Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-13 / 9. (4452.) szám

A római bíokk a középeurópai béke szolgálatában

Végétért a héromhatalm! értekezlet Budapesten

Ciano, Kánya és Schmidt ünnepi pohárköszöntői - Teljes egyetértés minden kérdésben - Az esti érákban adnak ki kommünikét

BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kedden este a belügyminisztérium dísztermében Kánya Kálmán magyar külügyminiszter ünnepi estebédet adott a budapesti hármas értekezleten résztvevő külföldi kormányférfiak tiszteletére. Az estebédet fogadás követte, amelyre kétszázKánya a római blokk négyéves történetéről

A magyar külügyminiszter pohárköszöntőjében ezeket mondotta;

—*■ Néhány hét választ el bennünket az első római jegyzőkönyvek aláírásának ne* gyedik évfordulójától. Négy év aránylag rövid idő, nem sok a nemzeteknek, sőt még az egyének életében sem, mindamellett elég hosszú idő ahhoz, hogy annak távlatából pontosan szemügyre vehessük és elfogulatlanul megítélhessük egy nemzetközi egyezmény értékét. A három baráti állam összefogásának, amelyeket politikai és gazdasági jellegű közös érdekek fűznek egymáshoz, az volt a rendeltetése, hogy elősegítse a békét és Európa gazdasági talpraáillitását.

A három aláíró államot ugyanakkor áthatotta az a gondolat is, hogy a közöttük való széleskörű együttműködésre is reális előfeltételeket teremthet. Az 1936-ban Rómában aláirt jegyzőkönyvek értelmében a három állam csoporttá alakult és az egymás között való tanácskozásra állandó szervet létesített Gazdasági téren az eddigi munka figyelemreméltó. A csoport tagállamainak egymásközötti kereskedelmi forgalma föllendült és ez ismét nagymértékben hozzájárult Középeurópa más államainak gazdasági fejlődéséhez. A mostani értekezlet, amely a

Magyar kulturmunka

(s. i.) KASSA. — Hosszabb tudósításban számolt be a PMH legutóbb a SzMKE ke- letszlovenszkói szervezkedéséről. A gondosan összegyűjtött értesülések nem mutattak biztató képet, de fontos volt, hogy a nyilvánosság, a mi szlovenszkói magyar nyilvánosságunk elé bocsássuk azokat. Minél inkább fölismeri a szlovenszkói magyarság a maga itteni helyzetét, boldogulásának föltételeit s lehetséges célkitűzéseit, annál inkább szükség van a belső kritikára. A tapasztalat minden téren azt mutatja, hogy a nyílt, őszinte kritika a megerősödés legbiztatóbb jele. Ha már nincs leplezni valónk, hanem nyíltan megmondhatjuk egymásnak is az igazságot, úgy ez annak a bizonyítéka, hogy a keretek, amelyek között a munkát el kell Végezni, már kiépültek és teherbíróknak bizonyultak. . ,

Csak éppen: el kell végeznünk a munkát, amelybe bizony éppen csak, hogy belefogtunk. A SzMKE keletszlovenszkói szervezkedésének képében van egy sötét színfolt, amely mindenütt újra meg újra szemünkbe Cilik. Beszámoló cikkünk elmondja, hogy a lassú kulturszervezkedés egyik főoka az, hogy a helyi magyar értelmiségek közül kevesen ismerik föl sürgős és fontos föladatukat, a népművelés Vezetésének szükségességét. A SzMKE mindenütt azokban a falvakban virágzik, ahol egy-egy buzgó lelkész, tanító, birtokos vagy más müveit magyar ember lelkesen a kulturakció élére áll és eredménytelen a központi szervek minden erőfeszítése olyan községekben, amelyekben a magyar értelmiségek csak a maguk kultúrájával törődnek, a népmüvelődéssel pedig nem. Sajnos, még mindig az utóbbi községek vannak túlnyomó számban. Azok a müveit magyarok, akiket életük derekán ért az ál- l.imfordúlat, abban a fölfogásban nőttek föl, hogy a népművelés az állam gondja és e be- idegzett, kényelmes álláspontból nem tudta őket kilendíteni a nagy megrázkódtatás sem. Tisztelet illeti természetesen, a kivételeket, azt a nem nagy számú lelkes, buzgó férfiút, akik rögtön kezdetben fölismerték kötelességüket és hivatásukat. A helyszíni fejlődés természete, amelyet nem a magyarság diktált, azt hozta magával, hogy a kulturmunka szervezői lassabban sorakoztak föl és foglalták el megillető helyüket, mint a politikai harc irányitói. A politikai szervezés jóval megelőzte a magyar kulturmunka beszervezését, ez azonban nem jelenti azt, hogy a két szervezkedésnek nem kell párhuzamos teljességgel haladnia.

Legyünk őszinték: a politikai szervezkedés igen sok helyen fájdalmasan érzi a kulturális szervezkedés hiányát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a népművelés a legcsekélyebb mértékben is politikai irányzatú legyen, de jelenti igenis azt, hogy a magyar népet Szlovenszkón minél előbb arra a műveltségi nívóra kell emelni, amelyen képes a személyes politikai önrendelkezésre. Meg kell teremteni a magyar nép számára azt a műveltségi fokot, amelyet politikai jogainak demokratikus érvényesítése megkövetel, meg kell teremteni számára azt a látókört, amelyben fölismeri a maga természetes érdekeit és nem lehet többé olcsó jelszavakkal behajtani olyan karámba, amelyben a nemzeti elszíntelenedés vár reá.

Hogy mennyire káros a vezetés hiánya, hogy mennyire eredménytelen nemzeti szempontból az önművelődés is ott, ahol nincs irányitó müveit ember, aki a kultúra igazi céljait megismertesse a néppel, az szomorúan kiviláglik abból a példából, amelyről említett tudósításunk beszámol.

Az egyik délszlovenszkói községben megalakult a SzMKE. Ebben a községben nem volt müveit vezetője a kulturegyesületneh, a földművesek maguk álltak össze nagy lelkesedéssel és hamarosan szinte példátlan eredményeket értek el. Két hónap elteltével rádiót, újabb félév elteltével pedig már kul- turházat vásároltak a SzMKE számára. Es mégis mi történt? Az történt, hogy a község magyarjai szlovák iskola felállítását „kérelmezték" és a kérvényre a SzMKE- ben is eredményesen gyűjtötték az aláírásokat. A módszert már ismerjük: agrárpárti jómódú gazda vezette a szlovák iskola akcióját, érdekei diktálták, hogy vezesse, de ugyanez az ember vezetőszerepet játszik a SzMKE-ben is és a maga politikai céljaira használta fel a kulturegyesületben levő befolyását.

Könnyen tehette, mert nem volt senki, aki felvilágosítsa a magyar gazdákat arról, hogy mit cselekszenek. Hogy mig a leglelkesebb összetartással folytatják a magyar önművelődést, ápolják a maguk körében a magyar kultúrát, ugyanakkor eladják gyermekeik magyarságát, nemzeti kultúráját egy

ötvenen kaptak meghívást.

A vacsorán mindhárom külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. A pohárköszöníők sorát Kánya Kálmán nyitotta meg, majd gróf Ciano olasz külügyminiszter következett s végül Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár beszélt.

békülékenységnek és méltányosságnak ugyanazoktól az eszméitől van áthatva, mint a megelőzők* teljesen egyetértett az összes alapvető kérdésekben, amelyekkel foglalkozni kellett. Meg vagyok győződve, hogy ez az értekezlet még erősebbé fogja megszilárdítani azokat a baráti kötelékeket, amelyek bennünket egymáshoz fűznek és hogy a kontinens általános megbéküléséhez lényeges elemekkel fog hozzájárulni. Az egész magyar nép nagy lelkesedéssel és mély megbecsüléssel fogadta a két baráti nemzet államfőinek látogatását. E látogatások nagymértékben hozzájárultak az igazi nagyrabecsülés és barátság érzelmeinek kimélyitésé- hez és megerősítéséhez, amelyek hosszú idő óta jellemzik a három nemzet kölcsönös viszonyát.

Kánya Kálmán végül poharát a két baráti ország boldogulására és felvirágzására ürítette.

A római egyezmény a békét szolgálja

Gróf Ciano olasz külügyminiszter beszédében egyebek között a következőket mondotta:

ügyes agitátor szép szavaiért.

