Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-14 / 10. (4453.) szám
4 pm—n——Tiiaaar Jaj annak a háznak... Irta: Ethey Gyula ' A Vágvölgy regényes ormain szétdült várromok hirdetik dicsőség múlását, alattuk tornyos kastélyok faláról hull a vakolat, a régi máz. A vastag mészréteg fehér bőre alól vérvörös téglák vigyorognak útra készen az indulásra; uj világ órája elütötte felettük a tizenkettőt. Holnap talán már napszámosok csákánya kopog megőszült fejükön ... Kevés kényelem, nagy adó... Az élet rohan, távozzék a múlt1 Ott áll nagy időknek nemes patinájával bevonva, viharok hullámsirjába merült bronzszobor gyanánt a többtornyu Júkai kastély. Kő' zépkorban még Réthy névre hallgatott a kis falu, mint apró gyermeke a hatalmas Temetvény- nek. Székely lakosságát felőrölte a történelem s igy Réfchyből Lúka lett; a magyarság a kastély falai közé szorult földesúri családban élt csupán tovább. Magyarosítás? ... Rozsdás politikai vád, melyről az életben nem tud ser^kisem. A halál kíméletlenül vágta rendjeit, eltűntek innen a Szlavinczai Sándorok, kiknek világhíres fia, az ,,ördöglovas“, majd a müvészetkedvelő báró Mednyánszkyak címerét kellett megforditani. A magyar múlt fogy és mulik-mulik tovább. Ott ültünk zimankós őszi estén a nagy teremben, fenséges csend és nyugalom ölén, Mária Terézia királynő lovasképe alatt. Az asszony alakja hatalmasabb, mint a ló; igy akarta művészünk az uralkodói erőt érvényre emelni. Hold apánk kíváncsian tolta ezüstös fátyolét a torony rozsdarágta vasrácsára, halott volt itt minden, a göncölszekér reszkető csillagai mégis némi életet mutattak, mintha mesélni akarnának valamit. Egykoron szabadságra vágyó kurucok sarkantyupengése között vármegyei közgyűlést nyitott meg Sándor Albert alispán. Ami akkor történt, az nem titok, feljegyezte a história; felröppent az üstökös, hogy Rodostóban hulljon le mindörökre. A ragyogó Göncöl kajla- rudja azonban a falra mutatott, ahol még feke- téllett egy gyakorlati tapasztalaton nyugvó bölcs felírás: „Jaj annak a háznak, hol a tehén jármot yet a bikának!" Büszke magyar ur vésette oda, mert házát elkerülte a családi boldogság, pokol volt élete. Attól szabadulandó kőműveseket hozatott s az ősi kastély felsőkapuja előtt más lakás alapjait rakatta le, hogy egy helyen ugyan, de feleségétől külön élhesse napjait. Felhúzták a szélső falakat, a halál kaszája azonban megoldotta a csomót; meghalt az úrnő, feleslegessé vált minden építkezés. A kőművesek eldobták a vakoló kanalat, a furcsa módon ottragadt tátongó ablak- nyiláson át zugó viharfelhő meséli, hogy emberi örömöt nem kötött bíborhoz és aranyos ruhához a Teremtő. Mindnyájan tudtuk, hogy kacagó asszonyok, mentés huszárok alatt hajladozott több száz éven át az elnyűtt padlózat, de rég feledésbe merült a szomorú tény, hogy vörös talárba öltözött hóhér végigfutott a csarnokon, mert bűnös szerelem hálóját kellett mindörökre szertevágnia. Elhagyott papirmalom raktárából menekült írás őrizte meg részben a nagy históriát. Románfalu kastélya örökösödés folytán két részre vált; egyik oldalán Rudnayak települtek, a másikon Kisvicsapi Koronthály Mihály rakott ifjú nejével, Soóky Judit asszonnyal lángoló családi tűzhelyet. A férfi csupa hév, a nő hideg Virág s bár gólyák vándorcsapata rendesen szállította a gügyögő gyereket, a két természet mindinkább szétváló utakra tért. Rudnayék is lemondó kézmozdulattal mondották ki a szentenciát: Juczi néni Északi sarkra való lény, akit liba-kacsa érdekel csupán! Társaságunknak haszna nincs belőle, majd kifelé igazítjuk szekere rudját más tájak felé. A felbérelt szolgahad egyre-másra lopkodta Juczi néni kedvenceit, ma a pöffeszkedő pávakakas tűnt el, holnap a hatalmas gúnárnak veszett nyoma, kakasok tucatjával merültek semmiségbe. A károsult háziasszony zokogó köny- nyek között rimánkodott makacs férjének: — Gyerünk innen akár a pokol fenekére, ne kívánjad, hogy hiába dolgozzak másoknak ... a Rudnayak nyavalyás szolgáinak! Mihály uram egykedvűen rángatta a vállát. — No, ezt az örömet nem teszem meg nekik ... futja még a csirke ... jut xs, marad is! Egyszer azután egyéb kincsek tűntek el. ötven darab derék magyar birka egy csapásra; finom raczka faj, szarvuk olyan, mint a csavart eóskifli. Ma csupán a Hortobágyon él belőlük néhány nyáj, mint ősmagyar ritkaság. Mintha égberagadta volna őket valaki, avagy a föld mélyére süllyedtek talán. Hát ennek fele se tréfa! Nagy tanakodás között ritka vendég érkezett a kastély udvarára, még pedig a falu bikája méltóságteljes „személyében". Rudnayék hajdúi először simogatták, kenyeret adtak neki, azután hozzágyürkőztek és feltolták meredek lépcsőkön a padlásra! Sok ezer dokumentumot olvastam már végig életemben, de padlásra sétáló bikával eddig nem találkoztam az ezeréves históriában. Juczi néni se látott ilyen csodát, ezért fellopódzott — mint maga mondja — a sötét magasságba, mert bizony tudniillik azt, mi a ménkűt kezd a falu ékessége olyan helyen, ahol rendes ember csak fehérneműt szokott szárítani. Uramfia, a bika levágva hevert már az eszter- ha alatt s a gerendákon ott száradt az ötven juhnak festékkel jelzett bőre. Szarvukra akasztott kötélen húzták fel a gazfickók egyenként őket a vesztőhelyre. Rémülve rohant Koron- t'hályné a férjéhez. — ötven birkának bőre szárad a padláson, lassan a te nyakadra akasztanak kötelet s itt ülsz befagyva, mint a béka a miskolci kocsonyában ... Gyerünk ... Mihály uram rácsapott az asztalra: — Menjünk! A csejthei várba csukott Hrajnoha banda gavallér ehhez a felbérelt társasághoz képest. f így is történt; áttették otthonukat az asszony anyai székhelyére, Felső-Attrakra. A végzet utjai kiszámíthatatlanok s a birka-csirke tragédiát szerelmi história váltotta fel. Nem hiába mondja a német: Selten kommt was besseres nach! A vén nénik árgus szemét nem kerülte el, hogy Mihály uram felette gyakran jár a lukai kastélyba, mert szerinte gyönyörű onnan a — kilátás! Ennyi valóban igaz vala, de azután az is közismert dologként élt a vármegyében, hogy a kastély úrnője, Sándor Jánosné Berényi Mária aszszonyi szépsége felette alkalmas hajlékony nyakon ülő férfifejek elcsavarására. A kettő között bizonyos összefüggést kerestek a falu nyelvei. Vészjeles dolgokat a férj tud meg legutoljára s bizony most is ilyképp alakult az ügyek folyása. Koronthály Mihály és Berényi Mária benső viszonyáról már a vágparti fűzfák is susogtak, mikor-alapos gyanúra ébredt Sándor János uram. Ha kissé megkésett vele, de való tény, hogy derékon ragadta meg a dolog lényegét. A Lukára ránduló Koronthályt elfogta a szolgabiró s fegyveres őrök között vitte a kastély nagytermébe, hová családi drabantok hozták a gyanúsított asz- szonyt. — Tudja-e nemzetes asszony, — kérdezi a pápaszemes szolgabiró, — hogy boldogemléke- zetü királyaink bölcs törvényei szerint házasságtörés büntetése fejvesztés legyen? — Sohasem hallottam, de mi közöm van én nekem mindehhez? — kérdezi vértelenné vált arccal a szerencsétlen nő. •— Hát te, Koronthály Mihály, bűnösnek ér- zed-e magad? — Én, hát miért? Eljöttek a tanuk; mit mondottak, hogyan vallottak, a múlt titka marad, de bizonyos, hogy Mihály uram azonnal börtönbe került s nem is jött onnan elő, mig a fejvesztésre szóló Ítélet jogerős nem lett. Ott hirdették ki sötét este ala- bárdos őrség előtt két szál gyertya lángja között a lukai kastélyban. A vármegye ugyanis török kóborlások miatt szanaszét tartotta rabjait s bizony Koronthály uramnak a megcsalt férj adott egy darabig teljes ellátást. Képzelhetjük, milyen kiváló dolga lehetett... Másnap ott volt a trencséni hóhér. Vérvörös ruhában földig hajolt az érdeklődő Sándor János előtt. — Éles-e a pallosod, mester? — Mint a borotva, nagy jó uram! — Kár! Inkább lenne fűrész, mely lassan választja el boldogságom tönkretevőjének ravasz fejét a törzsétől. Különben mindegy; megfelelő tartást adtam neki a börtönben. A halál mesgyé- jén ne haragudjunk . .. Azután Koronthály Mihály a kastély kápolnájában meggyónt, megáldozott, mert nagy ut áll előtte. A vérpad készen volt, a halálraítélt végig nézett' a napsugárban fürdő ablaksoron, vájjon nem látja-e mégegyszer azt, aki miatt meg kell halnia. Nem volt ott senkisem, csupán két szerelmes veréb csiripelt boldogan szalmaszálból rakott fészkének tövén; az asszony ájultan hevert a toronyszobában s mi lett a sorsa, arról nem szólnak a papirosok. A pallos lecsapott, a fej nagyot ugrott a levegőben s gyorsan gurult a lejtőn lefelé, mig száraz körtefa törzsén koppanva megállott. Ez a tompa hang tett pontot a pillanat előtt még ragyogó szempár örökre megtört sugarára . .. Felső-Attrakon özveggyé vált hitves imádkozott árva gyermekeivel együtt: Adj Istenem szegény megtévedtnek örök nyugodalmat! A nagyasszony megbocsátott; férje emlékét soha nem gyalázta, hanem mindig védte, mért igazságot majd az Úristen tesz vele a másvilágon. Ha szóbakerült hitvestársa gyászos halála, sohasem mulasztotta el hozzátenni, hogy „Koronthály Mihályt nem valami tolvajságért, hanem Sándor Jánosnéval való szeretetéért és szövetségéért exequálták vala". Koporsó fölött anyai szívvel simogatta meg gyermekeinek fejét, kiknek a kivégzett édesatyjuk volt és azok lelkében a szülők emléke kell, hogy szebben éljen, mint bármely földi más halandóé. Sötét foltot takarjuk el hófehér lepellel; álmodjék inkább rózsákról majd a késő unoka, tövis akad azok között amugyis elég! A valódi nagyasszony szép jellemének kívántam hódolni csupán, bár a mai városi világban még akadhatnak vándorok, kik a régi törvényről úgy vélekednek, hogy hatályon kívül helyezése nélkül nem minden élő fej lehetne holnap a mai helyén. A hajdani igazság mindenesetre a régi marad: Jaj annak a háznak, hol a tehén jármot vet a bikának! Sztofadlnovles előtt Beck tárgyal Berlinben A lengyel külügyminiszter utazása ■ A népszfivetségi tanácsülés BERLIN. — Beck lengyel külügyminiszter csütörtökön reggel 8 óra 14 perckor Berlinbe érkezett. A pályaudvaron a lengyel nagykövetség tagjai fogadták. Beck egy napig marad Berlinben, ahol tárgyalni fog az illetékes tényezőkkel, majd folytatja útját a genfi tanácsülésre. Beck berlini tanácskozásainak közvetlenül Sztojadinovics Berlinbe érkezése előtt általában nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai sajtóban. Elfogták a sikkasztó nagyszombati Agrasol-hivataínok bűntársát Állítólag ő kényszeritette sikkasztásra Jankech Józsefet ■ Í25 ezer koronát kapott az elsikkasztott Í30 ezer koronából POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefon:jelentése.) Megírta a PMH, hogy a szlovenszkói hatóságok körözik Jankedh József nagyszombati ma- gánhi'vatalnokot, aki az Agrasol-oég kárára 130.000 ezer koronás sikkasztást követett el és nyomtalanul eltűnt. Jóllehet csaknem egész Szlo- venszkó ceendőrsége keresi a megszökött sikkasztó hivatalnokot, eddig még nem sikerült kézreke- riteni. A nyomozás azonban mégsem maradt eredménytelen, a nagyszombati csendőrség elfogta a szökésben lévő sikkasztó bűntársát, Konglick Ferenc 31 esztendős klcsoványi ügynök személyében. Azzal vonta magára a csendőreég figyelmét, hogy Jankedh Józseffel egyidőben tűnt el falujából. Tegnap a csendőrség arról értesült, hogy Kong- liclk hazatért. Ezért délután házkutatást tartottak a lakásán, de a keresett ügynököt nem találták. A csendőreég nemceak a lakást kutatta át, hanem a szérüekertet is és. legnagyobb meglepetésükre az egyik kazal mélyén megtalálták a keresett fiatalembert. Konglicík ugyanis valahogy neszét vette, hogy a csendőrök keresik, ezért a kazalban akart elbújni. Azonnal a csendőrségre kisérték s ott kihallgatták. Rövid vallatás után beismerte, hogy segítő társa volt Jankeehnek a sikkasztásban. A pénzt elrejtette, de a rejtekhelyét nem volt hajlandó a csend őrs égnek megmondani. Csak anv- nyit mondott, hogy Ja-nkecclhel együtt szökött meg. Útjuk előbb Vágujhelyre vezetett, ahol néhány éjszakát töltöttek a szállodában, s ott felejtettek egy koffert is. Vágujhelyről Brünnbe utaztak, majd újból visszatértek Szlovenszkóra és Miaván állapodtak meg. Ott Jankedh elvált tőle, ő pedig hazatért falujába. Konglick Ferencet letartóztatták s egyelőre a nagyszombati járásbiróság fogházába szállították, majd át fogják kísérni a pozsonyi államügyészségre. Vallomása alapján értesítették a vágujbelyi csendőrséget is. A szállodában valóban megtalálták Jankedh elhagyott kofferjét. A koffer üres volt, csak egy levél volt benne a csendőrségnek jí címezve. Azt irja benne Jankech, hogy a sikkasztást Konglick rábeszélésére követte] el mert az ügynök megöléssel fenyegette őt, ha a pénzt el nem sikkasztja. „Már egészen beleőrültem ebbe a sikkasztásiba, — irja a levélben, — teljesen idegbeteg vagyok s vagy öngyilkosságot fogok elkövetni, vagyipe- dig önként jelentkezem a csendőr uraknál.” ' Jankech kézrekeritésére tovább folyik a nyomozás. Háziasszonyok öröme a f őzörecept-gyü jtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál Katonai árulásért hatévi legyház PRÁGA. — A prágai kerületi bíróság katonai árulások ügyeivel foglalkozó büntetőtanácsa január 12-én Bberl János blatnitzi 42 éves bányamunkást katonai árulás bűntettéért a megfelelő súlyosbításokkal hatévi fegyházra és 2000 korona pénzbüntetésre ítélte, egyben elítélte polgárjogainak elvesztésére és a perköltségek viselésére. Ajándékkönyvei a SzMKE-szervezeteknek Minden háznál akad kiolvasott könyv. Jó könyv, melynek hivatása, hogy neveljen, tanítson, kellemesen szórakoztasson. Könyvek, amelyek talán porosodnak, hányódnak, vagy eldugva, elzárva hevernek. Ezek a könyvek holtak* — nem teljesíthetik nemes föladatukat, nem élnek és nem éltetnek. És megint vannak ezren és ezren szegény magyarok, akik szívesen olvasnának. Vágyjak, szomjuhozzák a betűt, a magyar Írást. Am nem jutnak hozzá a jó könyvhöz és legtöbbször a legolcsóbb és selejtes ponyvairodalom termékeivel elégítik ki olvasási hajlamukat. A pozsonyi SzMKE segitő kézzel kívánja elősegíteni azt, hogy az olvasó és könyv találkozzanak. Fölkéri az áldozatkész magyarokat, nézzenek körül házuk táján és szedjenek össze néhány megölelő könyvet és küldjék el a következő címre: dr. Reinel János szerkesztő, Pozsony* Ventur-ucca 15. I. Mi ezeket a könyveket azután eljuttatjuk azoknak a SzMKE-szervezeteknek, amelyek arra rászorulnak-. Egyben felhívásunk ezeknek a kulturszervezeteknek a Vezetőihez is szól, akik saját hatáskörükben is kezdjék meg a könyvtár gyűjtést, egyben pedig esetleges szükségleteiket, kívánságaikat jelenték be hozzánk. Minden jó könyv növeli magyarságunk szellemi és erkölcsi erejét. Mindenki tehát, aki jó könyvet ad a magyar nép kezébe, jótevője nemzetének! A pozsonyi SZMKE kulturális bizottsága. TAPASZTALAT A ház ura nagy mérgesen jön ki a szobából és rárivall a fiára: — Te haszontalan kölyök, már megint belenyúltál a zsebembe mialatt aludtam és pénzt vettél ki belőle? Miért nem szólsz nekem, ha pénzre van szükséged?! — De. Aladár, kénleik — igyekezett csitítani a dühös férfit a feleség —, hátha én voltam ? Micrt támadsz mindjárt a gyerekre? — Nem te voltál — kiabált tovább a férj —, még maradt a zsebemben pénz .. ♦ (Laughter.)] 1938 január 14t péntek.
