A pesti humor: dércsillogás, aranyosan csillog-villog, de sokszor pusztít, megdermeszt. A pesti humort csak a pesti ember érti teljesen, csak az igazi, tipikusan pesti ember mosolyog szívből rajta. Ez azt jelenti, hogy a szivében belül mosolyog. Nem teszi meg a másiknak azt a szívességet, hogy az öt­letén mosolyogjon. Szabadtéri előadás. A Margitszigeten szabadtéri előadás lesz. Operett. — Részemről hü maradok a tavalyi szigeti prima­donnákhoz. Kik azok? — Két rigó meg egy fülemüle. Veszélyben a Halászbástya. — Tegnap földrengés volt Budán. — ?? — Sakkoztunk. És én kiütöttem doktor Halásznak mind a két bástyáját Női kalapszalonban. — Olyan kalapot tessék nekem adni, hogy minden­?' ■ azzal forduljon utánam, hogy: j. — Nézzétek, mi van ennek a fején! Az optimista. — Mi a véleményed a sok esőzésről? jobban belemelegedett, amikor őszintén ki­váncsi arcunkat látta s én itt-ott cgy-egy biztató szót vetettem közbe. Hangja érce­sebb lett, fejtartása a demagóg biztonság jelképe. Elmondom, amit a stuttgart-vidéki textil­ügynök kinyilatkoztatott rózsás hangulat­ban, éjfélkor a párisi gyorsban, mert ez nem egy egyén szava volt. Hangjának ér­ces csengésében egy nép dübörgött és a történelem. — Württembergben azért van minden rendben, mert a terület félig agrár, félig ipari jellegű. —■ (Nálunk igy kezdik a szo­ciológiai előadásokat.) — Ha valaki a gyárban munkanélküli l'esz, hazamegy a földjére egy szőke an­gyalkához krumplit kapálni és nem fog éhezni. Mi Württembergben mindig elől­jártunk a szociális érzésben. Amikor a ha­talomátvétel megtörtént (igy? nem mondta, hogy forradalom), belénk nem kellett szo­ciális érzést oltaniok. Ezért a négyéves tervet sem kell félteni. Mindenki sorra jön, csak várni kell tudni. Mi (ez a szó olyan különösen hangzik, amikor az „én‘‘-t szok­ta meg valaki), mi pedig tudunk várni. Mert amit Göring akar (a névnél a szeme átszellemült), az megy. — Mi volt itt azelőtt? Kicsi és csúnya volt a német. És most? Nálunk nincsenek sztrájkok, mindenki dolgozik, mert tudja, hogy miért. Egy nép vagyunk és egy aka­rat! Most már nem lehet velünk kibabrálni, mert nemzeti öntudatunk van! Nép és nem­zet vagyunk! (A „Volk" süvített, a „Ná­don" dübörgött). És ki csinálta ezt? Egy ember csinálta — (szünet, a szemek áhíta­ta egy fokkal még emelkedett), —<• a Füh- rer! (Hosszú szünet), — Hogy nincsen nyersanyagunk? Akkor mi (crescendo, decrescendo) megcsináljuk magunknak. Amikor aj világháborúban Csi- le beszüntette á salétromszállitást és azt hit­ték, hogy vége lesz a háborúnak, mi meg­csináltuk a müsalétromot és megint volt puskapor. Most mügumit állítottunk ki a párisi világkiállításon. Jobb, mint a valódi. — Velünk már nem lehet játszani. Né­metország nélkül nincsen béke Európában. És mi volna Európa minélkülünk? Azután számolgatott, tervezgetett és or­ganizált. Már csak azt vártam, mikor fog minket beszervezni. A zsolnai lány hitetle­nül mosolygott, alaptalan fölénnyel, mi el­gondolkoztunk. A vonat ütemesen zakatolt: „Volk", „Staat", „wir Deutschen", „Kunst- Gummi", — „Wir schaffen’s". — Kint sö­tétség volt. Lelki szemeimmel tengert láttam... — Remek, hogy felülről jön és nem alulról. Amortizáló kölcsön, —• Asszonyom, csak olyan kamatra adhatok önnek kölcsönt, mint másnak. — Igazgató ur, ez a szerelem? — Igen. Ez az ámortizáló kölcsön: Ámort Izoláló kölcsön. A Duna uj meghatározása: A legállandóbb