Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-13 / 9. (4452.) szám
1938 Január 13, csütörtök. 7 Elamerikaiasodih az angol élet Négervilág a londoni éjszakában Egyre élénkebb és tarkább lesz London éjszakai élete • Beszélgetés egy „Night Club44 tulajdonosával ■ 2700 uj mulató egy szezonban ■ A PMH londoni munkatársától nagyon jólmenő lokált nyitott. Később átjött az óceánnak erre az oldalára és különösen nagy nemzetközi fürdőhelyeken próbálkozott túlságosan amerikai Ízlésű mulatóival. Biarritzban végül sikerei voltak, akkor azután annyi pénzre tette szert, hogy Páris- ban is próbálkozhatott. Berlinben a legelőkelőbb körök vendége volt, sőt föllépett mint sztepptáncos Hin- denburg nővérének estélyein is. Rómában főúri körök kedvelték érdekes, furcsa néger sanzonjait. Többizben megfordult Budapesten is és elragadtatással emlékszik meg Budapestről, az éjszakai Dunáról, a Margitszigetről, a város egész hangulatáról, ami — szerinte ■— lebéli magából a művészi ihletet. Bingham kitűnő megjelenésű ember, nem néger eleganciával öltözködik, hanem tökéletes angol ízléssel, kilenc nyelvet beszél, olyan tökéletesen, ahogyan európai ember soha nem képes egy idegen nyelvnek minden akcentusát elsajátítani. Ez egyébként nem különös, mert a négereknek kiváló nyelvtéhetségük van, könnyen tanulnak idegen nyelveket és a fülükkel tanulnak: tökéletesen elsajátitják a hangsúly legkisebb árnyalatait is. Maga írja sanzonjait, de már nem akar föllépni, bár legutóbb Mistinguette igért neki óriási összeget, ha vele együtt föllép. Egy néger bánatai: boldogtalan szerelem és fedezetlen csekkek LONDON. — Évekkel ezelőtt még meglehetősen keveset beszéltek London éjszakai életéről. Divatos téma volt Páris vagy legföljebb Newyork éjszakai életéről beszélni, de Londonról az európai átlagpolgárnak az volt a véleménye, hogy a józanság városában sokat dolgoznak és sokat keresnek az emberek, szeretnek sportolni s csöndben ülni otthon vagy valami unalmas klubban a kandalló előtt fölrakott lábakkal s ha valamilyen esti szórakozásra kikerülhetetlenül sor kerül, akkor is legföljebb ha valami mozi vagy színház jöhet szóba. Néhány év óta azonban gyökeresen megváltozott London élete, vagy legalábbis megváltoztak az európai olvasó elképzelései a londoni életről. A helyzet tényleg az, hogy évekkel ezelőtt valóban nem volt túlságosan élénk London éjszakai élete, az utóbbi években azonban, mióta a gazdag emberek szívesebben kötnek ki Londonban, mint Párisban s Berlint egészen elhagyták, nem is beszélve Középeuró- páról, ahol egyedül Budapest vonz az év minden szakában jókedvű és nagypénzü idegeneket, —1 a „szürke város” is kénytelen színesebb életre berendezkedni. Legalábbis éjszaka. Ma London éjszakai élete egyenrangú Páriséval és Newyorkéval, a többi euró* pai városokét pedig lényegesen fölülmúlja. Éhez persze hozzájárul az Is, hogy az 1931- es fontleértékelés óta London meglehetősen olcsó európai város lett* olcsóbb például Bécsnél és Párisnál. A „Night Clubok" világa Az olcsó Londonnak megnőtt természetesen az idegenforgalma is. Az idegenforgalomnak pedig könnyebb műfajú attrakcióra is szüksége van, a legtöbb idegen nemcsak a múzeumokra és könyvtárakra kiváncsi, hanem szeretne egy kicsit a „kulisszák” mögé is látni. Londonban az utóbbi években több száz éjszakai mulató nyílt meg, a különböző kabarék és tánchelyiségek fényreklámjai foszforeszkálnak London ködös éjszakájában a cipő- és gallérreklámok mellett. A különös, ami megragadja mindenkinek a figyelmét, aki évekkel ezelőtt Londonban járt s most ismét körülnézett egy kicsit, hogy hogyan is néz ki London éjjel, — az, hogy elszaporodtak a négermulatók. Etekintetben teljesen elamerikaiasodott a londoni élet. A mulatók világában már itt is a négerek dominálnak, ami évekkel ezelőtt még majdnem elképzelhetetlen volt, tudva azt, hogy bennszülött angol nem teszi be lábát szívesen néger lokálba. Legalábbis hazájában nem. Az éjszakai mulatókat Londonban „Night Cluboknak” hívják, nos, a múlt évben, mindjárt a szezon elején nem kevesebb, mint 2700 uj Night Club nyitotta meg kapuit a város nyugati negyedében, a Sohoban és a Bond Street közelében. Ezeknek az újonnan megnyílt Night Cluboknak kétharmadrésze néger kezében van, néger kiszolgálással és néger művészekkel. Ezeknek a mulatóknak nagyrésze szorosan egymás mellett van kis mellékuccákban. Úgyhogy valóságos néger negyedei vannak éjszaka Londonnak, akárcsak a newyorki Harlemben járna az ember, olyan élénk és tarka képet nyújt ez a néger mulatónegyed. Ezekben az uccákban az éjszakai órákban nem lehet látni csak négereket vagy estélyi ruhás és frakkos külföldieket. A londoniak ritkán járnak ezekbe a mulatókba. A „Frisco" és gazdája A londoni éjszakai élet koronázatlan uralkodója természetesen ugyancsak néger. Jos- lim Binghamnak hívják és London nyugati negyedében van egy fantasztikusan berendezett lokálja, a „Frisco”, amely nemcsak Londonban, hanem Párisban, Rómában és Berlinben is híres. Joslim Bingham bejárta már egész Európát, sőt lehet mondani az egész világot. Jamaicából való és éveken keresztül Newyorkban élt, ahol egy kis, de Párisban nem volt szerencséje, sikereket ért el, de — saját bevallása szerint — boldogtalan volt Párisban. Beleszeretett egy francia nőbe, feleségül vette, de hamarosan elváltak. Többet nem akart kiállni a nyilvánosság elé, néhány évig csöndben élt a Mont- martre egyik kis szállodájában, azután összeszedte minden megmaradt energiáját, BUDAPEST, — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Abból az alkalomból, hogy Molnár Ferenc, a világhírű magyar iró most tölti be életének hatvanadik évét, a budapesti sajtó nagy cikkekben méltatja Molnár életét és irodalmi munkásságát. Molnár Ferenc jelenleg Nizzában tartózkodik. Az Est szerkesztősége telefonon üdvözölte az irót és telefon utján kért tőle nyilatkozatot. Molnár az újságíró kérdésére elmondotta, hogy a legérdekesebb eseménynek azt tartja életében, hogy abban a kitartó és ádáz küzdelemben, amelyet az élet megrövidítéséért folytatott, eddig alul maradt és Isten akaratából megérte hatvanadik évét. Elmondotta még, hogy színdarabjait huszonkét nyelven játszák. Legnagyobb sikere a „Játék a kastélyban” cimü darabjának és a „Liliom”-nak volt. Elbeszélő müvei közül a „Pál-uccai fiuk” cimü elbeszélésével BUDAPEST. — André tizenkét esztendővel ezelőtt egy előkelő svájci üdülőhelyen ^megismerte Verát, a körülrajongott szépséget, akit feleségévé tett. Azóta az asszony vegetáriánus házaséletet él vele: füvel-fával csalja. Egyik szerető távozik, a másik jön. A darab indulásának pillanatában éppen a nyolcadik van soron, akibe az asszony „halálosan” szerelmes. És a férj, ez a szerelmes, mindent megértő és mindent megbocsátó figura, mindent tud. Azzal vigasztalja magát, hogy mindennek ellenére az asszony végeredményében csak az övé, — ő az „örökös tag”, a többi csak amolyan futó szeszély, amely jön és elmúlik. Ha öregebbek lesznek, akkor majd eljön az ő ideje. Akkor egészen ’a magáénak fogja mondhatni Veátköltözött Londonba és újból talpraállít. Megnyitotta a Friscot, ami ma London legjobban menő éjszakai lokálja. Annak ellenére, hogy árai meglehetősen magasak, soha nem lehet helyet kapni s úgyszólván ez az egyetlen néger lokál, amit az angol legfelsőbb körök is szívesen fölkeresnek. Nagyon gyakori vendége a Frisconak Edén külügyminiszter. érte el a legnagyobb sikert. Hatvanadik születésnapját csendesen üli meg, csak azon gondolkozik még, hogy mit lehetne még hamar jóvátennie. — Nem hallgathatom el, — mnodotta végül, — hogy mily nagy hálával tartozom a magyarságnak, a magyar szellemi életnek, amely felnevelt, tanított, buzdított, segített, megbírált, büntetett, de jutalmazott is, amely figyelő gondjával a világon mindenütt elkísért. Ha angolnak születtem volna, egyedül keUett volna küzdenem az érvényesülésért, de így ez a mi magyar családunk, amelynek tagjai annyi helyen élnek szétszórva a világon, segítségemre, támogatásomra volt negyven éven keresztül. Négy évtizeden át mindenütt a világon éreztem a szolidaritást s a támogató együttérzést az idegenben, de otthon is hazámban. Hazámat mindig és mindenütt szolgálni akartam és szolgálom továbbra is alázatosan mindhalálig hálásan. rát, aki imádja az urát, csak éppen „testileg” nem tartozik hozzá. így mondja el ő maga az ő speciális életfilozófiáját egy meghitt, jóindulatú, de nyilván kissé korlátolt barátjának, Georgesnek, akire azt a föladatot bízza, hogy az asszonyt egy súlyos pénzügyi zavarból kimentse. Mondanunk sem kell talán, hogy Vera ebbe a botránynyal határos ügybe legújabb szerelme révén került. Georgesnak az indiszkréciója révén — ez a félszeg, kedves emberke általában meggondolatlan és indiszkrét —• az asszony megtudja, hogy a férje mindent tud és hogy ő volt a „mentőangyal”, aki őt legutolsó bajából is kisegítette. Kétségbeesik. Mi lesz ebből? Semmi sem lesz belőle! Semmi baj. Az asszony szerelmesen simul az urához azSzmHÁzKönVvKaLTtiRA &teMSBgg&iBamm*£gS ' 1 SESESESSB3ESB2KSESSSES5S5E55EBSUSSBSBBSBBW Molnár Ferenc : 1Mégy évtizeden át mindenütt a világon éreztem a magyar szolidaritást Telefoninterjú a Nizzában tartózkodó világhírű íróval, aki hatvanadik születésnapját ünnepli ■ ■ ■ Budapesti színházak ÉLETTÁRSAK Denys Amiét színmüvének bemutatója a Magyar Színházban Egy aránylag csöndes esén sikerült beszélgetnem a kalandoséletü bártulajdonossal, aki egyébként magyarul is tud valamit. Elmondott néhány érdekes dolgot egy londoni Night Club életéből. — öt órakor csukjuk a lokált, hat óráig elszámolok a személyzettel, akkor hazamegyek és lefekszem aludni, alszom délig. Délben egy órát dolgozom az evezőgépen, hogy kihajtsam fejemből a múlt éjszaka gőzét, azután elküldöm a bankba a csekkeket, amikkel a múlt éjszaka a vendégek nagyrésze fizetett. — Jó csekkek, angol csekkek! — mondom. Joslin füttyent egyet a fogai között, úgy látszik, neki nem ilyen jók a tapasztalatai. — Nem akarom eltúlozni a dolgot — gondja aztán kicsit maliciózus mosollyal —, naponta legalább húsz százalékát a csekkeknek azzal kapom vissza a bankból, hogy nincs rájuk fedezet. De ha megmondanám önnek, hogy kiktől valók a fedezetlen csekkek vagy éppen nyilvánosságra hoznám a neveket, holnap már be is csukhatnám a boltomat. Vannak ilyen titkai a londoni életnek is, amit a kívülálló csak egy bártulajdonostól tudhat meg. Persze nem minden néger lokáltulajdonos olyan óvatos, mint a Frisco gazdája. A négerekkel az utóbbi időben nagyon sok bajuk van a rendőröknek. Egész sereg olyan néger mulató van, ami engedély nélkül működik. Rengeteg azoknak a néger artistáknak a száma, akiknek nincsenek rendben a papírjaik s akikkel éppen ezért állandóan baj van. A rendőrség általában nem nagyon örül annak, hogy megnőtt az idegenforgalom s élénkebb lett az éjszakai élet Londonban. P. P. zal a nagy elhatározással, hogy ezentúl kerülni fogja a kalandokat. De amire a függöny legördül, bennünk súlyos kétség támad a tekintetben, hogy az asszony meg is tartja ezt a fogadalmát.., Az első kérdés, ami a nézőben fölmerül, az: létezhetik-e ilyen férj? Elképzelhető-e, hogy egy életerős, elegáns, gazdag, müveit, társaságbeli ember mindazt szótlanul eltűrje, amit ennek a tulok-, vagy übermensch- Andrénak el kell tűrnie? Van, vagy lehet olyan szerelem, amely arra indíthat egy egyébként korrekt és kifogástalan gentlemant, hogy amikor férji becsületében úgy vájkálnak, mint valami moslékos dézsában, akkor ő ezt a tudatot úgy fricskázza el magától, mint ahogy lepöndörit magáról az ember egy morzsát, amely a ruhájára tapadt? Lehetséges ez?! Úgy látszik, Denys Amiéi szerint: igen. Legalábbis dialógusainak ragyogó szikrázásával, ötletességével és fordulatosságával majdnem elhiteti velünk ezt az alig hihető történetet. Valahogyan úgy fest a dolog, hogy — a párbeszédeket hallgatva — nem is tűnik fotnosnak maga a történet, amelyet a színpadi beszéd és nem a logikus folyamat viszi előre a francia Írónak ebben a darabjában. Ami a Magyar Színház előadásának különös jelentőséget kölcsönöz, az az a tény, hogy Amiéinek ez a müve Budapesten került színre először. Itt volt az „ősbemutatója” és Párisban csak a budapesti bemutató után fog szinrekerülni. Denys AmieL úgy látszik, ezzel akarta meghálálni azt a remek előadást és azt a nagy sikert, amelyet tavaly bemutatott színmüve: „A virágzó asszony” Budapesten elért. Mint előző darabjában, most is a nagyszerű Makay Margit kezében volt a fő női szerep. Annak ellenére, hogy Vera örökkön vibráló, ideges és nyughatlan lénye nem mindenben fedi ennek a remek szinésznőnek a lényét, Makay Margit megint csak bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a mai magyar színjátszás kivételes tehetségei közül való. — Törzs Jenő játszotta a férjet. Egyszerű volt, emberi és természetes. Csak hagyna föl az ilyen szimpla szerepekben a levegő után való kapkodással, ami igazán nem hat jól. És nincsen is reá szüksége. Enélkiil is igen kitűnő művész. — Földényi László Georges-alakitása valóságos meglepetés azok számára, akik nem hittek ennek a remek színésznek a tehetségében. Mi hittünk benne és igazán örömünk tellett játékában, amely osztatlan sikert hozott neki. Az előadás gondos rendezője Vaszary János, a darab forditója Bálint György és a szép szinpad tervezője LIpor Tibor. A közönség a bemutatón zajosan ünnepelte a jelenvolt szerzőt és a nagyszerű művészegyüttest. ZÓLYOMI DEZSŐ.