Döbbenetes a felelősség, amely a falusi magyar urakra hárul, akik merő kényelmességből, vagy a „bonyodalmak kerülése végett" nem vesznek tudomást természetes hemzeti kötelességükről. Pedig nincs egyébről szó, mint teljesen politikamentes, szigorúan elhatárolt kulturtevékenységről, a magyar népművelés -irányításáról. Arról, hogy műveltebbé és érettebbé kell tenni az itteni magyar népet, hogy nemzeti öntudata teljes legyen. Az egész világon a nemzeti föleszmélés korszaka következett be s a nemzeti térfoglalás eszközeinek alkalmazói egyre kevésbbé válogatósak, tehát a kisebbségi magyarságnak megfeszített ellenálló erőre van szüksége, hogy el ne sodortassák. És ilyen körülmények között van széles vidékeken magára hagyatva a szlovenszkói magyar nép s a magyar vidék könnyen hozzáférhető vadászterület minden a magyar népérdekektől távolálló agitáció számára, mert a müveletlenség nem állhat ellen az olcsó demagógiának.

A tapasztalat azt mutatja világszerte, hogy a müveit nép nemcsak leginkább al— Ami három országunkat erős szál'ak egyesítik, amelyek nem csupán a közös érdekek fennállásán alapszanak, hanem az újjáépítés és a békemü állandó és rendszeres fejlődésén, amelyet kormányaink bizalommal kezdeményeztek és kitartóan folytatnak és amely bebizonyította szilárdságát és eredményességét. A római jegyzőkönyveket, politikai és gazdasági kapcsolatainknak ezt az állandó és biztos alapját nem zárt rendszernek alkottuk meg, amelynek célja három országunk elszigetelése és más hatalom érdekeinek kizárása, vagy visszaszorítása a Duna-medencéből, hanem ellenkezőleg annak a politikának a keretiben alkottuk meg, amely lojálisán és tartózkodás nélkül elismerte azokat az érdekeket és együttműködést célzott létrehozni mindazokkal az országokkal, amelyek integráns részei Középeurópának és a dunamenti Európának s bizonyságot tettek a velünk való együttműködésre irányuló jóakaratról.

A realitások iránti mélységes fogékonyság, amiről kormányaink bizonyságot tudtak tömi, tette lehetővé a római jegyzőkönyvek fejlődését, a beriin—római tengelyt, továbbá a szívélyes egyetértést Olaszország és Jugoszlávia között éppúgy, mint Ausztria, Magyarország és Németország között. Munkánk eddig megtett utján három országunk közvetlen érdekein túl igyekeztünk mindig megteremteni az egyetértést, az igazság és a szilárdság hatályos föltételeit Középeurópában és a dunamenti Európában, Európa történetének ebben a zavaros korszakában bizonyságot tettünk az összetartozandóságról, amelyet országaink

kalmas az igazi demol^árciára, de azt is, hogy a müveit nép leghívebben ragaszkodik nemzeti ideáljaihoz. A szlovenszkói magyarságot is műveltté kell tenni, hogy megállja helyét és megtarthassa a maga nemzeti életét. A magyar jövőért folytatott harc a kulturális fronton dől el, — ez tisztán áll minden becsületesen gondolkodó magyar előtt. A műveltség frontját erősiteni kell, sürgős és lázas munkával. Az idő sürget, újra kell sorozni a kultúra frontharcosait, nemcsak az uj, de a régi korosztályok között is.

A fiatal korosztályokban megbízhatunk, övék az erő és az uj magyar sors igazi felismerése, de szégyen és bűn volna magukra hagyni őket. Ma minden egyes magyart számba kell venni, meg kell nyitni a regisztereket és nincs mentség a kibúvásra az önkéntes jelentkezés alól. A magyar kultúra nem ajándék az egyes ember számára, hanem kötelezettséget jelentő kölcsön, amit vissza kell fizetni, tovább kell juttatni. Ma sokszorosan! Ma felelősségteljes, komoly időke* élünk!

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská

évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, A SzloVCTlSzkÓi CS rUSZÍTlSzkÓi TlflCL^UCLrsá^ “llce 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • , OJ Prága II., Panská ulice 12, III. emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. « •

Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Kó SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHfl.

Jl& jil I XVIK évf* 9- (4452> szám • Csütörtök • 1938 Január 13