margithidi aluljáró. KI a legagresszivebb pesti ember? Aki minden reggel egy egész városrész fülébe or­dítja, hogy: —■ Ószeress! Müvészklubban. — Te, ez a Madaras amit éjjel a kártyán nyer, nappal elfesti! A villamos-ütközőn. Egyik gyerek: Meddig utazol? Másik gyerek: A sarokig. Ott vár az autóm. A leghosszabb ucca. Melyik a leghosszabb ucca? A Markó-ucca. — Miért? —- Van olyan, aki tavasszal bemegy és csak ősszel jön ki belőle. Gyilkos párbeszéd elseje körül. — Papa, gáztámadás! Hozzák a gázszámlát. — Elég baj! Amúgy is lakbérgyulladásom van. Két Író: —- Mit tartasz X íróról? — Szorgalmas. — SZENT-GYÖRGYI VITAMIN-SZABA­DALMA, Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Szent-Györgyi Albert, a szegedi No- beldijas tanár tudományos munkásságának vau egy része, amely gyaikorlaiti jellegű. A szabadal­mi bíróság szombaton tette közzé Szent-Györgyi Albert szabadalmazott vitamin-előállitási eljá­rását, amelyet a professzor még 1936-ban jelen­tett be. Szent-Györgyi találmánya a vitamin- előállitás kérdését egyszer s mindenkorra meg­oldja. A találmányt a professzor tavaly átru­házta a legnagyobb német vegyigyárra, a Frank­furter IG Farbenindustriere. — MAGYAR KATOLIKUS ISTEN­TISZTELET PRÁGÁBAN. Vasárnaptól, január 16-ától kezdve ismét rendszeresen szentmise lesz a prágai magyar katolikusok számára minden vasárnap délelőtt 11 óra­kor a Ferencesek Jungmann-téri 'kápolná­jában. • — BORSODY ISTVÁN ELŐADÁSA KAS­SÁN. A Kazinczy-Társaság a téli idényben ja­nuár 20-án, csütörtökön esti félíkilenc órai kez­dettel tartja meg első kulturestjét a Lőcsei Ház nagytermében. Dr. Bocsody István, a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársa .Magyar tár­sadalmunk utolsó húsz éve" címmel tart elő­adást. Jereb Magda, Lahner Mártus, Bartsch Wilmos és Grossmanm Simon Mendelssohn zon­goranégyesének első részét adják elő. Belépés díjtalan. Ruhatár 2 korona. — ELJEGYZÉS. Adamecz Erzsébet és Friedl Hans jegyesek. M. k. é. h. — A VASÁRNAPI PRÁGAI MAGYAR REFORMÁTUS ISTENTISZTELET el­marad. A január 23-iki istentiszteletet ren­des időben és helyen megtartják. — MEGHALT BÜKKY GYÖRGY, MÁRA- MAROS UTOLSÓ MAGYAR PÉNZÜGY- IGAZGATÓJA. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Felsőbükki Bükky György, Tren- csén-megye, majd Máramarossziget utolsó ma­gyar pénzügyigazgatója 88 éves korában, vég- elgyengülés következtében Budapesten elhunyt* Halálát fia, Bükky György, á neves iró gyá­szolja. Közéleti nagyság könyve, — Remek az uj könyve, bizottsági tag ur. RineS gratulálhatunk? Doktor Szerepelő. — Milyen ideges ez a doktor Szerepelő. Csalt nagyritkán nyugodt. Miért, hogy csak olyan nagyon ritkán nyugodt? — Mert pesti gyerek. És csak néha hisz! el sajáté magának, hogy az emberek — nem tudnak rólai mindent Születésnap. — Papa, születésnapom van,-- Majd elmúlik. Furcsa hitelművelet. — Te, ez az X gazdag ember? _• A, dehogy. Minden pénzét Pesten Időző aiae* rikal milliomosok mulattatására költi. r- Miért? — Hogy azt hlgyjék, Hogy pénzt kap tőlük. Kérdés és felelet. —- Hol az autód? A kérdezett magasra lendíti a karját. Mintha autó- jelet adna a fordulásra, de pesti műnyelven egyúttal „fiatalt" int Csak ez maradt meg belőle! A szerző a hotelportáshoz: —« Portás ur, ha valaki keres, az nem én vagyok* Mert én nem keresek. 1938 január 16, vasárnap. ■Di«PfgwcnMNBBB8HnnÉB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents